A próféta panasza –
7 Rászedtél, Uram,
és hagytam, hogy rászedj!
Erősebb voltál nálam, és győztél!
Nevetség tárgya lettem egész nap,
mindenki gúnyolódik rajtam.
Mert ahányszor csak beszélek, kiáltoznom kell,
erőszakot és elnyomást kiáltanom;
mert az Úr igéje gyalázatomra lett,
és csúfságomra egész nap.
Azt mondtam: »Nem törődöm vele,
és nem beszélek többé az ő nevében.«
De olyan lett szívemben, mint égő tűz,
bezárva csontjaimba;
és hiába erőlködtem, hogy magamban tartsam,
nem győzöm.
Mert hallottam sokak rágalmát,
rettenetet mindenfelől:
»Jelentsétek! Jelentsük fel őt!«
Akik barátságban voltak velem,
mind bukásomat lesik:
»Hátha rá lehet szedni, legyőzhetjük,
és bosszút állhatunk rajta!«
De az Úr velem van, mint hatalmas hős,
ezért üldözőim elbuknak, és nem győznek;
nagyon megszégyenülnek, mert nem járnak sikerrel,
örök gyalázatuk nem megy feledésbe.
Seregek Ura, aki megvizsgálod az igazat,
aki látod a veséket és a szívet,
hadd lássam bosszúdat rajtuk,
mert eléd tártam ügyemet!
Énekeljetek az Úrnak,
dicsérjétek az Urat,
mert megmentette a szegény lelkét
a gonosztevők kezéből!
Átkozott az a nap,
amelyen születtem!
Az a nap, amelyen szült engem anyám,
ne legyen áldott!
Átkozott az a férfi,
aki az örömhírt vitte apámnak:
»Fiúgyermeked született«,
és nagy örömet szerzett neki!
Legyen olyan az a férfi, mint a városok,
amelyeket feldúlt az Úr, és nem bánta meg;
halljon jajkiáltást reggel,
és harci riadót délidőben!
Mert nem ölt meg engem az anyaméhben,
hogy anyám lett volna a sírom,
és méhe örökre terhes volna!
Miért jöttem ki az anyaméhből?
Hogy nyomorúságot és bánatot lássak,
és szégyenben múljanak el napjaim?
Ennek a népnek pedig mondd meg: Így szól az Úr: Íme, én elétek adom az élet útját és a halál útját. Aki ebben a városban marad, az meg fog halni a kard, az éhínség és a dögvész által; aki azonban kimegy, és átpártol a titeket ostromló káldeaiakhoz, az élni fog, és zsákmányul kapja az életét. Mert ez ellen a város ellen fordítom arcomat, a vesztére és nem a javára – mondja az Úr. – Babilon királyának kezébe kerül, és az felégeti tűzzel.
Szózat a királyi házhoz 11Júda királyi házának pedig ezt mondd:
Halljátok az Úr igéjét,
Dávid háza! Így szól az Úr:
Ítélkezzetek reggelenként törvényesen,
és mentsétek meg a kiraboltat az elnyomó kezéből,
nehogy kitörjön haragom, mint a tűz,
és égjen, mert nincs, aki eloltsa,
tetteitek gonoszsága miatt!
Íme, én ellened vagyok, völgy lakója,
síkság kősziklája – mondja az Úr –,
akik így szóltok: ‘Ki száll le ellenünk,
és ki jön be hajlékainkba?’
Meglátogatlak titeket
tetteitek gyümölcse szerint
– mondja az Úr. –
Tüzet gyújtok erdejében,
mely megemészt mindent körülötte.«
Jegyzetek
20,1 A templom felügyelője megbotoztatja azt a Jeremiást, akit maga Isten rendelt „felügyelővé” nemzetek és országok fölé (1,10).
20,5 Jeremiás itt ejti ki első ízben Babilon nevét.
20,7 A próféta Istent teszi felelőssé bajaiért, majd megátkozza saját magát (vö. Jób 3,1-12).
21,1 A két Fássúr (vö. 20,1) nem azonos.
21,1 Cidkija Egyiptom segítségében bízva fellázad Babilon ellen (2Kir 24,18-25,7). Amikor a megtorló babiloni sereg betör, elküld Jeremiáshoz, ám a próféta válasza kemény: Senki se reménykedjen Jeruzsálem csodás megmenekülésében (ahogyan Kr. e. 701-ben történt). Isten most a saját népe ellen fog harcolni.
21,11 A királyságról és a királyokról szóló mondások gyűjteménye
21,11 A király köteles fenntartani az országban az igazságosságot. Ha nem képes rá, Isten elveszi cédrusfa-palotáját („a város erdejét”).