²2  »Menj, és kiáltsd Jeruzsálem fülébe:
Így szól az Úr:
Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére,
jegyességed idejének szeretetére;
amikor utánam jöttél a pusztában,
a be nem vetett földön.

³3  Szent tulajdona Izrael az Úrnak,
termésének zsengéje;
akik eszik, mind megbűnhődnek,
baj jön rájuk, – mondja az Úr. –

⁴4  Halljátok az Úr igéjét, Jákob háza,
és Izrael házának minden nemzetsége!

⁵5  Így szól az Úr:
Milyen gonoszságot találtak bennem atyáitok,
hogy eltávolodtak tőlem?
A semmiség után mentek, és semmivé lettek.

⁶6  Nem mondták: ‘Hol van az Úr,
aki felhozott minket Egyiptom földjéről,
aki vezetett minket a sivatagban,
a puszta és szakadékos földön,
a szikkadt és homályos földön,
a földön, melyen senki sem jár,
és ahol nem lakik ember?’

⁷7  Bevezettelek titeket a gyümölcsöskert földjére,
hogy egyétek annak gyümölcsét és javait;
de amikor bejöttetek, tisztátalanná tettétek földemet,
és örökségemet utálatossággá.

⁸8  A papok nem mondták: ‘Hol van az Úr?’
A törvény magyarázói nem ismertek engem,
és a pásztorok elpártoltak tőlem;
a próféták Baál nevében prófétáltak,
és azok után jártak, amik nem használnak.

⁹9  Ezért még perbe szállok veletek,
– mondja az Úr –,
és fiaitok fiaival is perbe szállok.

¹⁰10  Keljetek csak át a kittiek szigeteire, és lássátok,
küldjetek Kedárba, és figyeljetek jól!
Lássátok: vajon történt-e ilyesmi?

¹¹11  Cserélt-e valamelyik nemzet isteneket?
Pedig azok nem is istenek!
Népem mégis fölcserélte Dicsőségét
azzal, ami nem használ.

¹²12  Borzadjatok el ettől, ti egek,
irtózzatok és dermedjetek meg nagyon!
– mondja az Úr. –

¹³13  Mert két gonoszságot művelt népem:
engem elhagytak, az élő víz forrását,
hogy ciszternákat ássanak maguknak,
repedező ciszternákat,
melyek nem tartják meg a vizet.

¹⁴14  Vajon szolga Izrael,
vagy a házban született rabszolga?
Miért lett prédává?

¹⁵15  Oroszlánkölykök ordítanak fölötte,
kieresztik hangjukat.
Földjét pusztasággá tették,
városai leégtek, nincs lakójuk.

¹⁶16  Memfisz és Tafnesz fiai is
kopaszra nyírják fejed tetejét.

¹⁷17  Nemde ezt az okozza neked,
hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet,
abban az időben, amikor vezetett az úton?

¹⁸18  És most mi közöd Egyiptom útjához,
hogy a Nílus vizét iszod?
És mi közöd Asszíria útjához,
hogy a Folyam vizét iszod?

¹⁹19  Megfenyít téged saját gonoszságod,
és elpártolásaid büntetnek téged.
Tudd meg és lásd, milyen rossz és keserves,
hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet,
és nincs benned félelem irántam!
– mondja az Úr, a Seregek Istene. –

²⁰20  Bizony, már régtől fogva összetörted igádat,
széttépted bilincseidet,
és azt mondtad: ‘Nem szolgálok!’
Mert minden magas dombon
és minden zöldellő fa alatt
lefekszel, mint egy parázna.

²¹21  Én mint nemes szőlőfajtát ültettelek el,
mint egészen valódi magot;
hogyan változtál át nekem
idegen szőlőtő vadhajtásává?

²²22  Ha meg is mosod magad lúggal,
és bőven használsz is szappant,
bűnöd szennyfolt marad előttem
– mondja az Úristen. –

²³23  Hogyan mondhatod: ‘Nem vagyok tisztátalan,
nem jártam a Baálok után?’
Nézd utadat a völgyben,
ismerd fel, mit tettél,
te gyors lábú tevekanca,
mely össze-vissza futkos útjain!

²⁴24  Pusztához szokott vadszamár,
mely érzéki vágyában levegő után kapkod!
Gerjedelmét ki fékezhetné meg?
Bárki keresi, nem kell fáradnia,
rátalál a maga hónapjában.

²⁵25  Óvd lábadat a mezítláb járástól,
és torkodat a szomjúságtól!
De te így szóltál: ‘Hiába, nem lehet!
Mert szeretem az idegeneket,
és utánuk járok.’

²⁶26  Ahogy megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják,
úgy szégyenült meg Izrael háza:
ők maguk, királyaik és fejedelmeik,
papjaik és prófétáik,

²⁷27  akik így szólnak a fához: ‘Atyám vagy te’,
és a kőhöz: ‘Te szültél engem.’
Mert hátukat fordítják felém, és nem arcukat.
De bajuk idején így szólnak majd:
‘Kelj fel, és szabadíts meg minket!’

²⁸28  Hol vannak isteneid, melyeket alkottál magadnak?
Keljenek fel, ha meg tudnak szabadítani bajod idején!
Hiszen amennyi városaid száma,
annyi lett az istened, Júda!

²⁹29  Miért pereltek velem?
Mindnyájan elpártoltatok tőlem,
– mondja az Úr. –

³⁰30  Hiába vertem meg fiaitokat,
az intelmet nem fogadták meg;
elemésztette kardotok prófétáitokat,
mint pusztító oroszlán.

³¹31  Ó, te nemzedék!
Lássátok az Úr igéjét!
Vajon pusztaság voltam Izraelnek,
vagy a sűrű sötétség földje?
Miért mondta népem: ‘Szabadon kószálunk,
nem megyünk többé hozzád?’

³²32  Megfeledkezik-e ékszeréről a szűz,
vagy díszes övéről a menyasszony?
Népem mégis megfeledkezett rólam
számtalan napon át.

³³33  Milyen jól tudod utadat,
amikor szerelmet keresel!
Így a gonoszságokhoz is
hozzászoktattad útjaidat.

³⁴34  Még ruhád szegélyén is található
szegény, ártatlan emberek vére,
akiket nem betörésen kaptál rajta,
hanem mindezeknek ellene voltak.

³⁵35  Mégis így szóltál: ‘Ártatlan vagyok,
igen, elfordult haragja tőlem.’
Íme, én ítéletet tartok fölötted,
mert azt mondtad: ‘Nem vétkeztem.’

³⁶36  Milyen könnyelműen változtatod utadat!
De Egyiptommal is szégyent vallasz,
ahogyan szégyent vallottál Asszíriával.

³⁷37  Onnan is kijössz majd,
és kezeddel fogod a fejedet;
mert elvetette az Úr azokat, akikben bízol,
és nem lesz szerencséd velük.

¹1  Ha elbocsátja egy férfi a feleségét,
s az eltávozik tőle
és egy másik férfié lesz,
vajon visszatérhet-e még ahhoz?
Nem volna-e teljesen megszentségtelenített
az az ország?
Akkor te, aki sok szeretővel paráználkodtál,
visszatérhetsz-e hozzám?
– mondja az Úr. –

²2  Emeld fel szemedet a kopár halmokra, és lásd!
Hol nem háltak veled?
Az utak mentén ültél előttük,
mint az arab a pusztában,
és megszentségtelenítetted az országot
paráznaságoddal és gonoszságoddal.

³3  Ezért maradtak el az esőzések,
és kései eső sem volt.
Homlokod olyan lett, mint a parázna asszonyé:
nem akartál pirulni.

⁴4  Ugye most így kiáltasz hozzám: ‘Atyám!
Ifjúkorom bizalmas barátja vagy te!

⁵5  Vajon örökké haragszik,
vagy megtartja haragját mindvégig?’
Íme, így szóltál, de tetted a rosszat,
amennyire csak képes voltál.«

Térj vissza, te elpártolt Izrael! – mondja az Úr. –
Nem fordítom el arcomat tőletek,
mert kegyes vagyok – mondja az Úr –,
nem haragszom örökké.

¹³13  Csak ismerd el bűnödet,
hogy az Úrral, a te Isteneddel szakítottál,
és elkószáltál útjaidon az idegenek felé,
minden zöldellő fa alá,
de szavamra nem hallgattatok!
– mondja az Úr. –

Milyen szívesen sorolnálak téged a fiak közé,
és adnék neked kívánatos földet,
nemzetek seregeinek pompás örökségét!
Azt mondtam, szólíts így: Atyám,
és ne fordulj el tőlem!

De ahogy az asszony hűtlen lesz társához,
úgy lettetek hűtlenek hozzám, Izrael háza«

²¹21  Hang hallatszik a kopár halmokon:
Izrael fiainak esdeklő sírása;
mert görbe útra tértek,
megfeledkeztek az Úrról, az ő Istenükről.

²²22  »Térjetek vissza, elpártolt fiak,
meggyógyítom elpártolástokat!«
»Íme, eljöttünk hozzád,
mert te vagy az Úr, a mi Istenünk!

²³23  Valóban hazugok voltak a halmok
és a hegyek lármája;
valóban az Úrban, a mi Istenünkben
van Izrael üdvössége!

²⁴24  A gyalázatos bálvány felemésztette
atyáink szerzeményét ifjúkorunktól fogva:
juhaikat és marháikat,
fiaikat és leányaikat.

²⁵25  Fetrengünk gyalázatunkban,
és elborít minket szégyenünk,
mert az Úr, a mi Istenünk ellen vétkeztünk
mi és atyáink, ifjúkorunktól fogva
mind a mai napig;
és nem hallgattunk az Úr, a mi Istenünk szavára.«

»Ha megtérsz, Izrael,
ha hozzám megtérsz,
ha eltávolítod utálatosságaidat színem elől,
és nem tévelyegsz,

²2  ha így esküszöl: ‘Él az Úr!’,
hűséggel, törvénnyel és igazsággal,
akkor áldást nyernek benne a nemzetek,
és benne fognak dicsekedni.

³3  Mert így szól az Úr
Júda férfiaihoz és Jeruzsálemhez:
Szántsatok fel magatoknak ugart,
és ne vessetek tövisek közé!

⁴4  Metélkedjetek körül az Úrnak,
és távolítsátok el szívetek előbőrét,
Júda férfiai és Jeruzsálem lakói!
Nehogy előtörjön haragom, mint a tűz,
és fellángoljon, mert nincs, aki eloltsa,
tetteitek gonoszsága miatt!

⁵5  Hirdessétek Júdában,
adjátok tudtul Jeruzsálemben, és mondjátok,
fújjátok meg a harsonát az országban,
kiáltsatok teli torokból, és mondjátok:
‘Gyülekezzetek, és menjünk
a megerősített városokba!’

⁶6  Emeljetek jelzőpóznát Sion irányában,
meneküljetek, meg ne álljatok,
mert veszedelmet hozok észak felől,
és nagy pusztulást!

⁷7  Előjött az oroszlán a bozótjából,
és a nemzetek pusztítója elindult,
kijött helyéről, hogy pusztasággá tegye országodat.
Városaid romba dőlnek,
lakó nélkül maradnak.

⁸8  Ezért öltsetek zsákruhát,
sírjatok és jajgassatok,
mert nem fordult el tőlünk
az Úr izzó haragja!

⁹9  Ez történik majd azon a napon
– mondja az Úr –:
odalesz a király szíve
és a fejedelmek szíve;
elborzadnak a papok,
és a próféták megdöbbennek.«

¹⁰10  Így szóltam: »Jaj, Uram, Isten!
Bizony nagyon rászedted
ezt a népet és Jeruzsálemet,
amikor azt mondtad: ‘Békességetek lesz’,
holott lelkünkig hatolt a kard!«

¹¹11  Abban az időben ezt mondják majd
ennek a népnek és Jeruzsálemnek:
»Kopár halmok forró szele
a pusztában, népem leányának útján,
nem szelelésre és nem tisztításra!

¹²12  Ennél erősebb szél jön felém!
Most én is ítéletet mondok fölöttük.«

¹³13  Íme, mint a felhők, úgy vonul fel,
és mint a szélvész, olyanok a szekerei;
gyorsabbak a sasoknál lovai.
Jaj nekünk, mert elvesztünk!

¹⁴14  Tisztítsd meg a rossztól szívedet, Jeruzsálem,
hogy megszabadulj!
Meddig tartózkodnak még bensődben
gonosz gondolataid?

¹⁵15  Mert hírmondó hangja hallatszik Dánból,
és veszedelmet hirdetőé Efraim hegyéről.

¹⁶16  Figyelmeztessétek a nemzeteket: Íme, itt vannak!
Hirdessétek Jeruzsálemnek:
»Ostromlók jönnek a messzi földről,
és kieresztik hangjukat Júda városai ellen.

¹⁷17  Mint mezőőrök, olyanok vele szemben körös-körül,
mert nekem ellenszegült« – mondja az Úr.

¹⁸18  Utad és tetteid okozták ezeket neked;
ez a te gonoszságod bizony keserű,
bizony a szívedig hatolt!

¹⁹19  A bensőm, a bensőm! Gyötrődöm!
A szívem falai!
Háborog bennem a szívem,
nem hallgathatok,
mert kürtszót hall a lelkem,
harci riadót.

²⁰20  Csapás csapást ért,
bizony elpusztult az egész ország;
hirtelen pusztultak el sátraim,
egy szempillantás alatt sátorkárpitjaim.

²¹21  Meddig kell még zászlót látnom,
kürtszót hallanom?

²²22  »Bizony, oktalan az én népem,
nem ismernek engem;
esztelen fiak ők,
és nem értelmesek.
Értenek ahhoz, hogy rosszat tegyenek,
de jót tenni nem tudnak.«

²³23  Láttam a földet: íme, puszta és kietlen;
és az eget: nincs világossága.

²⁴24  Láttam a hegyeket: íme, rengenek,
és a halmok is mind megrendültek.

²⁵25  Láttam, hogy íme, nincs ember,
s az ég madarai is mind elmenekültek.

²⁶26  Láttam, hogy íme, a gyümölcsöskert puszta lett,
és minden városa romba dőlt
az Úr színe előtt, izzó haragja előtt.

²⁷27  Mert így szól az Úr:
»Pusztasággá lesz az egész föld,
bár véget nem vetek neki.

²⁸28  Ezért gyászol a föld,
és elsötétednek az egek odafenn;
mert megmondtam, elterveztem,
nem bánom meg, és nem térek el tőle.«

²⁹29  Lovasok és íjászok hangja elől
menekül az egész város;
bemennek a sűrűségekbe,
és a sziklákra másznak;
minden város elhagyatott,
és nem lakik bennük senki.

³⁰30  És te, elpusztítva mit teszel majd?
Öltözz bár bíborba,
ékesítsd bár magad aranyékszerekkel,
fesd ki bár festékkel szemedet:
hiába szépíted magadat!
Megvetettek téged szeretőid,
életedre törnek.

³¹31  Mert hangot hallok, mint vajúdó asszonyét,
mint annak szorongását, aki először szül;
Sion leányának hangját,
aki sóhajt, és kitárja kezét:
»Jaj nekem, mert kimerült a lelkem
a gyilkosok miatt!«

¹1  Járjátok be Jeruzsálem utcáit,
nézzetek szét és tudakozódjatok,
kutassatok a terein!
Vajon találtok-e olyan embert,
van-e olyan, aki jog szerint cselekszik,
és hűségre törekszik?
Akkor megbocsátok neki.

²2  Ha így szólnak is: »Él az Úr!«,
mégis hamisan esküsznek.

³3  Uram, nemde szemed a hűséget nézi?
Megverted őket, de nem fájlalták,
végeztél velük, de vonakodtak megfogadni az intelmet;
keményebbé tették arcukat a kősziklánál,
vonakodtak megtérni.

⁴4  Én pedig így szóltam:
»Csak a szegények oktalanok,
mert nem ismerik az Úr útját,
Istenük törvényét.

⁵5  Elmegyek hát a hatalmasokhoz,
és beszélek velük,
mert ők ismerik az Úr útját,
Istenük törvényét.«
De ők éppúgy összetörték az igát,
széttépték a kötelékeket.

⁶6  Ezért megöli őket az oroszlán az erdőből,
a pusztai farkas elpusztítja őket;
párduc leselkedik városaik előtt,
széttép mindenkit, aki kijön onnan;
mert megsokasodtak vétkeik,
elhatalmasodtak elpártolásaik.

⁷7  »Miért bocsássak meg neked?
Fiaid elhagytak engem,
és azokra esküdtek, akik nem istenek.
Jóllakattam őket, mégis házasságot törtek,
és parázna nő házába sereglenek.

⁸8  Jól táplált, viháncoló lovakká lettek,
mindegyik a másik feleségére nyerít.

⁹9  Vajon ezeket ne kérjem számon?
– mondja az Úr. –
Vagy ilyen nemzeten
ne bosszuljam meg magam?

¹⁰10  Menjetek fel szőlősteraszaira, és pusztítsátok,
de véget ne vessetek neki!
Távolítsátok el indáit,
mert nem az Úréi azok!

¹¹11  Mert teljesen hűtlen lett hozzám
Izrael háza és Júda háza«
– mondja az Úr.

¹²12  Megtagadták az Urat,
és így szóltak: »Nincs ő!
Nem is jön ránk baj,
kardot és éhínséget nem fogunk látni!

¹³13  A próféták széllé lesznek,
és az ige nincsen bennük.
Így fog történni velük.«

¹⁴14  Ezért így szól az Úr, a Seregek Istene:
»Mivel ezt az igét mondtátok,
íme, én tűzzé teszem igéimet a szádban,
ezt a népet pedig fává,
és meg fogja emészteni őket.

¹⁵15  Íme, én elhozok rátok
egy nemzetet a távolból,
Izrael háza – mondja az Úr. –
Erős nemzet az, ősidőből való nemzet,
olyan nemzet, melynek nem ismered nyelvét,
és nem érted, mit beszél.

¹⁶16  Tegze olyan, mint a nyitott sír,
mindnyájan hősök.

¹⁷17  Elemészti aratásodat és kenyeredet,
elemészti fiaidat és leányaidat,
elemészti juhaidat és marháidat,
elemészti szőlődet és fügefádat;
karddal lerombolja megerősített városaidat,
amelyekben bizakodsz.

¹⁸18  De azokban a napokban sem vetek véget nektek«
– mondja az Úr.

²⁰20  Hirdessétek ezt Jákob házában,
és adjátok tudtul Júdában:

²¹21  »Halljátok hát ezt,
ostoba nép, melynek nincs esze!
Van szemük, de nem látnak,
van fülük, de nem hallanak.

²²22  Vajon nem féltek engem? – mondja az Úr. –
Vagy színem előtt nem remegtek?
Én tettem a fövenyt a tenger határává,
örök korlátként, melyet nem léphet át.
Háborognak, de nem bírnak vele hullámai,
és zúgnak, de nem lépik át.«

²³23  Ennek a népnek azonban
konok és dacos lett a szíve,
eltávoztak és elmentek.

²⁴24  Nem mondták szívükben:
»Féljük az Urat, a mi Istenünket,
aki esőt ad,
korai és kései esőt a maga idejében;
az aratásra rendelt heteket megtartja nekünk!«

²⁵25  Bűneitek hiúsították meg ezeket,
és vétkeitek tartották vissza tőletek a jót.

²⁶26  Mert népem között istentelenek találhatók:
leselkednek, ahogy lehajolnak a madarászok,
csapdát állítanak, embereket fognak meg.

²⁷27  Amint a kalitka tele van madárral,
úgy vannak tele házaik csalárdsággal;
ezért lettek nagyok és gazdagok.

²⁸28  Kövérek és hájasak lettek,
és a gonoszságban sem ismernek határt.
Nem hoznak ítéletet a perben,
az árva perében, hogy sikerre vigyék;
és a szegények jogát nem védik meg.

²⁹29  Vajon ezeket ne kérjem számon?
– mondja az Úr. –
Vagy ilyen nemzeten
ne bosszuljam meg magam?

³⁰30  Borzalmas és rettenetes dolgok
történnek az országban:

³¹31  a próféták hazugságot prófétálnak,
és a papok mellettük hatalmaskodnak,
népem pedig szereti ezt.
De mit tesztek majd a végén?