1 Meneküljetek, Benjamin fiai,
Jeruzsálem belsejéből!
Tekoában fújjátok meg a harsonát,
és Bét-Hakkárem fölött adjatok jelet!
Mert veszedelem fenyeget észak felől,
és nagy romlás.
A szépet és elkényeztetettet,
Sion leányát elpusztítom.
3 Pásztorok és nyájaik jönnek hozzá,
sátrakat vernek körülötte,
lelegeli mindegyik a maga területét.
4 »Készüljetek háborúra ellene,
keljetek fel, és vonuljunk fel délben!
Jaj nekünk, mert estére fordult a nap,
mert megnyúlnak az esti árnyak!
Keljetek fel, és vonuljunk fel éjjel,
romboljuk le palotáit!«
Mert így szól a Seregek Ura:
»Vágjatok ki fákat, és halmozzátok fel
sáncként Jeruzsálem ellen!
Ez az a város, mely megbűnhődik,
csupa zsarolás van belsejében.
Ahogy frissen tartja vizét a kút,
úgy tartja frissen ő a gonoszságát.
Erőszak és elnyomás hallatszik benne,
betegség és csapás van előttem szüntelen.
Fogadd meg az intést, Jeruzsálem,
nehogy elforduljon lelkem tőled,
nehogy pusztasággá tegyelek,
lakatlan földdé!«
9 Így szól a Seregek Ura:
»Az utolsó szemig leszedik, mint a szőlőt,
Izrael maradékát.
Ismét nyújtsd ki kezed,
mint a szüretelő a szőlővesszőkre!«
Kinek beszéljek
és tegyek bizonyságot, hogy meghallják?
Íme, körülmetéletlen a fülük,
és nem tudnak figyelni;
íme, az Úr igéje gúny tárgya lett nekik,
nem lelik kedvüket benne.
Ezért az Úr haragja tölt el engem,
nem bírom tovább magamban tartani.
»Öntsd ki a gyermekre az utcán,
és az ifjak csoportjára egyaránt!
Mert a férfi is foglyul esik az asszonnyal együtt,
az öreg azzal, akinek beteltek napjai.
Házaik mások birtokába jutnak,
a mezők és asszonyok is egyaránt.
Mert kinyújtom kezemet a föld lakóira«
– mondja az Úr.
Mert a legkisebbtől a legnagyobbig
mindegyikük nyereséget hajhász;
és a prófétától a papig
mindegyikük csalárdságot művel.
Népem sebét úgy gyógyítják,
hogy könnyelműen mondogatják: »Békesség, békesség!«
Pedig nincsen békesség.
Szégyent vallottak, mert utálatosságot műveltek;
mégsem szégyenkeznek,
és pirulni sem tudnak.
»Ezért elesnek az elesőkkel,
és amikor meglátogatom őket, elbuknak«
– mondja az Úr.
»Álljatok ki az utakra, és nézzétek,
kérdezősködjetek az ősi ösvények felől,
melyik út a jó, és azon járjatok,
akkor nyugalmat találtok lelketeknek!«
De azt mondták: »Nem járunk!«
Őröket állítottam fölétek:
»Figyeljetek a kürtszóra!«
De azt mondták: »Nem figyelünk!«
Ezért halljátok, ti nemzetek,
és tudd meg, te népgyűlés,
mi történik velük!
Halld meg, te föld:
»Íme, én bajt hozok erre a népre,
gondolataik gyümölcsét,
mert igéimre nem figyeltek,
és törvényemet megvetették.
Minek nekem a tömjén, mely Sábából érkezik,
és a jó illatú nád messze földről?
Égőáldozataitok nem kedvesek,
és véresáldozataitok nem tetszenek nekem.«
Ezért így szól az Úr:
»Íme, én buktatókat állítok ennek a népnek,
és elbuknak bennük
apák és fiak együtt,
szomszéd és társa elvesznek.«
Így szól az Úr:
»Íme, egy nép jön észak földjéről,
és nagy nemzet kél a föld végéről.
Íjat és dárdát ragadnak,
kegyetlenek, és nem irgalmaznak;
hangjuk zúg, mint a tenger,
és lovakon nyargalnak.
Felsorakoztak mint harcosok
ellened, Sion leánya!«
»Hallottuk a hírét,
lehanyatlott a kezünk;
szorongás fogott el minket,
gyötrelem, mint a szülő asszonyt.«
Ne menjetek ki a mezőre,
és az úton ne járjatok,
mert ellenség kardja vár,
és rettenet mindenfelől!
Népem leánya, ölts zsákruhát,
és fetrengj a hamuban!
Gyászolj, mint az egyszülöttért szokás,
keserves jajgatással!
Mert hirtelen jön el
a pusztító ellenünk.
27 Vizsgálóvá tettelek népem közt, figyelővé:
ismerd meg és vizsgáld meg útjukat!
Mindnyájan elpártolt lázadók,
akik rágalmazva járnak,
réz és vas;
mindnyájan romlottak.
Fújtatott a fújtató,
de a tűztől sértetlen maradt az ólom;
hiába olvasztották,
a gonoszok mégsem váltak ki.
Elvetett ezüstnek hívják őket,
mert elvetette az Úr őket.
Íme, ti a hazug szavakban bíztok, melyek nem használnak. Loptok, gyilkoltok, házasságot törtök, hamisan esküsztök, Baálnak tömjéneztek, és más istenek után jártok, akiket nem ismertek; azután pedig eljöttök, és megálltok színem előtt ebben a házban, mely az én nevemet viseli, és így szóltok: ‘Megmenekültünk’, hogy elkövethessétek mindezeket az undokságokat? Vajon rablók barlangjává lett szemetekben ez a ház, mely az én nevemet viseli?
Íme, én is láttam, – mondja az Úr. – 12Mert menjetek csak el az én helyemre Sílóba, ahol először lakást készítettem nevemnek, és nézzétek meg, mit tettem vele népemnek, Izraelnek gonoszsága miatt! Most pedig, mivel elkövettétek mindezeket a tetteket – mondja az Úr –, bár szóltam hozzátok, idejekorán szóltam, de nem hallottátok meg, szólítottalak titeket, de nem válaszoltatok, ezért úgy fogok tenni a házzal, mely az én nevemet viseli, melyben ti bizakodtok, és a hellyel, melyet nektek és atyáitoknak adtam, ahogyan Sílóval tettem. Elvetlek titeket színem elől, amint elvetettem valamennyi testvéreteket, Efraim minden ivadékát.
A hűtlen nép bűnhődése Te pedig ne imádkozz ezért a népért, ne mondj értük esdeklő imádságot, és ne kérlelj engem, mert nem hallgatlak meg! Nem látod, mit tesznek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin? 18A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig tésztát gyúrnak, hogy áldozati kalácsokat készítsenek az ég királynőjének; és italáldozatot mutatnak be más isteneknek, hogy engem bosszantsanak. Vajon engem bosszantanak? – mondja az Úr. – Nem inkább magukat, arcuk szégyenére? Ezért így szól az Úristen: Íme, haragom és indulatom kiárad erre a helyre, az emberekre és az állatokra, a mező fáira és a föld gyümölcseire; lángolni fog, és nem alszik ki.
Isten engedelmességet vár, nem áldozatokat Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Égőáldozataitokat tegyétek hozzá véresáldozataitokhoz, és egyétek meg a húst! 22Mert nem beszéltem atyáitoknak és nem adtam parancsot nekik égő- és véresáldozatról azon a napon, amelyen kihoztam őket Egyiptom földjéről; hanem ezt a parancsot adtam nekik: Hallgassatok szavamra, akkor Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek! Járjatok mindig azon az úton, amelyet parancsolok nektek, hogy jó dolgotok legyen! De nem hallgatták meg, és nem hajtották ide fülüket, hanem gonosz szívük megátalkodottságában annak tanácsai szerint jártak; hátukat fordították felém, nem pedig arcukat. Attól a naptól fogva, amelyen kijöttek atyáitok Egyiptom földjéről, mind a mai napig küldtem hozzátok valamennyi szolgámat, a prófétákat; nap mint nap, idejekorán küldtem. De nem hallgattak rám, és nem hajtották ide fülüket, hanem megkeményítették nyakukat, és még gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik. Ha elmondod nekik mindezeket az igéket, nem fognak rád hallgatni; ha szólítod őket, nem fognak válaszolni neked. Azért mondd nekik: Ez az a nemzet, mely nem hallgatott az Úrnak, az ő Istenének szavára, és nem fogadta meg az intelmet. Elveszett a hűség, eltűnt a szájukból.
A bálványimádás szörnyűsége –
Nyírd le hajkoronádat, és dobd el,
kezdj siratódalba a kopár halmokon,
mert elvetette az Úr és eltaszította
a nemzedéket, melyre megharagudott!
8 1»Abban az időben – mondja az Úr –, kihozzák sírjaikból Júda királyainak csontjait, fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait, a próféták csontjait és Jeruzsálem lakóinak csontjait. Kiterítik őket a nap, a hold és az ég egész serege elé, melyeket szerettek és szolgáltak, melyek után jártak, melyekhez folyamodtak, és melyek előtt leborultak. Nem gyűjtik össze és nem temetik el őket; trágyává lesznek a föld színén. Mégis inkább választaná a halált, mint az életet az egész maradék, azok, akik megmaradnak ebből a gonosz nemzetségből mindazokon a megmaradt helyeken, ahova elűztem őket, – mondja a Seregek Ura. –
Isten elfordul és büntet
Mondd tehát nekik: Így szól az Úr:
Vajon akik elesnek, nem kelnek föl?
Vagy aki eltér, nem tér vissza?
Miért pártolt el ez a nép, Jeruzsálem,
örökös elpártolással?
Ragaszkodnak a csalárdsághoz,
vonakodnak visszatérni.
Figyeltem és hallottam:
nem helyesen beszélnek,
nincs senki, aki bánná gonoszságát,
s azt mondaná: ‘Mit tettem?’
Mindenki eltért, a maga útján futva,
mint a ló, mely száguld a harcba.
A gólya is az égen
ismeri a maga idejét,
a gerlice, a fecske és a daru
ügyelnek jövetelük idejére,
de népem nem ismeri
az Úr ítéletét.
Hogyan mondhatjátok: ‘Bölcsek vagyunk,
és az Úr törvénye velünk van?’
Bizony, íme, hamissá tette
az írástudók hamis íróvesszeje.
Szégyent vallottak a bölcsek,
megzavarodtak és tőrbe estek;
íme, az Úr igéjét megvetették,
mit ér hát bölcsességük?
Ezért asszonyaikat másoknak adom,
mezőiket a hódítóknak;
mert kicsitől nagyig
mindegyikük nyereséget hajhász;
a prófétától a papig
mindegyikük csalárdságot művel.
Népem leányának sebét úgy gyógyítják,
hogy könnyelműen mondogatják: ‘Békesség, békesség!’
Pedig nincsen békesség.
Szégyent vallottak, mert utálatosságot műveltek;
mégsem szégyenkeznek,
és pirulni sem tudnak.
Ezért elesnek az elesőkkel,
és meglátogatásuk idején elbuknak,
– mondja az Úr. –
Az utolsó szemig begyűjtöm őket,
– mondja az Úr –,
nincs már szőlőfürt a tőkén,
és nincs füge a fügefán,
a lomb is elhervadt.
Odaadom őket, hogy átgázoljanak rajtuk.
‘Miért ülünk itt?
Gyűljetek össze,
menjünk a megerősített városokba,
és semmisüljünk meg ott!
Mert az Úr, a mi Istenünk megsemmisített minket,
és mérgezett vizet itatott velünk,
mert vétkeztünk az Úr ellen.
Békességre vártunk, de nincs semmi jó;
a gyógyulás idejére, de íme, rettenet!’
Dánból hallatszik lovainak horkanása,
paripái nyerítésének hangjától
megrendül az egész föld;
eljönnek, és felemésztik
a földet, és ami betölti azt,
a várost, és akik benne laknak.
Mert íme, én áspiskígyókat küldök rátok,
melyeket nem lehet bűvölni,
és megmarnak titeket«
– mondja az Úr.
Vidámságom fájdalommá lett bennem,
szívem beteg.
19 Íme, népem leányának kiáltása hangzik
messze földről:
»Vajon nincs az Úr Sionban?
Vagy Királya nincs ott?«
»Miért bosszantottak engem bálványaikkal,
idegen hiábavalóságokkal?«
»Elmúlt az aratás, véget ért a nyár,
és mi nem szabadultunk meg.«
Népem leányának összetörése miatt összetörtem,
gyászolok, borzadály fogott el.
22 Talán nincs balzsam Gileádban?
Vagy nincs ott orvos?
Miért nem hegedt be hát
népem leányának sebe?
Bárcsak fejem víz volna,
és szemem könnyforrás,
hogy éjjel-nappal sirathatnám
népem leányának megöltjeit!
Jegyzetek
6,1 Tekoa (Jeruzsálemtől délre 19 km) és Bét-Hakkárem (valószínűleg azonos Ain Karimmal Jeruzsálemtől nyugatra) jelzései a menekülőknek jelzik az utat.
6,3 A nyáj Nebukadnezár serege.
6,4 Babilon az Úr „szent háborúját” vívja Isten népe ellen.
6,9 Isten megbízza a prófétát, hogy keresgéljen ottfelejtett gyümölcsöket, ám a próféta belefáradt a kérlelésbe, és az ítéletet várja.
6,16 A beszéd Jozija kultuszreformjára (vö. 2Kir 22,1-23,30) vonatkozik: megváltoztatják a régi szokásokat, és azt gondolják hogy Isten megvásárolható drága áldozati ajándékokkal.
6,27 A próféta megvizsgálta a népet, ám az eredmény lehangoló.
7,1 Rövid mondásokat fűztek össze egyetlen beszéddé az istentiszteletek bírálatáról.
7,4 A mágikus formulákat is háromszor kellett elismételni.
7,12 Síló szentélye Kr. e. 1050 körül pusztult el (vö. 1 Sám 4).
7,18 Az ég királynője Astarte (Istár), a termékenység istennője. Csillagformájú süteményt ajánlottak föl a tiszteletére.
7,22 E versek értelme nem az áldozatok teljes elutasítása, hanem az Úr szavának való engedelmesség hangsúlyozása.
7,31 Néhányan Jahve tiszteletére is mutattak be gyermekáldozatot, de ez még szörnyűbb, mintha a bálványok tiszteletére tették volna (vö. 2Kir 23,10).
8,1 Későbbi szerzők idefűzték a város elfoglalásának szörnyű emlékeit.
8,19 A vers vége az Úr szava, nem illik a szövegösszefüggésbe.
8,22 A gileádi balzsamot exportálták is (vö. Ter 37,25).