Könyörgés Isten szaváért 42
Odament a seregek minden vezére, Johanán, Kárea fia, Jaazonja, Hósea fia és az egész nép apraja-nagyja,
és így szóltak Jeremiás prófétához: »Jusson színed elé könyörgésünk, és imádkozz értünk az Úrhoz, a te Istenedhez, ezért az egész maradékért! Mert kevesen maradtunk meg a sokból, amint saját szemeddel láthatsz minket.
Adja tudtul nekünk az Úr, a te Istened azt az utat, amelyen járnunk kell, és azt az igét, amelyet meg kell cselekednünk!«
Erre Jeremiás próféta azt mondta nekik: »Hallottam. Íme, én imádkozom az Úrhoz, a ti Istenetekhez szavaitok szerint; azután minden szót tudtotokra adok, melyet az Úr válaszol nektek; nem titkolok el előletek semmit.«
Ők pedig mondták Jeremiásnak: »Az Úr legyen ellenünk igaz és megbízható tanú, ha nem cselekszünk mindenben annak az igének megfelelően, mellyel az Úr, a te Istened hozzánk küld téged!
Akár jó, akár rossz, hallgatunk az Úr, a mi Istenünk szavára, akihez küldünk téged; hogy jó dolgunk legyen, azért hallgatunk az Úr, a mi Istenünk szavára.«
Emlékezés az egyiptomi kivonulásra Történt pedig tíz nap múlva, hogy az Úr igéje hangzott Jeremiáshoz. Akkor hívatta Johanánt, Káree fiát és a seregek valamennyi vezérét, akik vele voltak, meg az egész nép apraját-nagyját, és ezt mondta nekik: »Így szól az Úr, Izrael Istene, akihez küldtetek engem, hogy könyörgéseteket színe elé terjesszem: Ha itt maradtok ebben az országban, felépítelek titeket, és nem rombollak le, elültetlek titeket, és nem gyomlállak ki; mert megbántam a rosszat, amit veletek tettem. Ne féljetek Babilon királyától, akitől féltek! Ne féljetek tőle – mondja az Úr –, mert én veletek vagyok, hogy megszabadítsalak benneteket, és megmentselek titeket kezéből! Irgalmat gyakorolok veletek, és ő is irgalmazni fog nektek: visszaenged titeket földetekre.
De ha azt mondjátok: ‘Nem maradunk ebben az országban’, és nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára, hanem így szóltok: ‘Nem! Inkább Egyiptom földjére megyünk, ahol nem látunk majd harcot, kürtszót sem hallunk, és kenyérre sem éhezünk; ott fogunk lakni’, akkor halljátok most azért az Úr igéjét, Júda maradéka! Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Ha mindenképp Egyiptomba szándékoztok menni, és odamentek, hogy ott lakjatok mint jövevények, a kard, amelytől féltek, ott ér utol titeket Egyiptom földjén; és az éhínség, amely miatt aggódtok, ott jár nyomotokban Egyiptomban, s ott fogtok meghalni. Minden ember, aki Egyiptomba szándékozik menni, hogy ott lakjék mint jövevény, kard, éhínség és dögvész által fog meghalni; nem lesz köztük senki, aki megmarad és megmenekül a bajtól, melyet rájuk hozok. Mert így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Ahogy kiáradt haragom és indulatom Jeruzsálem lakóira, úgy árad ki rátok indulatom, ha Egyiptomba mentek; átokká és borzadállyá, átkozódás és gyalázat tárgyává lesztek, és nem látjátok meg többé ezt a helyet.«
Óvás a meneküléstől Így szól az Úr rólatok, Júda maradéka: »Ne menjetek Egyiptomba! Tudjátok meg jól, hogy figyelmeztettelek ma benneteket! Mert saját magatokat csaptátok be, hiszen ti küldtetek engem az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mondván: ‘Könyörögj értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz! Ahogy az Úr, a mi Istenünk mondja, úgy adj tudtunkra mindent, és mi megtesszük!’ Tudtotokra adtam ma, de nem hallgattatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára semmiben, amivel hozzátok küldött engem. Most tehát tudjátok meg jól, hogy kard, éhínség és dögvész által fogtok meghalni azon a helyen, ahová menni kívántok, hogy ott lakjatok mint jövevények!«
Menekülés Egyiptomba 43 Történt pedig, hogy miután Jeremiás végig elmondta az egész nép előtt az Úrnak, az ő Istenüknek minden igéjét, mellyel az Úr, az ő Istenük küldte őt hozzájuk, mindezeket az igéket, akkor megszólalt Azarja, Ózaja fia, Johanán, Káree fia és az összes kevély férfi, és ezt mondták Jeremiásnak: »Hazugságot beszélsz! Nem küldött téged az Úr, a mi Istenünk, mondván: ‘Ne menjetek Egyiptomba, hogy ott lakjatok mint jövevények!’, hanem Báruk, Néria fia ingerel téged ellenünk, hogy a káldeaiak kezébe adjon minket, hogy megöljenek, vagy fogságba vigyenek minket Babilonba.«
Sem Johanán, Káree fia, sem a seregek vezérei és a nép közül senki nem hallgatott az Úr szavára, hogy maradjanak Júda földjén, hanem magával vitte Johanán, Káree fia és a seregek összes vezére Júda egész maradékát, akik visszatértek minden nemzet közül, ahová elűzték őket, hogy megint Júda földjén lakjanak: a férfiakat, az asszonyokat, a gyermekeket, a király leányait és mindenkit, akit Nabuzárdán testőrparancsnok ott hagyott Gedaljával, Sáfán fiának, Ahikámnak a fiával, valamint Jeremiás prófétát meg Bárukot, Néria fiát. Elmentek Egyiptom földjére, mert nem hallgattak az Úr szavára; s eljutottak Tafneszig.
Jelképes cselekedet: az elrejtett kövek Akkor így hangzott az Úr igéje Jeremiáshoz Tafneszben: »Végy kezedbe nagy köveket, és rejtsd el őket az agyagban, a kövezet alatt, mely a fáraó házának bejáratánál van Tafneszben, júdai férfiak szeme láttára! Azután ezt mondd nekik: Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én érte küldök és elhozom Nebukadnezárt, Babilon királyát, az én szolgámat, és trónját e kövek fölé helyezem, amelyeket elrejtettem; kifeszíti majd fölöttük díszsátrát. Eljön, és megveri Egyiptom földjét: aki halálra való, azt halállal, aki fogságra, azt fogsággal, aki kardra, azt karddal. Tüzet gyújt Egyiptom isteneinek templomaiban, felégeti azokat, és fogságba viszi őket. Kitetvezi Egyiptom földjét, ahogyan kitetvezi ruháját a pásztor, majd bántatlanul kivonul onnan. Összetöri az Egyiptom földjén levő Bét-Semes oszlopait, Egyiptom isteneinek templomait pedig felégeti tűzzel.«
A bálványimádás ellen 44 Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Egyiptom földjén lakó júdaiakról, mindazokról, akik Migdolban, Tafneszben, Memfiszben és Patrosz földjén laktak: »Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Ti láttátok mindazt a rosszat, amit Jeruzsálemre és Júda összes városára hoztam: íme, romok azok ma, és nincs bennük lakó, gonoszságuk miatt, melyet azért műveltek, hogy engem bosszantsanak, amikor elmentek más isteneknek tömjénezni és szolgálni, akiket nem ismertek sem ők, sem ti, sem atyáitok. Pedig elküldtem hozzátok összes szolgámat, a prófétákat, idejekorán küldtem, és mondtam: Ne tegyétek ezt az utálatos dolgot, amit gyűlölök! De nem hallgatták meg, és nem hajtották ide fülüket, hogy megtérjenek gonoszságukból, és ne tömjénezzenek más isteneknek. Ezért kiáradt indulatom és haragom, s fellángolt Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, úgyhogy rommá és pusztasággá lettek, amint azok ma is.
Most pedig így szól az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Miért tesztek ily nagy rosszat magatokkal? Hogy kiirtsanak titeket, férfit és asszonyt, gyermeket és csecsemőt Júdából, hogy ne hagyjanak nektek maradékot sem? Miért bosszantotok engem kezetek műveivel, más isteneknek tömjénezve Egyiptom földjén, ahová bementetek, hogy ott tartózkodjatok mint jövevények? Hogy kiirtsanak titeket, és átokká meg gyalázattá legyetek a föld minden nemzete között? Talán elfelejtettétek atyáitok gonoszságait, Júda királyainak gonoszságait és feleségeik gonoszságait, a ti gonoszságaitokat és feleségeitek gonoszságait, melyeket Júda földjén és Jeruzsálem utcáin műveltek? Nem bánkódtak mind a mai napig; nem féltek és nem jártak törvényem és rendelkezéseim szerint, melyeket elétek és atyáitok elé adtam. Ezért így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én ellenetek fordítom arcomat a vesztetekre, hogy kiirtsam egész Júdát. Elragadom Júda maradékát, akik Egyiptom földje felé fordították arcukat, hogy oda menjenek, és ott tartózkodjanak mint jövevények. Elvesznek mindnyájan Egyiptom földjén, elesnek a kard által, az éhínség által elvesznek, kicsitől nagyig; a kard és az éhínség által fognak meghalni. Átokká, borzadállyá, átkozódás és gyalázat tárgyává lesznek. Meglátogatom az Egyiptom földjén lakókat, ahogyan meglátogattam Jeruzsálemet, karddal, éhínséggel és dögvésszel. Nem lesz senki, aki megmenekül és megmarad Júda maradékából, akik Egyiptom földjére mentek, hogy ott tartózkodjanak mint jövevények, és majd visszatérjenek Júda földjére, ahová lelkük visszatérni vágyik, hogy ott lakjanak. De nem térnek vissza, kivéve néhány menekültet.«
A nyílt elpártolás Erre így feleltek Jeremiásnak mindazok a férfiak, akik tudták, hogy feleségeik más isteneknek tömjéneznek, és az asszonyok mind, akik nagy tömegben álltak ott, meg az egész nép, amely Egyiptom földjén, Patroszban lakott: »Arra az igére nézve, amelyet az Úr nevében mondtál nekünk, nem hallgatunk rád, hanem mindenben egészen annak az igének megfelelően cselekszünk, amely elhagyta ajkunkat: tömjénezünk az ég királynőjének, és italáldozatot öntünk neki, ahogyan tettük mi és atyáink, királyaink és fejedelmeink Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, mert akkor jóllaktunk kenyérrel, jó dolgunk volt, és bajt nem láttunk. De mióta felhagytunk azzal, hogy tömjénezzünk az ég királynőjének, és italáldozatot öntsünk neki, mindenben hiányt szenvedünk, és kard meg éhínség által veszünk el. Amikor pedig tömjénezünk az ég királynőjének, és italáldozatot öntünk neki, talán férjeink tudta nélkül készítünk neki áldozati kalácsokat, melyek őt ábrázolják, és öntünk neki italáldozatot?«
A büntető ítélet Akkor Jeremiás szólt az egész néphez: a férfiakhoz és az asszonyokhoz, az egész néphez, akik ilyen feleletet adtak neki, és ezt mondta: »Vajon nem arra a tömjénáldozatra emlékezett-e az Úr, amelyet Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin bemutattatok, ti és atyáitok, királyaitok, fejedelmeitek és az ország népe? Nem az jutott-e eszébe? És nem bírta tovább elviselni az Úr tetteitek gonoszságát, az utálatosságokat, melyeket műveltetek. Ezért lett országotok rommá, borzadállyá és átokká, lakó nélkül, ahogy ez ma is van. Mivel tömjént áldoztatok és vétkeztetek az Úr ellen, nem hallgattatok az Úr szavára, és nem jártatok az ő törvénye, rendelkezései és parancsai szerint, azért ért titeket ez a baj, ahogy ez ma is van.«
Majd ezt mondta Jeremiás az egész népnek és valamennyi asszonynak: »Halljátok az Úr igéjét, egész Júda, akik Egyiptom földjén vagytok! Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Ti és feleségeitek szóltatok szátokkal, és kezetekkel teljesítettétek, amit mondtatok: ‘Mindenképp megtartjuk fogadalmainkat, melyeket fogadtunk, hogy tömjénezünk az ég királynőjének, és italáldozatot öntünk neki.’ Csak teljesítsétek fogadalmaitokat, csak tartsátok meg fogadalmaitokat! Ezért halljátok az Úr igéjét, egész Júda, akik Egyiptom földjén laktok: Íme, megesküszöm az én nagy nevemre – mondja az Úr –, hogy Egyiptom egész földjén egyetlen júdai férfi szájából sem hangzik el többé az én nevem: ‘Él az Úristen!’ Íme, én virrasztok fölöttük a vesztükre, és nem a javukra; elvesznek Júda férfiai mind, akik Egyiptom földjén vannak, a kard és az éhínség által, míg csak el nem fogynak. De az a kevés ember, aki megmenekül a kardtól, visszatér Egyiptom földjéről Júda földjére. Akkor majd megtudja Júda egész maradéka, akik Egyiptom földjére mentek, hogy ott tartózkodjanak jövevényként, hogy kinek a szava teljesedik be, az enyém vagy az övék.
Ez lesz számotokra a jel – mondja az Úr –, hogy meglátogatlak titeket ezen a helyen, és így megtudjátok, hogy valóban beteljesednek rajtatok szavaim, a vesztetekre. Így szól az Úr: Íme, én Efree fáraót, Egyiptom királyát ellenségeinek kezébe adom, azok kezébe, akik életére törnek, ahogy Cidkiját, Júda királyát Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe adtam, aki ellensége volt, és életére tört.«
Isten szava Báruknak 45 Az ige, amelyet Jeremiás próféta mondott Báruknak, Néria fiának, amikor az leírta egy könyvbe ezeket az igéket Jeremiás diktálása után, Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának negyedik esztendejében: »Így szól az Úr, Izrael Istene, rólad, Báruk: Azt mondtad: ‘Jaj nekem, mert az Úr bánattal tetézte fájdalmamat! Elfáradtam sóhajtozásomban, és nyugalmat nem találok!’ Ezt mondd neki: Így szól az Úr: Íme, amit felépítettem, lerombolom, és amit elültettem, kigyomlálom; az egész földre vonatkozik ez. Te mégis nagy dolgokat kérsz magadnak? Ne kérj! Mert íme, én bajt hozok minden testre – mondja az Úr –, neked azonban zsákmányul adom életedet mindazokon a helyeken, ahová csak mégy.«
Emlékezés az egyiptomi kivonulásra Történt pedig tíz nap múlva, hogy az Úr igéje hangzott Jeremiáshoz. Akkor hívatta Johanánt, Káree fiát és a seregek valamennyi vezérét, akik vele voltak, meg az egész nép apraját-nagyját, és ezt mondta nekik: »Így szól az Úr, Izrael Istene, akihez küldtetek engem, hogy könyörgéseteket színe elé terjesszem: Ha itt maradtok ebben az országban, felépítelek titeket, és nem rombollak le, elültetlek titeket, és nem gyomlállak ki; mert megbántam a rosszat, amit veletek tettem. Ne féljetek Babilon királyától, akitől féltek! Ne féljetek tőle – mondja az Úr –, mert én veletek vagyok, hogy megszabadítsalak benneteket, és megmentselek titeket kezéből! Irgalmat gyakorolok veletek, és ő is irgalmazni fog nektek: visszaenged titeket földetekre.
De ha azt mondjátok: ‘Nem maradunk ebben az országban’, és nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára, hanem így szóltok: ‘Nem! Inkább Egyiptom földjére megyünk, ahol nem látunk majd harcot, kürtszót sem hallunk, és kenyérre sem éhezünk; ott fogunk lakni’, akkor halljátok most azért az Úr igéjét, Júda maradéka! Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Ha mindenképp Egyiptomba szándékoztok menni, és odamentek, hogy ott lakjatok mint jövevények, a kard, amelytől féltek, ott ér utol titeket Egyiptom földjén; és az éhínség, amely miatt aggódtok, ott jár nyomotokban Egyiptomban, s ott fogtok meghalni. Minden ember, aki Egyiptomba szándékozik menni, hogy ott lakjék mint jövevény, kard, éhínség és dögvész által fog meghalni; nem lesz köztük senki, aki megmarad és megmenekül a bajtól, melyet rájuk hozok. Mert így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Ahogy kiáradt haragom és indulatom Jeruzsálem lakóira, úgy árad ki rátok indulatom, ha Egyiptomba mentek; átokká és borzadállyá, átkozódás és gyalázat tárgyává lesztek, és nem látjátok meg többé ezt a helyet.«
Óvás a meneküléstől Így szól az Úr rólatok, Júda maradéka: »Ne menjetek Egyiptomba! Tudjátok meg jól, hogy figyelmeztettelek ma benneteket! Mert saját magatokat csaptátok be, hiszen ti küldtetek engem az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mondván: ‘Könyörögj értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz! Ahogy az Úr, a mi Istenünk mondja, úgy adj tudtunkra mindent, és mi megtesszük!’ Tudtotokra adtam ma, de nem hallgattatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára semmiben, amivel hozzátok küldött engem. Most tehát tudjátok meg jól, hogy kard, éhínség és dögvész által fogtok meghalni azon a helyen, ahová menni kívántok, hogy ott lakjatok mint jövevények!«
Menekülés Egyiptomba 43 Történt pedig, hogy miután Jeremiás végig elmondta az egész nép előtt az Úrnak, az ő Istenüknek minden igéjét, mellyel az Úr, az ő Istenük küldte őt hozzájuk, mindezeket az igéket, akkor megszólalt Azarja, Ózaja fia, Johanán, Káree fia és az összes kevély férfi, és ezt mondták Jeremiásnak: »Hazugságot beszélsz! Nem küldött téged az Úr, a mi Istenünk, mondván: ‘Ne menjetek Egyiptomba, hogy ott lakjatok mint jövevények!’, hanem Báruk, Néria fia ingerel téged ellenünk, hogy a káldeaiak kezébe adjon minket, hogy megöljenek, vagy fogságba vigyenek minket Babilonba.«
Sem Johanán, Káree fia, sem a seregek vezérei és a nép közül senki nem hallgatott az Úr szavára, hogy maradjanak Júda földjén, hanem magával vitte Johanán, Káree fia és a seregek összes vezére Júda egész maradékát, akik visszatértek minden nemzet közül, ahová elűzték őket, hogy megint Júda földjén lakjanak: a férfiakat, az asszonyokat, a gyermekeket, a király leányait és mindenkit, akit Nabuzárdán testőrparancsnok ott hagyott Gedaljával, Sáfán fiának, Ahikámnak a fiával, valamint Jeremiás prófétát meg Bárukot, Néria fiát. Elmentek Egyiptom földjére, mert nem hallgattak az Úr szavára; s eljutottak Tafneszig.
Jelképes cselekedet: az elrejtett kövek Akkor így hangzott az Úr igéje Jeremiáshoz Tafneszben: »Végy kezedbe nagy köveket, és rejtsd el őket az agyagban, a kövezet alatt, mely a fáraó házának bejáratánál van Tafneszben, júdai férfiak szeme láttára! Azután ezt mondd nekik: Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én érte küldök és elhozom Nebukadnezárt, Babilon királyát, az én szolgámat, és trónját e kövek fölé helyezem, amelyeket elrejtettem; kifeszíti majd fölöttük díszsátrát. Eljön, és megveri Egyiptom földjét: aki halálra való, azt halállal, aki fogságra, azt fogsággal, aki kardra, azt karddal. Tüzet gyújt Egyiptom isteneinek templomaiban, felégeti azokat, és fogságba viszi őket. Kitetvezi Egyiptom földjét, ahogyan kitetvezi ruháját a pásztor, majd bántatlanul kivonul onnan. Összetöri az Egyiptom földjén levő Bét-Semes oszlopait, Egyiptom isteneinek templomait pedig felégeti tűzzel.«
A bálványimádás ellen 44 Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Egyiptom földjén lakó júdaiakról, mindazokról, akik Migdolban, Tafneszben, Memfiszben és Patrosz földjén laktak: »Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Ti láttátok mindazt a rosszat, amit Jeruzsálemre és Júda összes városára hoztam: íme, romok azok ma, és nincs bennük lakó, gonoszságuk miatt, melyet azért műveltek, hogy engem bosszantsanak, amikor elmentek más isteneknek tömjénezni és szolgálni, akiket nem ismertek sem ők, sem ti, sem atyáitok. Pedig elküldtem hozzátok összes szolgámat, a prófétákat, idejekorán küldtem, és mondtam: Ne tegyétek ezt az utálatos dolgot, amit gyűlölök! De nem hallgatták meg, és nem hajtották ide fülüket, hogy megtérjenek gonoszságukból, és ne tömjénezzenek más isteneknek. Ezért kiáradt indulatom és haragom, s fellángolt Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, úgyhogy rommá és pusztasággá lettek, amint azok ma is.
Most pedig így szól az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Miért tesztek ily nagy rosszat magatokkal? Hogy kiirtsanak titeket, férfit és asszonyt, gyermeket és csecsemőt Júdából, hogy ne hagyjanak nektek maradékot sem? Miért bosszantotok engem kezetek műveivel, más isteneknek tömjénezve Egyiptom földjén, ahová bementetek, hogy ott tartózkodjatok mint jövevények? Hogy kiirtsanak titeket, és átokká meg gyalázattá legyetek a föld minden nemzete között? Talán elfelejtettétek atyáitok gonoszságait, Júda királyainak gonoszságait és feleségeik gonoszságait, a ti gonoszságaitokat és feleségeitek gonoszságait, melyeket Júda földjén és Jeruzsálem utcáin műveltek? Nem bánkódtak mind a mai napig; nem féltek és nem jártak törvényem és rendelkezéseim szerint, melyeket elétek és atyáitok elé adtam. Ezért így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én ellenetek fordítom arcomat a vesztetekre, hogy kiirtsam egész Júdát. Elragadom Júda maradékát, akik Egyiptom földje felé fordították arcukat, hogy oda menjenek, és ott tartózkodjanak mint jövevények. Elvesznek mindnyájan Egyiptom földjén, elesnek a kard által, az éhínség által elvesznek, kicsitől nagyig; a kard és az éhínség által fognak meghalni. Átokká, borzadállyá, átkozódás és gyalázat tárgyává lesznek. Meglátogatom az Egyiptom földjén lakókat, ahogyan meglátogattam Jeruzsálemet, karddal, éhínséggel és dögvésszel. Nem lesz senki, aki megmenekül és megmarad Júda maradékából, akik Egyiptom földjére mentek, hogy ott tartózkodjanak mint jövevények, és majd visszatérjenek Júda földjére, ahová lelkük visszatérni vágyik, hogy ott lakjanak. De nem térnek vissza, kivéve néhány menekültet.«
A nyílt elpártolás Erre így feleltek Jeremiásnak mindazok a férfiak, akik tudták, hogy feleségeik más isteneknek tömjéneznek, és az asszonyok mind, akik nagy tömegben álltak ott, meg az egész nép, amely Egyiptom földjén, Patroszban lakott: »Arra az igére nézve, amelyet az Úr nevében mondtál nekünk, nem hallgatunk rád, hanem mindenben egészen annak az igének megfelelően cselekszünk, amely elhagyta ajkunkat: tömjénezünk az ég királynőjének, és italáldozatot öntünk neki, ahogyan tettük mi és atyáink, királyaink és fejedelmeink Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, mert akkor jóllaktunk kenyérrel, jó dolgunk volt, és bajt nem láttunk. De mióta felhagytunk azzal, hogy tömjénezzünk az ég királynőjének, és italáldozatot öntsünk neki, mindenben hiányt szenvedünk, és kard meg éhínség által veszünk el. Amikor pedig tömjénezünk az ég királynőjének, és italáldozatot öntünk neki, talán férjeink tudta nélkül készítünk neki áldozati kalácsokat, melyek őt ábrázolják, és öntünk neki italáldozatot?«
A büntető ítélet Akkor Jeremiás szólt az egész néphez: a férfiakhoz és az asszonyokhoz, az egész néphez, akik ilyen feleletet adtak neki, és ezt mondta: »Vajon nem arra a tömjénáldozatra emlékezett-e az Úr, amelyet Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin bemutattatok, ti és atyáitok, királyaitok, fejedelmeitek és az ország népe? Nem az jutott-e eszébe? És nem bírta tovább elviselni az Úr tetteitek gonoszságát, az utálatosságokat, melyeket műveltetek. Ezért lett országotok rommá, borzadállyá és átokká, lakó nélkül, ahogy ez ma is van. Mivel tömjént áldoztatok és vétkeztetek az Úr ellen, nem hallgattatok az Úr szavára, és nem jártatok az ő törvénye, rendelkezései és parancsai szerint, azért ért titeket ez a baj, ahogy ez ma is van.«
Majd ezt mondta Jeremiás az egész népnek és valamennyi asszonynak: »Halljátok az Úr igéjét, egész Júda, akik Egyiptom földjén vagytok! Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Ti és feleségeitek szóltatok szátokkal, és kezetekkel teljesítettétek, amit mondtatok: ‘Mindenképp megtartjuk fogadalmainkat, melyeket fogadtunk, hogy tömjénezünk az ég királynőjének, és italáldozatot öntünk neki.’ Csak teljesítsétek fogadalmaitokat, csak tartsátok meg fogadalmaitokat! Ezért halljátok az Úr igéjét, egész Júda, akik Egyiptom földjén laktok: Íme, megesküszöm az én nagy nevemre – mondja az Úr –, hogy Egyiptom egész földjén egyetlen júdai férfi szájából sem hangzik el többé az én nevem: ‘Él az Úristen!’ Íme, én virrasztok fölöttük a vesztükre, és nem a javukra; elvesznek Júda férfiai mind, akik Egyiptom földjén vannak, a kard és az éhínség által, míg csak el nem fogynak. De az a kevés ember, aki megmenekül a kardtól, visszatér Egyiptom földjéről Júda földjére. Akkor majd megtudja Júda egész maradéka, akik Egyiptom földjére mentek, hogy ott tartózkodjanak jövevényként, hogy kinek a szava teljesedik be, az enyém vagy az övék.
Ez lesz számotokra a jel – mondja az Úr –, hogy meglátogatlak titeket ezen a helyen, és így megtudjátok, hogy valóban beteljesednek rajtatok szavaim, a vesztetekre. Így szól az Úr: Íme, én Efree fáraót, Egyiptom királyát ellenségeinek kezébe adom, azok kezébe, akik életére törnek, ahogy Cidkiját, Júda királyát Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe adtam, aki ellensége volt, és életére tört.«
Isten szava Báruknak 45 Az ige, amelyet Jeremiás próféta mondott Báruknak, Néria fiának, amikor az leírta egy könyvbe ezeket az igéket Jeremiás diktálása után, Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának negyedik esztendejében: »Így szól az Úr, Izrael Istene, rólad, Báruk: Azt mondtad: ‘Jaj nekem, mert az Úr bánattal tetézte fájdalmamat! Elfáradtam sóhajtozásomban, és nyugalmat nem találok!’ Ezt mondd neki: Így szól az Úr: Íme, amit felépítettem, lerombolom, és amit elültettem, kigyomlálom; az egész földre vonatkozik ez. Te mégis nagy dolgokat kérsz magadnak? Ne kérj! Mert íme, én bajt hozok minden testre – mondja az Úr –, neked azonban zsákmányul adom életedet mindazokon a helyeken, ahová csak mégy.«