16Eltávozott erre Káin az Úr színe elől, és bujdosóként lakott Nód földjén, Édentől keletre.
Káin utódai 17Káin aztán megismerte feleségét, s az fogant, és megszülte Hénokot. Majd várost épített, s azt elnevezte a fia nevéről Hénoknak. Hénok aztán nemzette Irádot, Irád pedig nemzette Mehujaélt, Mehujaél pedig nemzette Matuzsálemet, Matuzsálem pedig nemzette Lámeket. Ez két feleséget vett: az egyiknek a neve Áda, a másiknak a neve Cilla. Áda megszülte Jábelt: ez lett a sátorlakók és a pásztorok atyja. Öccsét Jubálnak hívták: ez lett a lantosok és a furulyások atyja. Cilla is szült: Tubálkaint, aki kovács lett, és mindenféle réz- és vasmunkának művese. Tubálkain nővére Noéma volt. 23Lámek azt mondta a feleségeinek:
»Áda és Cilla, halljátok szavamat
Lámek feleségei, hallgassátok szózatomat:
Megöltem sebemért egy férfit,
Sérülésemért egy ifjút:
Hétszeres a bosszú Káinért:
De hetvenhétszeres Lámekért!«
5 1Ádám nemzetségtáblája. Azon a napon, amelyen Isten az embert teremtette, az Isten hasonlatosságára alkotta. Férfinak és nőnek teremtette, megáldotta, és embernek nevezte el őket, azon a napon, amelyen teremtette. Amikor aztán Ádám százharminc esztendős lett, gyermeket nemzett a maga képére és hasonlatosságára, s elnevezte azt Szetnek. Azután, hogy Szetet nemzette, Ádám még nyolcszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat. Ádám összesen kilencszázharminc esztendeig élt, azután meghalt.
Amikor Szet százöt esztendős lett, Enóst nemzette. Miután Enóst nemzette, Szet még nyolcszázhét esztendeig élt, s nemzett még fiakat meg leányokat. Szet összesen kilencszáztizenkét esztendeig élt, aztán meghalt.
Amikor Enós kilencvenesztendős lett, Káinánt nemzette. Ennek születése után nyolcszáztizenöt esztendeig élt, s nemzett még fiakat meg leányokat. Enós összesen kilencszázöt esztendeig élt, s aztán meghalt.
Amikor Káinán hetvenesztendős volt, nemzette Maláleélt. Káinán azután, hogy Maláleélt nemzette, nyolcszáznegyven esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat. Káinán összesen kilencszáztíz esztendeig élt, azután meghalt.
Amikor Maláleél hatvanöt esztendős volt, nemzette Járedet. Maláleél azután, hogy Járedet nemzette, nyolcszázharminc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat. Maláleél összesen nyolcszázkilencvenöt esztendeig élt, azután meghalt.
Amikor Járed százhatvankét esztendős volt, nemzette Hénokot. Járed azután, hogy Hénokot nemzette, nyolcszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat. Járed összesen kilencszázhatvankét esztendeig élt, azután meghalt.
Amikor Hénok hatvanöt esztendős volt, nemzette Matuzsálemet. És Hénok az Istennel járt. Azután, hogy Matuzsálemet nemzette, háromszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat. Hénok összesen háromszázhatvanöt esztendeig élt. Kedves volt Isten előtt, és nem találták, mert Isten elvitte.
Amikor Matuzsálem száznyolcvanhét esztendős volt, nemzette Lámeket. Matuzsálem azután, hogy Lámeket nemzette, hétszáznyolcvankét esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat. Matuzsálem összesen kilencszázhatvankilenc esztendeig élt, azután meghalt.
Amikor Lámek száznyolcvankét esztendős volt, fiút nemzett, és elnevezte Noénak, mondván: »Ez vigasztal meg majd minket kezünk munkáiban és fáradalmaiban a földön, melyet az Úr megátkozott!« Lámek azután, hogy Noét nemzette, ötszázkilencvenöt esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat. Lámek összesen hétszázhetvenhét esztendeig élt, azután meghalt.
Noé pedig, amikor ötszáz esztendős volt, nemzette Szemet, Kámot és Jáfetet.
Noé és a vízözön: 6,1-11,9
Az emberek gonoszsága 6 1Amikor azután az emberek sokasodni kezdtek a földön, és leányokat nemzettek, látták az Isten fiai, hogy az emberek leányai szépek, és feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek. Isten ekkor így szólt: »Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivel test: százhúsz esztendő maradjon meg napjaiból!« Óriások voltak a földön azokban a napokban – azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok szültek –, ezek az ősidők erős, híres férfiai.5Amikor azonban az Úr látta, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve minden gondolata folyton gonoszra irányul, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és mélyen bánkódva szívében így szólt: »Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem, az embert és a jószágot, a csúszómászót és az égi madarat, mert bánom, hogy alkottam őket!«
Noé azonban kegyelmet talált az Úr előtt.
Isten gondoskodik Noéról 9Noé nemzetségének története a következő. Noé igaz és tökéletes ember volt nemzedékében: Istennel járt. Három fiút nemzett: Szemet, Kámot és Jáfetet.
A föld azonban megromlott Isten előtt, és telve volt gonoszsággal. Amikor aztán látta Isten, hogy a föld megromlott – mert romlott útra tért minden test a földön –, azt mondta Noénak: »Elérkezett a vége minden testnek előttem: megtelt a föld gonoszsággal általuk, s én elpusztítom őket a földről.
Készíts magadnak bárkát cédrusfából – kamrákat készíts a bárkában –, és kend be szurokkal belülről, kívülről. Így készítsd el: háromszáz könyök legyen a bárka hossza, ötven könyök a szélessége, és harminc könyök a magassága. Készíts ablakot a bárkára, s attól egykönyöknyire legyen a teteje; a bárka ajtaját pedig oldalt helyezd el; alsó, középső és felső fedélzetet készíts benne.
Mert íme, én az özön vizeit hozom majd a földre, hogy megöljek minden testet, amelyben az élet lehelete van az ég alatt; minden, ami a földön van, elvész. Veled azonban szövetséget kötök: menj be majd a bárkába, te, és veled a fiaid, a feleséged és a fiaid feleségei. Vigyél be a bárkába minden állatból, minden testből kettőt-kettőt, hímet és nőstényt, hogy életben maradjanak veled. A madárból, faja szerint, a lábasjószágból, faja szerint, s a föld minden csúszómászójából, faja szerint. Mindenből kettő-kettő menjen be majd veled, hogy életben maradjon. Végy magaddal minden eledelből is, ami ennivaló, s hordd be magadhoz, hogy eleségül legyen neked és nekik.«
Meg is tette ezt Noé. Mindent megtett úgy, ahogy Isten megparancsolta neki.
7 1Azt mondta erre az Úr Noénak: »Menj be a bárkába, te és egész házad népe, mert téged találtalak igaznak előttem ebben a nemzedékben. Minden tiszta állatból végy hetet-hetet, hímet és nőstényt, a nem tiszta állatokból pedig kettőt-kettőt, hímet és nőstényt, az ég madaraiból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy a magja megmaradjon az egész föld színén. Mert még hét nap, azután esőt hullatok a földre negyven napon és negyven éjen át, s eltörlök a föld színéről minden lényt, amelyet alkottam!« Meg is tette Noé mindazt, amit az Úr megparancsolt neki. 6Hatszáz esztendős volt, amikor az özönvíz elárasztotta a földet.
Bement tehát Noé a bárkába az özönvíz elől, és vele fiai, felesége, és fiainak feleségei. A tiszta és tisztátalan állatokból, a madarakból is, és mindabból, ami mozog a földön, kettő-kettő, hím és nőstény ment be Noéhoz a bárkába, amint az Úr megparancsolta Noénak. Amikor aztán eltelt a hét nap, elárasztották az özön vizei a földet.
Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, a hónap tizenhetedik napján feltört a nagy mélység minden forrása, megnyíltak az ég zsilipjei, és negyven napon és negyven éjen át esett az eső a földre. Ugyanazon a napon ment be Noé a bárkába, és vele Szem, Kám és Jáfet, a fiai, s velük felesége és fiainak három felesége, ők, és minden állat, faja szerint, minden lábasjószág, faja szerint, és minden csúszómászó, amely mozog a földön, faja szerint, minden, ami repül, faja szerint, minden madár és minden szárnyas. Kettő-kettő ment be Noéhoz a bárkába minden testből, amelyben az élet lehelete volt. Hím és nőstény ment be minden testből, amely bement, amint Isten megparancsolta neki. És bezárta őt az Úr kívülről.
A vízözön A vízözön pedig negyven napig áradt a földre. A vizek megszaporodtak, és felemelték a bárkát a földről. Azután rettenetesen megáradtak, és betöltöttek mindent a föld színén; a bárka pedig továbbhaladt a vizeken. Végül igen elhatalmasodtak a vizek a föld felett, és elborítottak minden magas hegyet az egész ég alatt: tizenöt könyökkel volt magasabb a víz, mint a hegyek, amelyeket elborított.
Oda is veszett minden test, amely mozgott a földön, minden madár és barom, vad, és minden csúszómászó, amely nyüzsög a földön – és valamennyi ember. Minden meghalt, amiben a szárazföldön az élet lehelete volt. Eltörölt tehát minden lényt, amely a földön volt, embert, jószágot, csúszómászót és égi madarat, eltörölte őket a földről, csak Noé maradt meg, és azok, akik vele voltak a bárkában. Százötven napig tartották hatalmukban a vizek a földet.
Jegyzetek
4,1 Az emberiség családfájának kezdete.
4,2 A vándorló pásztorok az ókorban a letelepedett parasztoknak alávetetten éltek.
4,4 Isten „rátekint” Ábel áldozatára, azaz az áldozat bemutatóját jóléttel ajándékozza meg.
4,7 A bűn a legveszedelmesebb démon, amely az emberre leselkedik, hogy felfalja.
4,16 Nód nem földrajzi név, jelentése esendőség. Édentől keletre, azaz Istentől távol.
4,17 A Teremtés könyvének családfái nem szó szerint, hanem tágabb értelemben értendők: családi kapcsolatként fejezik ki egyes népcsoportok összetartozását, népek rokonságát.
4,23 Lámek dicshimnusza a vérbosszúról.
4,26 Enós jelentése: ember.
5,1 A papi szerzők a tíz egységből álló családfa által kapcsolták az őstörténetet az emberiség történelméhez. A (jelképesen értendő) életkorok jelzik a távoli múltat, és azt, hogy Isten áldása hosszú életet és idős korban is nemző erőt adott a régi időkben.
6,1 A vízözön története két elbeszélés („jahvista” és „papi” [J és P]) keveréke, innen az eltérések (a bárka méretei, a víz emelkedése, a vízözön időtartama, az állatok száma, stb.). Más népek is áthagyományoztak elbeszéléseket hasonló ősi katasztrófákról (pl. a mezopotámiai Atrahasis mítosz). A bibliai elbeszélés a mezopotámiai árvízkatasztrófát mint Isten ítéletét ábrázolja.
6,1 Töredékes és homályos hagyomány. Az „istenek fiai” jelenthetik a bukott angyalokat, vagy Szet jámbor utódait, akik a bűnös káinitákkal keveredtek.
6,5 Isten „kötve van” a teremtett világhoz (mert szereti): látja, bánkódik rajta.
6,9 Papi hagyomány [P].
7,1 Jahvista elbeszélés [J], részben megismétli az eddig elmondottakat. Azok a „tiszta” állatok, amelyeket fel lehetett áldozni Istennek.
7,6 Az égi és a föld alatti vizek összekeverednek, a világ szinte visszasüllyed az őskáosz állapotába.