élete folyamán rendbehozta Isten házát,
és napjai során megerősítette a templomot.
Ő építette ki a templom magasságát,
a kettős épületet és a templom oromzatát.
Napjaiban a kutak vízben bővelkedtek,
és megteltek módfelett, mint a tenger.
Gondját viselte népének, és megmentette a pusztítástól,
a várost erős kézzel nagyobbította.
Dicsőséget nyert, amikor a nép előtt járt-kelt,
kibővítette a templom és az udvar bejáratát.
6 Olyan volt ő, mint a hajnalcsillag a felhők között,
miként a telihold, mikor világít a maga idején,
mint a ragyogó nap, úgy tündökölt ő Isten templomában,
mint a fölséges felhők közt pompázó szivárvány,
mint a rózsa a tavasz napjain,
és mint a liliom a folyóvíz mellett,
mint a Libanon virágai a nyár napjain,
mint a lobogó tűz, mint a tűzben égő tömjén,
mint az edény színaranyból,
amely mindenféle drágakővel ékes,
mint a viruló olajfa
s a magasba törő ciprus.
Ilyen volt ő, amikor magára vette a díszruhát
és teljes pompába öltözött,
12 amikor felment a szent oltárhoz,
s a szent ruhában ékeskedett.
13 Amikor átvette a papok kezéből a hússzeleteket,
s az oltár mellé állt,
körülvette őt a testvérek koszorúja,
mint a cédruscsemeték Libanon hegyén,
és körülötte álltak, mint a pálmalevelek,
Áron összes fiai díszükben,
az Úr áldozataival kezükben
Izrael egész közössége előtt,
amíg be nem végezte az oltárszolgálatot,
és el nem rendezte a Magasságbeli Király áldozatát.
Majd kinyújtotta kezét italáldozatra,
és áldozott a szőlőfürt véréből,
kiöntötte az oltár aljára,
fölséges illatul a magasságbeli Fejedelemnek.
Ekkor Áron fiai felkiáltottak,
vert harsonákba fújtak,
és hatalmas harsogást hallattak
emlékeztetőül Isten előtt.
Az egész nép együttvéve pedig
sietve arcra borult a földön,
hogy imádják az Urat, Istenüket,
és könyörögjenek a mindenható, fölséges Istenhez.
Majd az énekesek hallatták hangjukat,
s a nagy templom betelt a felhangzó kellemes énekkel.
Imával könyörgött a nép a felséges Úrhoz,
amíg véget nem ért az Úr szolgálata,
és be nem fejezték a teendőket.
Akkor leszállt és kiterjesztette kezét
Izrael fiainak egész közösségére,
hogy Isten áldását vegye ajkára,
s az ő nevével dicsekedjen.
Ekkor leborultak másodízben,
hogy fogadják áldását.
24 Most pedig kérjétek a mindenség Istenét,
aki nagy dolgokat vitt véghez az egész földön,
aki megsokasította napjainkat anyánk méhétől fogva,
és irgalma szerint cselekedett velünk:
adja meg nekünk a szív vidámságát,
s hogy béke legyen napjainkban Izraelben, örök időkre,
hogy Izrael elhiggye: Velünk van Isten irgalma,
és megment minket napjaiban!
FÜGGELÉKEK: 50,27-51,38
Elhatárolódás a szomszéd népektől
Két népet utál a lelkem,
a harmadik pedig nem is nép, hogy gyűlölhetném:
akik Szeír hegyén laknak, s a filiszteusok,
meg a balga nép, amely Szíchemben lakik.
29 A bölcsesség és fegyelem tanítását
ebbe a könyvbe írta Jézus, Sírák fia Jeruzsálemből,
aki szívéből újra kiárasztotta a bölcsességet.
Boldog, aki ezekben a javakban foglalatoskodik!
Aki megszívleli őket, bölcs lesz mindenkor,
mert ha ezeket cselekszi, ereje lesz mindenre,
mert Isten világosságának nyomában jár.
Jegyzetek
50,1 Simon főpap minden valószínűség szerint azonos II. Simeonnal (Kr. e. 218-192). Az ő fia volt III. Oniás, az utolsó szádokita főpap. Simeon az ideális vezető megtestesítője.
50,6 Sírák fia tizenkét hasonlattal írja le a főpapot.
50,12 Ideális istentisztelet leírása.
50,13 A „testvérek” a papok.
50,24 Dicsőítő ének Isten hűségéről. Sírák fia (Kr. e. 180-ban) még nem tudhatott arról, hogy Simeon főpap fiát, III. Oniást a testvére, Jázon – IV. Antióchosz Epifánész támogatásával – elűzte a főpapi méltóságból (Kr. e. 175-ben vagy utána).
50,29 Vö. Előszó.