1 A nép, amely sötétségben jár,
nagy világosságot lát;
akik a halál árnyékának országában laknak,
azokra világosság ragyog.
Megsokasítod az ujjongást,
megnöveled az örömet;
örvendenek színed előtt,
ahogy örvendenek aratáskor,
és amint ujjonganak, akik a zsákmányt osztják.
3 Mert összetöröd terhes igáját
a vállára nehezedő botot,
és sanyargatójának pálcáját,
mint Mádián napján.
Mert minden dübörögve menetelő katonacipő
és vérben megforgatott ruha
elégetésre kerül, tűz martaléka lesz.
5 Mert gyermek születik nekünk,
fiú adatik nekünk;
az uralom az ő vállán lesz,
és így fogják hívni nevét:
Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten,
Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme.
Uralma növekedésének
és a békének nem lesz vége
Dávid trónján és királysága fölött,
hogy megszilárdítsa és megerősítse azt
joggal és igazsággal,
mostantól fogva mindörökké.
A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.
7 Igét küldött az Úr Jákobra,
és az ráhullott Izraelre.
Tudni fogja azt az egész nép,
Efraim és Szamaria lakói,
akik gőgjükben és szívük kevélységében így szóltak:
»A téglák leomlottak,
de majd faragott kőből építkezünk;
a vadfügefákat kivágták,
de majd cédrusokat ültetünk helyükbe.«
Az Úr hatalmat ad ellenségeinek fölöttük,
és ellenfeleit felingerli:
Szíriát keletről, a filiszteusokat nyugatról,
és felfalják Izraelt tele szájjal.
Mindezzel nem fordult el haragja,
hanem keze még ki van nyújtva.
De a nép nem tért meg ahhoz, aki őt megverte,
és a Seregek Urát nem keresték.
Ezért az Úr levágja Izraelről a fejet és farkat,
a pálmát és kákát egy napon:
a vén és a tekintélyes a fej,
és a hazugságot tanító próféta a farok.
E nép vezetői tévútra visznek,
és akiket vezetnek, összezavarodnak.
Ezért az Úr nem örül ifjainak,
és árváin meg özvegyein nem könyörül;
mert mindegyikük elvetemült és gonosztevő,
s minden száj bolondságot beszél.
Mindezzel nem fordult el haragja,
hanem keze még ki van nyújtva.
Fellángol ugyanis az istentelenség, mint a tűz,
mely megemészti a tövist és a tüskét,
felgyújtja az erdő bozótját,
és a füst büszkén gomolyog fölfelé.
A Seregek Urának haragjától lángba borul a föld,
s a nép olyan lesz, mint a tűznek martaléka:
senki sem kíméli testvérét.
Habzsol jobboldalt, de éhezik,
eszik baloldalt, de nem lakik jól;
mindenki a társa húsát marja:
Manassze Efraimot, Efraim Manasszét,
és ketten együtt Júda ellen fordulnak.
S ezzel még nem fordult el az Úr haragja,
a keze még ki van nyújtva!
1 Jaj azoknak,
akik gonosz törvényeket hoznak,
és akik sanyargató rendeletet írnak,
hogy elnyomják a perben a szegényeket.
Megfosztják jogaiktól népem megalázottait;
hogy zsákmányukká legyenek az özvegyek,
és az árvákat kirabolják!
De mit tesztek majd a látogatás napján,
és amikor távolról jön a veszedelem?
Kihez menekültök segítségért,
és hol hagyjátok gazdagságtokat?
Csak térdre hullnak a foglyok között,
és a megöltek alá esnek.
S ezzel még nem fordult el az Úr haragja,
a keze még ki van nyújtva!
Jaj Asszíriának, haragom vesszejének!
Kezében van bosszúállásom botja.
Elküldöm őt az elvetemült nemzet ellen,
és parancsot adok neki haragom népe ellen,
hogy zsákmányt zsákmányoljon, és prédát prédáljon,
s tapossa azt, mint az utca sarát.
Ő azonban nem így vélekedik,
és szíve nem így gondolkodik,
hanem szíve szándéka, hogy pusztítson,
és kiirtson nem kevés nemzetet.
Mert azt mondja:
»Vajon főembereim egyúttal nem királyok is?
9 Nem úgy járt-e Kalné, mint Karkemis?
Nem úgy Hamat, mint Arfád?
És nem úgy Szamaria, mint Damaszkusz?
10 Ahogy elérte kezem a bálványok királyságait,
akiknek több bálványszobruk volt,
mint Jeruzsálemnek és Szamariának,
ahogy tettem Szamariával és bálványaival,
nem úgy teszek-e majd Jeruzsálemmel és bálványképeivel?«
»A saját kezem erejével cselekedtem,
az én bölcsességemmel, mert okos vagyok;
eltöröltem a népek határait,
vagyonukat elraboltam,
és letaszítottam hatalmammal a trónon ülőket.
Elérte kezem, mint a fészket, a népek gazdagságát;
s amint begyűjtik az elhagyott tojásokat,
úgy gyűjtöttem be a föld országait,
és nem volt, aki szárnyát mozdítani merte volna,
vagy száját kinyitotta volna, hogy csipogjon.« –
Vajon dicsekedhet-e a fejsze
azzal szemben, aki vág vele?
Vagy nagyzolhat-e a fűrész
azzal szemben, aki húzza?
Mintha a vessző lendíthetné azt, aki emeli,
és a bot emelhetné azt, aki nem fa!
Ezért az Úr, a Seregek Ura
sorvadást bocsát kövéreire,
és dicsősége alatt láng lobban fel,
mint tűznek lángja.
Izrael Világossága lesz a tűz,
és Szentje a láng:
elégeti és elemészti tüskéjét
és tövisét egyetlen napon.
Testestől lelkestől megsemmisíti
erdejének és gyümölcsöskertjének dicsőségét,
és olyan lesz, mint a senyvedő beteg.
Erdeje megmaradt fáinak oly csekély lesz száma,
hogy egy gyermek is összeírhatja őket.
Ez történik majd azon a napon:
Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei
nem abban bíznak többé, aki veri őket,
hanem az Úrban, Izrael Szentjében
bizakodnak hűségesen.
A maradék megtér,
Jákob maradéka, az erős Istenhez.
Ha a te néped, Izrael, annyi lenne is,
mint a tenger fövenye,
csak a maradék üdvözül. belőle
Az eltervezett megsemmisülés igazságosan árad,
mert az eltervezett megsemmisítést
végbeviszi az Úr, a Seregek Istene az egész földön.
Ez történik majd azon a napon:
lekerül az ellenség terhe válladról
és igája nyakadról.
A pusztító felvonul Rimmonból.
28 Eljut Ajjátba, áthalad Magronon,
Makmásznál leteszi felszerelését;
átkelnek a szoroson; Gábában lesz éjszakai szállásuk;
megrémül Ráma, Saul Gibeája megfutamodik.
Sikolts hangosan, Batgallim;
figyelj, Lajesa; válaszolj, Anatót!
Elfut Madmena, Gábím lakói menekülnek.
Még ma megáll Nóbban:
kezét lendíti Sion leányának hegye ellen,
Jeruzsálemnek dombja ellen.
Íme, az Úr, a Seregek Ura
levágja az ágakat rettentő erővel,
a sudár növésű fák leroskadnak,
és a magasak ledőlnek.
Kivágják vassal az erdő bozótját,
és a Libanon hatalmas cédrusaival elbukik.
Jegyzetek
9,1 A jövendölés túlmutat a történeti helyzeten, és a végső időkre utal, amikor nem lesz többé háború.
9,3 Midián napjai: vö. Bír 7.
9,5 Trónralépésükkor a fáraók is új, hatalmukat jelző neveket kaptak.
9,7 Strófákra osztott költemény az ítéletről (lásd a refrént a 11. a 16. és a 20. versben).
10,1 A hetedik jaj az 5,24 befejezésének tekintendő.
10,9 Kalnét az asszírok Kr. e. 738-ban, Karkemist 717-ben, Arfádot 740-ben, Damaszkuszt 734-ben, Szamariát 722-ben hódították meg.
10,10 Későbbi betoldások, melyekben egy próféta-tanítvány Júda büntetésére és megmenekülésére utal.
10,26 Vö. Bír 7; Kiv 14,16.26.
10,28 Jeruzsálemtől északra fekvő helységek.
Amikor eltelt a menyegző tizennégy napja, amit Ráguel fogadott, hogy leányának rendez, így szólt hozzá Tóbiás: »Engedj el. Tudom, hogy apám és anyám már nem hisznek abban, hogy viszontlátnak engem. Ezért kérlek, apám, engedj el, hogy apámhoz visszatérjek. Elmondtam már neked, hogy milyen állapotban hagytam őt otthon.«
Tóbiás hazatér Ráguel ezt mondta Tóbiásnak: »Maradj, fiam, maradj nálam! Én majd küldök hírnököket apádhoz, Tóbithoz, és hírt visznek rólad.« Tóbiás ezt mondta: »Kérlek, engedj csak el innen apámhoz.« Fölkelt ekkor Ráguel, átadta Tóbiásnak feleségét, Sárát, vagyonának felét, szolgákat, szolgálókat, juhokat, ökröket, szamarakat és tevéket, ruhát, pénzt és egyéb tárgyakat. Majd békében bocsátotta el őket és így búcsúzott Tóbiástól: »Jó egészséget kívánok fiam, és szerencsés utat! Az ég Ura vezessen titeket, s láthassam gyermekeiteket, mielőtt meghalok.« Megcsókolta leányát, Sárát és ezt mondta neki: »Leányom, tiszteld apósodat és anyósodat! Ők már éppúgy szüleid, mint mi, akik életet adtunk neked. Menj békével leányom! Mindig jót halljak rólad, amíg csak élek!« Majd megcsókolta és útra bocsátotta őket. Edna ezt mondta Tóbiásnak: »Fiam és kedves testvérem, vezessen vissza az Úr és láthassam gyermekeiteket, a tieidet és Sára lányomét, mielőtt meghalok, hogy örvendjek az Úr előtt. Átadtam neked leányomat, vigyázz rá. Ne szomorítsd meg egész életedben. Menj békében, fiam! Mostantól fogva anyád vagyok, Sára pedig a nővéred. Bárcsak boldogok lehetnénk mindnyájan egész életünkben.« Megcsókolta és örömmel bocsátotta el őket. Tóbiás örömmel távozott Rágueltől, áldotta az ég és föld Urát, a mindenség Királyát, hogy sikeressé tette útját. Áldotta Ráguelt és feleségét Ednát, és ezt mondta nekik: »Bárcsak úgy tisztelhetnélek benneteket, mint szüleimet egész életemben.«
Tóbit meggyógyítása 11 Útra keltek és Karránhoz érkeztek, amely Ninivével szemben van. Akkor ezt mondta Ráfael: »Tudod, hogy milyen állapotban hagytuk otthon apádat. Menjünk előre még feleséged előtt, és tegyük rendbe a házat, mielőtt megérkeznek.« El is indultak mindketten. Azt is meghagyta neki, hogy az epét hozza magával. Ment velük a kutya is, követte őt és Tóbiást. Anna csak ült és kémlelte fia útját. Egyszer csak megpillantotta őt, amint közeledett és ezt mondta apjának: »Nézd, jön a fiad, meg az a férfi, aki elment vele.« Ráfael így szólt Tóbiáshoz, mielőtt apjához ért volna: »Tudom, hogy apád szeme megnyílik. Kend a hal epéjét szemére. Az orvosság majd bántja a szemet és leválasztja a fehér foltokat a szeméről és apád meglátja a világosságot.« Anna eléje szaladt, nyakába borult és így szólt hozzá: »Újra látlak fiam, most már meghalhatok.« És könnyekre fakadt. Tóbit is fölkelt, megbotlottak lábai, de kiment a bejárat ajtajáig. Tóbiás eléje szaladt, kezében vitte a hal epéjét, ráfújta apja szemére, átkarolta őt és így szólt hozzá: »Légy erőslelkű apám!« Majd megkente szemét orvossággal és az hatott. Majd mindkét kezével kivette a hártyát a szeme sarkából. Ekkor Tóbit nyakába borult, sírni kezdett, és így szólt: »Látlak, fiam, szemem fénye!« Majd könnyekre fakadt és ezt mondta: »Áldott legyen az Isten és legyen áldott az ő nagy neve, és áldottak az ő szent angyalai örökkön örökké. Ő fenyített meg, és íme, látom fiamat, Tóbiást.« Tóbit és felesége Anna bement a házba örvendezve és Istent magasztalva egész szívvel mindazért, ami vele történt. Tóbiás elbeszélte apjának, hogy az Úr Isten sikeressé tette útját, meghozta a pénzt, feleségül vette Sárát, Ráguel leányát. Íme, jön és közeledik Ninive kapujához. Tóbit és Anna megörültek, és kimentek menyük elé Ninive kapujához. Ninive lakói látták Tóbitot, amint segítség nélkül jár-kel, s csodálkoztak.
Sára megérkezése Tóbit elbeszélte nekik fennhangon dicsérve Istent, milyen könyörületes volt iránta Isten, és megnyitotta szemét. Amikor Tóbit közel ért Sárához, fiának Tóbiásnak a feleségéhez, áldást mondott rá ezekkel a szavakkal: »Isten hozott, leányom! Legyen áldott a te Istened, aki hozzánk vezetett téged, leányom! Lépj be a te otthonodba egészségben, áldással és örömmel, jöjj leányom!« Ezen a napon nagy örömünnep volt a Ninivében élő minden zsidó számára. Eljött Ahikár és Nádáb a testvérei közül és örültek Tóbiással. Befejeződött a menyegző nagy örömmel hét nap múlva és nagyon sok ajándékot adtak nekik.
Ráfael felfedi kilétét 12 Miután befejeződött a menyegző, Tóbit hívta fiát, Tóbiást és ezt mondta neki: »Adjuk meg a bérét annak az embernek, aki veled ment és toldjuk is meg a bért.« Tóbiás így szólt hozzá: »Apám, mennyi bért adjak neki? Nem sajnálnám neki adni mindannak felét, amit hoztunk. Jó egészségben visszahozott, feleségemet meggyógyította, elhozta nekem a pénzt és téged is meggyógyított. Mit adhatnánk neki mindezért?« Tóbit így szólt hozzá: »Valóban, őt illeti meg fiam, a fele mindannak, amit hoztál.« Hívta Ráfaelt és ezt mondotta: »Fogadd el béredül felét mindannak, amit hoztál, és menj békében.« Akkor Ráfael félre hívta mindkettőt és ezt mondta nekik: »Dicsőítsétek Istent és valljátok meg minden élőlény előtt azért a jóért, amit velünk tett. Áldjátok és dicsőítsétek nevét. Isten tetteit hirdessétek és ne szűnjetek megvallani. A király titkát jó elrejteni, Isten tetteit azonban föl kell fedni és meg kell vallani. Tegyétek a jót és akkor a gonosz nem árthat nektek. 8Jó az imádság böjttel és az alamizsna igazsággal. Többet ér a kevés igazsággal, mint a sok igazságtalansággal. Jobb alamizsnát adni, mint aranykincset gyűjteni. Az alamizsna megment a haláltól és megtisztít minden bűntől. Akik jótékonykodnak, életet nyernek: de akik bűnt és igazságtalanságot cselekszenek, ellenségei saját maguknak. Megmondom nektek a teljes igazságot és semmit sem titkolok el előttetek. Mondtam már nektek: A király titkát jó elrejteni, Isten tetteit azonban dicséretes fölfedni. Nos tehát, amikor imádkoztál, te és Sára, imádságtokat Isten fölséges színe elé vittem, hasonlóképpen azt is, amikor eltemetted a halottakat. Mivel nem haboztál fölkelni és otthagyni ebédedet és elmentél eltemetni a halottat, megbízást kaptam, hogy próbára tegyelek. Ugyanakkor elküldött Isten, hogy meggyógyítsalak téged és menyedet, Sárát. Én Ráfael vagyok, egy a hét szent angyal közül, akik készen állunk, hogy az Úr fönséges színe elé lépjünk.« Erre mindkettőjüket elfogta a félelem és arcra borultak. De ő így szólt hozzájuk: »Ne féljetek! Békesség nektek! Istent áldjátok örökké. Amikor veletek voltam, nem a magam akaratából történt, hanem Isten akaratából. Ezért őt dicsőítsétek minden nap, neki énekeljetek. Láttátok, hogy semmit sem ettem, mert látomást láttatok. Ezért dicsőítsétek az Urat ezen a földön és magasztaljátok Istent. Most visszatérek ahhoz, aki küldött engem. Írjatok le mindent, ami történt veletek.« Ezzel fölemelkedett. Amikor fölkeltek, már nem látták őt. Magasztalták Istent dicsőítő énekkel és hálát adtak mindazokért a nagy tettekért, amelyeket cselekedett velük, mert Isten angyala jelent meg nekik.
Jegyzetek
12,8 Ima, böjt, alamizsna: a jótettek felsorolása. Az ima az Isten iránti, a böjt saját magunk iránt való, az alamizsna pedig a felebarát iránti kötelesség teljesítése.