1 A bölcs uralkodó igazságot tesz népének,
s az értelmes ember uralma tartós.
Amilyen a nép fejedelme, olyanok tanácsosai,
s amilyen a város feje, olyanok a lakói is.
A balga király tönkreteszi népét,
de népessé lesznek a városok nagyjaik okossága folytán.
Isten kezében van a földkerekség uralma,
és rátermett uralkodót rendel fölé idejében.
Az ember sikere Isten kezében van,
s a főemberre ő ruházza tekintélyét.
6 Ne tartsd eszedben társad semmiféle jogsértését,
és ne kövess el semmilyen erőszakot!
Isten és emberek előtt gyűlöletes a kevélység,
és utálatos a nemzetek minden erőszakossága.
Egyik nemzetről a másikra száll az uralom,
igaztalanság, jogsértés,
gyalázás és különféle cselvetés miatt.
Semmi sem gonoszabb a fukarnál,
mert az ilyen még lelkét is áruba bocsátja,
Mit kevélykedik a por és hamu?
Még életében kihányja belső részeit.
A hosszú betegség terhes az orvosnak,
a rövid betegség pedig megvidámítja.
Minden hatalmasság rövid életű,
s a király, aki ma még van, holnap már halott.
Ha az ember meghal,
csúszó-mászó, rovar és féreg az örökrésze!
Az ember gőgjének kezdete az elpártolás Istentől,
amikor a szíve elfordul Alkotójától.
Minden bűn kezdete ugyanis a kevélység,
aki ragaszkodik hozzá, betelik átokkal,
végül pedig elvész általa.
Ezért tette Isten becstelenné a gonoszok gyülekezetét,
és rontotta meg őket végképpen.
Felforgatta Isten a dölyfös fejedelmek trónját,
s a megalázottakat ültette helyükre.
Kiszárította Isten a dölyfös nemzetek gyökerét,
s a népek közül a megalázottakat plántálta helyükbe.
19 Felforgatta az Úr a nemzetek országait,
s elpusztította őket fenekestől.
Némelyeket elsenyvedni engedett, szétszórta őket,
és kiirtotta emléküket a földről.
21 Eltörölte Isten a dölyfösök emlékét,
de meghagyta az alázatos szívűek emlékezetét.
Nem született együtt a gőg az emberekkel,
sem a harag az asszonyok szülötteivel.
23 Becsben áll az istenfélők ivadéka,
de gyalázat vár a sarjra, amely megszegi az Úr parancsait.
A testvérek közt becsben áll vezérük,
s akik félik az Urat, szeme előtt vannak.
Legyen valaki gazdag, megbecsült vagy szegény,
az Úr félelme dicsőségére válik.
Ne nézd le az igaz embert, mert szegény,
és ne dicsérd a bűnös férfit, mert gazdag!
Becsülik az előkelőt, a bírót, a hatalmon levőt,
de nincs nagyobb az istenfélőnél.
Az értelmes szolgának szabadok szolgálnak,
az okos, fegyelmezett férfi nem morog, ha megfeddik,
a tudatlannak azonban nincs becsülete.
Ne fontoskodj, amikor munkádat végzed,
és ne nagyzolj nélkülözés közepette!
Többet ér, aki dolgozik és bővelkedik mindenben,
mint a nagyzoló, akinek még kenyere sincsen.
Tartsd, fiam, lelkedet szerénységben,
de becsüld meg érdeme szerint!
Ki tartaná igaznak a maga ellen vétőt,
és ki becsülné meg azt, aki önmagát gyalázza?
A szegényt ügyessége s istenfélelme miatt tisztelik,
másokat pedig vagyonukért becsülnek;
akit megbecsülnek szegénységében,
mennyivel inkább becsülik, ha gazdag!
Akit csak a gazdagságáért dicsérnek,
az félhet ám a szegénységtől!
Jegyzetek
10,1 Tanácsok a leendő királyi hivatalnokok számára.
10,6 Óvás a hivatallal való visszaéléstől és a nagyképűségtől.
10,19 Utalás az egyiptomi csapásokra.
10,21 Vö. Lk 1,52.
10,23 A hívők körében nincs jelentősége a rangnak, a származásnak és a vagyonnak; mindenki annyit ér, amennyit Isten szemében ér.