hallja a föld számnak igéit!
Esőként csepegjen tanításom,
harmatként hulljon szólásom
úgy, mint zápor a pázsitra,
mint az esőcsepp a sarjúra.
Hirdetem ugyanis az Úr nevét:
ismerjétek el Istenünk fenségét!
Isten tettei tökéletesek,
útjai mind helyesek,
hűséges az Isten, hamisság nincs benne,
igaz ő és őszinte.
Mégis vétkezett ellene,
s gyalázata miatt nem fia többé
a gonosz és elvetemült nemzedék.
Ezzel fizetsz talán az Úrnak?
Balga és esztelen nép!
Nem atyád-e ő neked,
az övé voltál,
ő alkotott és szilárdított téged?
Emlékezzél meg csak az ősi napokról,
gondolj csak át minden nemzedéket,
kérdezd meg atyádat, s elbeszéli neked,
véneidet, és elmondják neked!
8 Amikor a Felséges a nemzeteket elosztotta,
amikor Ádám fiait szétválasztotta,
megszabta a népek határait
Izraelt fiainak száma szerint,
s az Úr osztályrésze lett az ő népe,
Jákob az ő kötélmérte öröksége.
Megtalálta a puszta földjén
a borzalom és a kietlen sivatag helyén.
Felkarolta, oktatgatta,
mint a szeme fényét óvta.
Miként a sas, amely repülésre készteti fiait
és felettük lebeg,
kiterjesztette szárnyait, felkapta
s tulajdon vállán hordozta.
Egyedül az Úr vezette,
idegen isten nem volt mellette.
13 Hegyes vidékre helyezte,
hogy a mezők gyümölcsét egye,
mézet szívjon a kőszálból,
olajat a kemény sziklából.
Élvezze tehenek vaját, juhok tejét,
bárányok és básáni kosok kövérét,
bakok húsát s búza velejét,
s igya a szőlő színtiszta vérét.
15 Ám meghízott a kedves – és ficánkolt!
Meghízott, kövér lett, meghájasodott,
és elhagyta Istent, alkotóját,
megvetette Istent, szabadító Szikláját!
Idegen istenekkel ingerelték,
utálatosságokkal bőszítették,
démonoknak áldoztak, nem Istennek,
isteneknek, kiket nem ismertek,
újaknak, nemrég jötteknek,
kiket atyáik nem tiszteltek.
Elhagytad Istent, szülődet,
feledted az Urat, teremtődet.
Látta ezt az Úr és haragra gerjedt,
mert felingerelték fiai s lányai.
Mondta tehát: ‘Elrejtem arcomat előlük,
hadd látom, mi lesz majd a végük,
mert elvetemült nemzedék ez,
hűtlenné vált gyermekek.
Ők azzal ingereltek, ami nem Isten,
bőszítettek semmiségeikkel,
én is ingerlem majd őket: népnek sem nevezhető néppel,
bosszantom majd őket oktalan nemzettel.
Tűz lobban fel haragomban
s égni fog az alvilágnak fenekéig,
megemészti a földet, termésével együtt
s elégeti a hegyek alapjait.
Elhalmozom őket a bajokkal,
elfogyasztom rajtuk nyilaimat,
24 éhség emészti meg őket,
s madarak falják fel őket szörnyű harapásokkal.
Rájuk uszítom a fenevadak fogát,
a porban csúszó-mászó állatoknak dühét,
kinn a kard fogja pusztítani őket,
odahaza a rémület,
ifjút, szüzet egyaránt,
csecsemőt és aggastyánt.
Sőt azt mondanám: Hol vannak?
Hadd szüntetem meg emlékezetüket az emberek között! –
De ettől elállok, hogy ne bosszantsanak ellenségei,
fel ne fuvalkodjanak ellenei,
s azt ne mondják: A mi diadalmas kezünk
s nem az Úr cselekedte mindezt!
28 Tanácstalan nemzet ez,
s okosság nélkül való!
Bárcsak eszesek és értelmesek lennének,
s fontolóra vennék végüket!
Hogy is kergethetne meg egy ember ezret,
szalaszthatna meg kettő tízezret?
Nemde csak úgy, hogy Sziklájuk eladja őket,
s az Úr kiszolgáltatja őket?’
- Hisz a mi Istenünk nem olyan, mint az ő isteneik,
ezt ellenségeink is megítélhetik. –
Szőlőjük Szodoma szőlőjéből való,
és Gomorra határából származó.
Szőlőszemeik epeízű szemek,
fürtjeik felette keserűek.
Boruk sárkányok epéje,
s viperák gyógyíthatatlan mérge.
Nincsen ez eltéve nálam,
s lepecsételve kincstáraimban?
35 Enyém a bosszú, én megfizetek
annak idején, amikor meginog a lábuk.
Közel van a veszedelem napja,
sietve jő időpontja.
Akkor az Úr igazságot szolgáltat népének,
s megkönyörül szolgáin,
látva, hogy elerőtlenedett a kezük,
odavannak a bezártak, s a szabadok is kimerültek.
Akkor majd azt mondja: ‘Hol vannak isteneik,
akikbe bizalmukat vetették,
akik megették áldozataik háját,
s megitták italáldozataik borát?
Keljenek fel, segítsenek titeket,
oltalmazzanak a bajban benneteket!
39 Lássátok be, hogy én vagyok egyedül
s nincs más Isten rajtam kívül:
én ölök és én éltetek, sebesítek és gyógyítok
s nincs, aki kezemből kiszabadíthasson!
Égnek emelem kezemet,
s örök életemre mondom:
Ha megélesítem villámló kardom
s ítélethez fog kezem,
bosszút állok ellenségeimen
s megfizetek azoknak, akik gyűlölnek engem.
Vérrel részegítem nyilaimat,
s hússal lakik jól kardom,
a megöltek és a foglyok vérével,
a tar fejű ellenség vérével.’
Örvendjetek vele együtt, egek, és imádja őt Isten minden angyala,
nemzetek, dicsérjétek népét,
mert ő megtorolja szolgáinak vérét,
bosszút áll ellenségeiken,
s megkegyelmez népe földjének.«
A törvény továbbadása Amikor aztán végig elmondta mindezeket a szavakat az egész Izraelnek, ezt mondta nekik: »Véssétek szívetekbe mindezeket a szavakat, amelyekkel ma tanúságot teszek ellenetek, s parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák emlékezetükben ezeket, s tegyék meg és teljesítsék mindazt, ami ebben a törvényben írva van, mert e parancsokat nem hiába kaptátok, hanem azért, hogy általuk életetek legyen, s teljesítésük fejében hosszú ideig lakjatok azon a földön, amelynek elfoglalására átkeltek a Jordánon.«
Isten rendelkezik Mózes haláláról 48Még ugyanazon a napon így szólt az Úr Mózeshez: »Menj fel erre az Abárim (vagyis: Átkelés) hegységre, a Nébó hegyére, amely Moáb földjén, Jerikóval átellenben van és tekintsd meg Kánaán földjét, amelyet én majd Izrael fiainak adok birtokul. Aztán halj meg a hegyen, amelyre felmégy és térj meg népedhez, miként a Hór hegyén Áron bátyád is meghalt és megtért népéhez, mert hűtlenül jártatok el velem szemben Izrael fiai között a Pörölés vizénél, a Szín-pusztában levő Kádesnél és nem bizonyítottatok engem szentnek Izrael fiai között. Átellenből megláthatod azt a földet, de be nem mehetsz abba az országba, amelyet én majd Izrael fiainak adok.«
Jegyzetek
32,1 Mózes éneke egy a bölcsességi irodalomba tartozó zsoltár.
32,8 „Izrael fiainak száma”: eredetileg „az istenek száma” állt a szövegben. Isten felosztotta a világot a 70 nép közt (Ter 10), és mindnek kijelölte a maga istenét (ill. angyalát; vö. MTörv 4,19). Később (a monoteizmus védelmében) a 70-es számot Izrael 70 fiára vonatkoztatták, akik Egyiptomba érkeztek (Kiv 1,5).
32,13 Utalás a sziklás hegyoldalakon is megtermő szőlőre és olajra.
32,15 Jesurun („a kedves”) Izrael kultikus neve. – Az ének Jahve egy új nevét ünnepli: „a Szikla”. Ez a név Jeruzsálemben volt használatos (Zsolt 62,8; 89,27).
32,24 A porban csúszó állatok a kígyók.
32,28 A vers Izrael elleségeire vonatkozik.
32,35 Vö. Róm 12,19; Zsid 10,30.
32,39 Vö. Iz 43,10-13.
32,48 Az itt közölt papi hagyomány [P] szerint Mózes a saját bűne miatt nem léphet be az Ígéret földjére. A Második Törvénykönyv saját hagyománya szerint [D] Mózesnek a népe bűneit kell hordoznia (vö. 1,37).