1            Igaz vagy, Uram,
                                            ha vitatkozom is veled;
                                            mégis hadd folytassak pert veled!
                                            Miért sikeres az istentelenek útja?
                                            Nyugodtan élnek mind a hűtlenül elpártolók.    
            Elültetted őket, gyökeret is vertek,
                                            fejlődnek, gyümölcsöt is hoznak;
                                            közel vagy a szájukhoz,
                                            de távol a veséjüktől.    
            Te, Uram, ismersz engem, látsz engem,
                                            és megvizsgáltad, hogy szívem veled van.
                                            Különítsd el őket, mint juhokat a levágásra,
                                            és jelöld meg őket a leölés napjára!    
            Meddig fog még gyászolni a föld,
                                            és lesz száraz az egész mező füve?
                                            A rajta lakók gonoszsága miatt
                                            eltűnt állat és madár;
                                            mert azt mondták:
                                            »Nem fogja meglátni végünket!«    
            »Ha gyalogosokkal futottál, mégis kifárasztottak,
                                            hogyan fogsz versenyezni a lovakkal?
                                            Békés földön biztonságban érzed ugyan magad,
                                            de mit csinálsz majd a Jordán sűrűjében?    
            Bizony, még testvéreid és atyád háza is,
                                            még ők is hűtlenek lettek hozzád,
                                            még ők is teli torokkal kiáltoznak mögötted.
                                            Ne higgy nekik, még ha jót mondanak is neked!«    
        7            »Elhagytam házamat,
                                            elvetettem örökségemet;
                                            átadtam lelkem kedvesét
                                            ellenségeinek kezébe.    
            Olyan lett hozzám örökségem,
                                            mint oroszlán az erdőben:
                                            kieresztette ellenem hangját,
                                            ezért meggyűlöltem őt.    
            Vajon tarka madár az én örökségem,
                                            melyet madarak fognak körül?
                                            Gyertek, gyűljetek össze, mezei vadak mind,
                                            jöjjetek enni!    
            Sok pásztor pusztította szőlőmet,
                                            eltiporták osztályrészemet;
                                            drága osztályrészemet
                                            puszta sivataggá tették.    
            Pusztává tették,
                                            gyászol előttem pusztaságként;
                                            elpusztult az egész ország,
                                            mert nincs senki, aki szívére venné.«    
            Minden kopár dombra a sivatagban
                                            pusztítók jöttek,
                                            mert az Úr kardja emészt
                                            az ország egyik végétől az ország másik végéig;
                                            nincs békessége egyetlen testnek sem.    
            Búzát vetettek, de tövist arattak,
                                            kimerültek, de nincs hasznuk belőle.
                                            Szégyenkezzetek termésetek miatt,
                                            az Úr izzó haragja miatt!    
Jelképes cselekedet: az öv 13 Így szólt hozzám az Úr: »Menj, vásárolj magadnak egy lenövet, és tedd a derekadra, de vízbe ne rakd!« Megvásároltam az övet az Úr igéje szerint, és a derekamra tettem. Akkor másodszor is hangzott az Úr igéje hozzám: »Vedd az övet, melyet vásároltál, és a derekadon van! Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és rejtsd el ott a sziklahasadékban!« Erre elmentem, és elrejtettem az Eufrátesznél, amint az Úr megparancsolta nekem. Történt pedig sok nap múltán, hogy az Úr ezt mondta nekem: »Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és vedd el onnan az övet, melyről megparancsoltam neked, hogy rejtsd el ott!« Erre elmentem az Eufráteszhez, kiástam és elvettem az övet arról a helyről, ahova elrejtettem; de íme, az öv tönkrement, és semmire sem volt használható. Akkor hangzott az Úr igéje hozzám: »Így szól az Úr: Így fogom tönkretenni Júda büszkeségét és Jeruzsálem nagy büszkeségét. Ez a gonosz nép, amely vonakodik meghallgatni igéimet, szíve megátalkodottsága szerint jár, és más istenek után megy, hogy azoknak szolgáljon, és előttük boruljon le, olyan lesz, mint ez az öv, mely semmire sem használható. Mert ahogy az öv az ember derekához tapad, úgy tapasztottam magamhoz Izrael egész házát és Júda egész házát – mondja az Úr –, hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicsőségem és ékességem; – de nem hallgattak rám.
12Mondd azért nekik ezt az igét: Így szól az Úr, Izrael Istene: Minden korsó megtelik borral. Erre majd azt mondják neked: ‘Vajon nem tudjuk-e jól, hogy minden korsó megtelik borral?’ Akkor mondd nekik: Így szól az Úr: Íme, én megtöltöm ennek az országnak minden lakóját, a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját részegséggel. És odacsapom őket, egyiket a másikhoz, apákat és fiakat együtt – mondja az Úr. – Nem szánakozom, nem könyörülök és nem irgalmazok: elpusztítom őket.«
Az önhittek ellen
            Halljátok és fogjátok fel fületekkel:
                                            ne legyetek kevélyek, mert az Úr szólt!    
            Adjatok az Úrnak, a ti Istenetek dicsőséget,
                                            mielőtt besötétedne,
                                            és mielőtt megbotlana lábatok
                                            a homályos hegyeken!
                                            Világosságra vártok,
                                            de ő halál árnyékává teszi azt,
                                            sötét felhővé változtatja.    
            Ha nem hallgatjátok meg ezt,
                                            titokban sírni fog a lelkem a gőg miatt;
                                            könnyezve könnyezik és könnyet hullat a szemem,
                                            mert fogságba került az Úr nyája.    
        18            »Mondd a királynak és az anyakirálynénak:
                                            Alacsonyra üljetek,
                                            mert leesett fejetekről ékes koronátok!    
            A délvidék városai el vannak zárva,
                                            és nincs, aki megnyissa őket.
                                            Fogságba került egész Júda,
                                            fogságba került teljesen.    
        20            Emeld fel szemedet,
                                            és nézd az észak felől érkezőket!
                                            Hol van a neked adott nyáj,
                                            pompás juhaid?    
            Mit mondasz majd, amikor föléd rendeli,
                                            akiket te szoktattál oda magadhoz:
                                            bizalmas barátaidat, a fejed fölé?
                                            Vajon nem fognak el fájdalmak téged,
                                            mint a szülő asszonyt?    
            Talán azt mondod szívedben:
                                            ‘Miért értek engem ezek?’
                                            Sok bűnöd miatt hajtották fel ruhádat,
                                            és követtek el erőszakot rajtad.    
            Vajon megváltoztathatja-e bőrét az etióp,
                                            vagy tarka csíkjait a párduc?
                                            Akkor tudtok majd ti is jót tenni,
                                            akik hozzászoktatok a gonosztevéshez.    
            Szétszórom őket mint a pelyvát,
                                            amely tovaszáll a pusztai szélben.    
            Ez a te sorsod és kimért részed tőlem
                                            – mondja az Úr –,
                                            mert megfeledkeztél rólam,
                                            és a hazugságban bíztál.    
            Ezért én is felhúzom ruhádat az arcodig,
                                            hogy láthatóvá legyen szégyened:    
            házasságtöréseid és nyihogásaid,
                                            paráznaságod gaztette.
                                            A magaslatokon, a mezőn
                                            láttam undokságaidat.
                                            Jaj neked, Jeruzsálem,
                                            nem tudsz megtisztulni!
                                            Meddig tart ez még?«    
Jegyzetek
12,1 Hasonló Jób kérdése (Jób 21,7-13; vö. Zsolt 73,3-12). Válaszul egy kérdést kap: Ha már most kétségbe esel, mit fogsz tenni később, amikor még többet kell szenvedned?
12,7 Vö. 2Kir 24,2-4.
12,14 A szomszédos pogány népek éppúgy, mint Izrael, fogságba kerülnek bűneik miatt, de ha megtérnek, Isten őket is hazavezérli.
13,12 Isten megrészegíti népét haragjának kelyhéből, szenvedésekkel.
13,18 Jojachin és anyja Kr. e. 597-ben elvesztették a koronájukat (2Kir 24,8-17).
13,20 A népek, akiknek Izrael eladta magát, megalázzák majd őt mint egy szajhát.