A többi szomszédnép ellen: 49,1-39
Az ammoniták ellen 49 Ammon fiairól. Így szól az Úr:
»Talán nincsenek fiai Izraelnek?
Vagy nincs neki örököse?
Miért vette birtokba Milkom Gádot,
és népe miért lakik annak városaiban?
Azért íme, jönnek napok
– mondja az Úr –,
amikor Ammon fiainak Rabbájában
harci riadót hallatok.
Romhalmazzá lesz,
és leányvárosai tűzben égnek el;
akkor birtokba veszi Izrael azokat,
akik őt birtokba vették – mondja az Úr. -
Jajgass, Hesbon, mert elpusztult Hái!
Kiáltsatok, Rabba leányai,
öltsetek zsákruhát, gyászoljatok,
és bolyongjatok a falak között!
Mert Melkom fogságba megy
papjaival és fejedelmeivel együtt.
Miért dicsekszel a völgyekkel?
Termékeny volt völgyed, te elpártolt leány,
aki kincseidben bízol:
‘Ki jöhet ellenem?’
Íme, én rettegést hozok rád
– mondja az Úr, a Seregek Istene –,
mindazoktól, akik körülötted vannak;
akkor szétszóródtok, ki merre lát,
és nem lesz, aki összegyűjtse a menekülőket.
De azután majd jóra fordítom
Ammon fiainak sorsát«
– mondja az Úr.
Így szól a Seregek Ura:
»Vajon nincs már bölcsesség Temánban?
Elveszett a tanács az értelmesektől,
tönkrement bölcsességük.
Meneküljetek, forduljatok meg,
a mélybe menjetek lakni, Dedán lakói!
Mert Ézsau vesztét elhozom rá,
az időt, amikor meglátogatom őt.
Ha szüretelők jönnek hozzád,
nem hagynak böngésznivalót,
ha tolvajok éjszaka,
pusztítanak, míg meg nem elégelik.
Mert én lemeztelenítettem Ézsaut,
fölfedtem rejtekhelyeit,
és nem tud elrejtőzni.
Elpusztul ivadéka, testvérei meg szomszédai,
és ő sem lesz többé.
Hagyd csak árváidat, én tartom életben őket,
és özvegyeid bennem bízzanak!
Hírt hallottam az Úrtól,
és a nemzetekhez küldött követet:
»Gyűljetek össze, vonuljatok ellene,
és keljetek harcra!«
»Mert íme, kicsinnyé teszlek a nemzetek között,
megvetetté az emberek között.
A tőled való félelem szedett rá téged,
szíved felfuvalkodottsága.
Te, aki a sziklahasadékokban lakol,
és elfoglalod a domb magaslatát,
ha oly magasra rakod is fészkedet,
mint a sas,
onnan is letaszítalak – mondja az Úr. –
Bizony, elhurcolják a nyáj kicsinyeit,
bizony, elborzadnak miattuk tanyáik.
Bukásuk hangjától megrendül a föld,
hangos kiáltása elhallatszik a Vörös-tengerig.
Íme, mint a sas, úgy száll fel és repül,
kiterjeszti szárnyát Boszra fölött;
Edom hőseinek szíve olyan lesz azon a napon,
mint a vajúdó asszony szíve.«
»Megszégyenült Emát és Arfád,
mert rossz hírt hallottak;
aggodalomtól háborognak, mint a tenger,
amely nem tud megnyugodni.
Elgyengült Damaszkusz, futásnak eredt,
és rémület vett erőt rajta;
szorongás és fájdalmak fogták el,
mint a szülő asszonyt.
Miért nem hagyták el a dicső várost,
örömöm városát?
Ezért elesnek ifjai a terein,
és a harcosok mind elvesznek azon a napon
– mondja a Seregek Ura. –
Tüzet gyújtok Damaszkusz falán,
és megemészti Ben-Hadad palotáit.«
Így szól az Úr:
»Keljetek fel, vonuljatok Kedár ellen,
és pusztítsátok el kelet fiait!
Sátraikat és nyájukat elragadják,
sátorlapjaikat, minden holmijukat
és tevéiket elveszik tőlük;
ezt kiáltják nekik: ‘Rettenet mindenfelől!’
Fussatok, meneküljetek gyorsan,
a mélybe menjetek lakni,
Hácor lakói! – mondja az Úr. –
Mert tervet tervezett ellenetek
Nebukadnezár, Babilon királya,
és gondolatot gondolt ki ellenetek.
Keljetek fel, vonuljatok a nép ellen,
mely békében és biztonságban lakik!
– mondja az Úr. –
Nincs ajtaja, és nincs zára,
elkülönülten laknak.
Tevéik prédává lesznek,
és tömérdek jószáguk zsákmánnyá;
szélnek szórom őket minden irányba,
a megnyírt halántékúakat;
és minden oldalról elhozom vesztüket
– mondja az Úr. –
Hácor sakálok tanyája lesz,
pusztaság örökre;
nem lakik ott ember,
és nem tartózkodik benne ember fia.«
»Így szól a Seregek Ura:
Íme, én összetöröm Élám íját,
erejüknek legjavát.
Négy szelet hozok Élámra
az ég négy tájáról,
szélnek szórom őket minden irányba,
és nem lesz olyan nemzet,
ahova el ne jutnának Élám menekültjei.
Megrémítem Élámot ellenségei előtt,
azok előtt, akik életükre törnek,
és bajt hozok rájuk,
izzó haragomat – mondja az Úr. –
Elküldöm utánuk a kardot,
míg meg nem semmisítem őket.
Felállítom trónomat Élámban,
és kiirtok onnan királyt és fejedelmeket
– mondja az Úr. –
De majd a végső napokban
jóra fordítom Élám sorsát«
– mondja az Úr.
Bábel ellen: 50,1-51,64
50 Az ige, amelyet az Úr mondott Babilonról, a káldeaiak földjéről, Jeremiás próféta által:A fogság vége
»Hirdessétek a nemzetek között,
és adjátok tudtul,
emeljetek zászlót, adjátok tudtul,
ne titkoljátok! Mondjátok:
‘Elfoglalták Babilont,
megszégyenült Bel,
megzavarodott Merodák,
megszégyenültek istenszobrai,
megzavarodtak bálványai.’
A döntő ütközet
Bujdossatok el Babilonból,
és a káldeaiak földjéről menjetek ki!
Legyetek olyanok,
mint a kosok a nyáj előtt!
Mert íme, én felkeltem
és elhozom Babilonra
nagy nemzeteknek a gyülekezetét
észak földjéről;
felsorakoznak ellene,
s azután elfoglalják;
nyilaik olyanok, mint sikeres hős,
aki nem tér vissza eredménytelenül.
Prédává lesz Káldea,
prédálói mind jóllaknak«
– mondja az Úr. –
Csak örüljetek, csak ujjongjatok,
örökségem kifosztói!
Csak ugrándozzatok, mint a nyomtató üsző,
és nyerítsetek, mint a paripák!
Nagy szégyen érte anyátokat,
megszégyenült szülőtök;
íme, utolsó a nemzetek között:
sivatag, kiszikkadt föld és pusztaság.
Az Úr haragja miatt nem lesz lakója,
és egészen pusztává lesz;
aki csak keresztülmegy Babilonon,
megborzad és gúnyolódik valamennyi csapásán.
Sorakozzatok fel Babilon ellen körös-körül,
mindnyájan, akik az íjat feszítitek!
Lőjetek rá, ne sajnáljátok a nyilat,
mert az Úr ellen vétkezett!
Kiáltsatok fölötte körös-körül!
Megadta magát,
ledőltek oszlopai,
leomlottak falai.
Mert az Úr bosszúja ez,
álljatok bosszút rajta!
Ahogyan ő cselekedett,
úgy cselekedjetek vele!
Irtsátok ki a magvetőt Babilonból,
és azt, aki sarlót fog aratás idején!
A pusztító kard elől
mindenki a maga népe felé fordul,
és mindegyikük a saját földjére menekül.
Szétszórt nyáj Izrael,
oroszlánok kergették szét.
Elsőként Asszúr királya evett belőle,
s az utolsó, aki lerágta csontjait,
Nebukadnezár, Babilon királya volt.
A végső pusztulás
Merátaim földjére vonulj fel,
és Pekód lakói ellen!
Irtsd ki és semmisítsd meg őket egészen – mondja az Úr –,
és tégy mindent úgy,
ahogy parancsoltam neked!«
Harci zaj hangzik az országban,
és nagy rombolás.
Hogy összezúzták és összetörték
az egész föld pörölyét!
Milyen borzadállyá lett
Babilon a nemzetek között!
Csapdát állítottam neked,
és foglyul is estél, Babilon,
de te nem tudtad.
Rád találtak, és meg is ragadtak,
mert az Úrral szálltál harcba.
Kinyitotta fegyvertárát az Úr,
és előhozta haragjának fegyvereit;
mert dolga van az Úrnak, a Seregek Istenének
a káldeaiak országában.
Jöjjetek ellene mindenfelől,
nyissátok ki csűreit!
Hányjátok halomra őt, mint a gabonát,
és semmisítsétek meg!
Ne legyen maradéka!
Irtsátok ki minden bikáját,
menjenek a vágóhídra!
Jaj nekik, mert eljött a napjuk,
meglátogatásuk ideje!
Menekültek hangja hallatszik,
akik Babilon földjéről menekülnek,
hogy hirdessék Sionban
az Úrnak, a mi Istenünknek bosszúját,
a templomáért való bosszút.
Hívjatok össze Babilon ellen lövészeket,
mindazokat, akik az íjat feszítik,
verjetek tábort körülötte,
ne legyen menekvése!
Fizessetek meg neki tette szerint:
ahogyan ő cselekedett,
egészen úgy cselekedjetek vele!
Mert az Úrral szemben kevélykedett,
Izrael Szentjével szemben.
»Ezért elesnek ifjai a terein,
és harcosai mind elvesznek azon a napon – mondja az Úr. –
Íme, én ellened vagyok, Kevélység!
– mondja az Úr, a Seregek Istene. –
Mert eljött a te napod,
az idő, amikor meglátogatlak téged.
Elbukik a Kevélység, és elesik,
s nem lesz senki, aki felállítsa.
Tüzet gyújtok városaiban,
és megemészti egész környezetét.«
Kardot a káldeaiakra – mondja az Úr –,
és Babilon lakóira,
fejedelmeire meg bölcseire!
Kardot a fecsegőkre,
hadd legyenek bolonddá!
Kardot hőseire,
hadd rémüljenek meg!
Kardot lovaira és szekereire,
az egész keverék népre, mely közte van,
hadd legyenek asszonyokká!
Kardot a kincseire,
hadd rabolják el azokat!
Szárazságot a vizeire,
hadd száradjanak ki,
mert bálványszobrok földje az,
és a szörnyekkel őrjöngnek!