Az öröklés rendje 27
1Eljöttek ekkor Celofhád lányai – Celofhád Hefernek volt a fia, az meg Gileádnak a fia, az meg Mákirnak a fia, az meg Manasszénak a fia, az meg Józsefnek volt a fia – név szerint Maála, Noa, Hegla, Melka és Tirca
és megálltak Mózes, Eleazár pap és a nép valamennyi fejedelme előtt a szövetség sátrának ajtajánál és azt mondták:
»Atyánk meghalt a pusztában, de nem volt részes abban a lázadásban, amely Kóré alatt az Úr ellen támadt, hanem a maga bűnéért halt meg; fiú utóda nem volt neki.
Miért tűnjék el neve az ő nemzetségéből, azért, hogy fia nem volt? Adjatok majd nekünk birtokot atyánk rokonai között!«
Mózes erre elvitte ügyüket az Úr ítélete elé, s az Úr ezt mondta neki: »Igazságos dolgot kívánnak Celofhád lányai: adj majd nekik birtokot atyjuk rokonai között, s lépjenek örökébe. Izrael fiainak pedig mondd meg a következőket: Ha valaki fiúgyermek nélkül hal meg, lányára szálljon öröksége; ha lánya sincs, a fivérei legyenek az örökösei, ha fivérei sincsenek, atyja fivéreinek adjátok az örökséget; ha pedig atyjának sincsenek fivérei, akkor az örökséget azoknak kell adni, akik legközelebb állnak hozzá. Örök törvény által szentesített dolog legyen ez Izrael fiai között, amint az Úr parancsolta Mózesnek.«
Józsue megbízása 12Majd azt mondta az Úr Mózesnek: »Eredj fel erre az Abárim hegyre, s tekintsd meg onnan azt a földet, amelyet majd Izrael fiainak adok. Ha aztán megnézted, te is megtérsz népedhez, mint ahogy megtért bátyád, Áron, mivel megbántottatok engem a Szín-pusztában, a sokaság pörölésekor, s nem akartatok szentnek bizonyítani előtte a vízfakasztás alkalmával.« – Ez a Pörölés-vize, Kádesben, a Szín-pusztában.
Mózes azt felelte az Úrnak: »Rendeljen tehát az Úr, minden test lelkének Istene, valakit e fölé a nép fölé, hogy kimenjen és bemenjen előttük, kivezesse vagy bevezesse őket, hogy ne legyen az Úr népe olyan, mint a pásztor nélküli juhnyáj.« Azt mondta erre neki az Úr: »Vedd Józsuét, Nún fiát, azt a férfit, akiben lélek van és tedd rá kezedet – eközben ő Eleazár pap és az egész közösség előtt álljon –, s adj neki megbízást mindenki láttára, meg egy részt a te méltóságodból, hogy hallgasson rá Izrael fiainak egész gyülekezete. Ha aztán valamit tenni kell, kérjen számára Eleazár pap tanácsot az Úrtól: annak válasza szerint menjen ki vagy menjen be ő és vele Izrael valamennyi fia meg az egész közösség.«
Úgy tett Mózes, ahogy az Úr parancsolta: vette Józsuét, odaállította Eleazár pap és a nép egész sokasága elé, rátette a fejére a kezét, és megismételte mindazt, amit az Úr parancsolt.
Áldozatok és ünnepek 28 1Azt mondta továbbá az Úr Mózesnek: »Parancsolj Izrael fiainak és mondd nekik: Áldozati ajándékaimat, kenyeremet, kellemes illatú tűzáldozatomat mutassátok be a maguk idejében.
A következő tűzáldozatokat kell bemutatnotok: Naponkint két egyesztendős hibátlan bárányt, állandó, egészen elégő áldozatul – az egyiket reggel mutassátok be, a másikat estefelé –, meg egy-egy tized éfa lisztlángot, meghintve egy-egy negyed hín színtiszta olajjal. Ez legyen az állandó, egészen elégő áldozat: ezt áldoztátok a Sínai hegyén tűzáldozati kellemes illatul az Úrnak. Italáldozatul pedig mutassatok be bárányonként egy negyed hín bort az Úr szent helyén. A másik bárányt ugyanígy estefelé mutassátok be: teljesen a reggeli ételáldozat s az ahhoz tartozó italáldozat rendtartása szerint, kellemes illatú tűzáldozatul az Úrnak.
Szombat napján pedig mutassatok be két egyesztendős hibátlan bárányt, ételáldozatul pedig két tizednyi, olajjal meghintett lisztlángot, továbbá megfelelő italáldozatot. Ezt kell bemutatni szombatonként, annak rendje s módja szerint, az állandó, egészen elégő áldozaton felül.
11A hónapok első napján pedig mutassatok be az Úrnak két fiatal bikát a csordából, egy kost, hét egyesztendős hibátlan bárányt egészen elégő áldozatul, továbbá bikánként három tized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul, kosonként két tized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul, s bárányonként egy tized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul; kellemes illatú, egészen elégő áldozat, tűzáldozat ez az Úrnak. Italáldozatul pedig áldozatonként a következő mennyiségű bort kell bemutatni: bikánként egy fél-, kosonként egy harmad-, bárányonként egy negyed hínnyit. – Ez legyen az egészen elégő áldozat minden hónapban, amint azok az esztendő folyamán egymást követik. Egy kecskebakot pedig bűnért való áldozatul kell bemutatni az Úrnak, az állandó, egészen elégő áldozaton s a hozzátartozó italáldozaton felül.
Az első hónapban, a hó tizennegyedik napján az Úr pászkája legyen, tizenötödik napján pedig ünnep. Hét napon át kovásztalant kell enni. Ezek közül az első nap szent összejövetel legyen: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta. Tűzáldozatul, egészen elégő áldozatul pedig mutassatok be az Úrnak két fiatal bikát a csordából, egy kost, hét egyesztendős hibátlan bárányt, s mindegyikhez ételáldozatot olajjal meghintett lisztlángból, három tizedet mindegyik bikához, két tizedet a koshoz, s egy tizedet mindegyik bárányhoz, vagyis a hét bárányhoz, továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul, hogy engesztelést lehessen végezni értetek – a reggeli egészen elégő áldozaton felül, amelyet mindenkor be kell mutatnotok. Így járjatok el a hét nap minden egyes napján, hogy a tűz táplálása által kellemes illat szálljon fel az Úr felé az egészen elégő áldozatból, s mindegyiknek italáldozatából. A hetedik nap ismét szent összejövetel legyen számotokra: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.
26A zsengék napja, amikor a hetek elteltével az új gabonát bemutatjátok az Úrnak, szintén szent összejövetel legyen: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta. Egészen elégő áldozatul, kellemes illatul pedig mutassatok be az Úrnak két fiatal bikát a csordából, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt, a hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet minden bikához, kettőt minden koshoz, s egy tizedet minden bárányhoz, mind a hét bárányhoz, továbbá egy kecskebakot, amelyet engesztelésül kell levágni – az állandó egészen elégő áldozaton és az ahhoz tartozó ételáldozaton felül. Csupa hibátlant mutassatok be, italáldozatukkal együtt.
Mózes erre elvitte ügyüket az Úr ítélete elé, s az Úr ezt mondta neki: »Igazságos dolgot kívánnak Celofhád lányai: adj majd nekik birtokot atyjuk rokonai között, s lépjenek örökébe. Izrael fiainak pedig mondd meg a következőket: Ha valaki fiúgyermek nélkül hal meg, lányára szálljon öröksége; ha lánya sincs, a fivérei legyenek az örökösei, ha fivérei sincsenek, atyja fivéreinek adjátok az örökséget; ha pedig atyjának sincsenek fivérei, akkor az örökséget azoknak kell adni, akik legközelebb állnak hozzá. Örök törvény által szentesített dolog legyen ez Izrael fiai között, amint az Úr parancsolta Mózesnek.«
Józsue megbízása 12Majd azt mondta az Úr Mózesnek: »Eredj fel erre az Abárim hegyre, s tekintsd meg onnan azt a földet, amelyet majd Izrael fiainak adok. Ha aztán megnézted, te is megtérsz népedhez, mint ahogy megtért bátyád, Áron, mivel megbántottatok engem a Szín-pusztában, a sokaság pörölésekor, s nem akartatok szentnek bizonyítani előtte a vízfakasztás alkalmával.« – Ez a Pörölés-vize, Kádesben, a Szín-pusztában.
Mózes azt felelte az Úrnak: »Rendeljen tehát az Úr, minden test lelkének Istene, valakit e fölé a nép fölé, hogy kimenjen és bemenjen előttük, kivezesse vagy bevezesse őket, hogy ne legyen az Úr népe olyan, mint a pásztor nélküli juhnyáj.« Azt mondta erre neki az Úr: »Vedd Józsuét, Nún fiát, azt a férfit, akiben lélek van és tedd rá kezedet – eközben ő Eleazár pap és az egész közösség előtt álljon –, s adj neki megbízást mindenki láttára, meg egy részt a te méltóságodból, hogy hallgasson rá Izrael fiainak egész gyülekezete. Ha aztán valamit tenni kell, kérjen számára Eleazár pap tanácsot az Úrtól: annak válasza szerint menjen ki vagy menjen be ő és vele Izrael valamennyi fia meg az egész közösség.«
Úgy tett Mózes, ahogy az Úr parancsolta: vette Józsuét, odaállította Eleazár pap és a nép egész sokasága elé, rátette a fejére a kezét, és megismételte mindazt, amit az Úr parancsolt.
Áldozatok és ünnepek 28 1Azt mondta továbbá az Úr Mózesnek: »Parancsolj Izrael fiainak és mondd nekik: Áldozati ajándékaimat, kenyeremet, kellemes illatú tűzáldozatomat mutassátok be a maguk idejében.
A következő tűzáldozatokat kell bemutatnotok: Naponkint két egyesztendős hibátlan bárányt, állandó, egészen elégő áldozatul – az egyiket reggel mutassátok be, a másikat estefelé –, meg egy-egy tized éfa lisztlángot, meghintve egy-egy negyed hín színtiszta olajjal. Ez legyen az állandó, egészen elégő áldozat: ezt áldoztátok a Sínai hegyén tűzáldozati kellemes illatul az Úrnak. Italáldozatul pedig mutassatok be bárányonként egy negyed hín bort az Úr szent helyén. A másik bárányt ugyanígy estefelé mutassátok be: teljesen a reggeli ételáldozat s az ahhoz tartozó italáldozat rendtartása szerint, kellemes illatú tűzáldozatul az Úrnak.
Szombat napján pedig mutassatok be két egyesztendős hibátlan bárányt, ételáldozatul pedig két tizednyi, olajjal meghintett lisztlángot, továbbá megfelelő italáldozatot. Ezt kell bemutatni szombatonként, annak rendje s módja szerint, az állandó, egészen elégő áldozaton felül.
11A hónapok első napján pedig mutassatok be az Úrnak két fiatal bikát a csordából, egy kost, hét egyesztendős hibátlan bárányt egészen elégő áldozatul, továbbá bikánként három tized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul, kosonként két tized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul, s bárányonként egy tized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul; kellemes illatú, egészen elégő áldozat, tűzáldozat ez az Úrnak. Italáldozatul pedig áldozatonként a következő mennyiségű bort kell bemutatni: bikánként egy fél-, kosonként egy harmad-, bárányonként egy negyed hínnyit. – Ez legyen az egészen elégő áldozat minden hónapban, amint azok az esztendő folyamán egymást követik. Egy kecskebakot pedig bűnért való áldozatul kell bemutatni az Úrnak, az állandó, egészen elégő áldozaton s a hozzátartozó italáldozaton felül.
Az első hónapban, a hó tizennegyedik napján az Úr pászkája legyen, tizenötödik napján pedig ünnep. Hét napon át kovásztalant kell enni. Ezek közül az első nap szent összejövetel legyen: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta. Tűzáldozatul, egészen elégő áldozatul pedig mutassatok be az Úrnak két fiatal bikát a csordából, egy kost, hét egyesztendős hibátlan bárányt, s mindegyikhez ételáldozatot olajjal meghintett lisztlángból, három tizedet mindegyik bikához, két tizedet a koshoz, s egy tizedet mindegyik bárányhoz, vagyis a hét bárányhoz, továbbá egy kecskebakot bűnért való áldozatul, hogy engesztelést lehessen végezni értetek – a reggeli egészen elégő áldozaton felül, amelyet mindenkor be kell mutatnotok. Így járjatok el a hét nap minden egyes napján, hogy a tűz táplálása által kellemes illat szálljon fel az Úr felé az egészen elégő áldozatból, s mindegyiknek italáldozatából. A hetedik nap ismét szent összejövetel legyen számotokra: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.
26A zsengék napja, amikor a hetek elteltével az új gabonát bemutatjátok az Úrnak, szintén szent összejövetel legyen: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta. Egészen elégő áldozatul, kellemes illatul pedig mutassatok be az Úrnak két fiatal bikát a csordából, egy kost és hét egyesztendős hibátlan bárányt, a hozzájuk tartozó ételáldozatul pedig olajjal meghintett lisztlángot, három tizedet minden bikához, kettőt minden koshoz, s egy tizedet minden bárányhoz, mind a hét bárányhoz, továbbá egy kecskebakot, amelyet engesztelésül kell levágni – az állandó egészen elégő áldozaton és az ahhoz tartozó ételáldozaton felül. Csupa hibátlant mutassatok be, italáldozatukkal együtt.
Jegyzetek
27,1 Ha valaki fiúutód nélkül hal meg, a lányai örökölnek.
27,12 A kézföltétel a Mózesben lévő Lélek és hatalom átadását jelezte.
28,1 Ez az ún. „felajánlási naptár” tartalmaz minden olyan adományt, amit egy év során Izrael köteles volt felajánlani Istennek.
28,11 Az újhold ünnepéhez ld. Zsolt 81,4; Iz 1,13-14; Óz 2,13.
28,26 Az aratás kezdetén (pünkösd ünnepén) felajánlandó áldozat (Vö. Kiv 34,22).
A törvénykezés lezárása: 28,1-68
Áldások 28 1Ha hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s megteszed, s megtartod minden parancsát, amelyet ma meghagyok neked, akkor dicsőbbé tesz téged az Úr, a te Istened minden nemzetnél, amely a földön lakik, s mind rád szállnak, s elérnek téged a következő áldások, feltéve, hogy hallgatsz parancsaira:Áldott leszel a városban, s áldott a mezőn, áldott lesz méhednek gyümölcse, földednek gyümölcse, állataid ellése, marháid csordája és juhaid akla. Áldottak lesznek csűrjeid, s áldottak éléstáraid. Áldott leszel, ha bemégy és ha kimégy. Összetöri az Úr színed előtt ellenségeidet, akik ellened támadnak: egy úton jönnek ki ellened, s hét úton futnak el színed elől. Áldást bocsát az Úr magtáraidra, s kezed minden munkájára, s megáld téged azon a földön, amelyet a te Urad, Istened ad neked.
Szent népévé emel az Úr téged, amint megesküdött neked, ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsait, s az ő útjain jársz, s látni fogja a föld minden népe, hogy te az Úr nevét viseled, s félni fognak tőled.
Bőséget ad neked az Úr minden jóban, méhed gyümölcsében, állataid ellésében, s földed gyümölcsében, azon a földön, amely felől megesküdött az Úr atyáidnak, hogy neked adja. Megnyitja neked az Úr gazdag kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon földednek a maga idejében, s megáldja kezed minden munkáját. Kölcsönt nyújtasz sok nemzetnek, de te senkitől sem veszel kölcsönt. Fejjé tesz téged az Úr, s nem farokká, s felül leszel mindenkor, nem alul, feltéve, hogy hallgatsz az Úr, a te Istened parancsaira, amelyeket ma meghagyok neked, s megtartod és teljesíted őket, s el nem térsz tőlük sem jobbra, sem balra, s nem követsz és nem tisztelsz más isteneket.
Átkok Ha azonban nem akarsz hallgatni az Úrnak, a te Istenednek arra a szavára, hogy tartsd meg és teljesítsd minden parancsát és szertartását, amelyet ma meghagyok neked, akkor mind rád szállnak és elérnek téged a következő átkok: Átkozott leszel a városban, átkozott a mezőn. Átkozott lesz csűröd, s átkozottak éléstáraid. Átkozott lesz méhed gyümölcse s földed gyümölcse, marháid csordája s juhaid nyája. Átkozott leszel, ha bemégy, s átkozott, ha kimégy.
Éhséget és ínséget bocsát az Úr rád, s átkot minden dolgodra, amelyet művelsz, amíg csak el nem tipor, s hamarosan el nem pusztít mérhetetlenül gonosz tetteid miatt, amelyekkel elhagytál engem. Rád szakasztja az Úr a döghalált, míg csak el nem emészt téged arról a földről, amelyet elfoglalni mégy. 22Megver téged az Úr nyavalyával, lázzal, hidegleléssel és gyulladással, továbbá szárazsággal, kártékony időjárással és vetési ragyával, s az üldöz, míg el nem veszel. Az ég, amely feletted van, olyan lesz, mint az érc s a föld, amelyet tapodsz, olyan, mint a vas. Eső gyanánt port ad az Úr földedre, s hamu hull rád az égből, míg csak el nem pusztulsz. Összeomlaszt téged az Úr ellenségeid előtt: egy úton vonulsz ki ellenük, s hét felé fogsz elfutni előlük, s szétszóródsz a föld minden országába, s holttested eledele lesz az ég minden madarának s a föld vadjainak, s nem lesz, aki elűzze őket.
Megver téged az Úr az egyiptomi fekéllyel, tested azon részén is, amelyen a bélsár távozik, megver rühhel és viszketéssel, úgyhogy kigyógyítani nem tudnak. Megver téged az Úr tébolyodással, vaksággal és elmezavarral, s úgy fogsz tapogatózni délben, mint ahogy a vak szokott tapogatózni a sötétben, s nem fogsz célhoz jutni útjaidon. Minden időben sanyargatni fognak és erőszakosan elnyomnak, s nem lesz, aki megszabadítson téged. Feleséget veszel és más fog hálni vele, házat építesz és nem fogsz lakni benne, szőlőt ültetsz és nem szüretelsz belőle. Előtted fogják levágni marhádat és te nem eszel belőle, szemed előtt rabolják el szamaradat, s nem adják többé vissza neked, ellenségeidnek adják juhaidat, s nem lesz, aki segítsen téged. Fiaid s lányaid más nép hatalmába kerülnek és szemed azt látni fogja és bár egész nap epekedik a látásuk után, nem lesz erő kezedben. Földed gyümölcsét s munkád minden eredményét olyan nép eszi meg, amelyet nem ismersz és sanyargatni fognak mindenkor és elnyomnak minden időben és eszedet veszted rémültödben azok miatt, miket látni fog szemed. – Megver téged az Úr igen gonosz fekéllyel a térdeden s a lábszáradon, tetőtől talpig, úgyhogy kigyógyítani nem tudnak.
Elvisz az Úr téged s királyodat, akit majd magad fölé állítasz, egy olyan nemzethez, amelyet nem ismersz és atyáid sem ismertek, s ott más isteneknek fogsz szolgálni: fának és kőnek és közmondás s csúfság tárgyává süllyedsz mindazon népek előtt, amelyek közé majd az Úr elvisz téged.
Sok magot vetsz a földbe, s keveset gyűjtesz be, mert sáska emészti meg mindet. Szőlőt fogsz ültetni és művelni, de nem iszol bort és semmit se szedsz róla, mert féreg pusztítja el. Olajfáid lesznek minden határodban, de olajjal meg nem kenheted magad, mert termésed lehull és elpusztul. Fiakat s lányokat nemzel, de nem látod hasznukat, mert fogságba hurcolják őket. Ragya emészti meg minden fádat s földed gyümölcsét. A jövevény, aki veled lakik azon a földön, föléd emelkedik, s egyre feljebb kerül, te pedig leszállsz, s egyre lejjebb kerülsz. Ő fog kölcsönözni neked, s nem te fogsz kölcsönözni neki; ő lesz a fej és te leszel a farok.
Bizony rád jönnek mindezek az átkok, üldöznek és elérnek téged, míg csak el nem pusztulsz, mivel nem hallgattál az Úr, a te Istened szavára, s nem tartottad meg parancsait és szertartásait, amelyeket megparancsolt neked és mint jelek és csodák, rajtad és utódaidon lesznek mindörökké. Mivel nem szolgáltál az Úrnak, a te Istenednek, örömmel és szívbéli jókedvvel, bár bőségben volt mindened, azért éhségben, szomjúságban, mezítelenségben, s teljes ínségben fogsz szolgálni ellenségednek, akit az Úr rád bocsát, s ő vasigát tesz nyakadba, míg csak el nem tipor téged.
Rád hoz ugyanis az Úr messziről, a föld határának széléről egy nemzetet, amely mint a lecsapó sas, megrohan, amelynek nyelvét nem érted, egy nagyon arcátlan nemzetet, amely nem tekint öreget, s nem szán meg gyermeket. Megeszi állataid ivadékát és földed gyümölcsét, míg csak el nem pusztulsz, s nem hagy neked gabonát, bort, olajat, marhacsordát s juhnyájat, míg csak el nem veszít és össze nem tipor minden városodban s egész földeden le nem omlanak erős és magas falaid, amelyekbe reménységedet helyezted. Ostromzár alá vesz kapuidban, egész földeden, amelyet az Úr, a te Istened majd neked ad, s a szorongatásban és a pusztításban, mellyel ellenséged nyomorgatni fog, megeszed saját méhed gyümölcsét, fiaid és lányaid húsát, akiket az Úr, a te Istened majd neked adni fog. Legkényesebb és elpuhultabb férfid is irigységgel néz majd testvérére, s ölében fekvő feleségére, s nem ad nekik fiai húsából, amelyet megenni kénytelen, mivel semmi egyebe sem lesz abban a szorongatásban és ínségben, mellyel ellenségeid pusztítani fognak téged valamennyi kapudon belül. Az elpuhult és kényeskedő asszony, aki járni sem tudott a földön, s a lábát sem tudta letenni az elpuhultság és a nagy kényeskedés miatt, irigyelni fogja ölében fekvő férjétől fiának s lányának húsát meg asszonyi testéből kijövő, szennyes mását, meg újszülött gyermekeit, mert titokban maguk az asszonyok eszik meg ezeket minden más hiányában, abban a szorongatásban és pusztításban, mellyel ellenséged nyomorgatni fog téged kapuidon belül.
Ha meg nem tartod, s meg nem teszed ennek a törvénynek minden szavát, amely meg van írva ebben könyvben, s nem féled az Ő dicsőséges és félelmetes nevét, vagyis az Urat, a te Istenedet, akkor az Úr megsokasítja csapásaidat s utódaid csapásait, nagy és maradandó csapásokkal, rosszindulatú és tartós betegségekkel sújt, mind rád fordítja Egyiptom nyavalyáit, amelyektől annyira féltél, s azok rád ragadnak, sőt mindenféle olyan betegséget és csapást is bocsát rád az Úr, amely nincs megírva e törvény könyvében, míg csak össze nem tipor téged. Ti, akik azelőtt oly sokan voltatok, mint az ég csillagai, kevés számmal maradtok meg, mivel nem hallgattál az Úr, a te Istened szavára.
Ahogyan örömét lelte az Úr bennetek, amikor jót tett veletek és megsokasított titeket, éppúgy örömét fogja lelni akkor, amikor majd eltöröl és kiirt titeket, hogy elvesszetek arról a földről, amelyet elfoglalni mégy. Szétszór téged az Úr mindenféle nép közé, a föld egyik szélétől a másik széléig, s ott szolgálni fogsz más isteneknek, akiket nem ismersz, s atyáid sem ismertek: fának és kőnek. De még azok között a nemzetek közt sem fogsz megpihenni, s ott sem lesz nyugodalma lábad talpának, mert ott rettegő szívet, elapadó szemet s bánkódás törte lelket ad az Úr neked. Olyan lesz az életed, mintha hajszálon függne előtted, rettegni fogsz éjjel-nappal és nem bízol életedben. Reggel azt fogod mondani: ‘Bárcsak már este volna’ – és este azt: ‘Bárcsak már reggel volna’ –, szíved félelme miatt, amely rettegéssel tölt el, és amiatt, amit szemeddel látsz. Visszavisz téged az Úr Egyiptomba, hajókon, azon az úton, amelyről azt mondta neked, hogy azt többé ne lásd, s ott majd el akarjátok adni magatokat ellenségeiteknek rabszolgául, s nem lesz, aki megvegyen rabszolgának.«
69Ezek voltak annak a szövetségnek az igéi, amely felől azt parancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg Izrael fiaival, Moáb földjén, azon a szövetségen felül, amelyet a Hóreben kötött velük.
Jegyzetek
28,1 A szövetség feltételeinek felsorolása (vö. 27,9-10) után következik a szankciók, az áldás és az átok kihirdetése (vö. Lev 26,3-39).
28,22 A betegségek pontos jelentése bizonytalan.
28,69 Ez a vers a következő egység bevezetése (vö. 1,1; 4,44; 33,1) Ezt a moábi szövetséget csak itt említi a Biblia.
Az istenfélőket megáldja az Úr
112
1 ALLELUJA!
Boldog az az ember, aki az Urat féli,
és nagy tetszését leli parancsaiban!
Utóda hatalmas lesz a földön,
áldott lesz az igazak nemzedéke.
Dicsőség és gazdagság lesz házában,
és igazsága mindörökre megmarad.
Világosságként ragyog fel a sötétségben az igazaknak
az irgalmas, a kegyes, az igaz.
Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsönt ad,
aki a törvény szerint intézi dolgait,
mert az soha meg nem inog.
Örökké emlékezetben marad az igaz,
rossz hírtől nem kell félnie.
Erős a szíve, bízik az Úrban,
rendületlen a szíve, nem fél,
amíg le nem nézheti ellenségeit.
Osztogat, adakozik a szegényeknek;
igazsága örökre megmarad,
hatalma dicsőségesen emelkedik.
Látja a bűnös és bosszankodik,
fogát csikorgatja és emészti magát.
A bűnösök kívánsága meghiúsul.
Jegyzetek
112,1 Alfabétikus tanító költemény a késő fogság utáni időkből (vö. 111,1-10). Feltehetően ugyanaz a szerzője, mint a Zsolt 111-nek. A zsoltáros a hívő embert jellemzi: olyan, aki jelen van mind Isten, mind a felebarát számára. Ez az egyetlen zsoltárhely, ahol ez a két követelmény ilyen közvetlenül, egyetlen parancsban fogalmazódik meg (vö. Mt 22,36-39).