FENYEGETŐ BESZÉDEK A NÉPEK ELLEN: 46,1-51,64.
Egyiptom ellen: 46,2-26
Bevezetés 46 Az Úr igéje, mely elhangzott Jeremiás prófétához a nemzetek ellen.Vereség az Eufrátesznél Egyiptomról. Nékaó fáraónak, Egyiptom királyának hadserege ellen, amely az Eufrátesz folyónál Karkemisben volt; ezt verte meg Nebukadnezár, Babilon királya, Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának negyedik esztendejében.
»Készítsetek elő pajzsot és vértet,
és induljatok a harcba!
Fogjátok be a lovakat,
és szálljatok fel, lovasok!
Álljatok fel sisakban,
élesítsétek a lándzsákat,
öltsétek fel a páncélokat!
De mit látok?
Megrémülnek és meghátrálnak,
hőseik összetörnek és futva menekülnek,
hátra sem néznek;
rettenet mindenfelől
– mondja az Úr. –
Nem futhat el a gyors,
és nem menekülhet meg a hős;
északon, az Eufrátesz folyó mellett
megbotlanak és elesnek.
Ki ez, aki árad, mint a Nílus,
vizei örvénylenek, mint a folyamok?
Egyiptom árad, mint a Nílus,
és vizei örvénylenek, mint a folyamok.
Ezt mondta: ‘Kiáradok, elborítom a földet,
elpusztítok várost és benne lakókat.’
Vágtassatok, lovak,
és száguldjatok, kocsik!
Vonuljanak ki a hősök:
Kús és Pút, akik pajzsot ragadnak,
a lúdiak, akik íjat ragadnak, és megfeszítik!
De az a nap az Úré, a Seregek Istenéé,
a bosszú napja, hogy bosszút álljon ellenségein:
emészt a kard, és jóllakik,
megittasodik vérüktől;
mert véresáldozat ez az Úrnak, a Seregek Istenének
észak földjén, az Eufrátesz folyónál.
Menj fel Gileádba, és hozz balzsamot,
Egyiptom szűz leánya!
Hiába szerzel sok orvosságot,
sebed nem heged be.
Hallják a nemzetek gyalázatodat,
és kiáltásod betölti a földet;
mert hős hősbe botlik,
együtt esnek el mindketten.«
»Hirdessétek Egyiptomban,
és adjátok tudtul Migdolban,
adjátok tudtul Memfiszben és Tafneszben!
Mondjátok: ‘Állj elő, és készülj fel,
mert kard emészt körülötted!’
Miért dőlt le erős bikád?
Nem tudott megállni, mert az Úr letaszította.
Megsokasította az elbukókat,
rá is esett egyik a másikra,
és így szóltak: ‘Kelj fel!
Térjünk vissza népünkhöz és szülőföldünkre
a pusztító kard elől!’
Így hívták ott a fáraót, Egyiptom királyát:
Lárma, aki elmulasztotta az alkalmat.
Amint igaz, hogy élek én – mondja a Király,
akinek Seregek Ura a neve –,
bizonyosan el fog jönni,
mint ahogy a Tábor a hegyek közt van,
és a Kármel a tenger mellett.
Fogságba való holmit készíts magadnak,
Egyiptom leánya, aki ott lakol!
Mert Memfisz pusztasággá lesz,
lerombolják, és nem lesz lakója.
Szépséges üsző Egyiptom,
de bögöly jön rá északról.
Zsoldosai is olyanok benne,
mint hizlalt borjak,
de ők is megfordulnak,
elfutnak együtt, meg sem állnak;
mert eljön rájuk szerencsétlenségük napja,
meglátogatásuk ideje.
Hangja mint a sziszegő kígyóé,
mert hadsereggel jönnek,
és fejszékkel mennek neki,
mint a favágók.
Kivágják erdejét – mondja az Úr –,
noha számba venni sem lehet;
mert többen vannak, mint a sáskák,
és számuk sincsen.
Megszégyenül Egyiptom leánya,
észak népének kezébe kerül.«
Izrael vigasztalása; fenyegetés a filiszteusok ellen: 46,27-47,7
Vigasztalás Izraelnek
Te pedig ne félj, szolgám, Jákob,
és ne rettegj, Izrael!
Mert íme, én megszabadítalak téged a távolból,
és ivadékaidat fogságuk földjéről;
visszatér Jákob, és nyugalmat talál,
gondtalanul él, és nem rémíti senki.
Te ne félj, szolgám, Jákob – mondja az Úr –,
mert én veled vagyok.
Mert véget vetek minden nemzetnek,
ahová elűztelek téged,
neked azonban nem vetek véget;
csak megfenyítelek igazságosan,
mert nem hagyhatlak egészen büntetés nélkül.«
JEREMIÁS SIRALMAI
1
1 Milyen magányosan ül a város,
amely tele volt néppel!
Olyan lett, mint az özvegy,
pedig nagy volt a nemzetek között,
úrnő a tartományok között,
mégis robotmunkássá lett!
Sírva sír az éjszakában,
és könnye csorog az arcán.
Nincs senki, aki vigasztalja
azok közül, akik szerették.
Barátai mind cserbenhagyták,
ellenségeivé lettek.
Fogságba ment Júda
a nyomorúságból
és a nagy szolgaságból.
A nemzetek között lakik,
de nem talált nyugalmat.
Üldözői mind utolérték
a szorongattatások közepette.
Sion útjai gyászolnak,
mert nincs, aki ünnepre jönne.
Kapui mind elpusztultak,
papjai sóhajtoznak.
Szüzei szomorúak,
és ő is csupa keserűség.
Ellenségei fölékerekedtek,
ellenfelei gondtalanul élnek;
mert az Úr szomorította meg őt
sok vétke miatt.
Gyermekei fogságba mentek
az ellenség előtt.
Eltávozott Sion leányától
minden ékessége.
Olyanok lettek fejedelmei, mint a szarvasok,
amelyek nem találtak legelőt,
és erőtlenül mentek
az üldöző előtt.
Visszaemlékezett Jeruzsálem
nyomorúságának s hontalanságának napjaiban
minden drágaságára,
mely övé volt az ősidő napjaitól.
De amikor népe
ellenség kezébe esett,
és nem volt segítője,
látták őt ellenségei,
és nevettek pusztulásán.
Vétket követett el Jeruzsálem,
ezért tisztátalanná lett.
Tisztelői mind megvetették,
mert látták szégyenét.
Ő is sóhajtozott,
és háttal fordult.
Szennyes a ruhája szegélye,
nem gondolt rá, mi lesz a vége.
Szörnyű mélyre süllyedt,
nincs, aki megvigasztalja.
»Lásd, Uram, nyomorúságomat,
mert nagyra tört az ellenség!«
Ellenség nyújtotta ki kezét
minden drágasága felé.
Bizony, látta a nemzeteket,
amint beléptek szentélyébe,
akikről azt parancsoltad,
hogy ne lépjenek be gyülekezetedbe.
Egész népe sóhajtozik,
kenyér után kutatnak;
odaadták drágaságaikat eledelért,
hogy feléledjenek.
»Lásd, Uram, és tekints ide,
milyen megvetett lettem!
Ó, ti mindnyájan, akik az úton jártok,
tekintsetek ide, és lássátok:
van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam,
amelyet nekem okoztak?
Mert megszomorított az Úr
izzó haragja napján.
A magasból tüzet küldött,
és csontjaimba bocsátotta.
Hálót feszített ki lábam elé,
hátravetett engem.
Elhagyatottá tett,
beteggé egész nap.
Felkötözte vétkeim igáját,
melyek összefonódnak kezében,
és nyakamra települtek;
megtántorította erőmet.
Azok kezébe adott az Úr,
akikkel szemben nem tudok megállni.
Elvetette az Úr összes hősömet,
akik bennem voltak.
Gyűlést hívott egybe ellenem,
hogy összetörje ifjaimat.
Sajtóban taposta össze az Úr
Júda szűz leányát.
Ezért sírok én,
szemem könnyet hullat,
mert távol van tőlem a vigasztaló,
aki feléleszthetne engem.
Fiaim elpusztultak,
mert diadalmaskodott az ellenség.«
Sion kitárta kezét,
nincs, aki megvigasztalja.
Odarendelte az Úr Jákob ellen
körös-körül ellenségeit.
Tisztátalanná lett
közöttük Jeruzsálem.
»Igazságos az Úr,
mert parancsa ellen lázadoztam.
Halljátok hát mind, ti népek,
és lássátok fájdalmamat!
Szűzeim és ifjaim
fogságba mentek.
Hívtam barátaimat,
de ők cserbenhagytak.
Papjaim és véneim
a városban pusztultak el,
amikor élelmet kerestek maguknak,
hogy feléledjenek.
Lásd, Uram, mekkora a nyomorúságom!
Bensőm háborog,
vergődik a szívem bennem,
mert nagyon lázadoztam.
Kívül kard foszt meg gyermekeimtől,
belül pedig a halál.
Hallották, hogy sóhajtozom,
nincs, aki megvigasztaljon.
Ellenségeim mind hallották bajomat,
örültek, mert te cselekedtél.
Hozd el a napot, melyet meghirdettél,
hadd legyenek olyanok, mint én!
Jusson színed elé minden gonoszságuk,
és bánj velük úgy,
ahogy velem bántál
minden vétkem miatt!
Mert sokat sóhajtozom,
és a szívem beteg.«
Jegyzetek
1,1 Gyászének Jeruzsálemről, mely két részre oszlik: 1-11 Jeruzsálem mint özvegy; 12-22 mint útszéli koldus.
A maga gyalázatára látott a balga napvilágot,
de atyja sem leli örömét a bolondban!
Vidám szív jót tesz a testnek,
a nyomott kedély pedig elszárítja a csontokat.
23 Elfogadja a gonosz az adományt a kebelből,
hogy elcsavarja a törvény útját.
Az okos szeme előtt a bölcsesség áll,
az ostoba szeme pedig a földkerekség végein jár.
Jegyzetek
17,23 A kebelnél, a ruha redőjében volt a zseb.