»Halljátok beszédem!
Ha valaki közületek prófétája az Úrnak,
annak látomásban jelenek
meg vagy álomban szólok.
Ám Mózes, az én szolgám nem ilyen:
ő az én egész házamban meghitt,
mert vele szemtől szembe beszélek,
s ő nyíltan, nem rejtélyekben és jelképekben
látja az Urat.
Miért nem féltetek tehát
gyalázni szolgámat, Mózest?«
Amikor Áron rátekintett és látta, hogy lepra öntötte el, azt mondta Mózesnek: »Kérlek, uram, ne ródd fel nékünk ezt a bűnt, amelyet esztelenül elkövettünk, ne legyen ez olyan, mint a halott, s mint az idétlen magzat, amelyet anyja méhe elvetél: íme, már fél testét megemésztette a lepra.« Erre Mózes az Úrhoz kiáltott: »Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!« Azt felelte neki az Úr: »Ha az atyja az arcába köpött volna, nemde legalább hét napig kellene szégyellnie magát? El kell csak különíteni hét napig a táboron kívül, aztán vissza lehet hívni.« Kizárták tehát Mirjámot hét napra a táborból és a nép nem indult el arról a helyről, amíg vissza nem hívták Mirjámot. Aztán elindult a nép Hácerótból és a Párán-pusztában ütötte fel sátrait.
A hírszerzők jelentése 13 1Ekkor szólt ott az Úr Mózeshez: »Küldj férfiakat, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét, amelyet majd Izrael fiainak adok, minden törzsből egyet-egyet, a fejedelmek közül.« Megtette Mózes, amit az Úr parancsolt, s elküldte Párán pusztából a fejedelmi férfiakat, név szerint: Rúben törzséből: Sámuát, Zekur fiát, Simeon törzséből: Safátot, Húri fiát, Júda törzséből: Kálebet, Jefóne fiát, Isszakár törzséből: Jígalt, József fiát, Efraim törzséből: Hóseát, Nún fiát, Benjamin törzséből: Fáltit, Ráfu fiát, Zebulon törzséből: Geddiélt, Szódi fiát, József törzséből: Manassze ágából: Gáddit, Szúszi fiát, Dán törzséből: Ammielt, Gemálli fiát, Áser törzséből: Sztúrt, Mikaél fiát, Naftali törzséből: Nahábit, Vápszi fiát, Gád törzséből: Gúelt, Máki fiát. Ez volt azoknak a férfiaknak a neve, akiket Mózes elküldött, hogy vegyék szemügyre a földet. Hóseát, Nún fiát azonban Józsuénak hívta.
Elküldte tehát ezeket Mózes, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét és azt mondta nekik: »Menjetek fel a Délvidéken át, s ha feljuttok a hegyekre, vegyétek szemügyre azt a földet, hogy milyen, meg a népet, amely lakja, hogy erős-e vagy gyenge, hogy számra nézve kevés-e vagy sok, maga a föld jó-e vagy rossz, milyenek a városok, körülkerítettek-e vagy kerítetlenek, a talaj kövér-e vagy sovány, erdős-e vagy fátlan. Legyetek bátrak, s hozzatok nekünk a föld gyümölcseiből.« – Éppen az az idő volt, amikor már enni lehetett a korai szőlőt.
21Felmentek tehát, s kikémlelték a földet a Szín-pusztától kezdve egészen Rohóbig, amely Emát felé menet van. Felmentek a Délvidékre, s eljutottak Hebronba, ahol Achimán, Sisáj és Talmáj, Enák fiai voltak. – Hebron hét esztendővel előbb épült, mint Tánisz, Egyiptom városa. – Aztán elmentek a Szőlőfürt völgyéig, s levágtak egy szőlővesszőt a fürtjével együtt, s két férfi egy rúdon elhozta, és vettek a hely gránátalmáiból és fügéiből is, a helyet pedig elnevezték Nehel-Eskólnak (azaz a Szőlőfürt völgyének), minthogy szőlőfürtöt hoztak onnan Izrael fiai.
Negyven nap múlva aztán, bejárva az egész vidéket, visszatértek a föld kémei, s eljutottak Mózeshez és Áronhoz meg Izrael fiainak egész gyülekezetéhez a Párán-pusztába, amely Kádesnél van. Beszámoltak nekik és az egész közösségnek, megmutatták a föld gyümölcseit és elbeszélték, mondván: »Eljutottunk arra a földre, amelyre küldtél minket, s az csakugyan tejjel-mézzel folyó ország, amint ezekből a gyümölcsökből is látható, de igen erős lakói, nagy és fallal körülvett városai vannak: Enák utódait is láttuk ott. Amalekiták laknak a Délvidéken, hetiták, jebuziták, amoriták a hegységben és kánaániak laknak a tenger mellett és a Jordán folyó körül.«
Zúgolódni kezdett erre a nép Mózes ellen, de Káleb csendesítette őket, és azt mondta: »Csak menjünk fel, s foglaljuk el azt a földet, mert el tudjuk foglalni.« Ám a többiek, akik vele voltak, azt mondták: »Semmiképpen sem mehetünk fel e nép ellen, mert erősebb nálunk.« Sőt gyalázták Izrael fiai előtt azt a földet, amelyet megtekintettek, mondván: »A föld, amelyet bejártunk, elemészti lakóit, népe, amelyet láttunk, szálas termetű, láttunk ott jó néhány szörnyet Enák fiaiból, az óriások nemzetségéből, akikhez képest mi olyanoknak látszottunk, mint a sáskák.«
Jegyzetek
12,1 Mirjám és Áron féltékenyek Mózes közvetítő szerepére. Mózes nem védekezik, Isten maga védi meg őt. Mózes nagyobb, mint akármelyik próféta.
12,10 Csak Mirjám kap büntetést, Áron nem.
13,1 Két hagyomány (J és P) keveredik ebben az elbeszélésben, amely arra ad magyarázatot, hogy miért vándorolt Izrael olyan hosszú ideig a pusztában.
13,21 A hatalmas szőlőfürt jelképévé vált az ország termékenységének.