1 Az összes réginek bölcsességét kutatja a bölcs,
és a prófétákkal tölti idejét,
megjegyzi magának neves férfiak elbeszéléseit,
és behatol a példabeszédek fordulataiba.
A bölcs mondások titkait fürkészi,
s a példabeszédek talányaival foglalkozik.
A főemberek között tesz szolgálatot,
és megjelenik a fejedelem előtt.
Beutazza idegen népek földjét,
hogy jót és rosszat próbáljon az emberek között.
Arra adja szívét már hajnalban,
hogy keresse az Urat, az ő Alkotóját,
és könyörög a Magasságbeli színe előtt.
Imára nyitja száját, és bűneiért könyörög.
Ha az Úr, a hatalmas, úgy akarja,
eltölti őt az értelem lelkével,
akkor úgy hullatja bölcs igéit, mint a záport,
és imában dicséri az Urat,
aki irányítja megfontolását és tudományát,
ő pedig annak titkain tanakodik.
Nyilvánosságra hozza tudós tanítását,
s az Úr szövetségének törvényével dicsekszik.
Sokan magasztalják bölcsességét,
s az nem múlik el sohasem.
Nem megy feledésbe emléke,
és neve él nemzedékről nemzedékre.
Bölcsességét népek emlegetik,
és dicséretét hirdeti a közösség.
Ha tovább él, ezreknél különb a neve,
ha pedig pihenőre tér, az is hasznára van.
Hadd beszéljek tovább, megfontoltan,
mert telítve vagyok lelkesedéssel!
Fennhangon mondja:
Hallgassatok rám, istenfélő fiaim,
hogy viruljatok, mint a patak mellé ültetett rózsa.
Édes lesz illatotok, mint a Libanoné,
s virágoztok, mint a liliom,
illatot árasztotok, és levéldíszbe öltöztök!
Zengjetek dalt és áldjátok az Urat műveiért!
Adjátok meg nevének a tiszteletet,
és dicsérjétek őt ajkatok szavával,
ajkatok dallamával, lantszóval,
és magasztalva ekként szóljatok:
»Nagyon jó az Úr minden műve,
és a maga idejében meglesz minden, amit parancsol!«
Ne kérdezze senki: »Mi ez?« vagy »Mire jó az?«
mert mindennek megvan a rendeltetése.
Szavára megállt a víz, mint a töltés,
szája igéjére, mint a vízmedence,
mert akaratának kívánsága teljesül,
s ahol ő segít, ott nincsen akadály.
Minden élőlény műve nyilvánvaló előtte,
és semmi sincs elrejtve színe elől.
Átfogja tekintetével az örökkévalóságot,
és semmi sem csodás a színe előtt!
Nem lehet azt mondani: »Mire jó ez, meg az?«
mert mindenre szükség van a maga idejében.
27 Áldása kiárad, mint a folyam,
28 és megitatja a szárazföldet, mint az áradás.
Így űzte el haragja a népeket, amelyek nem keresték őt,
így változtatott vizet szárazsággá,
úgyhogy a föld kiszáradt;
így egyengetett utat átvonulásokhoz,
a bűnösöknek pedig gáncsot vetett haragjában.
Jót teremtett a jóknak kezdettől fogva,
éppígy jót és rosszat a gonoszoknak.
Az ember életének fő szükségletei:
víz és tűz, vas meg só, tej, búzakenyér, méz,
a szőlő fürtje, olaj és ruha.
Mindez a jámborok javára szolgál,
de a gonoszok és bűnösök ártalmára válik.
Vannak szellemek, amelyeket megtorlásra teremtett,
és ezek dühöngésükkel súlyosbítják kínjaikat,
a vég idején kiadják erejüket,
és lecsillapítják Alkotójuk haragját.
Tűz és jégeső, éhség és döghalál,
mindezeket bosszúállásra teremtették.
A ragadozók fogai, a skorpiók s a kígyók
és a bosszú pallosa az istentelenek kiirtásáért vannak.
Ha parancsot ad nekik, ujjonganak,
szükség esetére készen állnak a földön,
és nem késnek szót fogadni kellő időben.
Ezért kezdettől fogva meg voltam győződve,
meghánytam-vetettem, s írásba is foglaltam:
»Jók az Úr művei mind egy szálig,
és minden szükségletről idejében gondoskodik.«
Nem lehet azt mondani: »Ez rosszabb amannál!«
mert mindegyik beválik a maga idejében.
Most tehát teljes szívvel és szájjal dicsérjétek
és áldjátok az Úr nevét!
Jegyzetek
39,1 Az írnok dicsérete.
39,27 Itt kezdődik a Maszadában talált héber töredék (amely biztosan korábbi Kr. u. 72-nél). A következő szövegrészeket tartalmazza: 39,27-32; 40,10-19.26-30; 41,1-44,17.
39,28 Utalás Izrael győzelmére a kánaániak fölött.