»Énekeljünk az Úrnak, mert fenségeset művelt,
lovat és lovast a tengerbe vetett!
Az Úré az én erőm és dicsérő énekem,
mert ő lett az én szabadulásom.
Ő az én Istenem, hadd dicsőítsem,
Atyámnak Istene, hadd magasztaljam!
Olyan az Úr, mint hős harcos: Mindenható az ő neve,
a fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette,
válogatott vezérei elmerültek a Vörös-tengerben.
Hullámok borították el őket,
miként a kő, a mélységbe süllyedtek.
Jobbodat, Uram, megdicsőíti ereje,
jobbod, Uram, az ellenséget megverte.
Dicsőséged nagyságában elgáncsoltad ellenfeleidet,
elengedted haragodat, s az mint tarlót, megemésztette őket.
Haragod kiáradt, s a vizek feltorlódtak,
a hömpölygő hullámok falként megálltak,
s a tenger közepén a mélységek megdermedtek.
Szólt az ellenség: ‘Üldözöm és elérem,
zsákmányt osztok, és megelégszik a lelkem,
kirántom kardomat, s megöli őket a kezem.’
De leheleted ráfújtad, és tenger borította el őket,
a hatalmas vizekben, mint ólom, elmerültek.
Ki olyan, mint Te, Uram, az istenek között,
ki olyan, mint Te, szentségben dicső,
félelmetes, dicsérendő és csodatevő?
Kinyújtottad jobbodat, s a föld elnyelte őket.
A népet, melyet megváltottál, irgalmasan vezetted,
szent lakóhelyedre hatalmaddal elvitted.
A népek felkeltek és haragra gerjedtek:
Filisztea lakóit gyötrelem szállta meg,
Edom fejedelmei megrökönyödtek,
Moáb erőseit remegés szállta meg,
Kánaán minden lakója megdermedt.
Szakadjon is rájuk félelem és rettegés,
karod erejétől kővé meredjenek,
míg átvonul közöttük, Uram, a te néped,
míg átvonul néped, melyet a sajátoddá tettél!
Vidd be és ültesd őket örökséged hegyére,
erős lakóhelyedre, melyet, Uram, te készítettél,
szent helyedre, melyet kezed erősített meg,
s uralkodjék az Úr mindenkor, örökre!«
Bement ugyanis a fáraó lovassága, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, az Úr pedig visszabocsátotta rájuk a tenger vizeit, míg Izrael fiai szárazon keltek át a tenger közepén.Ekkor Mirjám próféta asszony, Áron nővére a dobot kezébe vette, kiment utána az összes asszony dobokkal, táncoló karokban, és ő így énekelt előttük:
»Énekeljünk az Úrnak, mert fenségeset művelt,
lovat és lovast a tengerbe vetett!«
Izrael fiai ezután Elimbe jutottak, ahol tizenkét forrás és hetven pálmafa volt, és tábort ütöttek a vizek mellett.
16 1Majd elindultak Elimből, és az Egyiptom földjéről való kivonulásuktól számítva a második hónap tizenötödik napján eljutott Izrael fiainak egész sokasága a Szín-pusztába, amely Elim és a Sínai között van.
Zúgolódott ekkor Izrael fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában. Azt mondták nekik Izrael fiai: »Bárcsak meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ettünk kenyeret! Miért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy éhen veszítsétek ezt az egész sokaságot?«
Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Íme, én majd kenyeret hullatok nektek az égből! Menjen ki a nép, és szedjen egy-egy napra valót, hogy próbára tegyem, vajon törvényem szerint jár-e el, vagy sem. A hatodik napon is készítsék el azt, amit bevisznek, de az kétszerannyi legyen, mint amennyit naponta szedni szoktak.«
Azt mondta erre Mózes és Áron Izrael valamennyi fiának:
»Estére megtudjátok,
hogy az Úr hozott ki titeket
Egyiptom földjéről,
reggel pedig meglátjátok
az Úr dicsőségét!
Áronnak pedig azt mondta Mózes: »Mondd Izrael fiai egész közösségének: Járuljatok az Úr elé, mert meghallotta zúgolódástokat!« Amikor aztán Áron Izrael fiai egész közösségének elmondta ezt, ők a puszta felé tekintettek, és íme, megjelent az Úr dicsősége a felhőben. Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Hallottam Izrael fiainak zúgolódását. Mondd nekik: Estére húst fogtok enni, reggel pedig jóllaktok kenyérrel, hogy megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek!« 13És történt este, hogy fürjek szálltak fel, és ellepték a tábort, reggel pedig harmat szállt a tábor köré.
Miután elborította a föld színét, apró, mozsárban tört dologhoz hasonló valami lett látható a pusztán, olyan, mint a földre hullott dér. 15Amikor Izrael fiai meglátták, azt mondták egymásnak: »Man-hu?«, ami azt jelenti, hogy: »Mi ez?« Nem tudták ugyanis, hogy micsoda. Mózes pedig azt mondta nekik: »Ez az a kenyér, amelyet az Úr eledelül adott nektek. 16Ezt parancsolja az Úr: ‘Szedjen belőle mindenki annyit, amennyi élelemre szüksége van: fejenként egy-egy ómernyit; a sátratokban lakó személyek számához mérten szedjétek!’« Úgy is cselekedtek Izrael fiai, és szedtek, ki többet, ki kevesebbet. Aztán megmérték az ómer mértékével, és sem azé nem lett több, aki többet szedett, sem azé nem lett kevesebb, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit gyűjtött, mint amennyit megehetett.
Ekkor azt mondta nekik Mózes: »Senki se hagyjon belőle holnapra!« Ám ők nem hallgattak rá, hanem közülük egyesek hagytak belőle másnapra, de az megférgesedett és megromlott. Erre Mózes megharagudott rájuk. Mindig reggel szedték, mindenki annyit, amennyi élelemre szüksége volt, mert ha a nap kisütött, elolvadt.
A hatodik napon azonban kétszerannyi eleséget szedtek össze, azaz két ómernyit egy-egy embernek. Erre elment a sokaság valamennyi vezetője, és jelentette ezt Mózesnek. Ő azt mondta nekik: »Ezt mondta az Úr: Holnap az Úrnak szentelt szombati nyugalom van. Amit el akartok készíteni, készítsétek el, amit meg akartok főzni, főzzétek meg, ami pedig megmarad, azt tegyétek el holnapra!« Úgy is cselekedtek, ahogy Mózes parancsolta, és nem romlott meg, sem féreg nem támadt benne. Azt mondta ekkor Mózes: »Ezt egyétek ma, mert ma az Úr szombatja van, ma nincs belőle a mezőn. Hat napon szedhettek, de a hetedik napon az Úr szombatja van, azért nem találni!«
A hetedik nap eljöttével is kimentek azonban néhányan a nép közül, hogy szedjenek, de nem találtak. Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Meddig vonakodtok megtartani parancsaimat és törvényemet? Láthatjátok, hogy az Úr adta nektek a szombatot, és ezért ad nektek kétszerannyi eledelt a hatodik napon! Maradjon tehát mindenki otthon, ne menjen ki senki a helyéről a hetedik napon!« Erre szombati nyugalmat tartott a nép a hetedik napon.
Az ételt pedig mannának nevezte Izrael háza. Olyan volt, mint a koriander magva, fehér, és olyan ízű, mint a mézeskalács.
Azt mondta ezután Mózes: »Ezt parancsolta az Úr: Tölts meg vele egy ómert, és őriztesd meg azt a jövendő nemzedékek számára, hogy lássák azt a kenyeret, amellyel tápláltalak titeket a pusztában, amikor kihoztalak titeket Egyiptom földjéről!« Azt mondta azért Mózes Áronnak: »Végy egy edényt, tégy bele egy ómernyi mannát, és tedd az Úr elé, hogy őrizzék meg nemzedékeitek számára!« Amint az Úr parancsolta Mózesnek, Áron be is tette a szent sátorba, hogy őrizzék meg.
Negyven esztendőn át ették a mannát Izrael fiai, addig, amíg lakott földre nem jutottak. Ezzel az eledellel táplálkoztak, amíg el nem érték Kánaán földjének határait. – Az ómer tizedrésze az éfának.
Jegyzetek
15,1 Győzelmi ének a szabadító Istenről, aki nem akarja, hogy az ember bárkinek rabszolgája legyen.
15,22 Mara egy sós forrás, a vize ihatatlan.
16,1 A pusztában a népnek meg kell szabadulnia az (Egyiptomban megkapott) gondoskodást váró, kiskorú mentalitástól.
16,13 A fürjek tavasszal és ősszel költöznek Dél-Afrikából a Sínai-félszigetig.
16,15 A manna a „mi ez?” (héberül: man-hu) kérdésről kapta a nevét. Valószínűleg a tamariszkusz gyantájáról van szó, amely a levéltetvek szúrására fakad ki a növényből. Az íze olyan, mint a mézé.
16,16 1 ómer 4 liter.
TISZTASÁGI TÖRVÉNYEK: 11,1-15,33
Tiszta és tisztátalan állatok 11 1Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz: 2»Mondjátok Izrael fiainak: Ezeket az állatokat szabad ennetek a föld minden állata közül: 3mindazt, aminek hasadt körme van és kérődzik az állatok közül, ehetitek. Viszont ami kérődzik ugyan, van körme, de nem hasadt, mint amilyen a teve és hasonlók, azt ne egyétek, hanem számláljátok a tisztátalanok közé. A tengeri nyúl, amely kérődzik ugyan, de körme nem hasadt, tisztátalan; a nyúl is, mert az is kérődzik, de körme nem hasadt; a sertés szintén, mert az meg hasadtkörmű ugyan, de nem kérődzik. Ezeknek húsát ne egyétek, s tetemüket ne érintsétek, mert tisztátalanok nektek.Ezeket szabad ennetek a vízben élő állatok közül: mindazt, aminek úszószárnya és pikkelye van, akár a tengerben, akár a folyókban, akár a tavakban, ehetitek. Viszont aminek nincsen úszószárnya és pikkelye a vizekben nyüzsgő és élő állatok közül, az utálatos legyen nektek: undok legyen, húsukat ne egyétek, tetemüket utáljátok. Mindaz, aminek nincsen úszószárnya és pikkelye a vizekben: utálatos legyen.
13Ezeket nem szabad ennetek, s kell utálnotok a madarak közül: a sast, a saskeselyűt, a tengeri sast, a kányát és a héjafajtát, valamennyi hollófajtát és hasonlókat, a struccot, a baglyot, a sirályt és a karvalyt, a kuvikot, a búvárt, az íbiszt, a hattyút, a pelikánt, a dögkeselyűt, a gémet, a gólyát, a büdös bankát, a denevért.
A szárnyas rovarok közül mindaz, ami négy lábon jár, utálatos legyen nektek. Ami azonban négy lábon jár ugyan, de hosszabb hátsólábakkal bír, amelyekkel szökdécsel a földön, azt megehetitek; ilyen a cserebogársáska és fajtája, a szarvasbogársáska, a kígyóval vívó sáska, a nagy sáska és ezek fajtái. Aminek azonban csak négy lába van a szárnyas rovarok közül, az utálatos legyen nektek. Aki ezek tetemét érinti, tisztátalanná teszi magát és tisztátalan lesz estig, aki pedig vinni kénytelen ezek valamelyikének tetemét, mossa ki ruháit és legyen tisztátalan estig.
Minden olyan állat, amelynek van ugyan körme, de nem hasadt és nem kérődzik, tisztátalan legyen; aki ilyet érint, tisztátalan legyen. Mindaz, ami a talpán jár a négylábú állatok közül, tisztátalan legyen; aki tetemüket érinti, tisztátalan legyen estig, aki pedig ilyen tetemet visz, mossa ki ruháit és legyen tisztátalan estig, mert mindez tisztátalan nektek.
Ugyancsak a tisztátalanokhoz kell számítani a földön nyüzsgő állatok közül a következőket: a menyétet, az egeret, a krokodilust és ezek fajait, a cickányt, a kaméleont, a tarka gyíkot, a zöld gyíkot és a vakondokot. Mindez tisztátalan.
Aki tetemüket érinti, tisztátalan legyen estig. Amire ezek egyikének hullája esik, tisztátalan legyen, akár faholmi, akár ruha vagy bőr, vagy zsák vagy valamilyen szerszám: vízbe kell tenni és estig tisztátalan legyen, akkor aztán tiszta lesz. A cserépedény azonban, amelybe valami ezek közül esik, végleg tisztátalanná válik és azért össze kell törni. Minden fertőzött ehető eledel, amelyre vizet öntenek, tisztátalan legyen és minden ilyen innivaló folyadék, bármilyen edényben van, tisztátalan legyen. Mindaz, amire ilyen tetem esik, tisztátalan legyen: ha kemence vagy tűzhely, le kell rontani és tisztátalan legyen. 36Forrás, vízverem, s minden vízmedence azonban tiszta marad; de aki a bennük levő ilyen tetemet érinti, tisztátalan legyen. Ha vetőmagra esik ilyesmi, nem teszi tisztátalanná; ha azonban a magot leöntik vízzel, s aztán éri ilyen tetem, legott tisztátalan lesz.
Ha elhull valamilyen olyan állat, amelyet szabad ennetek, aki a tetemét érinti, tisztátalan legyen estig, aki pedig eszik vagy visz belőle valamit, mossa ki ruháit és legyen tisztátalan estig.
41Mindaz, ami csúszik-mászik a föld színén, utálatos legyen: eledelül ne szolgáljon. Semmit, ami a hasán jár, akár négy lábbal, akár sok lábbal, akár csúszva-mászva a földön, ne egyetek, mert utálatos. Ne tegyétek utálatossá magatokat általuk és semmit se érintsetek közülük, hogy tisztátalanokká ne legyetek, mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek: szentek legyetek, mert én szent vagyok. Ne tegyétek tisztátalanná magatokat semmiféle csúszó-mászó által, amely a földön mozog, mert én, az Úr, hoztalak ki titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek: szentek legyetek, mert én szent vagyok.
Ez a törvény az állatokról, a szárnyasokról, s minden élőlényről, amely a vizekben mozog, s amely a földön csúszik-mászik, hogy különbséget ismerjetek a tiszta és a tisztátalan között, s tudjátok, mit szabad ennetek, s mit kell megvetnetek.«
Jegyzetek
11,1 Isten szent, őt nem illetheti semmi tisztátalan. A tisztasági törvények ősi szokásokat tartalmaznak, ezek oka és eredete sokszor ismeretlen. A tisztaság ill. tisztátalanság e törvényekben nem erkölcsi értelemben értendő.
11,2 A tiltott állatok vagy visszataszítóak, vagy betegségek hordozóinak tartották őket, vagy pedig más népek szent állatai (pl. nyúl, disznó).
11,3 A kérődzőkhöz sorolás az állat kinézete alapján történt.
11,13 A repülő állatokat (madarak, rovarok) külön-külön bírálja el a szöveg.
11,36 A ciszternák és források kivételt képeznek, mert létfontosságúak.
11,41 A csúszómászók és a kígyók (vö. Ter 3,14) mind tiltott állatok.
A mindenkor oltalmazó Isten
71
1 Uram, tebenned remélek,
soha meg ne szégyenüljek!
Igazságodban szabadíts meg, és ments meg engem!
Hajlítsd hozzám füledet
és nyújts segítséget!
Légy oltalmam sziklája,
és erős váram, hogy megszabadíts engem,
mert te vagy az én erősségem és menedékem!
Istenem, szabadíts meg a bűnös kezéből,
s a törvényszegő és a gonosz kezéből!
Hisz te vagy az én reménységem, Uram;
Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam.
Születésem óta rád támaszkodom,
anyám méhétől te vagy oltalmazóm;
Szüntelenül rólad szól dicséretem.
Szinte csodája lettem sokaknak,
mert te erős segítőm vagy.
Teljék meg szám dicséreteddel,
egész nap fenségeddel!
Ne vess el engem vénségem idején,
amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem!
Mert ellenségeim ellenem beszélnek,
s akik életemre leselkednek, együtt tanakodnak.
Így szólnak: »Isten elhagyta,
vegyétek űzőbe, fogjátok meg,
hisz nincs, aki megszabadítsa!«
Isten, ne távozz el tőlem;
Én Istenem, siess segítségemre!
Jussanak szégyenbe, pusztuljanak
életem ellenségei.
Borítsa szégyen és gyalázat azokat,
akik nekem rosszat akarnak!
Én azonban mindenkor reménykedem,
és szüntelen dicsérlek téged.
Egész nap jótéteményeidet
és igazságosságodat hirdeti szám,
bár elsorolni sem tudom.
Hirdetem az Úr hatalmas tetteit,
Uram, csak igazságodról elmélkedem.
Isten, te ifjúkorom óta oktattál engem;
Mindmáig hirdetem csodáidat.
Öregségemre s aggkoromra
se hagyj magamra, Isten,
hogy hirdethessem az egész jövendő nemzedéknek karod erejét.
Hatalmadat,
és igazságodat, amely égig ér, Isten,
aki nagy dolgokat cselekedtél:
Isten, ki hasonló hozzád?
Milyen sok nehéz szorongatást engedtél megérnem,
de aztán ismét életet adtál nekem,
s a föld mélységeiből újra visszahoztál engem.
Hozzám fordulsz, naggyá teszel
és megvigasztalsz engem.
22 Magasztalom is hűségedet hárfával, Istenem,
hárfával zengek neked éneket, Izrael Szentje.
Örvendezik majd ajkam, ha neked énekelek,
és lelkem, amelyet megmentesz;
Nyelvem is egész nap hirdeti igazságodat,
mert zavarba és szégyenbe jutnak, akik rosszat akarnak nekem.
Jegyzetek
71,1 Egyéni panaszdal a makkabeusi időkből. A szöveg alig tartalmaz új gondolatokat, inkább a Bibliából kiválasztott és egymás mellé helyezett mondatokat magyarázza. A kiválasztás az imádkozó szempontjait követi: Egy beteg ember, akit az öregség és a betegség tesz próbára, biztos menedéket keres – Istennél, az ő templomában.
71,22 Izrael Szentje: ez az ún. fenségcím más zsoltárokban is előfordul (Zsolt 78,41; 89,19), de leggyakrabban Izajásnál (pl. Iz 5,19). Kiemeli Isten szentségét, ugyanakkor aláhúzza Isten és Izrael népének kapcsolatát.