Minden, ami előttük van, hiúság,
mert mindenkire egy sors vár:
az igazra éppúgy, mint a gonoszra,
a jóra ugyanúgy, mint a rosszra,
a tisztára éppúgy, mint a tisztátalanra;
arra, aki áldoz, és arra, aki az áldozatokat megveti;
a jóra ugyanúgy, mint a bűnösre,
s a hamisan esküvőre éppúgy, mint arra, aki igaz esküt tesz.
A PRÉDIKÁTOR TANÁCSAI: 9,7-12,8
Öröm és tudatos cselekvés
7 Rajta tehát! Edd jóízűen kenyeredet,
és idd jó kedvvel borodat,
mert tetteid elnyerték Isten tetszését!
Legyenek ruháid mindenkor fehérek,
és ne hiányozzék az olaj fejedről!
Véletlen és idő 11Másfelől pedig láttam a nap alatt, hogy nem a fürgéké a haladás, és nem a hősöké a győzelem. Nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság; nem a hozzáértőké a kegy, hanem az idő és a véletlen éri utol mindnyájukat. Az ember nem ismeri saját végét, hanem mint a halak, amelyeket megfog a horog, és mint a madarak, amelyeket foglyul ejt a tőr, úgy kerülnek kelepcébe az emberek a baj idején, amikor az hirtelen rájuk szakad.
Tudás és hatalom 13Ezt a bölcsességet is láttam a nap alatt, és igen nagynak ítéltem: Volt egy kis város, és abban csak kevés férfi. Egy hatalmas király felvonult ellene, bekerítette, és erősségeket épített körös-körül, úgyhogy teljessé lett a megszállás. Volt benne egy szegény és bölcs férfi, s az bölcsességével megmentette a várost – de senki sem emlegeti már azt a szegény férfit.
És azt mondtam: Többet ér a bölcsesség az erőnél,
akkor miért nézik le mégis a szegény ember bölcsességét,
és miért nem hallgatnak szavára?
Inkább kell hallgatni a bölcsek csendes szavára,
mint a balgák vezérének kiabálására.
Többet ér a bölcsesség a háború fegyvereinél,
de aki csak egyben vét is, számos jónak megrontója.
bölcsességnél és dicsőségnél erősebb
egy csipetnyi s ideig való balgaság.
A bölcsnek szíve jobbra tart,
a balga szíve pedig balra.
Higgadtság Ha az uralkodó haragra gerjed ellened, el ne hagyd a helyedet, mivel a higgadtság nagy hibát is helyrehoz.
A fejedelmek tévedései 5Van egy baj, amelyet a nap alatt láttam, mely tévedés a fejedelem részéről: Balga ember magas méltóságba jut, előkelők pedig alacsony sorban ülnek. Szolgákat láttam lóháton, fejedelmek pedig gyalog jártak, mintha szolgák volnának.
Veszélyes dolgok
Aki vermet ás, beleesik abba,
aki sövényt bont, megmarja a kígyó!
Aki követ fejt, megsérül attól,
aki fát vág, megsebesül általa.
Mint amikor titokban marna meg a kígyó, semmivel sem különb az, aki titkon rágalmaz.
A balga ember
A bölcs szájának szava csupa kedvesség,
a balgát pedig ajka romlásba dönti;
beszédének eleje dőreség,
és szája szavának eredménye gonosz tévedés.
A munka kimeríti a balgákat,
úgyhogy még a városba sem tudnak eltalálni.
s amelynek főurai már reggel lakmároznak!
De boldog az ország, amelynek királya szabad ember,
és főurai kellő időben étkeznek,
táplálkoznak és nem tobzódnak.
A restség miatt meghajolnak a gerendák,
és tétlen kezek mellett beázik a háztető.
A vigadozás kedvéért adnak lakomát; a bor arra való,
hogy az élőket felvidítsa,
a pénznek pedig minden engedelmeskedik.
Még gondolatban se szidalmazd a királyt,
még hálókamrádban se gyalázd a gazdagot,
mert az ég madarai elviszik szavadat,
s a szárnyasok elárulják nekik beszéded!
Oszd hét részre, vagy pedig nyolcra, mert nem tudod, milyen baj jön a földre.
Ha a felhők megtelnek,
esőt ontanak a földre,
ha délnek dől a fa, vagy akár északnak,
azon a helyen marad, ahová ledőlt.
aki mindig a felhőket nézi, nem jut el az aratáshoz.
Ahogy azt nem tudod, hogy merre megy a szél útja, és hogy a csontok hogyan állnak össze a várandós asszony méhében, ugyanúgy nem ismered Isten műveit sem, aki mindeneket alkotott.
Vesd el vetőmagodat reggel,
és estig ne pihentesd kezedet,
mivel nem tudod, hogy ez hasznosabb-e vagy az,
vagy hogy jobb-e mindkettő együtt.
Édes a fény,
és a szemnek jó, ha látja a napot!
Akárhány évet ér is meg az ember,
lelje örömét mindegyikben,
de emlékezzék meg a sötét időről, és arról a sok napról,
amelyek, amikor eljönnek, hiúságnak mutatják az elmúltakat.
9 Örvendj, ifjú, fiatal korodban,
és légy jó kedvvel ifjúságod napjain!
Kövesd szíved hajlamát, és azt,
amit szemed lát! De tudd meg,
hogy mindezekért Isten törvény elé idéz!
Űzd el a búbánatot szívedből
és tartsd távol a bajt testedtől,
hisz az ifjúkor és az élvezet is csak hiúság!
mielőtt elkövetkeznek a nyomorúságos napok,
s eljönnek az esztendők, amelyekről azt mondod:
»Ezek nincsenek kedvem szerint!«
Mielőtt elsötétül a nap,
a világosság, a hold és a csillagok,
amikor a felhők eső után újra megjönnek;
3 amikor a háznak őrei reszketnek,
s az erőteljes férfiak meginognak;
az őrlő leányzók, ha kevesen vannak, felhagynak dolgukkal,
s az ablakon leskelődők homályba borulnak;
s a malom zaja elcsendesül;
amikor madárfüttyre felkelnek,
s az énekes leányzók mindannyian elhalkulnak;
5 amikor a magas helyektől is félnek
s az úton ijedeznek;
amikor virágzik a mandulafa,
mikor a sáska nehezen vánszorog,
és a fűszer mit sem ér,
mert az ember elmegy örök hajlékába,
és siratók járnak körül az utcán;
amíg el nem szakad az ezüstfonál,
és el nem reped az aranyedény,
amíg össze nem zúzódik a korsó a forrásnál,
és el nem törik a kerék a kútnál:
s az éltető lehelet visszatér Istenhez, aki adta.
Keretvers Csupa hiúság!– mondja a Prédikátor – minden csak hiúság!KÉT UTÓSZÓ A KIADÓTÓL: 12,9-14
Első utószó A Prédikátor egyébként igen bölcs ember volt, a népet tudásra tanította, elbeszélte, amit cselekedett, és vizsgálódva sok mondást szerzett. 10Hasznos igéket keresett, és le is írta azt, ami helyes: igaz igéket. A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke; mint a mélyen bevert szegek, amelyeket egy pásztor ad a tanítók tanácsa által. Ennél több után ne kutass, fiam!Második utószó 12A sok könyvcsinálásnak nincs sem hossza, sem vége, s a gyakori töprengés a test sanyarúsága! Halljuk mindnyájan a beszédnek végét: Féld az Istent, és tartsd meg parancsait, mert ez az egész ember, mivel Isten minden tettet ítéletre bocsát, minden rejtett dolgot, legyen az jó vagy gonosz!
Jegyzetek
9,7 Ezek a versek a záró költemény (11,9-12,7) témáit jelzik előre, és így keretbe foglalják az itt következő és egymással csak lazán összefüggő mondásokat (9,11-11,3).
9,11 A siker nem a tudáson és az igyekezeten múlik. Az idő és a szerencse játéka ajándékoz meg vele egyeseket.
9,13 A szegény ember hőstettét hamar elfelejtik.
10,5 Tévedés, szó szerint: „nem tévedés...” A prédikátor ironikusan fogalmaz.
10,16 „Gyermek” vagy: rabszolga (vö. 10,17). Egy ország jóléte a vezetőitől függ.
11,1 Az ember legyen egyszerre előrelátó, gondos (11,2), másrészt viszont rugalmas is, aki számol az előre nem láthatóval (11,1).
11,4 A túl sok fontolgatás sehová sem vezet.
11,9 A vers vége későbbi kiegészítés (vö. 12,14).
11,9 Ebben a záró költeményben a Prédikátor arra buzdítja a fiatalt, hogy használja ki az ifjúság örömeit, mert a betegség és a halál majd elragadja azokat tőle.
12,3 Az allegória értelme: az öregedő ember karjai, lábai, fogai, szemei, szája, fülei.
12,5 Az „örök hajlék” a sír.
12,10 Az írás időtállóbb a csak kimondott szavaknál. A Prédikátor mondásainak összegyűjtője indokolja így a művét.
12,12 Ez a második utószó a könyvben foglaltakat még egyszer összefoglalja, és megvédi a támadások ellen.