Dicsőítő ének a történelem Uráról
105
1 ALLELUJA!
Áldjátok az Urat, hívjátok segítségül nevét,
hirdessétek a nemzetek közt műveit!
Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki,
beszéljétek el minden csodatettét.
Dicsekedjetek szent nevével,
örvendezzen azoknak a szíve, akik az Urat keresik.
Keressétek az Urat és erejét,
keressétek szüntelenül arcát.
Emlékezzetek meg csodatetteiről, amelyeket művelt,
jeleiről és szája ítéleteiről,
ti, az ő szolgájának, Ábrahám utódai,
választottjának, Jákobnak fiai.
Ő, az Úr, a mi Istenünk,
az egész földön ő ítélkezik.
8 Örökké gondol szövetségére,
szavára, amelyet ezer nemzedékre adott,
arra, amit Ábrahámmal megkötött,
amire megesküdött Izsáknak.
Amit Jákobnak törvényül hagyott,
örök szövetségül Izraelnek,
mondván: »Neked adom Kánaán földjét,
mint kötéllel kimért örökségteket.«
Pedig csekély számmal voltak
igen kevesen és jövevények azon a földön,
és nemzettől nemzethez vándoroltak,
egyik országból a másikba.
Nem engedte, hogy bárki is ártson nekik,
sőt királyokat fenyített meg miattuk:
Jegyzetek
105,1 Tanító jellegű himnusz a fogság utáni idők szertartásából. Izrael saját múltjának nagy állomásait ünnepli, és azt mint ígéretekkel teli szent történelmet jeleníti meg. Felidézi az eseményeket az ősatyáktól Józsefen keresztül Egyiptomig, majd a kivonuláson keresztül a pusztába (a Sínai szövetségkötést nem!).
105,1 Vö. 1 Krón 16,8-22.
105,8 A kiválasztás története az Ábrahámmal kötött szövetséggel kezdődik és arra épül (vö. Ter 17,1-21). A megvalósult ígéret Kánaán elfoglalása (vö. Ter 12,7).