8
És mikor felnyitotta a hetedik pecsétet, lőn nagy csendesség a mennyben, mintegy fél óráig.
(Jel 18,24)
És látám azt a hét angyalt, a ki az Isten előtt álla; és adaték nékik hét trombita.
(Jel,8 6. 7.)
És jöve egy másik angyal, és megálla az oltárnál, arany tömjénezőt tartva; és adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez az arany oltárra, a mely a királyiszék előtt vala.
(Jel 5,8;Jel 6,9)
És felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe.
(Zsolt 141,2)
Azután vevé az angyal a tömjénezőt; és megtölté azt az oltárnak tüzével, és leveté a földre; és lőnek mennydörgések és szózatok és villámlások és földindulás.
És a hét angyal, a kinél a hét trombita vala, készüle a trombitáláshoz.
(Jel,8 2.)
Az első angyal azért trombitála, és lőn jégeső és tűz, vérrel elegy, és vetteték a földre; és a földnek harmadrésze megége, és az élőfáknak harmadrésze megége, és minden zöldelő fű megége.
(Jel 13,1; Dán 7,20.24)
A második angyal is trombitált, és mint egy tűzzel égő nagy hegy vetteték a tengerbe; és a tengernek harmadrésze vérré lőn;
És meghala a tengerben lévő teremtett állatoknak harmadrésze, a melyekben élet vala; és a hajóknak harmadrésze elvesze.
(Jel 19,16.1Tim;6,15)
A harmadik angyal is trombitált, és leesék az égről egy nagy csillag, égve, mint egy fáklya, és esék a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira;
(Jel,8 1.;Ésa 8,7)
A csillagnak neve pedig üröm: változék azért a folyóvizek harmadrésze ürömmé; és sok ember meghala a vizektől, mivel keserűkké lőnek.
(Jel,8 12. 13.;Jel 18,8)
A negyedik angyal is trombitált, és megvereték a napnak harmadrésze, és a holdnak harmadrésze, és a csillagoknak harmadrésze; hogy meghomályosodjék azoknak harmadrésze, és a nap az ő harmadrészében ne fényljék, és az éjszaka hasonlóképen.
És láték és hallék az égnek közepette egy angyalt repülni, a ki ezt mondja vala nagy szóval: Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak a három angyal trombitájának többi szavai miatt, a kik még trombitálni fognak.
(Jel 9,2-12;11,13.14;12,12)
9
Az ötödik angyal is trombitált, és látám, hogy egy csillag esett le az égről a földre, és adaték annak a mélység kútjának kulcsa.
(Jel 20,1)
Megnyitá azért a mélységnek kútját: és füst jöve fel a kútból, mint egy nagy kemenczének füstje; és meghomályosodék a nap és a levegőég a kút füstje miatt.
(Ésa 13,21;34,11.13.14;Jel 16,19;17,5)
A füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak.
(Jel 17,2)
És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldelőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, a kiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte.
(Jel 7,3; Ezék 9,4)
És adaték azoknak, hogy meg ne öljék őket, hanem hogy kínoztassanak öt hónapig; és azoknak kínzása olyan, mint a skorpió kínzása, mikor megmarja az embert.
(Jer 51,9;Jel 16,19)
Annakokáért azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt; és kívánnának meghalni, de a halál elmegy előlük.
(Zsolt 137,8; Jer 50,15)
A sáskáknak formája pedig hasonló vala a viadalhoz felkészített lovakhoz; és a fejökön mintegy aranyhoz hasonló koronák valának, és az orczáik olyanok valának, mint az emberek orczái.
(Ésa 47,7.8)
És olyan hajuk vala, mint az asszonyok haja; és fogaik olyanok valának, mint az oroszlánoknak.
(Ésa 47,9;Jel 17,16)
És olyan mellvértjeik valának, mint a vas mellvértek; és az ő szárnyaik zúgása olyan vala, mint a viadalra száguldó sok lovas szekerek zúgása.
(Jel 17,2)
És skorpiókhoz hasonló farkuk vala és fulánkjuk; és a farkukban vala a hatalmuk, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig.
(Jel 14,8)
Királyukul pedig a mélység angyala vala felettök; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz Vesztő a neve.
(Ezék 27,36)
Az első jaj elmúlék; ímé ezután még két jaj következik.
(Jel 8,13)
A hatodik angyal is trombitált, és hallék egy szózatot az arany oltárnak négy szarvától, a mely az Isten előtt van,
Mondván a hatodik angyalnak, a kinél a trombita vala: Oldd el azt a négy angyalt, a ki a nagy folyóvíznél, az Eufrátesnél van megkötve.
Eloldaték azért a négy angyal, a ki el vala készítve az órára és napra és hónapra és esztendőre, hogy megölje az emberek harmadrészét.
És a lovas seregek száma két tízezerszer tízezer vala; hallottam a számukat.
(Jel 17,4)
És így látám a lovakat látásban, és a rajtuk ülőket, a kiknek tűzből és jáczintból és kénkőből való mellvértjeik valának; és a lovak feje olyan vala, mint az oroszlánok feje; és szájukból tűz és füst és kénkő jő vala ki.
E háromtól öleték meg az emberek harmadrésze, a tűztől és a füsttől és a kénkőtől, a mely azoknak szájából jő vala ki.
(Jel 14,11;19,3)
Mert az ő hatalmuk az ő szájukban van, és az ő farkukban; mert az ő farkaik a kígyókhoz hasonlók, a melyeknek fejeik vannak; és azokkal ártanak.
(Józs 7,6; Jób 2,12)
A többi emberek pedig, a kik meg nem ölettek e csapásokkal, nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz lelkeket, és az arany és ezüst és ércz és kő és fa bálványokat, a melyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak;
(Zsolt 115,5-7)
És nem tértek meg az ő gyilkosságaikból, sem az ő ördöngösségeikből, sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból.
(Jer 51,64)
10
És láték egy másik, erős angyalt az égből leszállani, a ki felhőbe vala öltözve; és a fején szivárvány vala, és az orczája olyan vala, mint a nap, és a lábai mint a tűzoszlopok;
(Ésa 24,8; Ezék 26,13)
És a kezében egy nyitott könyvecske vala; és tevé a jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre;
(Jer 7,34;16,9;25,16;Ésa 23,8)
És kiálta nagy szóval, mint mikor az oroszlán ordít; és mikor kiálta, megszólaltatá a hét mennydörgés az ő szavát.
(Jel 17,6)
És mikor a hét mennydörgés megszólaltatta az ő szavát, le akarám írni; és az égből szózatot hallék, a mely ezt mondá nékem: Pecsételd be, a miket a hét mennydörgés szóla, és azokat meg ne írd.
(Dán 8,26;12,4)
És az angyal, a kit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre,
(Dán 12,7)
És megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, a ki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen:
(Ésa 34,10; Jel 14,11;18,18)
Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, a mint megmondotta az ő szolgáinak a prófétáknak.
(Jel 4,4;Jel 4,6)
És a szózat, a melyet hallottam az égből, ismét szóla nékem, és monda: Menj el, és vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és a földön álló angyal kezében van.
(Jel,10 2.)
Elmenék azért az angyalhoz, mondván néki: Add nékem a könyvecskét. És monda nékem: Vedd el és edd meg; és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lesz, mint a méz.
(Ezék 3,1-3)
Elvevém azért a könyvecskét az angyal kezéből, és megevém azt; és az én számban olyan édes vala mint a méz; és mikor megettem azt, megkeseredék az én gyomrom.
És monda nékem: Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és királyok felől.
(Ezék 16,10)
11
És adának nékem vesszőhöz hasonló nádszálat, és angyal áll vala mellém és monda: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, a kik abban imádkoznak.
(Mát 22,2)
De a tornáczot, a mely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig.
(Jel 13,5)
És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezer kétszáz hatvan napig.
(Jel 12,6)
Ezek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, a melyek a földnek Istene előtt állanak.
(Zak 4,2.3.11.14)
És ha valaki akar nékik ártani, tűz származik az ő szájokból, a mely megöli az ő ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak megöletni.
(2Kir 1,10.12)
Ezeknek van hatalmuk arra, hogy bezárják az eget, hogy az ő prófétálásuknak idejében eső ne legyen; és hatalmuk van a vizeken, hogy azokat vérré változtassák, és megverjék a földet akármi csapással, valamennyiszer akarják.
(1Kir 17,1;2Móz 7,19.20)
És mikor elvégezik az ő bizonyságtételöket, a mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenök, és legyőzi őket, és megöli őket.
(Jel 13,1;Jel 13,7; Dán 7,21)
És az ő holttesteik feküsznek ama nagy városnak utczáin, a mely lélek szerint Sodomának és Égyiptomnak hivatik, a hol a mi Urunk is megfeszíttetett.
(Jel 17,2.5;18,10)
És a népek és ágazatok, és nyelvek és nemzetek közül valók látják azoknak holttestét három és fél nap, és azoknak holttestét nem engedik sírba tenni.
(Jer 12,9; Ezék 39,17)
És a földnek lakosai örülnek és örvendeznek rajtok, és ajándékokat küldenek egymásnak; mivelhogy e két próféta gyötörte a földnek lakosait.
De három és fél nap mulva életnek lelke adaték Istentől ő beléjök, és lábaikra állának; és nagy félelem esék azokra, a kik őket nézik vala.
(Jel 13,1-11;17,11-14)
És hallának nagy szózatot az égből, a mely ezt mondja vala nékik: Jőjjetek fel ide. És felmenének az égbe felhőben; és láták őket az ő ellenségeik.
(Jel 20,14;Jel 13,11-16)
És lőn abban az órában nagy földindulás, és a városnak tizedrésze elesék; és megöleték a földindulásban hétezer ember neve; és a többiek megrémülének, és a menny Istenének adának dicsőséget.
(Jel,11 8.)
A második jaj elmúlt; ímé a harmadik jaj hamar eljő.
(Jel 8,13;9,12)
A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lőnek a mennyben, a melyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, a ki örökkön örökké uralkodik.
(Jel 12,10;19,6)
És a huszonnégy Vén, a ki az Isten előtt ül az ő királyiszékeiben, esék az ő orczájára és imádá az Istent,
(Jel 4,4)
Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, a ki vagy és a ki valál és a ki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted.
(Jel 1,4. 8. Jel,11 15.)
És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és a kik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, a kik a földet pusztítják.
(Jel 6,15-17;Mát 25,31-40; Luk 22,28-30)
És megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában; és lőnek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy jégeső.
(Jel 15,5;2Móz 25,10-16)
1
Pál, Krisztus Jézusnak foglya, és Timótheus, az atyafi, Filemonnak, a mi szeretett munkatársunknak,
(Filem,1 5-7. Eféz. 3,1.)
És Appiának, a szeretettnek, és Arkhippusnak, a mi bajtársunknak, és a te házadnál való gyülekezetnek:
(Kol 4,15.17; Fil 2,25;4,3)
Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
(Eféz 5,2)
Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban,
(Eféz 1,15.16.1Kor;1,4; Fil 1,3.1Thess;1,2)
Mert hallom a te szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában,
(1Kor 13,13; Gal 5,6.1Thess;1,3.8;3,6)
Hogy a te hitedben való közösség hathatós legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levő jónak megismerése által.
(Fil 2,1.1Kor;1,9;10,16.2Kor;8,9.1Kor;12,4-11; Eféz 1,3; Gal 6,6)
Mert sok örömünk és vígasztalásunk van a te szeretetedben, hogy a szenteknek szíveik megvídámodtak te általad, atyámfia.
(Filem,1 1. 6. 9. Gal. 5,6. Kol. 4,11. Fil. 4,1.)
Annakokáért jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban, megparancsolni néked azt, a mi illendő,
(Filem,1 5. 7. 19. 1 Kor. 4,15.)
A szeretetért inkább kérlek, ilyen lévén, mint Pál, a megvénhedett, most pedig foglya is a Jézus Krisztusnak;
(Filem,1 6. 7. 1 Kor. 13,1. Csel. 7,58. Csel. 28,17. 23.)
Kérlek téged az én fiamért, a kit fogságomban szűltem, Onésimusért,
(1Kor 4,14.15; Gal 4,19.1Tim;1,2; Tit 1,3.1Pét;5,13)
A ki egykor tenéked haszontalan volt, most pedig mind néked, mind nékem nagyon hasznos,
(Filem,1 10. 13. 15. Mát. 5,30. 2 Tim 2,21. 4,11. Fil. 1,22. 1 Kor. 16,18.)
Kit visszaküldöttem; te pedig őt, azaz az én szívemet, fogadd magadhoz!
(Filem,1 17.)
Őt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted szolgáljon nékem az evangyéliomért szenvedett fogságomban;
(Filem,1 9. 19. Fil. 2,20. 1 Kor. 16,17.)
De a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésből, hanem szabad akaratból való legyen.
(Filem,1 20. 21. 2 Kor. 9,7. 1 Pét. 5,2.)
Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy őt, mint örökkévalót kapd vissza;
(1Móz 45,5)
Nem úgy immár mint szolgát, hanem szolgánál nagyobbat, mint szeretett atyafit, kiváltképen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind testben, mind az Úrban.
(Ján. 15,15. Filem,1 10. 12. 1 Tim. 6,2. 1 Kor. 7,21. 22. Gal. 3,28. Kol. 3,11.)
Azért, ha engem részestársadnak tartasz, úgy fogadd őt magadhoz, mint engemet.
(Filem,1 6.)
Ha pedig valamit vétett ellened, avagy adós, ezt nekem róvd fel.
(Filem,1 19.)
Én Pál írtam az én kezemmel, én megfizetem: hogy azt ne mondjam néked, hogy te magaddal is adós vagy ezen felül nékem.
(2Kor 10,1; Gal 5,2; Eféz 3,1; Kol 1,23.2Kor;9,4; Luk 9,25)
Bizonyára, atyámfia, jótéteményt várnék tőled az Úrban: vídámítsd meg az én szívemet az Úrban!
(Filem,1 5. 6. 7. 17-19.)
Bízván a te engedelmességedben, így írtam néked, tudván, hogy annál, a mit mondok, többet is fogsz cselekedni.
(Filem,1 8.)
Egyúttal pedig készíts nékem szállást; mert reménylem, hogy a ti imádságaitokért néktek ajándékoztatom.
(Fil 1,19;1,26)
Köszönt téged Epafrás, az én fogolytársam a Krisztus Jézusban,
(Kol 4,10-14;1,7; Eféz 4,1; Fil 1,13)
Továbbá Márk, Aristárkhus, Démás és Lukács, az én munkatársaim.
(Filem 8,6)
A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel!
(1Pét 1,19;Dán 9,24)
Gondolkodik mező felől, és megveszi azt; az ő kezeinek munkájából szőlőt plántál.
(Dán 8,26;12,4.9; Jel 5,1.2.3)
Az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti karjait.
(Ésa 49,4;50,7; Mik 7,7; Zsolt 40,1;18,3)
Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa.
(Zsid 2,13)