1 Hadd dicsérjük a híres férfiakat,
a mi őseinket nemzedékeik sorában.
Sok dicsőséget juttatott nekik az Úr
fensége által régtől fogva.
Voltak, akik hatalommal uralkodtak,
akik híresek voltak vitézségük miatt.
Voltak, akik okossággal ékeskedtek,
mások hírnevet szereztek a prófétai tisztnek jövendöléssel,
voltak, akik parancsoltak az akkori népnek,
és szentséges igéket mondtak a nemzeteknek bölcsességük révén.
Voltak, akik dallamokat gondoltak ki művészetükkel,
és írásba foglalták költeményeiket,
férfiak, akik bővelkedtek vagyonban,
s olyanok, akik szép életre törekedtek,
és békében laktak házukban.
Becsben is álltak mindannyian népük nemzedékei előtt,
és dicséretet arattak napjaikban.
Voltak közöttük, akik nevet hagytak hátra,
amelyről dicsérettel beszélnek,
és voltak, akiknek nem maradt emlékük:
kimúltak, mintha nem is lettek volna,
születtek, mintha nem is születtek volna,
éppígy gyermekeik is utánuk.
De azoknak a jámbor férfiaknak,
akiknek jósága nem ért véget,
a javaik megmaradnak ivadékuknál,
és szent örökségük unokáiknál,
a szövetségek részese marad utódjuk,
és miattuk gyermekeik is mindörökre.
Törzsük és hírnevük el nem enyészik,
testüket békében eltemették,
de nevük él nemzedékről nemzedékre.
Népek emlegetik bölcsességüket,
és dicséretüket hirdeti a közösség.
16 Hénok tetszett Istennek,
ezért a paradicsomba vitték,
hogy a népeknek bűnbánatra szolgáljon.
17 Feddhetetlen igaz volt Noé,
s a harag idején engesztelésül szolgált.
Miatta maradt a földön maradék
a vízözön idejében.
Szövetséget kötött vele Isten örök időkre,
hogy el ne pusztuljon többé minden élő a vízözön által.
20 Ábrahám népek sokaságának volt dicső atyja,
nem is volt dicsőségben hozzá hasonló.
Megtartotta a Magasságbeli parancsát,
és szövetségre lépett vele.
Testén szerzett érvényt a szövetségnek,
s a kísértésben hűnek bizonyult.
Dicsőséget adott neki ezért nemzetében,
megesküdött, hogy gyarapítja őt, mint a föld porát,
felmagasztalja ivadékát, mint a csillagokat,
és örökrészt ad nekik tengertől tengerig,
s a Folyamtól a föld határáig.
Ugyanígy tett Izsákkal is
Ábrahámnak, atyjának kedvéért.
Az összes elődjével kötött szövetségeket átadta neki,
s az áldás Jákob fején nyugodott.
Elismerte őt áldásai által,
és megadta neki örökrészét,
ő pedig elosztotta részét a tizenkét törzs között,
és belőle támasztotta azt a jámbor férfit,
aki kegyet talált minden élő szemében.
Kedves volt Isten és emberek előtt
Mózes, akinek áldva legyen emléke.
Hasonlóvá tette őt dicsőségben a szentekhez,
és naggyá az ellenségek megfélemlítésében,
bősz állatokat szelídített meg szavával.
Megdicsőítette őt királyok színe előtt,
parancsokat adott neki népéhez,
és megmutatta neki dicsőségét.
Hűsége és szelídsége miatt szentté tette őt,
és kiválasztotta minden élő közül.
Megengedte, hogy hallja szavát,
és bevezette a felhőbe.
Parancsokat adott neki szemtől szembe,
az élet és a fegyelem törvényét,
hogy megtanítsa Jákobot rendelkezéseire
és Izraelt szabályaira.
7 Felmagasztalta Áront, az ő testvérét
Lévi törzséből, hasonlóan őhozzá.
Örök törvényt állapított meg javára:
neki adta a papi méltóságot a nép körében,
és boldoggá tette őt a dicsőséggel.
Felövezte a dicsőség övével,
díszes ruhába öltöztette,
és megkoronázta a hatalom jelvényeivel.
Sarut adott rá, lábravalót és felsőruhát,
sok arany csengővel vette őt körül,
hogy járás közben csengjenek,
és hangozzanak a templomban népe fiainak emlékezetére;
szent ruhát aranyból,
kék és vörös bíborból művészi hímzéssel,
ellátva az ítélet tudakolójával,
karmazsin szövetből, művészi munkát,
metszett drágakövekkel, arany foglalatban,
amelyeket kőmetsző munkája vésett
Izrael törzseinek száma szerint, emlékeztetőül.
Süvegén arany korona volt,
ellátva a »Szent« felírással,
pompás ékesség, felséges munka,
dísze kívánatos a szemnek.
Nem volt azelőtt ehhez hasonló szép dolog kezdettől fogva.
Nem öltheti magára semmiféle idegen,
egyedül csak fiai és unokái minden időben.
Áldozatait a tűz naponta teljesen megemészti.
Megtöltötte Mózes a kezét,
felkente szent olajjal,
és örök feladatul jutott neki
és ivadékának, hogy ameddig az ég áll,
papi szolgálatot teljesítsen, dicséretet mondjon,
és áldja a népet az ő nevében.
Őt szemelte ki az összes élők közül,
hogy áldozatot mutasson be Istennek,
tömjént és kellemes illatot emlékeztetőül,
hogy engesztelést szerezzen népének,
és hatalmat adott neki parancsai körül,
törvényei és ítéletei dolgában,
hogy megtanítsa Jákobot a szabályokra,
és felvilágosítsa Izraelt törvényével.
De fellázadtak ellene illetéktelenek,
és irigykedve törtek ellene férfiak a pusztában,
azok, akik Dátánnal voltak és Abironnal,
és Kóré pártja bősz haraggal.
Látta ezt az Úristen, és nem hagyta annyiban,
s elemésztette őket haragja indulatában.
Szörnyű csodát művelt velük:
elpusztította őket tüzes lánggal.
Gyarapította Áron dicsőségét,
és megadta örökrészét:
a föld gyümölcseinek zsengéjét juttatta neki.
26 Először is kenyeret rendelt nekik táplálékul,
de az Úr áldozataiból is ehetnek,
amelyeket nekik adott és ivadékaiknak.
A nép földjéből azonban nem részesedik,
s a nép között nem kap osztályrészt,
mert maga Isten az ő része és öröksége.
Fineesz, Eleazár fia
harmadik lett a tisztségben,
mert az Úr félelmében a nyomdokába lépett,
helytállt a nép becsületéért,
jámborságával és lelke készségével
engesztelést szerzett Izraelnek Istennél.
Ezért vele is a béke szövetségét kötötte,
hogy ő lesz fejedelme a szentélynek és népének,
hogy őt és ivadékát illesse
a főpapi méltóság mindörökre.
De Dávid királlyal is volt szövetsége,
Jessze fiával Júda törzséből,
hogy az örökség neki jusson és ivadékának,
azért, hogy bölcsességgel töltse meg szívüket,
népe igazságos megítélésére,
hogy feledésbe ne menjenek javaik,
és dicsőségüket nemzetségükben örökké tegye.
1 Bátor volt a harcban Józsue, Nún fia,
Mózes utóda a prófétaságban,
nagy volt ő, mint neve is mondja.
Igen nagy volt Isten választottjainak megmentésében:
leverte az ellenszegülő ellenséget,
hogy örökrészéhez juttassa Izraelt.
Milyen dicső volt, amikor fölemelte kezét,
és dárdát ragadott a város ellen!
Volt-e, aki vele szembe tudott szállni?
Hiszen az Úr adta kezébe ellenségeit!
Intésére nem állt-e meg a nap,
s egy nap olyan lett, mint kettő?
6 Segítségül hívta a Magasságbelit, a hatalmast,
amikor ellenségek szorongatták mindenfelől,
és meghallgatta őt a nagy és szentséges Isten
hatalmas jégeső köveivel:
az ellenséges népre zúdította azt,
és tönkreverte a lejtőn az ellenségeket,
hadd tudják a népek, milyen hatalmas ő,
hogy nem könnyű Istennel harcolni!
Ő pedig híven követte a Hatalmast,
jámborságot tanúsított már Mózes napjaiban,
ő és Káleb, Jefóne fia,
amikor állhatatosak voltak az ellenséggel szemben,
visszatartották a népet a bűntől,
és elhallgattatták a gonosz zúgolódást.
Ezért kettőjüket szemelte ki Isten,
hogy megkímélje őket a hatszázezer gyalogosra váró veszedelemtől,
és elvezesse őket örökrészükbe,
a tejjel-mézzel folyó földre.
Erőt adott ezért az Úr Kálebnek,
és megmaradt benne az erő öregségéig,
hogy megszállja a magas földet,
utóda is megtartotta az örökrészt,
hadd lássák Izrael fiai megannyian,
milyen jó a szentséges Istent híven követni.
A bírák is név szerint, mindazok,
akiknek szíve meg nem romlott,
s akik el nem fordultak az Úrtól:
legyen áldott az emlékük,
és sarjadjanak ki csontjaik a helyükről!
Maradjon meg nevük örökre, maradjon fönn fiaik számára
a szent férfiak dicsősége!
16 Az Úrnak, Istenének kedveltje, Sámuel,
az Úr prófétája, felállította a királyságot,
és fejedelmeket kent fel népében,
17 igazságot tett a gyülekezetben az Úr törvénye szerint,
és Isten meglátogatta Jákobot.
Megbízható prófétának bizonyult,
hűnek bizonyult igéiben, mert látta a világosság Istenét.
Ő is kiáltott a mindenható Úrhoz,
amikor az ellenségek mindenfelől körülvették és szorongatták;
ő bemutatta a hibátlan bárány áldozatát,
az Úr pedig mennydörgött az égből,
hatalmas zengéssel hallatta szavát,
és tönkreverte az ellenséges fejedelmeket,
s a filiszteusok minden vezérét.
Életének és korának vége előtt pedig
tanúul hívta az Urat és felkentjét,
hogy »sem pénzt, de még sarut sem fogadott el senkitől sem!«
és nem vádolta őt senki sem.
23 Miután pedig elszenderült,
tudtul adta és megmutatta a királynak élete végét,
felemelte szavát a földből jövendőmondásra,
hogy eltörölje a nép bűnét.
1 Nátán próféta jött ezek után
Dávid napjaiban.
Mert amint a hájat elválasztják a hústól,
úgy Dávid is kiválóbb volt Izrael fiainál.
Oroszlánokkal úgy játszott, mint bárányokkal,
és medvékkel úgy bánt, mint a juhok kisbárányaival.
Már ifjúkorában megölte az óriást,
és elvette népéről a gyalázatot,
amikor felemelte kezét,
s a parittya kövével leütötte a gőgös Góliátot,
mert segítségül hívta az Urat, a Mindenhatót,
aki erőt adott jobbjának,
hogy leterítse a bátor harcos férfit,
és felmagasztalja népe szarvát.
Dicsővé tette őt ekként tízezer között,
és magasztossá tette az Úr áldásaival,
azzal, hogy felajánlotta neki a dicső koronát,
és letiporta az ellenséget körös-körül,
kiirtotta az ellenséges filiszteusokat
– mind a mai napig –,
és letörte szarvukat örökre.
9 Minden tette után magasztalást zengett
a Szentnek és Magasságbelinek dicsőítő szavakkal.
Teljes szívéből dicsérte az Urat,
szerette Istent, aki őt alkotta,
és erőt adott neki az ellenséggel szemben.
Énekeseket állított fel az oltár előtt,
és kellemes dallamokat énekeltetett velük.
Fényt adott az ünnepségeknek,
és szépekké tette az évenként visszatérő ünnepeket
azzal, hogy magasztalták az Úr szent nevét,
és már hajnalban dicsővé tették Isten szentélyét.
Az Úr megtisztította őt bűneitől,
és felmagasztalta szarvát örökre,
neki adta a jogot a királyságra,
és a dicső trónt Izraelben.
14 Bölcs fiú következett utána,
s őérte leverte az ellenség minden hatalmát.
Békés időben uralkodott Salamon,
mert Isten alávetette minden ellenségét,
hogy házat építsen az ő nevének,
és szentélyt készítsen örök időkre.
Milyen bölcs voltál ifjú korodban!
Mint a folyó, tele voltál bölcsességgel,
elárasztottad a földet szellemeddel,
és megtöltötted rejtélyes mondásokkal.
Hírneved eljutott messze szigetekig,
és kedvelt lettél békeszereteted miatt.
Énekeid, mondásaid, talányaid és megfejtéseid miatt
megcsodáltak az országok.
Elneveztek az Úr, az Isten nevéről,
akit Izrael Istenének hívnak.
Úgy gyűjtötted az aranyat, mint a sárgarezet,
és úgy halmoztad az ezüstöt, mint az ólmot,
de odaadtad ágyékodat asszonyoknak,
és szabadjára éltél testeddel,
foltot ejtettél hírneveden,
és meggyaláztad ivadékodat,
haragot vontál gyermekeidre,
és bánat követte balgaságodat,
mert birodalmad kettészakadt,
Efraimból pedig pártütő ország lett.
De Isten mégsem hagy fel irgalmával,
el nem emészti, tönkre nem teszi alkotásait,
nem irtja ki gyökerestül kiválasztottja ivadékát,
és nem pusztítja el annak nemzetségét, aki szerette az Urat.
Maradékot hagy meg Jákobnak
és Dávidnak gyökérhajtást belőle.
Salamon pedig pihenőre tért atyáihoz,
és maga után hagyta utódát: »a nép balgaságát«,
Roboámot, aki híján volt az okosságnak,
és elhidegítette magától a népet döntésével,
aztán Jeroboámot, Nábát fiát,
aki bűnbe vitte Izraelt, és bűnös útra térítette Efraimot.
Bűneik nagyon gyarapodtak,
a földjüktől nagyon messzire vitték őket,
és mindenféle gonoszságra adták magukat,
amíg csak el nem érte őket a megtorlás,
és véget nem vetett minden bűnüknek.
Jegyzetek
44,1 A történelem során a bölcsesség számtalanszor megnyilatkozott a kiválasztott embereken keresztül. A sor Hénokkal kezdődik, és Sírák fia idejének főpapjával, Simonnal zárul.
44,1 A tizenkét dicsérő jelző (3-6.v.) nem konkrét személyekre vonatkozik. Voltak a meghívottak között is méltatlanok (9. v.).
44,16 Az első bölcs Hénok volt, aki az Úrral élt, és akin nem fogott a halál (vö. Ter 5,22-24; Zsid 11,5).
44,17 Vö. Ter 6-9.
44,20 Ábrahám a hite révén lett áldás közvetítője a népek számára.
45,7 Sírák fia számára Áron fontosabb, mint Mózes. Az ő főpapi tisztsége tovább él Sírák fia idejében. A főpap egyszerre közvetítő és tanító.
45,26 Utalás a levitákra.
46,1 Sírák fia Mózest és Józsuét is elsősorban prófétának (nem vezérnek és szabadítónak) tekinti.
46,6 A Józsue könyvében idézett győzelmi éneket (Józs 10,6-14) Sírák fia csodaelbeszélésként értelmezi.
46,16 Sámuel jellemzése hasonló Mózeséhez.
46,17 Vö. 1 Sám 3,19-21.
46,23 Vö. 1 Sám 28,6-25.
47,1 Nem Dávid király, hanem Nátán próféta neve áll a szakasz élén.
47,9 Dávid elsősorban a kultusz megszervezéséért kap elismerést (1 Krón 15,16-16,43). Dávid birodalma szétesett, ám a liturgia mindmáig összetartja a zsidóságot.
47,14 Salamon bűne ősmintája lett Izrael hitehagyásának.