BÜNTETŐ ÍTÉLET IZRAEL ÉS JÚDA ELLEN: 26,1-29,32
Beszéd a templomban 26 1Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén ez az ige hangzott el az Úrtól: »Így szól az Úr: Állj az Úr házának udvarába, és mondd el Júda minden városáról, ahonnan eljönnek leborulni az Úr házába, mindazokat az igéket, amelyekről megparancsoltam neked, hogy elmondd nekik; ne hagyj el egy szót sem! Hátha meghallgatják és megtérnek, mindenki a maga gonosz útjáról, és akkor megbánom azt a rosszat, melyet tenni szándékozom velük cselekedeteik gonoszsága miatt. Mondd tehát nekik: Így szól az Úr: Ha nem hallgattok rám, és nem jártok törvényem szerint, melyet elétek adtam, hallgatva szolgáimnak, a prófétáknak szavaira, akiket én küldök hozzátok – idejekorán küldtem, de nem hallgattatok rájuk –, akkor olyanná teszem ezt a házat, mint Síló; ezt a várost pedig átokká teszem a föld minden nemzete előtt.«Hallották a papok, a próféták és az egész nép, amint Jeremiás elmondta ezeket az igéket az Úr házában. Történt pedig, hogy amikor befejezte Jeremiás mindannak az elmondását, amit az Úr parancsára el kellett mondania az egész népnek, megragadták őt a papok, a próféták és az egész nép, s azt mondták: »Bizony meg kell halnod! Miért prófétáltál így az Úr nevében: ‘Mint Síló, olyan lesz ez a ház, ez a város pedig elpusztul, úgyhogy nem lesz lakója?’«
Ekkor odagyűlt az egész nép Jeremiáshoz az Úr házába. Amikor meghallották Júda fejedelmei ezeket a szavakat, felmentek a király házából az Úr házába, és leültek az Úr háza új kapujának bejáratában. Akkor így szóltak a papok és a próféták a fejedelmekhez és az egész néphez: »Halálbüntetés jár ennek az embernek, mert ez ellen a város ellen prófétált, amint saját fületekkel hallottátok.« Jeremiás azonban ezt mondta az összes fejedelemnek és az egész népnek: »Az Úr küldött engem, hogy prófétáljak ez ellen a ház ellen és ez ellen a város ellen mindazokkal a szavakkal, amelyeket hallottatok. Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, s hallgassatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára! Akkor megbánja az Úr azt a rosszat, amelyet kimondott rólatok. Én pedig, íme, a kezetekben vagyok; tegyétek velem azt, ami jó és helyes a szemetekben! De tudjátok meg jól, hogy ha megöltök engem, ártatlan vérrel terhelitek magatokat, ezt a várost és lakóit, mert valóban az Úr küldött engem hozzátok, hogy elmondjam fületek hallatára mindezeket az igéket!« Erre azt mondták a fejedelmek és az egész nép a papoknak és a prófétáknak: »Nem jár ennek az embernek halálbüntetés, mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében szólt hozzánk.«
Akkor felálltak néhányan az ország vénei közül, és ezt mondták a nép egész gyülekezetének: 18»A móreseti Mikeás, aki Hiszkijának, Júda királyának napjaiban prófétált, ezt mondta Júda egész népének: ‘Így szól a Seregek Ura:
Siont mezőként fogják felszántani,
és Jeruzsálem romhalmazzá lesz,
a templom hegye pedig erdős magaslattá.’
Uriás próféta meggyilkolása Volt egy másik férfi is, aki az Úr nevében prófétált: Uriás, Szemei fia Kirját-Jearimból. Prófétált ez ellen a város ellen és ez ellen az ország ellen, egészen Jeremiás szavai szerint. Amikor meghallotta szavait Joakim király és minden vitéze meg az összes fejedelem, halálra kereste őt a király. Meghallotta ezt Uriás, és megijedt, ezért elmenekült, és Egyiptomba ment. De Joakim király embereket küldött Egyiptomba: Elnátánt, Ákobor fiát és férfiakat vele együtt Egyiptomba. Kihozták Uriást Egyiptomból, és Joakim királyhoz vitték, aki levágatta karddal, holttestét pedig a nép fiainak sírjaihoz dobatta. De Ahikámnak, Sáfán fiának a keze Jeremiással volt, így nem adták őt a nép kezére, hogy megöljék.
Jelképes cselekedet: a járom 27 1Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén ez az ige hangzott el Jeremiáshoz az Úrtól: »Így szólt hozzám az Úr: Csinálj magadnak köteleket és igákat, s tedd a nyakadba! Majd küldd el azokat Edom királyának, Moáb királyának, Ammon fiai királyának, Tírusz királyának és Szidon királyának azokkal a követekkel, akik Jeruzsálembe jöttek Cidkijához, Júda királyához! Parancsold meg nekik, hogy ezt mondják uruknak: Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Így beszéljetek uratokhoz: Én alkottam a földet, az embereket és az állatokat, melyek a föld színén vannak, nagy hatalmammal és kinyújtott karommal, s annak adom, akinek én jónak látom. Most tehát én mindezeket az országokat Nebukadnezárnak, Babilon királyának, az én szolgámnak kezébe adom; még a mező vadjait is neki adom, hogy őt szolgálják. Szolgálni fogja minden nemzet őt, a fiát és fiának a fiát, míg el nem jön az ő országának is az ideje, amikor sok nemzet és nagy királyok szolgaságra vetik őt. Ez történik majd: azt a nemzetet és királyságot, amely nem szolgálja őt, Nebukadnezárt, Babilon királyát, és amely nem hajtja nyakát Babilon királyának igájába, azt a nemzetet karddal, éhínséggel és dögvésszel látogatom meg – mondja az Úr –, míg meg nem semmisítem őket keze által. Ti azért ne hallgassatok prófétáitokra, jósaitokra, álomlátóitokra, jövendőmondóitokra és varázslóitokra, akik azt mondják nektek: ‘Nem fogjátok szolgálni Babilon királyát!’ Mert ezek hazugságot prófétálnak nektek, hogy eltávolítsanak titeket földetekről, hogy elűzzelek benneteket, és elvesszetek. Azt a nemzetet azonban, amely Babilon királyának igájába hajtja nyakát, és őt szolgálja, meghagyom a saját földjén – mondja az Úr –, hogy művelje azt, és rajta lakjék.«
Cidkijához, Júda királyához is mindezeknek az igéknek megfelelően szóltam: »Hajtsátok nyakatokat Babilon királyának igájába, szolgáljátok őt és népét, akkor élni fogtok! Miért halnátok meg, te és a néped, a kard, az éhínség és a dögvész által, ahogy az Úr annak a nemzetnek mondta, amely nem szolgálja Babilon királyát? Ne hallgassatok a próféták szavaira, akik azt mondják nektek: ‘Nem fogjátok szolgálni Babilon királyát’, mivel ezek hazugságot prófétálnak nektek! Mert nem küldtem őket – mondja az Úr –, és ők hazug módon prófétálnak az én nevemben, hogy elűzzelek titeket, és elvesszetek, ti és a próféták, akik prófétálnak nektek.«
A papoknak és ennek az egész népnek pedig ezt mondtam: »Így szól az Úr: Ne hallgassatok prófétáitok szavaira, akik így prófétálnak nektek: ‘Íme, az Úr házának felszerelései most hamarosan visszakerülnek Babilonból’, mert ezek hazugságot prófétálnak nektek! Ne hallgassatok rájuk, hanem szolgáljátok Babilon királyát, akkor élni fogtok! Miért legyen rommá ez a város? Ha próféták ők, és ha velük van az Úr igéje, esedezzenek csak a Seregek Urához, hogy ne kerüljenek Babilonba azok a felszerelések, amelyek megmaradtak az Úr házában, Júda királyának házában és Jeruzsálemben!« 19Mert így szól a Seregek Ura az oszlopokról, a medencéről, az állványokról és a többi felszerelésről, amelyek megmaradtak ebben a városban, amelyeket nem vett el Nebukadnezár, Babilon királya, amikor fogságba vitte Jeruzsálemből Babilonba Joachint, Joakim fiát, Júda királyát és Júda meg Jeruzsálem összes nemesét; bizony, így szól a Seregek Ura, Izrael Istene azokról a felszerelésekről, amelyek megmaradtak az Úr házában, Júda királyának házában és Jeruzsálemben: 22»Babilonba viszik őket, és ott lesznek addig a napig, amelyen meglátogatom őket, – mondja az Úr. – Akkor majd felhozom és visszateszem azokat erre a helyre.«
Jegyzetek
26,1 Ezek a versek a 36. fejezet elé tartoznak.
26,18 Vö. Mik 3,12.
26,19 Vö. 2Kir 18,3-7.
27,1 Az időpont Kr. e. 609.
27,1 Jeremiás beszéde a Cidkijához érkező követeknek, Babilon elleni felkelésre akarják rávenni a királyt (vö. 2Kir 24,18-25,7): Babilon uralma három nemzedéken át megmarad, őrültség minden lázadás. Jeremiás itt úgy beszél, mint bármely tisztán látó politikus tette volna.
27,19 Vö. 2Kir 25,13-17.
27,22 Vö. Ezdr 1,7-11.
LÁTOMÁS A KOSRÓL ÉS A KECSKEBAKRÓL: 8,1-27
8 1Baltazár király uralkodásának harmadik esztendejében látomásom volt. Én, Dániel, az után, amit először láttam, azt láttam látomásomban, hogy Szúza várában, Élám tartományában vagyok, s azt láttam a látomásban, hogy az Uláj folyónál vagyok. 3Amint felemeltem szememet, láttam, hogy íme, egy kos áll a víz előtt. Két nagy szarva volt, de az egyik nagyobb volt, mint a másik, és később még növekedett. Láttam, hogy a kos nyugat, észak és dél felé öklelt szarvaival, és semmiféle vadállat nem tudott ellenállni neki és hatalmától megszabadulni; azt tett, amit akart, és naggyá lett. Amíg erre figyeltem, íme, egy kecskebak rontott nyugat felől az egész föld színére, anélkül, hogy a földet érintette volna. A bak hatalmas szarvat viselt a szemei között, és eljutott egészen addig a kétszarvú kosig, amelyet a kapu előtt láttam állni, és dühödt erővel feléje rohant. Mikor aztán a kos közelébe jutott, dühösen nekirontott a kosnak, és letörte két szarvát, s a kos nem tudott ellenállni neki. Aztán földre terítette és összetaposta, és senki sem tudta a kost a hatalmából megszabadítani. A kecskebak ezután igen naggyá lett, de éppen, amikor a legnagyobb volt, a nagy szarva letörött, és a helyében négy szarv nőtt ki az ég négy tája felé. 9Az egyikből aztán egy kis szarv nőtt ki, és igen nagyra nőtt dél, kelet és a dicső ország felé, sőt felnőtt az ég seregéig. Néhányat a seregből és a csillagokból levetett a földre és összetaposta őket. Majd felnőtt egészen a sereg Fejedelméig, elvette tőle az örökkön égő áldozatot, és megalázta szent helyét. Mert a bűnök miatt hatalom adatott neki a szüntelen való áldozat ellen, földre terítette az igazságot, és tetteivel sikert aratott.13Akkor hallottam, hogy az egyik szent beszél, és egy másik szent így szólt annak, aki beszélt és akit én nem ismertem: »Mennyi időre szól ez a látomás az örökkön égő áldozatról, s a pusztítás bűnének elkövetéséről, a szentély és a sereg megtiprásáról?« Az mondta neki: »Kétezer-háromszáz napra, estére, reggelre; aztán tisztává lesz a szentély.«
Történt pedig, hogy amikor én, Dániel, ezt a látomást láttam és az értelmét kerestem, íme, elém állt egy férfihoz hasonló alak. Az Uláj felől emberi szót hallottam, mely kiáltott és szólt: »Gábriel, magyarázd meg neki a látomást!« Erre ő odajött és megállt ott, ahol én álltam; amikor odajött, remegve arcra borultam, s ő azt mondta nekem: »Értsd meg, emberfia, hogy az utolsó időkben megy teljesedésbe ez a látomás.« Amikor hozzám szólt, arcra estem a földön, de ő megérintett, a lábamra állított, és azt mondta nekem: »Megmutatom neked, mi történik majd az átok idejének végén; mert vége lesz az időnek.
Az a kétszarvú kos, amelyet láttál, a médek és a perzsák királya, a kecskebak pedig a görögök királya, és a nagy szarv, amely a szemei között volt, az első király. Az pedig, hogy letört és négy támadt a helyében: a népéből négy király fog támadni, de az ő ereje nélkül. Az ő uralmuk után, amikor megnő a gonoszság, egy arcátlan, cselszövő király támad. A hatalma megerősödik, de nem a maga erejéből, és hihetetlen mértékben pusztít majd mindent, és sikert is arat tetteivel. Megöli majd a hatalmasokat és a szentek népét kénye-kedve szerint. Sikeres lesz a cselszövés a kezében, és szívét nagy dolgokra irányítja; mindenben bővelkedve igen sokakat megöl, sőt a fejedelmek Fejedelme ellen is támad; de elpusztul anélkül, hogy emberi kéz illetné. A látomás, ami az estékről és a reggelekről szólt, igaz; te azonban pecsételd le a látomást, mert csak sok nap múlva következik be.« Erre én, Dániel, elájultam és napokon keresztül beteg voltam; mikor aztán felkeltem, intéztem a király ügyeit, és álmélkodtam a látomáson, de nem volt senki sem, aki megmagyarázza.
JÖVENDÖLÉS A HETVEN ÉVHÉTRŐL: 9,1-27
9 1A káldeai birodalom méd származású királyának, Dáriusznak, Ahasvérus fiának első esztendejében, uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megértettem a Könyvekből, hogy az Úr az esztendők számára vonatkozólag ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához: Jeruzsálem pusztulása teljes hetven esztendeig tart. Erre én az Úrhoz, Istenemhez fordítottam arcomat, hogy böjtölve, szőrruhában és hamuban könyörögjek és esdekeljek előtte. A következőképpen imádkoztam az Úrhoz, Istenemhez, és a következő vallomást tettem:»Hozzád könyörgök, Uram, te nagy és félelmetes Isten, aki megtartod szövetségedet és irgalmadat azok iránt, akik szeretnek téged és megtartják parancsaidat! Vétkeztünk, gonoszságot követtünk el, istentelenül cselekedtünk, eltávoztunk és elfordultunk parancsaidtól és végzéseidtől. Nem engedelmeskedtünk szolgáidnak, a prófétáknak, akik nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez, atyáinkhoz és az ország egész népéhez. Az igazság a tied, Uram, az arcpirulás pedig, miként a jelen mutatja, a miénk, Júda férfiaié, Jeruzsálem lakóié, egész Izraelé, legyenek bár közel vagy távol, mindazokban az országokban, ahová száműzted őket gonoszságaik miatt, amelyekkel ellened vétkeztek. Uram, az arcpirulás a miénk, királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, akik vétkeztek; de a tied, Urunk, Istenünk, az irgalom és a megbocsátás. Mi ugyanis eltávoztunk tőled, és nem hallgattunk az Úrnak, Istenünknek szavára, hogy törvénye szerint járjunk, amit nekünk szolgái, a próféták által adott. Egész Izrael megszegte törvényedet, és elfordult, hogy ne hallja szavadat. Ekkor ránk hullott az az átok és az a fenyegetés, ami meg van írva Mózesnek, Isten szolgájának könyvében, mert vétkeztünk ellene. Ő beteljesítette, amit mondott rólunk és fejedelmeinkről, akik ítélkeztek rajtunk, hogy olyan nagy csapást hoz ránk, amilyen még soha, sehol sem volt az egész ég alatt; és úgy is történt Jeruzsálemmel. Amint írva van Mózes törvényében, úgy jött ránk mindez a csapás. Nem kérleltük meg színedet, Urunk, Istenünk azzal, hogy gonoszságainkból megtértünk volna és igazságodra ügyeltünk volna. Ezért gondolt az Úr a veszedelemre és hozta el azt ránk. Igazságos az Úr, a mi Istenünk minden tettében, amelyet véghez vitt, mert nem hallgattunk szavára. Most azonban, Urunk, Istenünk, aki erős kézzel kihoztad népedet Egyiptom földjéről, és nevet szereztél magadnak mind a mai napig – noha vétkeztünk, gonoszságot cselekedtünk –, kérlek, Uram, egész igazságodra, forduljon el haragod és bosszúságod városodtól, Jeruzsálemtől, és szent hegyedtől, hiszen Jeruzsálem és néped a mi vétkeink miatt és atyáink gonoszsága miatt gyalázat tárgya mindazok előtt, akik körülöttünk vannak. Most azonban hallgasd meg, Istenünk, szolgád könyörgését és esdeklését, és önnön kedvedért ragyogtasd fel arcodat feldúlt szentélyed felett. Hajtsd hozzánk, Istenem, füledet, és hallgass meg; nyisd fel szemedet és lásd meg pusztulásunkat, és azt a várost, amelyik a nevedet viseli, hiszen nem a mi érdemeinkben, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük színed elé könyörgéseinket. Hallgass meg, Uram! Légy kegyes, Uram! Figyelj ránk, és cselekedj önnön kedvedért késedelem nélkül, Istenem, hiszen a te nevedet viseli városod és néped!«
Még beszéltem és imádkoztam, megvallottam bűneimet és népemnek, Izraelnek bűneit, és Istenemnek színe elé terjesztettem könyörgésemet Istenemnek szent hegyéért, még mondtam az imádságot, mikor íme, Gábriel, az a férfi, akit az előbbi látomásban láttam, gyorsan hozzám repült és megérintett az esti áldozat idején. Hogy megmagyarázza, így szólt hozzám: »Dániel, máris eljöttem, hogy megmagyarázzam neked a dolog értelmét. Amikor imádkozni kezdtél, elhangzott egy szózat, s én eljöttem, hogy tudtodra adjam, mert te kedvelt férfi vagy: figyelj tehát a szózatra és értsd meg a látomást.
24 Hetven hét van kiszabva népedre
és szent városodra,
míg megszűnik a törvényszegés
és véget ér a bűn,
eltörlik a gonoszságot,
és örök igazság támad,
beteljesedik a látomás és a jövendölés,
s felkenik a Szentek Szentjét.
Tudd meg tehát és értsd meg:
annak a parancsnak a kiadásától,
hogy ismét felépüljön Jeruzsálem,
a felkent fejedelemig
hét hét és hatvankét hét telik el,
és viszontagságos időkben
ismét felépülnek az utcák és a falak.
26 Hatvankét hét múlva
megölik a felkentet,
és népe nem lesz,
hogy őt megtagadja.
A várost és a szentélyt elpusztítja
egy nép az eljövendő vezérrel,
a vége rombolás,
s a háború vége után
jön az elhatározott pusztulás.
Azután egy héten
sokakkal megerősíti a szövetséget,
és a hét közepén megszűnik
a véres áldozat és az ételáldozat,
a templomban vészthozó undokság lesz,
és véges-végig megmarad a pusztulás.«
Jegyzetek
8,1 Élám a perzsa birodalom szíve.
8,3 A perzsák és a médek háborúja. A kecskebak Nagy Sándor.
8,9 A kis szarv IV. Antióchosz Epifánész. A „dicső ország” Jeruzsálem.
8,13 A templom 3 évig volt megszentségtelenítve (Kr. e. 167-164).
9,1 Méd Dáriuszt nem ismer a történelem.
9,24 Jeremiás megjövendölte, hogy a fogság 70 évig tart (Jer 25,11-12; 29,10). Dániel ezt értelmezi át 70 évhétre (= 490 év), és az Antióchosz Epifánész általi üldözésre utal vele (bár pontos számítás szerint Kr. e. 96/95-ben telt volna le a 490 év).
9,26 III. Oniás főpapot Kr. e. 170-ben megölték.
9 Az ember kieszeli útját szívében,
de az Úr az, aki lépéseit irányítja.
Jóslat van a király ajkán,
az ítéleten nem véthet a szája.
Súly és mérleg az Úr törvénye szerint van,
az efód minden köve az ő műve.
A királyok utálják azokat, akik igaztalant cselekszenek,
mert igazságosság teszi a trónt szilárddá.
Jegyzetek
16,9 Isten még gonosz terveket is fel tud használni jó célra (vö. Ter 50,20).