»Arámból hozatott el engem Bálák,
Moáb királya, napkelet hegyeiről:
‘Gyere, üzente, s átkozd meg Jákobot,
Siess, s átkozd el Izraelt.’
Hogy átkozzam meg, akit nem átkozott meg Isten?
Miképp átkozzam el, akit nem átkoz el az Úr?
A szirtek tetejéről látom,
A halmokról szemlélem:
Külön fog lakni e nép
S a nemzetek közé nem számítja magát.
Ki számlálhatná meg Jákob porát
S tudná Izrael ivadékának számát?
Bár halnék meg én az igazak halálával
S olyan lenne végem, mint amilyen az övék!«
Ekkor megjelent az Úr és szót adott a szájába, és azt mondta: »Térj vissza Bálákhoz, s ezt és ezt mondd neki.« Amikor visszatért, ott találta egészen elégő áldozatánál állva őt és vele a moabiták fejedelmeit. Azt mondta neki Bálák: »Mit mondott az Úr?« Erre ő elkezdte példázatát, s azt mondta:
»Állj meg, Bálák, s hallgasd,
halljad Szefor fia!
Isten nem ember, hogy hazudjon,
s nem ember fia, hogy változzon.
Mond-e hát valamit anélkül, hogy megtenné?
Szól-e valamit anélkül, hogy teljesítené?
Áldani küldtek,
s az áldást meg nem tagadhatom.
Nincsen bálvány Jákobban,
nem látható bálványkép Izraelben.
Az Úr, az ő Istene van ővele,
s a Király győzelmi harsonája zeng benne.
Isten hozta ki őt Egyiptomból,
olyan az ereje, mint az orrszarvúé.
Nincs jósolás Jákobban,
s nincs varázslás Izraelben:
idejében megmondják Jákobnak,
és Izraelnek, mit fog művelni Isten.
Íme, felkel e nép, mint a nőstény oroszlán,
s felemelkedik, mint a hím oroszlán:
le nem fekszik, míg zsákmányt nem eszik
s a megöltek vérét nem issza.«
24 Mivel pedig Bálám látta, hogy úgy tetszik az Úrnak, hogy áldja meg Izraelt, el sem ment, mint ahogy azelőtt elment, hogy a jövendőt megkérdezze, hanem arcát a puszta felé fordította és felemelte szemét, mire meglátta Izraelt, amint sátraiban törzsei szerint táborozott. Ekkor leszállt rá Isten lelke, 3ő pedig elkezdte példázatát, s azt mondta:
»Szól Bálám, Beor fia,
szól a bezárt szemű ember,
szól, aki Isten beszédeit hallja,
aki a Mindenható látomását látja,
aki leborul és akkor megnyílik a szeme:
Mily szépek sátraid, Jákob,
hajlékaid, ó Izrael!
Mint az erdős völgyek,
mint a folyóvíz menti jól öntözött kertek,
mint a sátrak, melyeket az Úr állított fel,
mint a vizek mentén a cédrusok.
Ömlik a víz vedreiből,
s vetése bőséges vizek közé kerül.
Elveti az Úr Ágág miatt királyát,
s elveszi a királyságát.
Isten hozta ki őt Egyiptomból,
olyan az ereje, mint az orrszarvúé.
Megemészti ellenségeit, a nemzeteket,
csontjaikat összezúzza
és nyilakkal átlyuggatja.
Ha lefekszik, alszik, mint a hím oroszlán,
sőt mint a nőstény oroszlán,
melyet senki sem mer fölkelteni.
Aki áld téged, legyen áldott,
aki átkoz, legyen átkozott.«
»Szól Bálám, Beor fia,
szól a bezárt szemű ember,
szól, aki Isten beszédeit hallja,
aki a Fölséges tudományát tudja,
s a Mindenható látomásait látja
leborulva, s megnyílt szemmel:
17 Látom őt, de nincs még itt,
nézem őt, de nincs még közel.
Csillag támad Jákobból
és királyi pálca kél fel Izraelből
s megveri Moáb fejedelmeit,
mind elpusztítja Szetnek gyermekeit.
18 Az ő birtoka lesz Edom,
Szeír öröksége: ellenségeire száll,
de Izrael hatalmat gyakorol.
Jákob sarja uralkodni fog
s elpusztítja a Város maradékait.«
»Amalek első a nemzetek közül,
de az utolsó szálig elpusztul.«
»Bár erős a lakóhelyed,
de ha szirtre helyezed is fészked,
s választottja leszel is Kain nemzetségének.
Meddig maradhatsz meg?
Asszúr ugyanis fogságba visz téged.«
»Jaj, ki akar élni, amikor ezt megteszi Isten?
24 Hadihajókon jönnek a ciprusiak,
az asszírok fölé kerekednek,
elpusztítják a hébereket
s végül maguk is elvesznek.«
Fineesz pap bosszúja 25 1Abban az időben pedig, amikor Izrael Szittimben tartózkodott, paráználkodni kezdett a nép Moáb lányaival. Ezek ugyanis meghívták őket vágóáldozataikhoz, ők ettek, imádták az ő isteneiket, és így Beelfegorhoz szegődött Izrael. Megharagudott erre az Úr, s azt mondta Mózesnek: »Vedd a nép valamennyi főemberét, s akasztasd őket bitófákra, szembe a nappal, hogy elforduljon haragom Izraeltől.« Azt mondta erre Mózes Izrael bíráinak: »Ölje meg mindenki azokat az alattvalóit, akik Beelfegorhoz szegődtek.«
6Ekkor, íme, Izrael fiainak egyike bement testvérei előtt egy mádiánita parázna személyhez, Mózesnek, s Izrael fiai egész sokaságának láttára, akik ott sírtak a sátor ajtaja előtt. Amikor ezt Fineesz, Eleazárnak, Áron pap fiának a fia meglátta, felkelt a sokaságból, dárdát ragadott, bement az izraelita férfi után a paráznaság helyére, és átdöfte egyszerre mindkettőt, a férfit is, meg a nőt is az ágyékukon. Erre megszűnt a csapás Izrael fiai között; huszonnégyezer ember lelte akkor halálát.
10Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Fineesz, Eleazárnak, Áron pap fiának a fia elfordította haragomat Izrael fiaitól, mert kitöltötte rajtuk bosszúmat, hogy ne én magam töröljem el Izrael fiait bosszúmban. Mondd azért neki: Íme, szövetségem békéjét adom neki, s övé és ivadékáé lesz a papság örökre szóló szövetség alapján, mivel bosszút állt Istenéért és jóvá tette Izrael fiainak vétkét.«
14A mádiánita nővel megölt izraelita férfinak a neve Zimri volt; Szálunak volt a fia, fejedelme az egyik nagycsaládnak, Simeon törzsében. A vele megölt mádiánita nőt pedig Kozbinak hívták; Szúrnak, a mádiániták egyik előkelő fejedelmének volt a lánya.
Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Váljatok a mádiániták ellenségeivé és verjétek meg őket, mert ők is ellenségesen jártak el veletek és tőrbe csaltak titeket a Fogor bálvány által meg Kozbi, Mádián fejedelmének a lánya, az ő nővérük által, akit Fineesz megölt a Fogorral való szentségtörés miatti csapás napján.«
A második népszámlálás
19A csapás megtörténte után
26 azt mondta az Úr Mózesnek meg Eleazárnak, Áron fiának, a papnak: »Írjátok össze Izrael fiainak egész közösségét, a húszesztendősöktől kezdve felfelé, házuk és nagycsaládjuk szerint mindazokat, akik hadba vonulhatnak.« Meg is mondták ezt Mózes és Eleazár, a pap Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben, azoknak, akik húszesztendősök, s annál idősebbek voltak, amint az Úr parancsolta.
Jegyzékük a következő:
Rúben, Izrael elsőszülötte; ennek fiai: Hénok, akitől a hénokiták nemzetsége, meg Fállu, akitől a fálluiták nemzetsége, meg Ezron, akitől az ezroniták nemzetsége, meg Kármi, akitől a kármiták nemzetsége származott. Ezek voltak Rúben törzsének nemzetségei; számuk negyvenháromezer-hétszázharminc volt. Fállu fia Eliáb volt; ennek fiai Námuel Dátán és Abiron voltak. Ezek, Dátán és Abiron, voltak a nép azon fejedelmei, akik felkeltek Mózes és Áron ellen Kóré lázadásában, fellázadva az Úr ellen, mire a föld megnyitotta száját és elnyelte Kórét és sokan meghaltak, mert a tűz megemésztette a kétszázötven férfit, de az a nagy csoda történt, hogy Kóré pusztulásával nem vesztek el fiai.
Simeon fiai, nemzetségeik szerint: Námuel, akitől a námueliták nemzetsége, Jámin, kitől a jáminiták nemzetsége, Jákin, akitől a jákiniták nemzetsége, Szerah, akitől a szerahiták nemzetsége, Saul, akitől a sauliták nemzetsége származott. Ezek voltak Simeon törzsének nemzetségei; számuk összesen huszonkétezer-kétszáz volt.
Gád fiai, nemzetségeik szerint: Szefon, akitől a szefoniták nemzetsége, Ággi, akitől az ággiták nemzetsége, Súni, akitől a súniták nemzetsége, Ozni, akitől az ozniták nemzetsége, Her, akitől a heriták nemzetsége, Árod, akitől az ároditák nemzetsége, Ariel, akitől az arieliták nemzetsége származott. Ezek voltak Gád nemzetségei; számuk összesen negyvenezer-ötszáz volt.
Júda fiai: Her és Onán; ezek mindketten meghaltak Kánaán földjén. Így Júda fiai, nemzetségeik szerint, a következők voltak: Sela, akitől a selaiták nemzetsége, Fáresz, akitől a fáresziták nemzetsége, Szerah, akitől a szerahiták nemzetsége származott. Fáresz fiai pedig: Ezron, akitől az ezroniták nemzetsége, s Hámul, akitől a hamuliták nemzetsége származott. Ezek voltak Júda nemzetségei; számuk összesen hetvenhatezer-ötszáz volt.
Isszakár fiai, nemzetségeik szerint: Tóla, akitől a tólaiták nemzetsége, Fúa, akitől a fúaiták nemzetsége, Jasúb, akitől a jasubiták nemzetsége, Semrán, akitől a semraniták nemzetsége származott. Ezek voltak Isszakár nemzetségei; számuk hatvannégyezer-háromszáz volt.
Zebulon fiai, nemzetségeik szerint: Száred, akitől a szárediták nemzetsége, Élon, akitől az éloniták nemzetsége, Jálel, akitől a jáleliták nemzetsége származott. Ezek voltak Zebulon nemzetségei; számuk hatvanezer-ötszáz volt.
József fiai, nemzetségeik szerint: Manassze és Efraim. Manasszétól származott Mákir, ettől a mákiriták nemzetsége. Mákir nemzette Gileádot, ettől származott a gileádiak nemzetsége; Gileád fiai voltak: Jézer, akitől a jézeriták nemzetsége, Helek, akitől a helekiták nemzetsége, Aszriél, akitől az aszrieliták nemzetsége, Sekem, akitől a sekemiták nemzetsége, Semida, akitől a semidaiták nemzetsége, Hefer, akitől a heferiták nemzetsége származott. Hefer volt az atyja Celofhádnak is; ennek fiai nem voltak, csak lányai, név szerint: Maála, Noa, Hegla, Melka és Tirca. Ezek voltak Manassze nemzetségei; számuk: ötvenkétezer-hétszáz.
Efraim fiai, nemzetségük szerint a következők voltak: Sutála, akitől a sutálaiták nemzetsége, Beker, akitől a bekeriták nemzetsége, Tehen, akitől a teheniták nemzetsége származott. Sutála fia volt továbbá Herán, akitől a herániták nemzetsége származott. Ezek voltak Efraim fiainak nemzetségei; számuk harminckétezer-ötszáz volt. Ezek voltak József fiai, nemzetségeik szerint.
Benjamin fiai, nemzetségeik szerint: Bela, akitől a belaiták nemzetsége, Ásbel, akitől az ásbeliták nemzetsége, Ahirám, akitől az ahirámiták nemzetsége, Sufám, akitől a sufámiták nemzetsége, Hufám, akitől a hufámiták nemzetsége származott. Bela fiai: Hered és Noemán voltak; Heredtől a herediták nemzetsége, Noemántól a noemániták nemzetsége származott. Ezek voltak Benjamin fiai, nemzetségeik szerint; számuk negyvenötezer-hatszáz volt.
Dán fiai, nemzetségeik szerint: Suhám, akitől a suhámiták nemzetsége származott; ezek voltak Dán családjai, nemzetségeik szerint, mindnyájan suhámiták voltak, számuk hatvannégyezer-négyszáz volt.
Áser fiai, nemzetségeik szerint: Jimna, akitől a jimnaiták nemzetsége, Jessúj, akitől a jessuiták nemzetsége, Brie, akitől a brieiták nemzetsége származott. Brie fiai voltak: Héber, akitől a héberek nemzetsége és Melkiel, akitől a melkieliták nemzetsége származott. Áser lányának neve pedig Sára volt. Ezek voltak Áser fiainak nemzetségei; számuk ötvenháromezer-négyszáz.
Naftali fiai, nemzetségeik szerint: Jesziel, ettől a jeszieliták nemzetsége, Gúni, akitől a gúniták nemzetsége, Jeszer, ettől a jeszeriták nemzetsége, Sellem, akitől a sellemiták nemzetsége származott; ezek voltak Naftali fiainak családjai, nemzetségeik szerint, számuk negyvenötezer-négyszáz.
Izrael megszámlált fiainak száma összesen a következő volt: hatszázegyezer-hétszázharminc.
Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Ezek között kell majd elosztani az országot birtokul, a nevek számához képest. A nagyobb nemzetségnek nagyobb részt adj, a kisebbnek kisebbet, mindegyiknek a mostani számlálás eredményéhez képest kell adni birtokot, úgy azonban, hogy a sors ossza el a törzsek és a nemzetségek között a földet: amit a sors megszab, azt kapják azok is, akik sokan vannak, azok is, akik kevesen.«
57Lévi fiainak jegyzéke, nemzetségeik szerint, a következő volt: Gerson, akitől a gersoniták nemzetsége, Kaát, akitől a kaátiták nemzetsége, Merári, akitől a meráriták nemzetsége származott. Lévi nemzetségei a következők voltak: Libni nemzetsége, Hebroni nemzetsége, Moholi nemzetsége, Músi nemzetsége, Kóré nemzetsége. – Kaát pedig nemzette Amrámot; ennek felesége Jókebed, Lévi lánya volt, aki Egyiptomban született Lévinek; ő szülte Amrámnak, a férjének Mózest és Áront, a fiúkat és Mirjámot, a nővérüket. Árontól származott: Nádáb, Ábiu, Eleazár és Itamár; ezek közül Nádáb és Ábiu meghalt, amikor idegen tüzet vitt az Úr elé.
Az egyhónapos és annál idősebb férfiak, akiket megszámláltak összesen huszonháromezren voltak; de ezeket nem számlálták Izrael fiai közé, s nekik nem is adtak birtokot a többiek között.
63Ez a jegyzéke Izrael azon fiainak, akiket Mózes és Eleazár, a pap, Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben írt össze. Ezek között egy sem volt azokból, akiket Mózes és Áron azelőtt a Sínai pusztájában számlált össze, mert az Úr előre megmondta, hogy azok mindnyájan meghalnak a pusztában, s nem is maradt életben közülük senki sem, csak Káleb, Jefóne fia és Józsue, Nún fia.
Jegyzetek
23,7 Izrael áldott, és senki sem tudja átkozottá tenni.
23,25 Az újabb hegyen való kísérlet magyarázata: hátha ennek a hegynek az istene erősebb, mint Jahve, és meg tudja átkozni az Ő népét.
24,3 Izrael népét Isten az áldás közvetítőjévé tette (Ter 12,3). Aki őket áldja, maga is áldásban részesül, de aki átkozza, maga lesz átkozott.
24,15 Egy jövőbeli uralkodó („csillag”) legyőzi majd Moábot. A jövendölés eredetileg Dávidra vonatkozik.
24,17 Szet fia Enos (= ember) volt (Ter 5,6), így „Szet fiai” az embereket jelenti.
24,18 Szeír Edom hegyvidékének neve.
24,20 Az amalekiták Júdától délre élő nomád (rabló) nép volt.
24,21 A keniták Júda hegyvidékén éltek.
24,24 „Ciprusiak”, más fordítás szerint itáliaiak.
25,1 Ez Izrael első találkozása Kánaán lakóival, és a nép azonnal bálványimádóvá lesz.
25,6 Izrael a vegyes házasságot mindig is nagyon határozottan elítélte.
25,10 Fineeszen keresztül Szádok családjának a főpapságra való jogosultságát igazolja a történet.
25,14 Vö. Szám 31.
25,19 Vö. Szám 1,2-46. Ez a második népszámlálás (az első a Sínai hegytől való elinduláskor volt). Ezen számok alapján történik majd az Ígéret földjének felosztása.
26,57 Vö. Lev 10,1-5; Szám 3,2.4.
26,63 Csak a pusztában születettek léphetnek be az Ígéret földjére.