Az első négy harsona A hét angyal, akiknél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát.
Az első angyal megfújta a harsonát. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz támadt, és a földre hullott. A föld harmadrésze megégett, a fák harmadrésze elhamvadt, és minden zöldellő fűszál kiégett.
A második angyal megfújta a harsonát. Valami tűzzel égő nagy hegyzuhant a tengerbe, és a tenger harmadrésze vérré változott. (Jer 51,25G;Kiv 7,21-22) Ekkor meghalt a tengerben élő teremtmények harmadrésze, és a hajók harmadrésze elpusztult.
A harmadik angyal megfújta a harsonát, és egy nagy csillag hullott le az égből, égve, mint a fáklya, beleesett a folyók harmadrészébe és a vizek forrásaiba. 11A csillag neve: Üröm. A vizek harmadrésze ürömmé változott, és számos ember meghalt a vizektől, mert keserűek lettek.
A negyedik angyal megfújta a harsonát, és csapás érte a nap harmadát, a hold harmadrészét és a csillagok harmadrészét, hogy harmadrészük elsötétüljön, és a nappal harmadrésze ne ragyogjon, és az éjjelé hasonlóképpen.
Ekkor láttam és hallottam, hogy egy magányos sas repült át az égen, és hangosan így kiáltott: »Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a másik három angyal további harsonázása miatt, akik ezután fogják megfújni a harsonát!«
Az ötödik harsona 9 1Az ötödik angyal megfújta a harsonát, és láttam, hogy egy csillag esett le az égből a földre, és neki adatott a mélység kútjának kulcsa. Megnyitotta a mélység kútját, és fölszállt a kút füstje, mint egy nagy kemence füstje, erre elsötétült a nap és a levegő a kút füstjétől. (Kiv 19,18) A kút füstjéből sáskák jöttek ki a földre, és olyan hatalom adatott nekik, amilyen hatalma a föld skorpióinak van. (Kiv 10,12) Azt a parancsot kapták, hogy ne bántsák a föld füvét, egyetlen zöldellő növényt és egyetlen fát sem, hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs rajta Isten jele. (Kiv 10,15;Ez 9,4) Parancsot kaptak, hogy ne öljék meg őket, csak kínozzák őket öt hónapig, és kínjuk olyan, mint ahogy a skorpió kínoz, ha megsebzi az embert. Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják meg, és vágyódni fognak a halál után, de a halál futni fog előlük. (Jób 3,21)
A sáskák alakja harcrakész lovakhoz hasonlított, és fejükön mintegy aranyhoz hasonló korona volt. Az arcuk olyan volt, mint az emberek arca. A hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, és fogaik, mint az oroszlánok fogai. A mellvértjük olyan volt, mint a vaspáncél, és a szárnyuk zúgása, mint a harcba száguldó nagyszámú lovas szekér zúgása. (Jo 2,5) A skorpióéhoz hasonló farkuk volt, és fullánk volt a farkukban, ebben pedig hatalom, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig. 11A mélység angyala volt a királyuk, akinek a neve héberül Abaddón, görögül Apollión.
Az egyik jaj elmúlt, de íme, még két jaj jött ezek után.
A hatodik harsona A hatodik angyal megfújta a harsonát, és egy hangot hallottam az Isten szeme előtt álló arany oltár szarvai közül, amely azt mondta a hatodik angyalnak, akinél a harsona volt: »Oldozd el a négy angyalt, akik a nagy Eufrátesz folyónál meg vannak kötözve!« (Ter 15,18) Eloldozták a négy angyalt, akik készen voltak az órára, a napra, a hónapra és az esztendőre, hogy megöljék az emberek harmadrészét. A lovas sereg száma húszezerszer tízezer; hallottam a számukat. Így láttam a lovakat a látomásban, és akik rajtuk ültek, azoknak tüzes, kék és kénkő-színű mellvértjük volt, és a lovak feje oroszlánfejhez hasonlított. A szájukból tűz, füst és kénkő tört elő. Ettől a három csapástól elpusztult az emberek harmadrésze, a tűztől, a füsttől és a kénkőtől, amely a szájukból előtört. Mert a lovak ereje a szájukban és a farkukban van, mert a farkuk a kígyóhoz hasonló, feje van és azzal ártanak.
A többi ember, aki nem halt meg ezekben a csapásokban, mégsem tért meg keze tetteitől, hogy ne imádja a démonokat és az aranyból, ezüstből, rézből, kőből és fából való bálványokat, amelyek nem tudnak látni, sem hallani, sem járni. (Iz 17,8;Zsolt 106,37; Dán 5,4.23; Zsolt 115,4-7) Nem tértek meg gyilkosságaiktól, varázslataikból, sem paráznaságaikból és lopásaikból.
Az angyalok és a könyv 10 Azután egy másik, erős angyalt láttam leszállni az égből, felhővel körülvéve, s a fején szivárvány volt. Arca olyan volt, mint a nap, lába pedig, mint a tűzoszlop. A kezében nyitott könyvet tartott, a jobb lábát a tengerre tette, a balt pedig a földre, és olyan hangosan kiáltott, mint amikor az oroszlán ordít. Amikor kiáltott, megszólalt a hét mennydörgés hangja. (Ám 3,8) Mikor pedig a hét mennydörgés hangja megszólalt, írni akartam, de egy hangot hallottam az égből, amely így szólt hozzám: »Pecsételd le, amit a hét mennydörgés mondott, és ne írd le!« (Dán 12,4)
Ekkor az angyal, akit állni láttam a tenger és a föld felett, fölemelte jobbját az ég felé, és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki az eget teremtette, és mindazt, ami azon van, és a földet, és mindazt, ami rajta van, és a tengert és mindazt, ami benne van, hogy »nem lesz több haladék, (Dán 12,7; Neh 9,6) 7hanem a hetedik angyal harsonázásának napjaiban, amikor az kezdi megfújni a harsonát, beteljesedik Isten titka, mint ahogy ezt a jó hírt kinyilatkoztatta szolgái, a próféták által.«
Ekkor hangot hallottam az égből, amint újból szólt hozzám, és azt mondta: »Menj, és vedd át a nyitott könyvet a tenger és a föld felett álló angyal kezéből!« 9Elmentem az angyalhoz, és mondtam neki, hogy adja nekem a könyvet. Ő azt felelte nekem: »Fogd és edd meg! Keserűvé fogja tenni a gyomrodat, de a szádban olyan édes lesz, mint a méz.« Elvettem a könyvet az angyal kezéből, megettem, és a számban édes volt, mint a méz, de amikor lenyeltem, a gyomrom keserű lett. (Ez 2,8; 3,1-3)
Ekkor azt mondták nekem: »Ismét jövendölnöd kell a nemzetekről és népekről és nyelvekről és számos királyról!« (Dán 3,4)
A templom megmérése; a két próféta tanúsága 11 Akkor mérővesszőhöz hasonló nádszálat adtak nekem, és azt mondták: »Kelj föl, mérd meg Isten templomát, az oltárt és a benne imádkozókat! De a templomon kívül levő tornácot hagyd ki, és ne mérd meg, mert azt átadták azoknak a nemzeteknek, amelyek a szent várost negyvenkét hónapig taposni fogják. (Iz 63,18) Meg fogom hagyni két tanúmnak, hogy ezerkétszázhatvan napig jövendöljenek, szőrzsákba öltözve.« Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek a föld Ura előtt állnak. (Zak 4,3.11-14) Ha valaki ártani akar nekik, tűz tör elő a szájukból, és megemészti ellenségeiket. Ha valaki bántani akarja őket, akkor azt meg kell ölni. Ezeknek hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy ne essen az eső prófétálásuk napjaiban, és hatalmuk van a vizek fölött, hogy vérré változtassák azokat, és mindenféle csapással sújtsák a földet, ahányszor csak akarják. (1Kir 17,1;Kiv 7,17;1 Sám 4,8) Amikor befejezik tanúságtételüket, a mélységből fölszálló fenevad háborút indít ellenük, legyőzi és megöli őket. (Dán 7,3.7.21) 8A holttestük annak a nagy városnak az utcáján fog heverni, amelyet szellemi értelemben Szodomának és Egyiptomnak hívnak, és ahol Urukat is megfeszítették. A törzsekből, népekből, nyelvekből és nemzetekből sokan fogják látni holttestüket három és fél napon keresztül, és holttestüket nem engedik sírba tenni. A föld lakói pedig örvendezni fognak felettük, és vigadni fognak. Ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak.
De három és fél nap múlva Istentől az élet lelke szállt beléjük. Lábukra álltak, és nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket. (Ez 37,10;Ter 15,12) Ekkor egy hatalmas hangot hallottak az égből, amely azt mondta nekik: »Szálljatok fel ide!«Erre fölszálltak az égbe a felhőben, ellenségeik pedig látták őket. (Kiv 19,24;2Kir 2,11) Abban az órában nagy földrengés támadt, és a város tizedrésze összeomlott. A földrengésben név szerint hétezer ember vesztette életét. A többiek megrettentek, és dicsőítették az ég Istenét. (Ez 38,19-20)
A második jaj elmúlt, de íme, csakhamar eljön a harmadik jaj!
A hetedik harsona A hetedik angyal megfújta a harsonát, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: »A mi Urunké és az ő Krisztusáé lett ennek a világnak az uralma, és uralkodni fog örökkön örökké!«
Ekkor a huszonnégy vén, aki Isten előtt ült székein, arcra borult, és imádta Istent, mondván:
»Hálát adunk neked,
mindenható Úristen,
aki vagy, és aki voltál,
mert átvetted nagy hatalmadat és uralkodsz.
(Zsolt 99,1)
A nemzetek ugyan haragudtak,
de eljött a te haragod,
és az idő, hogy a halottakat megítéljék,
és megadják a jutalmat szolgáidnak,
a prófétáknak és a szenteknek,
és azoknak, akik nevedet félik,
a kicsinyeknek és a nagyoknak,
és hogy kiirtsák azokat,
akik megrontották a földet.«
(Zsolt 2,5;Zsolt 115,13)
Jegyzetek
8,11 Üröm: a név jelzi az isteni büntetés keserűségét. Az üröm közismert volt az ókorban, mint a legkeserűbb növény. Mérgezőnek is tartották (a keserű ízt általában összekapcsolták a mérgekkel). Ezért hal meg itt is számos ember a vizektől.
9,1 Egy csillag: egy hűtlen angyal.
9,11 A mélység: az alvilág, ahol a korabeli elképzelések szerint a bukott angyalokat fogságban tartották. A név jelentése: pusztító.
10,7 Isten titka: az Egyház felmagasztalása, miután az Egyház ellenségei megsemmisültek.
10,9 Megettem: írott szövegek lenyelése (vö. Jer 15,16; Ez 3,13) azt fejezi ki, hogy az írásban foglaltakat az illetőnek teljes mértékben magáévá kell tennie, akár örömteli, akár félelmetes és fájdalmas az. Ez a könyv édes, mert az Egyház győzelméről ír, de keserű is, mert számtalan üldözést és sok szenvedést is ígér.
11,8 A nagy város Róma. Szodomának az erkölcstelensége miatt, Egyiptomnak pedig a keresztények üldözése miatt lehet nevezni. Az ahol Urukat is megfeszítették (= Jeruzsálem) viszont már képzavar, talán későbbi kiegészítés a szövegben.
LEVÉL FILEMONNAK
Címzés és köszöntés: 1-3
1 1Pál, aki fogoly Krisztus Jézusért, valamint Timóteus testvér Filemonnak, szeretett munkatársunknak, Appia nővérünknek, Archipposz küzdőtársunknak, és a házadban levő közösségnek. Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!Hálaadás: 4-7
Hálát adok mindenkor Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban – hiszen hallottam szeretetedről és hitedről, amellyel az Úr Jézus és az összes szent iránt viseltetsz –, hogy a hitben való közösségünk nyilvánvalóvá váljék minden jócselekedet megismerése által, amely köztünk Krisztusban megvalósul. Nagy örömöm telik és vigasztalódom szeretetedben, hogy felüdült a szentek szíve általad, Testvér!Közbenjárás Onezimoszért: 8-20
Ezért, bár Krisztusba vetett nagy bizalmamnál fogva meg is parancsolhatnám neked azt, ami helyes, a szeretetnél fogva azonban inkább kérlek én, amint vagyok, az öreg Pál, aki most fogoly is Krisztus Jézusért. Fiamért, Onezimoszért könyörgök, akit bilincseimben nemzettem, aki egykor haszontalan volt számodra, most azonban számodra is, számomra is hasznos. Visszaküldtem hozzád, mint a saját szívemet. Szerettem volna magamnál tartani, hogy az evangéliumért szenvedett bilincseimben helyetted szolgáljon nekem, de elhatározásod nélkül semmit sem akartam tenni, hogy jótéteményed ne kényszerből, hanem önként szülessék. Talán éppen azért távozott el tőled egy időre, hogy visszakapd őt mindörökre, 16már nem mint rabszolgát, hanem rabszolgánál sokkal többet: mint szeretett testvért. Nekem nagyon is az ő, de mennyivel inkább neked: test szerint is, s az Úr szerint is. Azért, ha társadnak tartasz, fogadd úgy, mint engem. Ha pedig valamivel megkárosított vagy tartozik, nekem számítsd föl: – én, Pál sajátkezűleg írom – én térítem meg. Bár – hadd ne mondjam neked – te önmagaddal is nekem tartozol. Bizony, Testvér! Hasznodat akarom venni az Úrban, enyhítsd meg hát szívemet Krisztusban!Köszöntések és áldás: 21-25
Engedelmességedben bízva írtam neked: tudom, te többet is fogsz tenni annál, amit kérek. Ezenkívül készíts nekem szállást is; remélem ugyanis, hogy imádságaitokra ajándékul visszakaptok engem.Köszönt téged Epafrász, fogolytársam Krisztus Jézusban, valamint Márk, Arisztarchosz, Démász és Lukács, a munkatársaim.
Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel!
Jegyzetek
1,1 Filemon egy gazdag keresztény volt Kolosszében; Pálnak jó barátja és Onezimosz gazdája. Onezimosz valószínűleg ki is rabolta őt, amikor megszökött tőle.
1,16 Pál alapjaiban támadja a rabszolgaság intézményét, amikor hangsúlyozza Krisztus szavát: ti mindannyian testvérek vagytok. Aki Krisztusban él, nem rabszolga, s nem is szabad többé (Gal 3,28). Test szerint: azon természetes kötelékek alapján, amelyek a rabszolgát urához fűzik. A természetes indítékok mellett most már más, magasabb oka is van Filemonnak arra, hogy szeresse Onezimoszt: a rabszolga megtért, Krisztusban testvére lett urának, tagja ugyanannak a Testnek, amelyhez Filemon is tartozik, hozzá hasonlóan részese az üdvösségnek az Úr szerint. Pál nem kéri kifejezetten, hogy Filemon szabadítsa fel Onezimoszt, de burkoltan igen.
16 Szántóföldön jár az esze, és azt meg is szerzi,
szőlőt ültet keze munkája árán.
Derekát jól felövezi
és erős karral lát a dolgához.
Érzi, látja, hogy szépen keres,
mécsese éjjel el nem alszik.
Jegyzetek
31,16 A nő önállóan földet vásárol. A nők ókori háttérbe szorítottságának itt semmi jelét sem érezni.