A ZSOLTÁROK KÖNYVE
ELSŐ KÖNYV (1-41. zsoltár)
A két út
1
1 Boldog az az ember,
aki nem követi a gonoszok tanácsát,
nem áll a vétkesek útján,
és nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében,
hanem az Úr törvényében leli kedvét,
s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja!
Olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa,
amely idejében meghozza gyümölcsét,
és amelynek nem hull le a lombja.
Boldogul minden dolgában.
Nem így járnak a gonoszok, nem így,
hanem úgy, miként a szálló por,
amelyet elsodor a szél.
Ezért a gonoszok meg nem állnak ítéletkor,
sem a vétkesek az igazak gyülekezetében.
Mert ismeri az Úr az igazak útját,
de elvész az istentelenek ösvénye.
Az Úr és Felkentje
2
1 Miért dühöngenek a nemzetek,
terveznek hiúságokat a népek?
Fölkelnek a föld királyai,
egybegyűlnek mind a fejedelmek
az Úr ellen, s az ő Fölkentje ellen:
»Szakítsuk széjjel láncukat,
igájukat rázzuk le magunkról!«
A mennyekben lakó kineveti őket,
az Úr kigúnyolja őket.
Haragjában így szól majd hozzájuk,
bosszúságában szétzavarja őket:
»Fölkentem királyomat a Sionon,
az én szent hegyemen!«
7 Hirdetem az Úr rendeletét.
Mert így szólt hozzám az Úr: »Fiam vagy te,
a mai napon nemzettelek téged.
Kérd tőlem, és odaadom neked
a nemzeteket örökségedül,
s osztályrészedül a föld határait.
Kormányozd őket vasvesszővel,
cserépedényként törd össze őket.«
Nos hát, királyok, okuljatok,
tanuljatok, ti földi bírák!
Szolgáljátok az Urat félelemmel,
ujjongjatok előtte remegve.
Tanuljatok fegyelmet,
hogy fel ne gerjedjen az Úr haragja,
s az igaz útról el ne vesszetek,
amikor haragja hirtelen fellobban.
Boldogok mindazok, akik benne bíznak!
Segélykiáltás az ellenség fenyegetése idején
3 1Dávid zsoltára, amikor fia, Absalom elől menekült.
Uram, számosan szorongatnak engem,
és sokan kelnek föl ellenem!
Sokan mondják rám:
»Nincsen segítsége Istenében!«
Ám te, Uram, oltalmam vagy nekem,
dicsőségem vagy, és fölemeled fejem.
Hangos szómmal az Úrhoz kiáltottam,
s szent hegyéről meghallgatott engem.
Aludni tértem, s álomba merültem,
és felébredtem, mert az Úr fölkarolt engem.
Nem félek ezernyi néptől,
amely körös-körül rám tör.
Kelj fel, Uram, szabadíts meg, Istenem!
8 Te arcul csaptad minden ellenségem,
a bűnösök fogát összetörted.
Az Úré a szabadítás,
legyen áldásod népeden!
Isten oltalma éjjel
4 1A karvezetőnek. Hárfára. Dávid zsoltára.
Meghallgatott igazságom Istene, amikor segítségül hívtam.
Szorongatásomban tágas teret adtál nekem.
Könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat!
3 Emberek fiai, meddig lesz nehéz a szívetek?
Miért szerettek hiábavalóságot, hajszoltok hazugságot?
Tudjátok meg: az Úr csodát művel szentjével,
meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.
Bár haragudtok, ne vétkezzetek,
rejtsétek azt szívetekbe
nyugvóhelyeiteken, és békéljetek meg.
Áldozzatok igaz áldozatokat
és bizalmatokat az Úrba vessétek.
Sokan mondják: »Ki mutat jót nekünk?«
Ragyogtasd ránk jelként arcod fényességét, Uram!
Több örömöt öntöttél szívembe,
mint amikor a búza és a bor bőven terem.
Éppen azért békében alszom és megnyugszom,
mert te, Uram, különösen
megerősítettél a reménységben engem.
Jegyzetek
1,1 Az első zsoltár sajátos alkotás, egyfajta bevezetés és összefoglalás ahhoz, amit a zsoltáros egészében elgondolt. A fogság utáni időkben meg akarja erősíteni Isten népét, és a lelkére akarja kötni, hogy a boldogságot, a boldogulást kereső ember számára csak két út létezik (vö. Mt 22,16; Zsid 10,20): az igazaké vagy a bűnösöké.
2,1 Ez az ének az első királyok idejében keletkezett. Később átdolgozták, és ebben a formájában került bele a jeruzsálemi királyi ünnepségek szertartásába.
2,7 A „fiam vagy te” kifejezést abból az okiratból idézi, amelyet beiktatáskor adtak át a királynak. Ekkor jelentik ki róla, hogy ő Jahvénak, az Úrnak fia (vö. 2 Sám 7,14). Ez az örökbefogadás érthetővé teszi a király sajátos kiválasztottságát: a fölkenés pillanatától a fölkent Istennek fogadott fia. Az ÚSz ezt a fiúságot szó szerint értelmezi és Krisztusra vonatkoztatja: vö. Mt 3,17; Csel 13,33; Zsid 1,5.
3,1 Ez az első zsoltár, amelyben feliratot is találunk. A feliratokban a késői zsidó hagyomány – ma már nem érthető zenei utalások mellett – a keletkezés körülményeit igyekezett megjelölni. Ez a zsoltár az ún. dávidi énekek közé tartozik, amelyek eredetileg külön gyűjteményt alkottak (Zsolt 3-41); közülük néhányat mint panaszéneket lehet jellemezni. Előszeretettel használták reggeli imaként.
3,8 A segélykéréshez erőteljes képek kapcsolódnak (arculcsapás, a fogak összetörése). Azt akarják kifejezni, hogy Isten elhallgattatja azokat, akik kétségbe vonják segítségét azok számára, akik hozzá imádkoznak.
4,1 Bizalom-ének, kedvelt esti ima. A zsoltáros mintegy szavatolja benne magának a megmenekülést és a szabadulást.
4,3 Az igazak harcának problémáját, valamint az ember tettei és sorsa közti összefüggést tárgyalja. Alapgondolata megegyezik a klasszikus zsidó bölcsmondással: az Úrban való bizakodás megőriz a hazug élettől.