Házi áldás
128 1Zarándok-ének. Mind boldog az, aki féli az Urat,
s az ő útjain jár!
2 Élvezed akkor kezed munkáját,
boldog vagy, és jó dolgod lesz.
Feleséged olyan lesz, mint a bőven termő szőlőtő
házad oldalán,
fiaid, mint az olajfacsemeték
asztalod körül.
Íme, ilyen áldás éri azt az embert,
aki féli az Urat.
Áldjon meg téged Sionról az Úr,
hogy lásd Jeruzsálem boldogságát
életed minden napján,
és lásd fiaidnak fiait.
Békesség legyen Izraelen!
Remény a szorongattatásban
129 1Zarándok-ének. Gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta,
– vallja meg most Izrael, –
gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta,
mégsem bírtak velem!
Hátamon szántottak mint szántóvetők,
hosszú barázdákat hasítottak,
de igazságos az Úr:
nyakát szegte a bűnösöknek.
Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg,
mindazok, akik gyűlölik Siont.
6 Olyanok legyenek, mint a fű a háztetőn,
amely elszárad, még mielőtt kitépik,
amellyel az arató nem tölti meg kezét,
sem ölét a marokszedő,
amely miatt nem mondják az arra járók:
»Az Úr áldása legyen rajtatok,
megáldunk titeket az Úr nevében!«
Könyörgés szükség idején
130 1Zarándok-ének.A mélységből kiáltok hozzád, Uram!
2 Uram, hallgasd meg szavamat!
Legyen füled figyelmes
hangos esedezésemre.
Uram, ha a vétkeket számon tartod,
Uram, ki állhat meg előtted?
Hiszen tenálad a bocsánat,
hogy féljünk téged.
Benned bízom, Uram.
Lelkem bízik az ő szavában;
várja
lelkem az Urat,
jobban, mint az őr a hajnalt.
Jobban, mint az őr a hajnalt,
7 várja Izrael az Urat,
mert az Úrnál van az irgalom,
és bőséges nála a szabadítás.
Jegyzetek
128,1 Az előénekes megnevezi a témát: a hívők boldogsága.
128,1 Bölcsességi ének a fogság utáni időkből. Hasonló a témája a Zsolt 127-nek is. Isten áldása nélkül semmi sem sikerül az embernek, sem magának, sem a családjának. Ha Istennel és Isten színe előtt él, minden sikerül. Válaszos ének is lehetett.
128,2 A kórus válasza elmondja, hogy hogyan valósul meg Isten áldása a családban.
129,1 A fogság utáni közösség bizaloméneke.
129,1 A közösség saját történetéről elmélkedik (1. személyben). Izrael kezdettől fogva szenvedett, Isten népét szorongatták, leigázták, de le nem győzték (vö. Jn 16,22).
129,6 Mt 15,5-39.
130,1 Egyéni panaszdal, a hatodik bűnbánati zsoltár (fogság utáni).
130,2 Egy hívő kéri Istent, hogy hallgassa meg könyörgését. Tisztában van azzal, hogy másokhoz hasonlóan ő is bűnös.
130,7 A pap az egyéni kérést kiterjeszti az egész közösségre: Isten fogja a megváltás árát népéért kifizetni, meg fogja váltani.