Kis türelmet
Illés tüze 48

1 Illés próféta jött ezután; tűzhöz volt hasonló,
– a szava lángolt, mint a fáklya –,

éhínséget hozott rájuk,
és megfogyatkozott a száma azoknak,
akik gonosz akarattal bosszantották,
és nem tudták szívlelni az Úr parancsait.

Az Úr szavával elzárta az eget,
és három ízben tüzet hozott le az égből.

Ilyen dicső volt Illés a csodáival!
Ki is dicsekedhetne hozzád hasonlóan,

aki felhoztál megholtat az alvilágból,
a halál sorsából az Úristen igéje által,

aki romlásba döntöttél királyokat,
játszva megtörted hatalmukat,
és sírba taszítottál ágyukról dicsőségeseket,

aki ítéletről értesültél Sínai hegyén,
és megtorló büntetésekről a Hóreben,

aki királyokat kentél fel megtorlásra,
és prófétát tettél meg utódodnak,

aki felvitettél tüzes forgószélben,
tüzes ló húzta kocsin,

10 akiről meg van írva, hogy az ítélet idején
csillapítod az Úr haragját.
Kiengeszteled az apa szívét fiával,
és helyreállítod Jákob törzseit!

Boldogok, akik meglátnak téged,
és barátságoddal dicsekednek,

12 mert mi élünk ugyan életünkben,
de halálunk után ilyen nevünk nem lesz!

Elizeus csodatettei

Miután Illést a forgószél elrejtette,
Elizeus telt el szellemével.
Nem félt fejedelemtől életében,
és senki sem múlta felül hatalomban.

14 Semmi sem volt számára lehetetlen,
sőt még holttestében is prófétai erő lakozott,

csodákat vitt véghez életében,
és bámulatos dolgokat művelt halálában.

Mindamellett mégsem tért meg a nép,
és nem hagytak fel bűneikkel,
amíg csak el nem űzték őket országukból,
s el nem széledtek az egész földön.

Hiszkija műve

De megmaradt azért egy parányi nép,
és fejedelem Dávid házában.

Voltak köztük, akik azt tették, ami tetszett Istennek,
mások ellenben sokat vétkeztek.

Hiszkija megerősítette városát:
vizet vezetett belsejébe,
megfúrta a sziklát vassal,
és vízgyűjtőt épített.

Napjaiban vonult fel Szanherib,
és elküldte Rábsakét,
felemelte kezét ellenük,
kinyújtotta kezét Sion ellen,
és elbízta magát hatalmában.

Megrendült ekkor szívük és kezük,
és gyötrődtek, mint a vajúdó asszony,

hívták az Urat, az irgalmast,
kiterjesztették kezüket és ég felé emelték,
s a szentséges Úr, az Isten csakhamar meghallgatta szavukat.

Izajás tanítása

Nem gondolt bűneikre,
és nem adta át őket ellenségeiknek,
hanem megmentette őket Izajás, a szent próféta keze által.

Megverte az asszírok táborát:
tönkretette őket az Úr angyala.

Mert azt tette Hiszkija, ami Istennek kedves,
és állhatatosan járt őse, Dávid útján,
amint meghagyta neki Izajás,
a nagy és Isten színe előtt hűséges próféta.

Az ő napjaiban ment hátrafelé a nap,
és ő meghosszabbította a király életét.

27 Nagy lélekkel meglátta a végső dolgokat,
és vigasztalta Sionban a gyászolókat,
örök időkre megmutatta a jövendőt,

s a rejtett dolgokat, mielőtt meglennének.

Jozija hűsége 49

1 Jozija emléke, mint az illatos tömjén keveréke,
amely illatszerkészítő kezeműve,

édes az említése minden szájnak, mint a méz,
mint a zene borozás mellett,

mert Isten küldte őt a nép megtérítésére,
s ő el is távolította az istentelen undokságokat.

Odaadta szívét az Úrnak,
s a bűnök napjaiban megszilárdította a vallásosságot.

Izrael további nagyjai

5 Dávidon, Hiszkiján és Joziján kívül
mindannyian gonoszt cselekedtek,

mert elhagyták a Magasságbeli törvényét Júda királyai,
és megvetették Isten félelmét,

ezért másnak adták át uralmukat,
és idegen nemzetnek dicsőségüket.

8 Ezek felgyújtották a kiválasztott szent várost,
és elhagyottá tették útjait Jeremiás miatt,

mert gonoszul bántak vele,
holott még anyja méhében prófétává szentelődött,
hogy felforgasson, kitépjen és romboljon,
újra építsen és helyreállítson.

Ezekiel látta a dicsőség látomását,
amelyet Isten a kerubok kocsiján mutatott meg neki,

és megemlékezett Jóbról is,
aki az igazság útjaihoz ragaszkodott.

12 A tizenkét próféta csontjai is
sarjadozzanak helyükön,
mert megerősítették Jákobot,
és megsegítették biztos reménnyel.

Miképp magasztaljuk Zerubbábelt?
Hisz olyan volt ő is, mint a pecsétgyűrű a jobb kézen,

és Józsuét, Joszedek fiát,
akik napjaikban építették Isten házát,
és emeltek az Úrnak szent templomot,
amelyet örök dicsőségre rendeltek.

Nehemiás is sokáig maradjon emlékezetben!
Ő építette fel nekünk a lerombolt falakat,
ő állította helyre a kapukat és a zárakat,
és építette meg házainkat.

Visszatekintés a nagy férfiakra

Nem született a földön Hénokhoz hasonló,
ezért el is vitték a föld színéről.

Olyan ember sem született, mint József,
aki testvérei fejedelme volt s a nemzet erőssége,
rokonságának vezére és a népnek támasza.

Gondját viselték még csontjainak is,
amelyek holta után prófétai erővel bírtak.

Szet és Szem is becsben álltak az emberek előtt,
minden élő fölött pedig Ádám van, mert ő volt az első.

Simon főpap nagysága 50 1Simon, Oniás fia, a főpap,

élete folyamán rendbehozta Isten házát,
és napjai során megerősítette a templomot.

Ő építette ki a templom magasságát,
a kettős épületet és a templom oromzatát.

Napjaiban a kutak vízben bővelkedtek,
és megteltek módfelett, mint a tenger.

Gondját viselte népének, és megmentette a pusztítástól,

a várost erős kézzel nagyobbította.
Dicsőséget nyert, amikor a nép előtt járt-kelt,
kibővítette a templom és az udvar bejáratát.

6 Olyan volt ő, mint a hajnalcsillag a felhők között,
miként a telihold, mikor világít a maga idején,

mint a ragyogó nap, úgy tündökölt ő Isten templomában,

mint a fölséges felhők közt pompázó szivárvány,
mint a rózsa a tavasz napjain,
és mint a liliom a folyóvíz mellett,
mint a Libanon virágai a nyár napjain,

mint a lobogó tűz, mint a tűzben égő tömjén,

mint az edény színaranyból,
amely mindenféle drágakővel ékes,

mint a viruló olajfa
s a magasba törő ciprus.
Ilyen volt ő, amikor magára vette a díszruhát
és teljes pompába öltözött,

12 amikor felment a szent oltárhoz,
s a szent ruhában ékeskedett.

13 Amikor átvette a papok kezéből a hússzeleteket,
s az oltár mellé állt,
körülvette őt a testvérek koszorúja,
mint a cédruscsemeték Libanon hegyén,

és körülötte álltak, mint a pálmalevelek,
Áron összes fiai díszükben,

az Úr áldozataival kezükben
Izrael egész közössége előtt,
amíg be nem végezte az oltárszolgálatot,
és el nem rendezte a Magasságbeli Király áldozatát.

Majd kinyújtotta kezét italáldozatra,
és áldozott a szőlőfürt véréből,

kiöntötte az oltár aljára,
fölséges illatul a magasságbeli Fejedelemnek.

Ekkor Áron fiai felkiáltottak,
vert harsonákba fújtak,
és hatalmas harsogást hallattak
emlékeztetőül Isten előtt.

Az egész nép együttvéve pedig
sietve arcra borult a földön,
hogy imádják az Urat, Istenüket,
és könyörögjenek a mindenható, fölséges Istenhez.

Majd az énekesek hallatták hangjukat,
s a nagy templom betelt a felhangzó kellemes énekkel.

Imával könyörgött a nép a felséges Úrhoz,
amíg véget nem ért az Úr szolgálata,
és be nem fejezték a teendőket.

Akkor leszállt és kiterjesztette kezét
Izrael fiainak egész közösségére,
hogy Isten áldását vegye ajkára,
s az ő nevével dicsekedjen.

Ekkor leborultak másodízben,
hogy fogadják áldását.

Isten dicsérete

24 Most pedig kérjétek a mindenség Istenét,
aki nagy dolgokat vitt véghez az egész földön,
aki megsokasította napjainkat anyánk méhétől fogva,
és irgalma szerint cselekedett velünk:

adja meg nekünk a szív vidámságát,
s hogy béke legyen napjainkban Izraelben, örök időkre,

hogy Izrael elhiggye: Velünk van Isten irgalma,
és megment minket napjaiban!

FÜGGELÉKEK: 50,27-51,38
Elhatárolódás a szomszéd népektől

Két népet utál a lelkem,
a harmadik pedig nem is nép, hogy gyűlölhetném:

akik Szeír hegyén laknak, s a filiszteusok,
meg a balga nép, amely Szíchemben lakik.

A szerző zárszava

29 A bölcsesség és fegyelem tanítását
ebbe a könyvbe írta Jézus, Sírák fia Jeruzsálemből,
aki szívéből újra kiárasztotta a bölcsességet.

Boldog, aki ezekben a javakban foglalatoskodik!
Aki megszívleli őket, bölcs lesz mindenkor,

mert ha ezeket cselekszi, ereje lesz mindenre,
mert Isten világosságának nyomában jár.

Hálaének 51 1Jézusnak, Sírák fiának imája.

»Hadd magasztaljalak, Uram, királyom!
És dicsérjelek téged, szabadító Istenem!

Hadd hirdessem nevedet,
mert segítőm és oltalmazóm lettél!

Megmentetted testemet az enyészettől,
a gonosz nyelv tőrétől,
a hazugságot cselekvők ajkától,
és megsegítettél a támadókkal szemben.

Megmentettél neved nagy irgalma szerint
a prédára leső ordítozóktól,

és azok kezéből, akik életemre törtek,
a nagy szorongatásból, amely körülvett engem,

6 a fojtó lángtól, amely körülvett,
úgyhogy meg sem perzselődtem a tűzben,

az alvilág méhének mélységéből,
az elvetemült nyelvtől és a hazug beszédtől,
a gonosz királytól és az álnok nyelvtől.

Mindhalálig dicsérje lelkem az Urat,

mert életem közel járt az alvilághoz odalenn.

Körültekintettem mindenfelé, de nem volt, aki segítsen,
segítség után néztem az emberek között, de hiába!

Megemlékeztem ekkor irgalmadról, Uram,
és a régi időben véghezvitt művedről,

hogy megmentetted a benned bízókat, Uram,
és kiszabadítottad őket a pogányok kezéből.

Fölemeltem a földről szavamat,
és könyörögtem, hogy megmeneküljek a haláltól.

Kiáltottam az Úrhoz: ‘Ó, Uram, te atyám vagy,
ne hagyj el szorongatásom napján,
a kevélyek idejében, amikor segítség nélkül maradok!

Hadd dicsérjem nevedet szüntelen,
és magasztalva emlegessem!’«
Imám ekkor meghallgatásra talált.

Megszabadítottál a romlástól,
és megmentettél a szorongatás napjától.

Ezért magasztallak, dicsőítelek,
és áldom az Úr nevét!

Utószó a bölcsességről

18 Amikor még ifjú voltam,
mielőtt utakra indultam,
kértem a bölcsességet, nyilvánosan, imámban.

A templom előtt könyörögtem érte,
hogy szüntelen feléje törekszem,
és az kivirágzott, mint a korán érő szőlő.

Szívem örömét lelte benne,
egyenes úton járt a lábam,
és ifjúkoromtól fogva a nyomában jártam.

Kissé hozzá hajtottam fülemet, és befogadtam,

nagy bölcsességre tettem szert,
és nagy előmenetelt tettem benne.

Dicsőítem őt, aki bölcsességet adott nekem!

Eltökéltem, hogy gyakorlom is,
buzgólkodtam a jóban, és nem vallok szégyent.

Küszködött érte a lelkem,
és amikor gyakoroltam, megerősödtem.

A magasba emeltem kezemet,
és sirattam annak nem tudását.

Feléje irányítottam lelkemet,
és megleltem, amikor megismertem.

Általa nyertem értelmességet kezdettől fogva,
ezért nem is akarom elhagyni.

Égett a bensőm, hogy keressem,
azért el is nyertem, mint értékes vagyont.

Nyelvet adott nekem az Úr jutalmul,
dicsérni is kívánom őt vele.

31 Jertek hozzám ti, akik a tudás híján vagytok,
gyülekezzetek iskolámba!

Miért késlekedtek még? Mi a kifogásotok?
Hiszen lelketek szomjazik nagyon!

Megnyitottam számat és mondtam:
»Szerezzetek magatoknak bölcsességet ingyen!

Hajtsátok nyakatokat igája alá,
és fogadja be lelketek az intelmet,
mert közel van annak megtalálása.

Lássátok saját szemetekkel, hogy bár keveset fáradtam,
mégis bőséges megnyugvást találtam magamnak.

Fogadjátok be tanításomat minél többen,
mert ezüstöt, bőséges aranyat szereztek vele!

Örvendjen lelketek az ő irgalmasságának,
és ne szégyelljétek az ő dicséretét!

Végezzétek el dolgotokat még idő előtt,
akkor megadja jutalmatokat idejében!«

Jegyzetek

48,1 Illés által Isten ellenállhatatlan ereje nyilvánult meg.

48,10 Vö. Mal 3,23; Lk 1,17. A vers utolsó sora idézet az Iz 49,6-ból. Úgy tűnik, hogy Sírák fia az Izajásnál szereplő „Úr Szolgája” címet Illésre vonatkoztatta.

48,12 A vers szövege bizonytalan. Úgy tűnik, arra tesz célzást, hogy a végidők nemzedéke valamilyen boldog állapotban tovább fog élni.

48,14 Vö. 2Kir 13,21.

48,27 A próféta megjelölés ekkor már egyre inkább a jövőbe látó embert jelentette.

49,1 Sírák fia igen nagy tisztelettel nyilatkozik Jozijáról, aki megreformálta a kultuszt, felújította a templomot, és kötelezte a népet a törvény betartására.

49,5 Sírák fia szigorúbban ítéli meg Júda királyait, mint a Királyok vagy a Krónikák könyve.

49,8 Az 586-os katasztrófa oka az, hogy a nép bántalmazta Jeremiást.

49,12 A 12 „kispróféta” mint egység itt szerepel először.

50,1 Simon főpap minden valószínűség szerint azonos II. Simeonnal (Kr. e. 218-192). Az ő fia volt III. Oniás, az utolsó szádokita főpap. Simeon az ideális vezető megtestesítője.

50,6 Sírák fia tizenkét hasonlattal írja le a főpapot.

50,12 Ideális istentisztelet leírása.

50,13 A „testvérek” a papok.

50,24 Dicsőítő ének Isten hűségéről. Sírák fia (Kr. e. 180-ban) még nem tudhatott arról, hogy Simeon főpap fiát, III. Oniást a testvére, Jázon – IV. Antióchosz Epifánész támogatásával – elűzte a főpapi méltóságból (Kr. e. 175-ben vagy utána).

50,29 Vö. Előszó.

51,1 A fejezet függelék; egy hálaadó zsoltárt (1-17) és egy leírást tartalmaz arról, hogyan kereste a szerző a bölcsességet (18-38).

51,6 A tűz nem szó szerint értendő.

51,18 Alfabetikus költemény (a verssorok sorban a héber ábécé betűivel kezdődnek). A bölcsesség keresését a szerelemhez hasonlítja (vö. 14,20-27; 15,1-6; Bölcs 8,12-18).

51,31 A zsinagógai iskola legelső említése.


Minden fejezet...
1 0