Kis türelmet
Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
Isten szava, mint ítélet Ezért – amint a Szentlélek mondja:

»Ma, amikor meghalljátok az ő szavát,

meg ne keményítsétek szíveteket,
mint a megkeseredésben, a kísértés napján a pusztában,

ahol atyáitok megkísértettek engem a próbatételben
noha látták cselekedeteimet

negyven éven át!
Megharagudtam ezért arra a nemzedékre,
és így szóltam: Mindig csak tévelyegnek szívükben!
Ők azonban nem ismerték fel az én útjaimat.

Amint megesküdtem haragomban:
Nem mennek be az én nyugalmamba!« (Zsolt 95,7-11)

Vigyázzatok, testvérek, ne legyen közületek senkiben hitetlenségre hajló gonosz szív, hogy el ne szakadjon az élő Istentől! Inkább buzdítsátok egymást minden egyes nap, amíg azt mondják: »ma«, nehogy megkeményítsen valakit is közületek a bűn csalárdsága. Mert Krisztusnak részesei lettünk, de csak akkor, ha az általa vetett alapon mindvégig erősen kitartunk, amíg azt mondják nekünk:

»Ma, amikor meghalljátok az ő szavát,
meg ne keményítsétek szíveteket,
mint abban a megkeseredésben!«

Kik voltak azok, akik hallották, és megkeserítették Istent? Nemde mindnyájan, akik Mózes alatt Egyiptomból kivonultak? Kikre haragudott negyven esztendeig? Nemde azokra, akik vétkeztek, s akiknek a holtteste elhullott a pusztában? (Szám 14,29) Kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be az ő nyugalmába, ha nem azoknak, akik hitetlenek voltak? (Zsolt 95,11) S látjuk is, hogy nem mehettek be a hitetlenség miatt.