A rekabiták példája 35
Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól, Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának napjaiban:
»Menj el a rekabiták nemzetségéhez, beszélj velük, és vidd be őket az Úr házába, az egyik kamrába, majd itasd meg őket borral!«
Erre magam mellé vettem Jaazonját, Hábszánja fiának, Jeremiásnak a fiát, ennek testvéreit és minden fiát: a rekabiták egész nemzetségét;
és bevittem őket az Úr házába, Hánán fiainak a kamrájába, aki Jigdaljának, az Isten emberének volt a fia. Ez a fejedelmek kamrája mellett volt, Maaszjának, Sellum fiának, a küszöb őrének kamrája fölött.
Akkor borral telt kelyheket és poharakat tettem a rekabiták nemzetségének fiai elé, és azt mondtam nekik: »Igyatok bort!«
De ők így szóltak: »Nem iszunk bort, mert Jonadáb atyánk, Rekáb fia ezt parancsolta nekünk: ‘Ne igyatok bort soha, se ti, se fiaitok! Házat se építsetek, magot se vessetek, és szőlőt se ültessetek, hogy ne legyen nektek! Hanem sátrakban lakjatok egész életetekben, hogy sok ideig éljetek a föld színén, ahol jövevények vagytok!’ Hallgattunk Jonadáb atyánknak, Rekáb fiának szavára, mindarra, amit parancsolt nekünk, hogy ne igyunk bort egész életünkben, se mi, se feleségünk, se fiaink, se leányaink; ne építsünk házakat, hogy azokban lakjunk, és ne legyen szőlőnk, se szántóföldünk, se vetésünk. Ezért sátrakban laktunk; hallgattunk rá, és mindenben úgy cselekedtünk, ahogy Jonadáb atyánk parancsolta nekünk. Amikor azonban Nebukadnezár, Babilon királya felvonult az ország ellen, azt mondtuk: Jöjjetek, menjünk el Jeruzsálembe a káldeaiak hadserege elől és az arámok hadserege elől! Így telepedtünk le Jeruzsálemben.«
Ekkor hangzott az Úr igéje Jeremiáshoz: »Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Menj, és mondd Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Hát nem fogadjátok meg az intelmet, hogy hallgassatok igéimre? – mondja az Úr. – Jonadábnak, Rekáb fiának szavait betartották, aki azt parancsolta fiainak, hogy ne igyanak bort. Nem is ittak mind a mai napig, mert hallgattak atyjuk parancsára. De amikor én szóltam hozzátok, idejekorán szóltam, ti nem hallgattatok rám. Elküldtem hozzátok összes szolgámat, a prófétákat, idejekorán küldtem, e szavakkal: Térjetek hát meg, mindegyiktek a maga gonosz útjáról, jobbítsátok meg tetteiteket, és ne járjatok más istenek után, hogy azoknak szolgáljatok! Akkor lakhattok azon a földön, melyet nektek és atyáitoknak adtam. De nem hajtottátok ide fületeket, és nem hallgattatok rám. Bizony, Jonadábnak, Rekáb fiának fiai betartották atyjuk parancsát, amit parancsolt nekik, ez a nép azonban nem hallgatott rám. Ezért így szól az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Íme, én elhozom Júdára és Jeruzsálem minden lakójára mindazt a bajt, amit kimondtam róluk; mert szóltam hozzájuk, de nem hallgatták meg, hívtam őket, de nem válaszoltak.«
A rekabiták nemzetségének pedig ezt mondta Jeremiás: »Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Mivel hallgattatok Jonadáb atyátok parancsára, megtartottátok minden parancsát, és mindenben úgy cselekedtetek, ahogy parancsolta nektek, azért így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Nem lesz Jonadáb, Rekáb fia olyan férfi híján, aki színem előtt áll minden időben.«
»Végy magadnak egy könyvtekercset, és írd le rá mindazokat az igéket, amelyeket mondottam neked Izraelről, Júdáról és minden nemzetről, attól a naptól, melytől fogva szóltam hozzád, Jozija napjaitól mind a mai napig! Hátha meghallja Júda háza mindazt a bajt, amit velük tenni szándékozom, hogy megtérjenek, mindenki a maga gonosz útjáról, s akkor megbocsátom bűnüket és vétküket.«
Jeremiás tehát hívta Bárukot, Néria fiát, és Báruk leírta egy könyvtekercsre Jeremiás diktálása után az Úr minden igéjét, melyet mondott neki. Majd ezt parancsolta Jeremiás Báruknak: »Én akadályozva vagyok, nem mehetek be az Úr házába. Menj be azért te, és olvasd fel a tekercsből, melyet diktálásom után írtál, az Úr igéit a nép füle hallatára az Úr házában böjt napján! Egész Júdának is, mindazoknak, akik városaikból jönnek, fülük hallatára olvasd fel azokat! Hátha eljut könyörgésük az Úr színe elé, és megtérnek, mindenki a maga gonosz útjáról; mert nagy a harag és az indulat, mellyel az Úr szólt ez ellen a nép ellen.«
Báruk, Néria fia, mindenben úgy tett, ahogy Jeremiás próféta parancsolta neki: felolvasta a könyvből az Úr igéit az Úr házában.
Történt ugyanis Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának ötödik esztendejében, a kilencedik hónapban, hogy böjtöt hirdettek az Úr színe előtt Jeruzsálem egész népének és a Júda városaiból Jeruzsálembe érkező egész népnek. Akkor olvasta fel Báruk a könyvből Jeremiás igéit az Úr házában, Gamarjának, Sáfán írnok fiának kamrájában, a felső udvarban, az Úr háza új kapujának bejáratában, az egész nép füle hallatára.
Amikor Mikeás, Sáfán fiának, Gamarjának a fia meghallotta az Úr minden igéjét a könyvből, lement a király házába, az írnok kamrájába, és íme, ott ültek mind a főemberek: Elisáma írnok, Dalaja, Semaja fia, Elnátán, Ákobor fia, Gamarja, Sáfán fia, Cidkija, Hananja fia és az összes főember. Mikeás tudtukra adta mindazokat az igéket, melyeket hallott, amikor Báruk felolvasta a könyvet a nép füle hallatára. Erre elküldte az összes főember Bárukhoz Júdit, Natanja fiát, aki Kúsi fiának, Selemjának volt a fia, ezzel az üzenettel: »Vedd kezedbe a tekercset, amelyet felolvastál a nép füle hallatára, és jöjj!« Báruk, Néria fia, kezébe vette a tekercset, és bement hozzájuk. Ekkor azt mondták neki: »Ülj le, és olvasd fel a fülünk hallatára!« Báruk pedig felolvasta a fülük hallatára. Amikor meghallgattak minden igét, rémülten néztek egymásra, és azt mondták Báruknak: »Mindenképp tudtára kell adnunk a királynak mindezeket az igéket.« Majd kérték Bárukot: »Mondd el nekünk, hogyan írtad le mindezeket az igéket! Az ő diktálása után?« Báruk azt mondta nekik: »Diktálva mondja nekem mindezeket az igéket, én pedig leírom a könyvbe tintával.« Erre így szóltak a főemberek Bárukhoz: »Menj, és rejtőzz el, te is, meg Jeremiás is, és ne tudja meg senki, hogy hol vagytok!« Azután bementek a királyhoz az udvarba, a tekercset letették Elisáma írnok kamrájában, majd a király füle hallatára elmondták az egész dolgot.
Erre a király elküldte Júdit, hogy hozza el a tekercset. Az el is hozta Elisáma írnok kamrájából. Majd felolvasta azt Júdi a király füle hallatára és az összes főember füle hallatára, akik a király mellett álltak. A király akkor, a kilencedik hónapban, éppen a téli palotában tartózkodott, és tűz égett előtte a serpenyőben. Valahányszor Júdi három vagy négy hasábot elolvasott, levágta azt az írnok késével, és bedobta a tűzbe, mely a serpenyőben volt, míg el nem emésztette az egész tekercset a tűz a serpenyőben. Nem rettentek meg, és nem szaggatták meg ruháikat, a király sem, és szolgái közül egy sem, akik hallották mindezeket az igéket. Elnátán, Dalaja és Gamarja kérlelték ugyan a királyt, hogy ne égesse el a tekercset, de nem hallgatott rájuk. Sőt a király megparancsolta Jerameél királyfinak, Szerajának, Ezriél fiának és Selemjának, Abdeél fiának, hogy fogják el Báruk írnokot és Jeremiás prófétát. Az Úr azonban elrejtette őket.
Így hangzott az Úr igéje Jeremiáshoz, miután a király elégette a tekercset az igékkel, melyeket Báruk leírt Jeremiás diktálása után: »Végy magadnak ismét egy másik tekercset, és írd le rá mind az előbbi igéket, melyek az előző tekercsen voltak, amelyet Joakim, Júda királya elégetett! Joakimnak, Júda királyának pedig ezt mondd: Így szól az Úr: Te elégetted ezt a tekercset, és azt mondtad: ‘Miért írtad rá, hogy bizonyosan eljön Babilon királya, elpusztítja ezt az országot, és kipusztít belőle embert és állatot?’ Ezért így szól az Úr Joakimról, Júda királyáról: Nem lesz olyan utóda, aki Dávid trónján ülne. Holttestét pedig kidobják a nappali hőségbe és az éjszakai fagyba. Meglátogatom őt, ivadékát és szolgáit bűnük miatt; és elhozom rájuk, Jeruzsálem lakóira és Júda férfiaira mindazt a bajt, amit megmondtam nekik, de nem hallgatták meg.«
Akkor Jeremiás vett egy másik tekercset, és odaadta Báruk írnoknak, Néria fiának, az pedig leírta rá Jeremiás diktálása után annak a könyvnek minden igéjét, melyet Joakim, Júda királya tűzben elégetett. Sőt még sok más hasonló igét is fűztek hozzájuk.
Cidkija király követsége 37 Joachin, Joakim fia után Cidkija, Jozija fia lett a király, akit Nebukadnezár, Babilon királya tett királlyá Júda országában. Sem ő, sem szolgái, sem az ország népe nem hallgatott az Úr igéire, amelyeket Jeremiás próféta által mondott.
Cidkija király elküldte Júkált, Selemja fiát és Szofonja papot, Maaszja fiát Jeremiás prófétához ezzel az üzenettel: »Imádkozz értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!« Jeremiás akkor szabadon járt-kelt a nép között, mert még nem vetették börtönbe. Közben a fáraó serege kivonult Egyiptomból, és amikor a Jeruzsálemet ostromló káldeaiak meghallották hírét, elvonultak Jeruzsálem alól. Ekkor hangzott az Úr igéje Jeremiás prófétához: »Így szól az Úr, Izrael Istene: Így beszéljetek Júda királyához, aki hozzám küldött titeket, hogy megkérdezzetek engem: Íme, a fáraó serege, mely segítségetekre kivonult, visszatér országába, Egyiptomba. Visszatérnek a káldeaiak is, ostrom alá veszik ezt a várost, elfoglalják és felégetik tűzzel. Így szól az Úr: Ne ámítsátok magatokat, mondván: ‘Biztosan elmennek tőlünk a káldeaiak’, mert nem mennek el! De még ha meg is vernétek az ellenetek harcoló káldeaiak egész seregét, úgyhogy csak néhány sebesült maradna meg belőle, mindegyik felkelne a sátrában, és felégetnék ezt a várost tűzzel.«
Jeremiás a börtönben Amikor tehát a káldeaiak hadserege elvonult Jeruzsálem alól a fáraó hadserege miatt, Jeremiás elindult Jeruzsálemből, hogy Benjamin földjére menjen, és kivegye onnan osztályrészét a nép között. De amikor a Benjamin-kapuhoz ért, ott volt egy felügyelő, név szerint Jeria, Hananja fiának, Selemjának a fia, aki elfogta Jeremiás prófétát, és azt mondta: »A káldeaiakhoz akarsz átszökni!« Jeremiás azonban így szólt: »Hazugság! Nem akarok átszökni a káldeaiakhoz!« De Jeria nem hallgatott rá, hanem elfogta Jeremiást, és a főemberekhez vitte. Haragudtak a főemberek Jeremiásra, ezért megverették és börtönbe vetették Jonatán írnok házában, mert azt tették meg fogháznak. Így került Jeremiás a tömlöcbe, a boltozatos üregbe, és ott maradt Jeremiás számos napon át. Egyszer érte küldött Cidkija király, és elhozatta őt. Megkérdezte tőle a király titokban, a házában: »Van-e ige az Úrtól?« Erre Jeremiás így szólt: »Van.« Majd ezt mondta: »Babilon királyának kezébe kerülsz.« Azután így szólt Jeremiás Cidkija királyhoz: »Mit vétettem ellened, szolgáid ellen és ez ellen a nép ellen, hogy fogházba vetettetek engem? Hol vannak prófétáitok, akik így prófétáltak nektek: ‘Nem jön Babilon királya ellenetek és ez ellen az ország ellen?’ Most tehát hallgass meg, kérlek, uram király! Jusson színed elé könyörgésem, és ne vitess vissza Jonatán írnok házába, nehogy meghaljak ott!«
Erre megparancsolta Cidkija király, hogy helyezzék át Jeremiást az őrség udvarába, és adjanak neki naponta egy kenyércipót a pékek utcájából, míg el nem fogy minden kenyér a városból. Jeremiás tehát az őrség udvarában maradt.
Jeremiás a ciszternában 38 Hallotta Sáfatja, Mátán fia, Gedalja, Fássúr fia, Júkál, Selemja fia és Fássúr, Malkija fia azokat az igéket, melyeket Jeremiás szólt az egész néphez, amikor ezt mondta: »Így szól az Úr: Aki ebben a városban marad, az meg fog halni a kard, az éhínség és a dögvész által; aki azonban kimegy a káldeaiakhoz, az élni fog, és zsákmányul kapja az életét, hogy éljen. Így szól az Úr: Egész biztosan a babiloni király seregének kezébe kerül ez a város, és az elfoglalja.«
Ezért a főemberek így szóltak a királyhoz: »Meg kell halnia ennek az embernek, mert megbénítja ezzel a harcosok kezét, akik megmaradtak ebben a városban, és az egész nép kezét, ha ilyen szavakat szól hozzájuk! Mert ez az ember ennek a népnek nem békességére, hanem vesztére törekszik.« Cidkija király erre így szólt: »Íme, ő a kezetekben van, hiszen a király semmit sem tehet ellenetek.« Fogták tehát Jeremiást, és bedobták Malkija királyfi ciszternájába, amely az őrség udvarában volt; köteleken bocsátották le Jeremiást. A ciszternában nem volt víz, csak sár, így Jeremiás belesüllyedt a sárba.
A próféta kimentése Meghallotta az etióp Abdemelek, egy udvari ember, aki a király házában volt, hogy Jeremiást a ciszternába vetették. A király akkor éppen a Benjamin-kapuban ült. Kiment Abdemelek a király házából, és így szólt a királyhoz: »Uram király! Gonoszul cselekedtek ezek az emberek mindent, amit Jeremiás prófétával tettek, amikor bedobták a ciszternába. Meghalt volna a helyén is az éhínség miatt, mert nincs már kenyér a városban.« Erre megparancsolta a király az etióp Abdemeleknek: »Végy magad mellé innen harminc férfit, és emeld ki Jeremiás prófétát a ciszternából, mielőtt meghalna!« Abdemelek tehát maga mellé vette a férfiakat, bement a király házába, a kincstár alatt levő helyiségbe, és hozott onnan elnyűtt ruhadarabokat és szakadt rongyokat. Majd leengedte azokat köteleken Jeremiásnak a ciszternába. Ezt mondta az etióp Abdemelek Jeremiásnak: »Tedd az elnyűtt és szakadt rongyokat hónod alá a kötelekre!« Jeremiás úgy is tett. Akkor kihúzták Jeremiást a köteleken, és kiemelték a ciszternából. Jeremiás azután az őrség udvarában maradt.
Utolsó figyelmeztetés a királynak Majd érte küldött Cidkija király, és elhozatta magához Jeremiás prófétát a harmadik bejárathoz, mely az Úr házában volt. Akkor így szólt a király Jeremiáshoz: »Kérdezek tőled valamit. Ne titkolj el előlem semmit!« Erre Jeremiás azt mondta Cidkijának: »Ha kijelentést közlök veled, nemde biztosan megölsz engem? Ha pedig tanácsot adok neked, nem hallgatsz rám.« Cidkija király ezért titokban megesküdött Jeremiásnak: »Amint él az Úr, aki alkotta nekünk ezt a lelket, bizony nem öllek meg, és nem adlak ezeknek a férfiaknak kezébe, akik életedre törnek!« Akkor Jeremiás ezt mondta Cidkijának: »Így szól az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Ha kimégy Babilon királyának vezéreihez, élni fog lelked, és ezt a várost nem égetik fel tűzzel; élni fogsz te és házad is. De ha nem mégy ki Babilon királyának vezéreihez, ez a város a káldeaiak kezébe kerül, és felégetik tűzzel; te sem menekülsz meg kezükből.« Erre így szólt Cidkija király Jeremiáshoz: »Félek azoktól a júdaiaktól, akik átpártoltak a káldeaiakhoz; nehogy kezükbe adjanak, és ők csúfot űzzenek belőlem!« De Jeremiás azt mondta: »Nem adnak! Hallgass csak az Úr szavára, melyet mondok neked, akkor jó dolgod lesz, és élni fog a lelked! De ha vonakodsz kimenni, ez az az ige, amelyet mutatott nekem az Úr: Íme, az összes asszonyt, aki megmaradt Júda királyának házában, kiviszik Babilon királyának vezéreihez; és ők ezt mondják:
Erre azt mondta Cidkija Jeremiásnak: »Senki se tudja meg ezeket az igéket, nehogy meghalj! Ha pedig meghallják a főemberek, hogy beszéltem veled, és hozzád mennek, s azt mondják neked: ‘Add tudtunkra, mit beszéltél a királlyal, ne titkold el előlünk, akkor nem ölünk meg! Mit beszélt veled a király?’, akkor mondd nekik: ‘A király elé terjesztettem kérésemet, hogy ne vitessen vissza Jonatán házába, nehogy meghaljak ott!’« El is jöttek mind a főemberek Jeremiáshoz, és kikérdezték; ő pedig egészen annak megfelelően tájékoztatta őket, ahogy a király parancsolta. Azok békén hagyták, mert nem derült ki semmi. Jeremiás azután az őrség udvarában maradt mindaddig a napig, amelyen Jeruzsálemet elfoglalták.
Ez történt, amikor elfoglalták Jeruzsálemet:
De ők így szóltak: »Nem iszunk bort, mert Jonadáb atyánk, Rekáb fia ezt parancsolta nekünk: ‘Ne igyatok bort soha, se ti, se fiaitok! Házat se építsetek, magot se vessetek, és szőlőt se ültessetek, hogy ne legyen nektek! Hanem sátrakban lakjatok egész életetekben, hogy sok ideig éljetek a föld színén, ahol jövevények vagytok!’ Hallgattunk Jonadáb atyánknak, Rekáb fiának szavára, mindarra, amit parancsolt nekünk, hogy ne igyunk bort egész életünkben, se mi, se feleségünk, se fiaink, se leányaink; ne építsünk házakat, hogy azokban lakjunk, és ne legyen szőlőnk, se szántóföldünk, se vetésünk. Ezért sátrakban laktunk; hallgattunk rá, és mindenben úgy cselekedtünk, ahogy Jonadáb atyánk parancsolta nekünk. Amikor azonban Nebukadnezár, Babilon királya felvonult az ország ellen, azt mondtuk: Jöjjetek, menjünk el Jeruzsálembe a káldeaiak hadserege elől és az arámok hadserege elől! Így telepedtünk le Jeruzsálemben.«
Ekkor hangzott az Úr igéje Jeremiáshoz: »Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Menj, és mondd Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Hát nem fogadjátok meg az intelmet, hogy hallgassatok igéimre? – mondja az Úr. – Jonadábnak, Rekáb fiának szavait betartották, aki azt parancsolta fiainak, hogy ne igyanak bort. Nem is ittak mind a mai napig, mert hallgattak atyjuk parancsára. De amikor én szóltam hozzátok, idejekorán szóltam, ti nem hallgattatok rám. Elküldtem hozzátok összes szolgámat, a prófétákat, idejekorán küldtem, e szavakkal: Térjetek hát meg, mindegyiktek a maga gonosz útjáról, jobbítsátok meg tetteiteket, és ne járjatok más istenek után, hogy azoknak szolgáljatok! Akkor lakhattok azon a földön, melyet nektek és atyáitoknak adtam. De nem hajtottátok ide fületeket, és nem hallgattatok rám. Bizony, Jonadábnak, Rekáb fiának fiai betartották atyjuk parancsát, amit parancsolt nekik, ez a nép azonban nem hallgatott rám. Ezért így szól az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Íme, én elhozom Júdára és Jeruzsálem minden lakójára mindazt a bajt, amit kimondtam róluk; mert szóltam hozzájuk, de nem hallgatták meg, hívtam őket, de nem válaszoltak.«
A rekabiták nemzetségének pedig ezt mondta Jeremiás: »Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Mivel hallgattatok Jonadáb atyátok parancsára, megtartottátok minden parancsát, és mindenben úgy cselekedtetek, ahogy parancsolta nektek, azért így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Nem lesz Jonadáb, Rekáb fia olyan férfi híján, aki színem előtt áll minden időben.«
BÁRUK, JEREMIÁS SEGÍTŐTÁRSA: 36,1-45,5
A könyvtekercs 36 Történt pedig Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának negyedik esztendejében, hogy ez az ige hangzott el Jeremiáshoz az Úrtól:»Végy magadnak egy könyvtekercset, és írd le rá mindazokat az igéket, amelyeket mondottam neked Izraelről, Júdáról és minden nemzetről, attól a naptól, melytől fogva szóltam hozzád, Jozija napjaitól mind a mai napig! Hátha meghallja Júda háza mindazt a bajt, amit velük tenni szándékozom, hogy megtérjenek, mindenki a maga gonosz útjáról, s akkor megbocsátom bűnüket és vétküket.«
Jeremiás tehát hívta Bárukot, Néria fiát, és Báruk leírta egy könyvtekercsre Jeremiás diktálása után az Úr minden igéjét, melyet mondott neki. Majd ezt parancsolta Jeremiás Báruknak: »Én akadályozva vagyok, nem mehetek be az Úr házába. Menj be azért te, és olvasd fel a tekercsből, melyet diktálásom után írtál, az Úr igéit a nép füle hallatára az Úr házában böjt napján! Egész Júdának is, mindazoknak, akik városaikból jönnek, fülük hallatára olvasd fel azokat! Hátha eljut könyörgésük az Úr színe elé, és megtérnek, mindenki a maga gonosz útjáról; mert nagy a harag és az indulat, mellyel az Úr szólt ez ellen a nép ellen.«
Báruk, Néria fia, mindenben úgy tett, ahogy Jeremiás próféta parancsolta neki: felolvasta a könyvből az Úr igéit az Úr házában.
Történt ugyanis Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának ötödik esztendejében, a kilencedik hónapban, hogy böjtöt hirdettek az Úr színe előtt Jeruzsálem egész népének és a Júda városaiból Jeruzsálembe érkező egész népnek. Akkor olvasta fel Báruk a könyvből Jeremiás igéit az Úr házában, Gamarjának, Sáfán írnok fiának kamrájában, a felső udvarban, az Úr háza új kapujának bejáratában, az egész nép füle hallatára.
Amikor Mikeás, Sáfán fiának, Gamarjának a fia meghallotta az Úr minden igéjét a könyvből, lement a király házába, az írnok kamrájába, és íme, ott ültek mind a főemberek: Elisáma írnok, Dalaja, Semaja fia, Elnátán, Ákobor fia, Gamarja, Sáfán fia, Cidkija, Hananja fia és az összes főember. Mikeás tudtukra adta mindazokat az igéket, melyeket hallott, amikor Báruk felolvasta a könyvet a nép füle hallatára. Erre elküldte az összes főember Bárukhoz Júdit, Natanja fiát, aki Kúsi fiának, Selemjának volt a fia, ezzel az üzenettel: »Vedd kezedbe a tekercset, amelyet felolvastál a nép füle hallatára, és jöjj!« Báruk, Néria fia, kezébe vette a tekercset, és bement hozzájuk. Ekkor azt mondták neki: »Ülj le, és olvasd fel a fülünk hallatára!« Báruk pedig felolvasta a fülük hallatára. Amikor meghallgattak minden igét, rémülten néztek egymásra, és azt mondták Báruknak: »Mindenképp tudtára kell adnunk a királynak mindezeket az igéket.« Majd kérték Bárukot: »Mondd el nekünk, hogyan írtad le mindezeket az igéket! Az ő diktálása után?« Báruk azt mondta nekik: »Diktálva mondja nekem mindezeket az igéket, én pedig leírom a könyvbe tintával.« Erre így szóltak a főemberek Bárukhoz: »Menj, és rejtőzz el, te is, meg Jeremiás is, és ne tudja meg senki, hogy hol vagytok!« Azután bementek a királyhoz az udvarba, a tekercset letették Elisáma írnok kamrájában, majd a király füle hallatára elmondták az egész dolgot.
Erre a király elküldte Júdit, hogy hozza el a tekercset. Az el is hozta Elisáma írnok kamrájából. Majd felolvasta azt Júdi a király füle hallatára és az összes főember füle hallatára, akik a király mellett álltak. A király akkor, a kilencedik hónapban, éppen a téli palotában tartózkodott, és tűz égett előtte a serpenyőben. Valahányszor Júdi három vagy négy hasábot elolvasott, levágta azt az írnok késével, és bedobta a tűzbe, mely a serpenyőben volt, míg el nem emésztette az egész tekercset a tűz a serpenyőben. Nem rettentek meg, és nem szaggatták meg ruháikat, a király sem, és szolgái közül egy sem, akik hallották mindezeket az igéket. Elnátán, Dalaja és Gamarja kérlelték ugyan a királyt, hogy ne égesse el a tekercset, de nem hallgatott rájuk. Sőt a király megparancsolta Jerameél királyfinak, Szerajának, Ezriél fiának és Selemjának, Abdeél fiának, hogy fogják el Báruk írnokot és Jeremiás prófétát. Az Úr azonban elrejtette őket.
Így hangzott az Úr igéje Jeremiáshoz, miután a király elégette a tekercset az igékkel, melyeket Báruk leírt Jeremiás diktálása után: »Végy magadnak ismét egy másik tekercset, és írd le rá mind az előbbi igéket, melyek az előző tekercsen voltak, amelyet Joakim, Júda királya elégetett! Joakimnak, Júda királyának pedig ezt mondd: Így szól az Úr: Te elégetted ezt a tekercset, és azt mondtad: ‘Miért írtad rá, hogy bizonyosan eljön Babilon királya, elpusztítja ezt az országot, és kipusztít belőle embert és állatot?’ Ezért így szól az Úr Joakimról, Júda királyáról: Nem lesz olyan utóda, aki Dávid trónján ülne. Holttestét pedig kidobják a nappali hőségbe és az éjszakai fagyba. Meglátogatom őt, ivadékát és szolgáit bűnük miatt; és elhozom rájuk, Jeruzsálem lakóira és Júda férfiaira mindazt a bajt, amit megmondtam nekik, de nem hallgatták meg.«
Akkor Jeremiás vett egy másik tekercset, és odaadta Báruk írnoknak, Néria fiának, az pedig leírta rá Jeremiás diktálása után annak a könyvnek minden igéjét, melyet Joakim, Júda királya tűzben elégetett. Sőt még sok más hasonló igét is fűztek hozzájuk.
Cidkija király követsége 37 Joachin, Joakim fia után Cidkija, Jozija fia lett a király, akit Nebukadnezár, Babilon királya tett királlyá Júda országában. Sem ő, sem szolgái, sem az ország népe nem hallgatott az Úr igéire, amelyeket Jeremiás próféta által mondott.
Cidkija király elküldte Júkált, Selemja fiát és Szofonja papot, Maaszja fiát Jeremiás prófétához ezzel az üzenettel: »Imádkozz értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!« Jeremiás akkor szabadon járt-kelt a nép között, mert még nem vetették börtönbe. Közben a fáraó serege kivonult Egyiptomból, és amikor a Jeruzsálemet ostromló káldeaiak meghallották hírét, elvonultak Jeruzsálem alól. Ekkor hangzott az Úr igéje Jeremiás prófétához: »Így szól az Úr, Izrael Istene: Így beszéljetek Júda királyához, aki hozzám küldött titeket, hogy megkérdezzetek engem: Íme, a fáraó serege, mely segítségetekre kivonult, visszatér országába, Egyiptomba. Visszatérnek a káldeaiak is, ostrom alá veszik ezt a várost, elfoglalják és felégetik tűzzel. Így szól az Úr: Ne ámítsátok magatokat, mondván: ‘Biztosan elmennek tőlünk a káldeaiak’, mert nem mennek el! De még ha meg is vernétek az ellenetek harcoló káldeaiak egész seregét, úgyhogy csak néhány sebesült maradna meg belőle, mindegyik felkelne a sátrában, és felégetnék ezt a várost tűzzel.«
Jeremiás a börtönben Amikor tehát a káldeaiak hadserege elvonult Jeruzsálem alól a fáraó hadserege miatt, Jeremiás elindult Jeruzsálemből, hogy Benjamin földjére menjen, és kivegye onnan osztályrészét a nép között. De amikor a Benjamin-kapuhoz ért, ott volt egy felügyelő, név szerint Jeria, Hananja fiának, Selemjának a fia, aki elfogta Jeremiás prófétát, és azt mondta: »A káldeaiakhoz akarsz átszökni!« Jeremiás azonban így szólt: »Hazugság! Nem akarok átszökni a káldeaiakhoz!« De Jeria nem hallgatott rá, hanem elfogta Jeremiást, és a főemberekhez vitte. Haragudtak a főemberek Jeremiásra, ezért megverették és börtönbe vetették Jonatán írnok házában, mert azt tették meg fogháznak. Így került Jeremiás a tömlöcbe, a boltozatos üregbe, és ott maradt Jeremiás számos napon át. Egyszer érte küldött Cidkija király, és elhozatta őt. Megkérdezte tőle a király titokban, a házában: »Van-e ige az Úrtól?« Erre Jeremiás így szólt: »Van.« Majd ezt mondta: »Babilon királyának kezébe kerülsz.« Azután így szólt Jeremiás Cidkija királyhoz: »Mit vétettem ellened, szolgáid ellen és ez ellen a nép ellen, hogy fogházba vetettetek engem? Hol vannak prófétáitok, akik így prófétáltak nektek: ‘Nem jön Babilon királya ellenetek és ez ellen az ország ellen?’ Most tehát hallgass meg, kérlek, uram király! Jusson színed elé könyörgésem, és ne vitess vissza Jonatán írnok házába, nehogy meghaljak ott!«
Erre megparancsolta Cidkija király, hogy helyezzék át Jeremiást az őrség udvarába, és adjanak neki naponta egy kenyércipót a pékek utcájából, míg el nem fogy minden kenyér a városból. Jeremiás tehát az őrség udvarában maradt.
Jeremiás a ciszternában 38 Hallotta Sáfatja, Mátán fia, Gedalja, Fássúr fia, Júkál, Selemja fia és Fássúr, Malkija fia azokat az igéket, melyeket Jeremiás szólt az egész néphez, amikor ezt mondta: »Így szól az Úr: Aki ebben a városban marad, az meg fog halni a kard, az éhínség és a dögvész által; aki azonban kimegy a káldeaiakhoz, az élni fog, és zsákmányul kapja az életét, hogy éljen. Így szól az Úr: Egész biztosan a babiloni király seregének kezébe kerül ez a város, és az elfoglalja.«
Ezért a főemberek így szóltak a királyhoz: »Meg kell halnia ennek az embernek, mert megbénítja ezzel a harcosok kezét, akik megmaradtak ebben a városban, és az egész nép kezét, ha ilyen szavakat szól hozzájuk! Mert ez az ember ennek a népnek nem békességére, hanem vesztére törekszik.« Cidkija király erre így szólt: »Íme, ő a kezetekben van, hiszen a király semmit sem tehet ellenetek.« Fogták tehát Jeremiást, és bedobták Malkija királyfi ciszternájába, amely az őrség udvarában volt; köteleken bocsátották le Jeremiást. A ciszternában nem volt víz, csak sár, így Jeremiás belesüllyedt a sárba.
A próféta kimentése Meghallotta az etióp Abdemelek, egy udvari ember, aki a király házában volt, hogy Jeremiást a ciszternába vetették. A király akkor éppen a Benjamin-kapuban ült. Kiment Abdemelek a király házából, és így szólt a királyhoz: »Uram király! Gonoszul cselekedtek ezek az emberek mindent, amit Jeremiás prófétával tettek, amikor bedobták a ciszternába. Meghalt volna a helyén is az éhínség miatt, mert nincs már kenyér a városban.« Erre megparancsolta a király az etióp Abdemeleknek: »Végy magad mellé innen harminc férfit, és emeld ki Jeremiás prófétát a ciszternából, mielőtt meghalna!« Abdemelek tehát maga mellé vette a férfiakat, bement a király házába, a kincstár alatt levő helyiségbe, és hozott onnan elnyűtt ruhadarabokat és szakadt rongyokat. Majd leengedte azokat köteleken Jeremiásnak a ciszternába. Ezt mondta az etióp Abdemelek Jeremiásnak: »Tedd az elnyűtt és szakadt rongyokat hónod alá a kötelekre!« Jeremiás úgy is tett. Akkor kihúzták Jeremiást a köteleken, és kiemelték a ciszternából. Jeremiás azután az őrség udvarában maradt.
Utolsó figyelmeztetés a királynak Majd érte küldött Cidkija király, és elhozatta magához Jeremiás prófétát a harmadik bejárathoz, mely az Úr házában volt. Akkor így szólt a király Jeremiáshoz: »Kérdezek tőled valamit. Ne titkolj el előlem semmit!« Erre Jeremiás azt mondta Cidkijának: »Ha kijelentést közlök veled, nemde biztosan megölsz engem? Ha pedig tanácsot adok neked, nem hallgatsz rám.« Cidkija király ezért titokban megesküdött Jeremiásnak: »Amint él az Úr, aki alkotta nekünk ezt a lelket, bizony nem öllek meg, és nem adlak ezeknek a férfiaknak kezébe, akik életedre törnek!« Akkor Jeremiás ezt mondta Cidkijának: »Így szól az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Ha kimégy Babilon királyának vezéreihez, élni fog lelked, és ezt a várost nem égetik fel tűzzel; élni fogsz te és házad is. De ha nem mégy ki Babilon királyának vezéreihez, ez a város a káldeaiak kezébe kerül, és felégetik tűzzel; te sem menekülsz meg kezükből.« Erre így szólt Cidkija király Jeremiáshoz: »Félek azoktól a júdaiaktól, akik átpártoltak a káldeaiakhoz; nehogy kezükbe adjanak, és ők csúfot űzzenek belőlem!« De Jeremiás azt mondta: »Nem adnak! Hallgass csak az Úr szavára, melyet mondok neked, akkor jó dolgod lesz, és élni fog a lelked! De ha vonakodsz kimenni, ez az az ige, amelyet mutatott nekem az Úr: Íme, az összes asszonyt, aki megmaradt Júda királyának házában, kiviszik Babilon királyának vezéreihez; és ők ezt mondják:
‘Megcsaltak és föléd kerekedtek
bizalmas embereid;
belesüllyedt lábad az iszapba,
ők pedig meghátráltak.’
Erre azt mondta Cidkija Jeremiásnak: »Senki se tudja meg ezeket az igéket, nehogy meghalj! Ha pedig meghallják a főemberek, hogy beszéltem veled, és hozzád mennek, s azt mondják neked: ‘Add tudtunkra, mit beszéltél a királlyal, ne titkold el előlünk, akkor nem ölünk meg! Mit beszélt veled a király?’, akkor mondd nekik: ‘A király elé terjesztettem kérésemet, hogy ne vitessen vissza Jonatán házába, nehogy meghaljak ott!’« El is jöttek mind a főemberek Jeremiáshoz, és kikérdezték; ő pedig egészen annak megfelelően tájékoztatta őket, ahogy a király parancsolta. Azok békén hagyták, mert nem derült ki semmi. Jeremiás azután az őrség udvarában maradt mindaddig a napig, amelyen Jeruzsálemet elfoglalták.
Ez történt, amikor elfoglalták Jeruzsálemet: