Az isteni ítélet okai Amikor majd hírül adod ennek a népnek mindezeket az igéket, azt mondják neked: ‘Miért mondta ki az Úr rólunk mindezt a nagy bajt? Mi a bűnünk, és mi a vétkünk, amellyel vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen?’ Akkor mondd nekik: Mert atyáitok elhagytak engem – mondja az Úr –, és más istenek után mentek, azoknak szolgáltak, és előttük borultak le; engem pedig elhagytak, és törvényemet nem tartották meg. De ti még atyáitoknál is gonoszabbul cselekedtetek, mert íme, mindegyiktek a maga gonosz szívének megátalkodottsága után megy, nem hallgatva rám. Ezért kihajítalak titeket ebből az országból abba az országba, melyet nem ismertetek, sem ti, sem atyáitok; ott majd szolgálhattok más isteneknek éjjel-nappal, mert nem adok kegyelmet nektek!
14Azért íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor nem mondják többé: ‘Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait Egyiptom földjéről!’, hanem: ‘Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait észak földjéről és mindazokból az országokból, ahová elűzte őket!’; mert visszaviszem őket földjükre, melyet atyáiknak adtam.
Íme, én sok halászt küldök – mondja az Úr –, hogy kihalásszák őket; azután pedig sok vadászt küldök, hogy felhajtsák őket minden hegyről, minden dombról és a kősziklák hasadékaiból. Mert szemem ott van minden útjukon, nem rejtőzhetnek el színem elől; és nem marad rejtve bűnük szemem előtt. Először kétszeresen megfizetek nekik bűnükért és vétkükért, mert megszentségtelenítették országomat; undok és utálatos bálványaik hulláival töltötték meg örökségemet.«
A nép megtérése
Uram, én erőm és erősségem,
menedékem a szorongatás napján!
Hozzád jönnek majd a nemzetek
a föld végeiről, és ezt mondják:
»Valóban, hazugság volt atyáink örökrésze,
hiábavalóság, és semmi sem használ közülük.«
Vajon csinálhat-e magának az ember isteneket?
Hiszen azok nem istenek!
»Azért íme, én megismertetem velük,
ezúttal megmutatom nekik
kezemet és hatalmamat;
és megtudják, hogy az én nevem: az Úr.«
gyémántheggyel van rávésve
szívük táblájára
és oltáraik szarvaira,
hogy fiaik megemlékezzenek oltáraikról
és oszlopaikról a zöldellő fák mellett,
a magas halmokon,
a vidék hegyein.
»Vagyonodat, összes kincsedet
prédául adom,
magaslataidat a vétek miatt,
minden határodban.
Elszakadsz örökségedtől,
amelyet neked adtam,
és ellenségeid szolgájává teszlek
abban az országban, melyet nem ismersz;
mert lángra lobbantottátok haragomat,
örökké égni fog!«
Így szól az Úr:
»Átkozott az ember, aki emberben bízik
és testet tesz támaszává,
de az Úrtól eltávozik szíve!
Olyan lesz, mint a tamariszk a pusztában:
nem látja, ha valami jó jön;
kiaszott vidéken lakik a sivatagban,
szikes és lakatlan földön.
Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik,
és az Úr lesz bizodalma!
Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa,
mely a folyóhoz ereszti gyökereit:
nem fél, ha jön a hőség,
lombja zöldellni fog;
száraz esztendőben sem aggódik,
és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.
9 Csalárdabb a szív mindennél, és gyógyíthatatlan;
ki ismeri azt?
Én, az Úr, kikutatom a szívet,
megvizsgálom a veséket,
hogy megfizessek kinek-kinek az útja szerint,
cselekedeteinek gyümölcse szerint.
Mint a fogolymadár, mely kotlik, bár nem tojt,
olyan, aki gazdagságot szerez, de nem törvényesen.
Napjai közepén itt kell hagynia,
és a végén bolonddá lesz.«
12 Dicsőség Trónja, Fenséges kezdettől fogva,
szentélyünk Helye!
13 Izrael reménysége, Uram!
Akik elhagynak téged,
mind megszégyenülnek;
a tőled elpártolókat a porba írják,
mert elhagyták az élő vizek forrását, az Urat.
Gyógyíts meg engem, Uram, és meggyógyulok,
szabadíts meg engem, és megszabadulok,
mert dicsőségem te vagy!
Íme, ők azt mondják nekem:
»Hol van az Úr igéje? Jöjjön hát!«
De én nem sürgettelek a rosszra téged,
és a végzetes napot nem kívántam, te tudod.
Ami kijött az ajkamon,
színed előtt volt.
Ne légy nekem rettegésemre;
menedékem te vagy a baj napján!
Szégyenüljenek meg üldözőim,
de ne szégyenüljek meg én!
Rettegjenek ők, de ne rettegjek én!
Hozd el rájuk a baj napját,
és kétszeres töréssel törd össze őket!
Jegyzetek
16,1 Jeremiás élete is jel: nincs felesége és gyermeke, azaz nincs jövője. Már most átéli népének közelgő tragédiáját.
16,6 Korabeli gyászszokások.
16,14 Jer 23,7-8-ból idekerült vigasztaló jövendölés.
17,1 A bűn belevésődik a bűnös lelkébe.
17,9 Az ember lényege szerint megbízhatatlan, reagálása mindig kiszámíthatatlan.
17,12 A próféta fenyegetései nem teljesednek. Jeremiás lelkében kettős vágy él: bár szeretné, ha az Úr általa kihirdetett szava teljesedne, mégsem kívánja népe vesztét.
17,13 Azok nevét írták a porba, akiket kizártak a nép közösségéből.
17,19 A próféta prédikációját későbbi szerzők jelentősen átdolgozták (vö. Neh 13,15-22).