Íme, az ilyennek reménye semmivé válik,
már puszta látásától is földre vágódik!
Nincs olyan merész, aki ingerelni merné,
és ki állhat meg az én színem előtt?
Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom?
Ami az ég alatt van, az mind az enyém!
Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai,
beszélek erejéről, alkata szépségéről!
Ki tudja levenni ruhája burkolatát?
Ki hatol be szája belsejébe?
Ki nyitja meg szája kapuit?
Fogai környékén rémület lakik!
Teste, mint az öntött pajzs,
egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;
az egyik a másikhoz lapul,
még levegő sem férkőzik közéjük;
az egyik a másikhoz tapad,
egymást tartják s el nem válnak.
Tüsszentése tüzes láng,
és szeme olyan, mint a hajnal pillái.
Lángok jönnek torkából,
megannyi kigyúlt, égő fáklya;
gőz tör elő orra lyukaiból,
mint tűzön álló forró fazékból;
lehelete meggyújtja a szenet,
láng lövell torkából.
Erő honol nyakában,
és rémület jár előtte.
Tagjaira húsa pompásan tapad,
hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.
A szíve kőkemény,
kemény, mint az alsó őrlőkő.
Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek,
megzavarodnak félelmükben.
Ha kard éri, nem fog rajta,
s a dárda visszapattan páncéljáról;
olyannak veszi a vasat, mint a szalmát,
s az ércet, mint a korhadó fát,
nem szalasztja meg őt a nyilas,
polyvává lesznek rajta a parittya kövei,
szalmaszálnak veszi a buzogányt,
neveti a dárda süvítését.
Alul éles cserepek vannak rajta,
cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.
23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt,
olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.
Világít nyomában az ösvény,
őszülő hajnak néznéd az örvényt.
Nincs hozzá fogható hatalom a földön,
úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.
Szembenéz minden nagysággal:
ő a király minden kevély állat fölött.«
»Tudom, hogy mindent megtehetsz,
és hogy egy gondolat sincs rejtve előtted.
3 Ki az, aki a gondviselést elhomályosítja értelem nélkül?
Valóban balgán beszéltem
olyanról, ami tudásomat messze meghaladja!
Hallgass meg csak, hadd beszéljek,
én kérdezlek, te meg felelj nekem!
Eddig szóbeszédből hallottam felőled,
most pedig saját szememmel látlak!
Korholom tehát önmagamat,
bánom bűneimet porban és hamuban!«
KERETELBESZÉLÉS: 42,7-16
Isten igazolja Jóbot Miután pedig az Úr Jóbhoz ezekkel a szavakkal szólt, a temáni Elifáznak ezt mondta: »Haragra gyúltam ellened és a két barátod ellen, mert nem beszéltetek előttem igazat, úgy, mint Jób, az én szolgám. Azért most vegyetek hét fiatal bikát és hét kost, menjetek Jób szolgámhoz és mutassatok be egészen elégő áldozatot magatokért, és szolgám, Jób könyörögjön értetek. Az ő kedvéért teszem, ha nem tudom be nektek a dőreséget; mert nem beszéltetek felőlem igazat úgy, mint Jób, az én szolgám.« Elmentek tehát a temáni Elifáz, a súhi Bildád és a naámai Szófár, és úgy cselekedtek, amint az Úr nekik mondta. És az Úr tekintettel volt Jób személyére.Isten megáldja Jóbot Az Úr hajlott is Jób bűnbánatára, miután ő a barátaiért imádkozott, és mindenből, amije volt Jóbnak, kétannyit adott neki az Úr. És meglátogatta őt minden fivére, minden nővére, és régi ismerősei is, valahányan voltak, vele étkeztek házában, sajnálkoztak fölötte, és megvigasztalták mindazon csapások miatt, amelyeket az Úr rábocsátott, és mindenki adott neki egy-egy juhot és egy arany fülbevalót.
Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt, mert lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamárkancája. És született neki hét fia és három leánya. Az egyiket Jemimának, a másikat Kassziának, a harmadikat pedig Kerenhappuknak hívta. Az egész földön sem lehetett olyan szép leányokat találni, mint amilyenek Jób leányai voltak, és atyjuk örökrészt adott nekik fiútestvéreikkel. Jób pedig ezek után még száznegyven évig élt és látta nemcsak gyermekeit, hanem gyermekeinek a gyermekeit is negyedízig. Majd meghalt vénségben, napokkal betelten.
Jegyzetek
41,23 Amikor a krokodil úszik, a víz szinte „forrni” kezd körülötte a mozgásától. A szétszóródó vízcseppek csillogása olyan, mint valami illatszer habja.
42,3 Egyes magyarázók szerint a 3.v. eleje a 38,2-höz, a 4.v. pedig a 38,30-hoz fűzött széljegyzet lehetett, onnan került ide. Ebben az összefüggésben nincs sok értelmük, ha azonban kiemeljük őket a szövegből, rögtön érthetővé válik: Jób alázatosan beismeri, hogy értelem nélkül, meggondolatlanul, csak saját tudatlanságában beszélt. De most beismeri, hogy milyen végtelenül parányi ő Isten előtt, bocsánatot kér oktalan beszéde miatt, és porban-hamuban vezekelni kezd.