A nevetésről megállapítottam, hogy »esztelenség«,
a gyönyörnek pedig azt mondtam: »Miért bolondulsz hiába?«
Boldogság a világ alakítása által 3Azt gondoltam magamban: elvonom a bort testemtől, a szívemet pedig a bölcsességre adom. Elkerülöm a balgaságot, amíg csak meg nem látom, jó-e így tenni az emberek fiainak a nap alatt, ameddig életüknek kevés napja tart. Nagy dolgokat alkottam: palotákat építettem magamnak és szőlőket ültettem. Kerteket és ligeteket rendeztem be, és mindenféle gyümölcsfát ültettem azokban. Tavakat létesítettem magamnak, hogy megöntözzem a sarjadó erdőt. Rabszolgákat és rabnőket vásároltam, és sok házinépet tartottam; marhacsordáim és nagy juhnyájaim voltak, több, mint bármelyik elődömnek Jeruzsálemben. Ezüstöt és aranyat gyűjtöttem magamnak, királyok és tartományok gazdagságát; énekeseket, énekesnőket és az emberek fiainak gyönyörűségét: serlegeket, boroskancsókat szereztem magamnak. Felülmúltam gazdagsággal minden elődömet Jeruzsálemben, és a bölcsesség is megmaradt velem. Amit csak szemem megkívánt, nem tagadtam meg tőle; nem vontam meg szívemtől semmiféle gyönyörűséget, és annak élvezetét sem, amit előkészítettem. Azt tartottam osztályrészemnek, ha fáradságom hasznát veszem. Amikor azonban néztem műveimet, valahányat kezem alkotott, és a fáradságot, amellyel oktalanul törtem magamat, láttam, hogy az egész csak hiúság és szélkergetés, és nincs maradandó a nap alatt.A műveltség és vagyon korlátai 12Akkor áttértem arra, hogy szemléljem a bölcsességet, s az esztelenséget és a balgaságot. »Mit tesz az ember – kérdeztem –, aki követi a királyt? Azt, amit őelőtte is tettek.« És láttam, hogy a bölcsesség előnyösebb ugyan a balgaságnál, akárcsak a világosság a sötétségnél.
»A bölcsnek ugyanis szeme van a fején,
a balga pedig sötétben jár.«
De láttam azt is,
hogy egy véget ér mind a kettő.
Meguntam tehát életemet, mert láttam, hogy rossz minden a nap alatt; az egész csak hiúság és szélkergetés! Megvetettem minden igyekvésemet, amellyel a nap alatt oly nagyon fáradoztam, mert olyan utódom lesz, akiről azt sem tudom, hogy bölcs lesz-e, vagy balga. És mégis ő rendelkezik majd a fáradságommal, amellyel vesződtem és szorgoskodtam. Nemde, ez is csak hiúság! Ezért abbahagytam, és a szívem lemondott arról, hogy a nap alatt tovább fáradozzon; hisz megesik, hogy valaki bölcsességgel, okosan és sikerrel végzi munkáját, azután keresetét átengedi olyannak, aki mit sem fáradt. Ez is hiúság, sőt nagy baj!
Mert mi haszna van az embernek minden fáradságából és a szíve gondjából, amellyel emészti magát a nap alatt? Minden napja csupa szenvedés és bosszúság, és szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Nemde, ez is csak hiúság?
Isten tökéletes és átláthatatlan tettei Nem marad egyéb jó az embernek, mint enni, inni és fáradsága mellett lelkét jól tartani. Ez is Isten kezéből érkezik. Mert ki tud enni és élvezni őnélküle? Mert annak, aki kedves előtte, Isten bölcsességet ad, tudást és örömet; a bűnösnek pedig azt a gyötrelmet és hiábavaló gondot adja, hogy gyűjtsön és halmozzon, és később olyannak juttassa, aki kedves Isten előtt. De ez is csak hiúság és szélkergetés.
3 1Mindennek megvan a maga órája,
és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében.
Ideje van a születésnek és ideje a halálnak,
ideje az ültetésnek és ideje a kiszakításnak.
Ideje van az ölésnek és ideje a gyógyításnak,
ideje a lebontásnak, és ideje az építésnek.
Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek,
ideje a gyásznak, és ideje a táncnak.
Ideje van a kő szétdobálásának, és ideje a kő összeszedésének,
ideje az ölelkezésnek, és ideje az ölelkezéstől való tartózkodásnak.
Ideje van a keresésnek, és ideje az elveszítésnek,
ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak.
Ideje van az eltépésnek, és ideje az összevarrásnak,
ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
Ideje van a szeretetnek, és ideje a gyűlölködésnek,
ideje a háborúnak, és ideje a békének.
Mi haszna van az embernek a fáradságából?
Néztem azt a vesződséget, amelyet Isten az emberek fiainak adott, hogy azzal bajlódjanak. Mindent úgy alkotott, hogy helyes legyen a maga idejében. A jövőt is beléjük helyezte. Csakhogy az ember nem tudja kifürkészni Isten művét, amelyet létrehoz kezdettől fogva mindvégig. Úgy találtam tehát, hogy nem tehet jobbat az ember, mint hogy örvendezzen és gyönyörködjön, amíg élete tart. Az emberek ugyanis mindnyájan, akik esznek, isznak és fáradságuk mellett a jót élvezik, Isten ajándékát veszik. Megismertem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökre úgy marad: nem lehet ahhoz hozzáadni, sem abból elvenni. Isten pedig azért tett így, hogy féljék őt. Ami történt, régen is megtörtént, és ami lesz, az is megesett már, és Isten megújítja azt, ami elmúlt.A VILÁG ÁRNYOLDALAI: 3,16-4,16
Igazságtalanság az ítéletben 16Láttam továbbá a nap alatt: hogy az ítélet helyén gonoszság, és az igazság helyén igaztalanság van. Azt mondtam magamban: »Az igazat is, a bűnöst is megítéli Isten, mivel mindennek eljön később az ideje.«Ezt mondtam magamban az emberek fiairól: Isten bebizonyítja róluk és megmutatja, hogy olyanok, mint az állatok. 19Hiszen az ember vége olyan, mint az állatoké, és mindegyikükre ugyanaz a sors várakozik: amint az ember meghal, úgy halnak meg azok is. Mindegyikben egyforma az éltető lehelet, és az embernek nincs többje, mint az állatnak, hiszen minden csak hiúság! Minden egy helyre vándorol,
valamennyien porból lettek
és a porba térnek vissza.
Egymás kihasználása, versengés 4 1Másfelől pedig láttam mindazt az elnyomást, amely a nap alatt végbemegy, és az ártatlanok könnyeit, és hogy senki sincs, aki őket vigasztalja, s nem állhatnak ellen azok erőszakosságának, mivel nincs, aki könyörüljön rajtuk. Az elhunytakat magasztaltam hát inkább, mint az élőket. De mindkettőnél boldogabbnak ítéltem azt, aki meg sem született, és meg sem látta a gonoszságokat, amelyek a nap alatt végbemennek.
Aztán láttam az emberek minden munkáját, és észrevettem, hogy az iparkodás is alkalmul szolgál a másik irigykedésére. Ez is hiúság tehát és szélkergetés.
A balga pedig egymásba kulcsolja kezét,
a saját húsát éli fel, és így szól:
»Jobb egy marék nyugalomban,
mint két tele marok fáradság és szélkergetés mellett.«
Minden csak hiábavalóság
13 Jobb a szegény és bölcs ifjú,
az öreg és balga királynál,
aki nem tud eléggé óvatos lenni.
TANÁCSOK A VALLÁSI ÉLETRE: 4,17-5,6
Hallgatás, áldozat és beszéd az istentiszteleten Vigyázz a lábadra, amikor az Isten házába mégy! Azért járulj eléje, hogy engedelmes légy; mert sokkal többet ér az engedelmesség a balgák áldozatainál, akik észre sem veszik, ha rosszul végeznek valamit.Jegyzetek
2,3 A király mindenféle utat megpróbált a boldogság elérésére, de sikertelenül.
2,12 A halálban egyforma a bölcs és a balga, a gazdag és a szegény.
3,1 Az események sorrendjét és idejét Isten meghatározta. Az ember csak követi a számára sokszor érthetetlen sorsát. Az idő Isten kezében van, az ember csak a jelen pillanat boldogságát mondhatja magáénak.
3,16 Az ártatlanul elítéltek sorsa által Isten emlékezteti az embereket arra, hogy milyen kiszolgáltatott a létük.
3,19 A Prédikátor számára a halál utáni továbbélés bizonytalan.
4,1 A társadalmi igazságtalanságok miatt jobb helyzetben vannak a megholtak, mint az élők.
4,7 A gazdagság emberi melegség nélkül nem sokat ér.
4,13 A hatalomért és a nép támogatásáért vívott harc is hiábavalóság.