Gyászol Júda,
és kapui hervadoznak,
bánkódnak a földre roskadva;
Jeruzsálem kiáltása felszáll.
Hatalmasaik vízért küldik szolgáikat;
elmennek a gödrökhöz,
de nem találnak vizet,
üres edényekkel térnek vissza;
szégyent vallanak és csalódnak,
befödik a fejüket.
A termőföld miatt, mely megzavarodott,
mert nem volt eső a földön,
szégyent vallanak a földművesek,
befödik a fejüket.
Mert a szarvasünő is a mezőn,
ha megellett, otthagyja borját,
mert nincs zöld növény.
Vadszamarak állnak a kopár dombokon,
levegő után kapkodnak, mint a sakálok;
szemük elgyengül, mert nincs fű.
»Ha bűneink tanúskodnak is ellenünk,
Uram, cselekedj a te nevedért!
Mert sok a mi elpártolásunk,
ellened vétkeztünk.
Izrael reménysége,
szabadítója a nyomorúság idején!
Miért vagy olyan, mint jövevény az országban,
és mint vándor, aki éjszakázni tér be?
Miért vagy olyan, mint rémült férfi,
mint olyan hős, aki nem tud megszabadítani?
Hiszen te közöttünk vagy, Uram,
és a te nevedet viseljük;
ne hagyj el minket!«
Ezt mondta nekem az Úr: »Ne imádkozz ezért a népért, a javára! Ha böjtölnek, nem hallgatom meg könyörgésüket, és ha égő- és ételáldozatot mutatnak be, nem kedvelem, hanem karddal, éhínséggel és dögvésszel semmisítem meg őket.« Erre így szóltam: »Jaj, Uram, Isten! Íme, a próféták azt mondják nekik: ‘Nem láttok kardot, és éhínség nem lesz nálatok, hanem állandó békességet adok nektek ezen a helyen.’« De az Úr ezt mondta nekem: »Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, és nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló jóslatot és saját szívük csalárdságát prófétálják nektek. Ezért így szól az Úr a prófétákról, akik az én nevemben prófétálnak, pedig én nem küldtem őket, és azt mondják: ‘Kard és éhínség nem lesz ebben az országban’: Kard és éhínség által vesznek el azok a próféták. A nép pedig, amelynek prófétálnak, odadobva hever majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és kard miatt, s nem lesz, aki eltemesse őket: őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; mert kiöntöm rájuk gonoszságukat.
Mondd nekik ezt az igét:
Szemem könnyet hullat éjjel-nappal,
és nem csillapodik,
mert nagy töréssel tört össze
népem szűz leánya,
nagyon fájó sebbel.
Ha kimegyek a mezőre,
íme, karddal megöltek vannak ott,
és ha bemegyek a városba,
íme, éhségtől elgyengültek.
Bizony, próféta is, pap is elvándoroltak
olyan országba, melyet nem ismertek.«
19 Vajon végleg elvetetted Júdát,
vagy Siont megutálta lelked?
Miért vertél meg minket úgy,
hogy nincs számunkra gyógyulás?
Békességre vártunk, de nincs semmi jó;
és a gyógyulás idejére, de íme, rettenet!
Elismerjük, Uram, gonoszságunkat,
atyáink bűnét, hogy vétkeztünk ellened.
Ne vesd el neved miatt,
ne gyalázd meg dicsőséged trónját!
Emlékezz, ne bontsd fel szövetségedet velünk!
Vannak-e a nemzetek bálványai közt esőt adók?
Vagy az egek adnak-e záporesőket?
Nemde te vagy az Úr, a mi Istenünk,
és terád várunk?
Mert te alkottad mindezeket.
Aki halálra való, a halálra;
aki kardra, a kardra;
aki éhínségre, az éhínségre;
és aki fogságra, a fogságra.
Jeruzsálem pusztulása
Mert ki szánakozik rajtad, Jeruzsálem?
És ki mutat részvétet irántad?
Ki lép oda, hogy megkérdezzen jóléted felől?
Te elvetettél engem – mondja az Úr –,
hátat fordítva elmentél;
ezért kinyújtottam rád kezemet, és tönkretettelek,
belefáradtam a könyörülésbe.
Szétszórtam őket szórólapáttal
az ország kapuiban;
gyermektelenné tettem, veszni hagytam népemet,
útjaikról nem tértek meg.
Több lett előttem özvegye
a tenger fövenyénél;
hoztam nekik az ifjú anyjára
pusztítót délben;
rábocsátottam hirtelen
lázat és rettegést.
Elhervadt, aki hétszer szült,
kilehelte lelkét,
lement a napja még nappal,
szégyent vallott és csalódott;
maradékukat pedig a kardnak adom
ellenségeik színe előtt«
– mondja az Úr.
10 Jaj nekem, anyám, hogy megszültél engem,
a perlekedés emberét és viszály emberét
az egész ország számára!
Nem adtam kölcsönt, és nekem sem kölcsönöztek,
mégis mindenki átkoz engem.
Ezt mondta az Úr:
»Bizony, javadat szolgáltam,
bizony, arra késztettem az ellenséget,
hogy esedezzék hozzád
baj idején és szorongatás idején.
Vajon összetörik-e a vas,
az északi vas és a réz?
»Vagyonodat és kincseidet
prédául adom, nem vételárért,
összes vétked miatt minden határodban.
Ellenségeid szolgájává teszlek
olyan országban, amelyet nem ismersz;
mert lángra lobbant haragom,
miattatok ég.«
Te tudod, Uram!
Emlékezz meg rólam, és látogass meg engem,
állj bosszút értem üldözőimen!
Hosszantűrő vagy: ne taszíts el engem!
Tudd meg, hogy érted viselek gyalázatot!
Ha rátaláltam igéidre,
eledelemmé váltak;
igéd nekem örömöm
és szívem vidámsága lett;
mert a te nevedet viselem,
Uram, Seregek Istene!
Nem ültem a tréfálkozók körében,
és nem vigadoztam;
kezed súlya miatt egymagamban ültem,
mert bosszúsággal töltöttél el engem.
Miért lett fájdalmam örökké tartó,
és sebem halálos?
Nem akar meggyógyulni.
Bizony, olyan vagy számomra,
mint a csalóka patak,
melynek nem állandó a vize.
Ezért így szól az Úr:
»Ha visszatérsz, engedlek visszatérni,
hogy színem előtt állhass;
és ha előhozod az értékest az értéktelenből,
mintegy az én szám leszel.
Térjenek vissza ők hozzád,
de te ne térj vissza hozzájuk!
Ez előtt a nép előtt
bevehetetlen ércfallá teszlek téged.
Harcolnak majd ellened,
de nem bírnak veled;
mert én veled vagyok,
hogy megszabadítsalak és megmentselek téged
– mondja az Úr. –
Megmentelek téged a gonoszok kezéből,
és megváltalak az erőszakosok markából.«
Jegyzetek
14,1 Gyászliturgia: a szükséghelyzet leírása (1-6), bűnvallomás (7-9), a próféta kemény válasza, amely leleplezi a hamis próféták hazug bizakodását (10-16).
14,19 Töredék egy bűnbánati liturgiából: panasz és bűnvallomás.
15,10 Jeremiás nem érzi Isten közelségét. Válaszul az Úr megismétli az ígéretet, amit a meghívásakor adott neki (1,18-19).