1            A nép, amely sötétségben jár,
                                            nagy világosságot lát;
                                            akik a halál árnyékának országában laknak,
                                            azokra világosság ragyog.    
            Megsokasítod az ujjongást,
                                            megnöveled az örömet;
                                            örvendenek színed előtt,
                                            ahogy örvendenek aratáskor,
                                            és amint ujjonganak, akik a zsákmányt osztják.    
        3            Mert összetöröd terhes igáját
                                            a vállára nehezedő botot,
                                            és sanyargatójának pálcáját,
                                            mint Mádián napján.    
            Mert minden dübörögve menetelő katonacipő
                                            és vérben megforgatott ruha
                                            elégetésre kerül, tűz martaléka lesz.    
        5            Mert gyermek születik nekünk,
                                            fiú adatik nekünk;
                                            az uralom az ő vállán lesz,
                                            és így fogják hívni nevét:
                                            Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten,
                                            Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme.    
            Uralma növekedésének
                                            és a békének nem lesz vége
                                            Dávid trónján és királysága fölött,
                                            hogy megszilárdítsa és megerősítse azt
                                            joggal és igazsággal,
                                            mostantól fogva mindörökké.
                                            A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.    
        7            Igét küldött az Úr Jákobra,
                                            és az ráhullott Izraelre.    
            Tudni fogja azt az egész nép,
                                            Efraim és Szamaria lakói,
                                            akik gőgjükben és szívük kevélységében így szóltak:    
            »A téglák leomlottak,
                                            de majd faragott kőből építkezünk;
                                            a vadfügefákat kivágták,
                                            de majd cédrusokat ültetünk helyükbe.«    
            Az Úr hatalmat ad ellenségeinek fölöttük,
                                            és ellenfeleit felingerli:    
            Szíriát keletről, a filiszteusokat nyugatról,
                                            és felfalják Izraelt tele szájjal.
                                            Mindezzel nem fordult el haragja,
                                            hanem keze még ki van nyújtva.    
            De a nép nem tért meg ahhoz, aki őt megverte,
                                            és a Seregek Urát nem keresték.    
            Ezért az Úr levágja Izraelről a fejet és farkat,
                                            a pálmát és kákát egy napon:    
            a vén és a tekintélyes a fej,
                                            és a hazugságot tanító próféta a farok.    
            E nép vezetői tévútra visznek,
                                            és akiket vezetnek, összezavarodnak.    
            Ezért az Úr nem örül ifjainak,
                                            és árváin meg özvegyein nem könyörül;
                                            mert mindegyikük elvetemült és gonosztevő,
                                            s minden száj bolondságot beszél.
                                            Mindezzel nem fordult el haragja,
                                            hanem keze még ki van nyújtva.    
            Fellángol ugyanis az istentelenség, mint a tűz,
                                            mely megemészti a tövist és a tüskét,
                                            felgyújtja az erdő bozótját,
                                            és a füst büszkén gomolyog fölfelé.    
            A Seregek Urának haragjától lángba borul a föld,
                                            s a nép olyan lesz, mint a tűznek martaléka:
                                            senki sem kíméli testvérét.    
            Habzsol jobboldalt, de éhezik,
                                            eszik baloldalt, de nem lakik jól;
                                            mindenki a társa húsát marja:    
            Manassze Efraimot, Efraim Manasszét,
                                            és ketten együtt Júda ellen fordulnak.
                                            S ezzel még nem fordult el az Úr haragja,
                                            a keze még ki van nyújtva!    
        1            Jaj azoknak,
                                            akik gonosz törvényeket hoznak,
                                            és akik sanyargató rendeletet írnak,    
            hogy elnyomják a perben a szegényeket.
                                            Megfosztják jogaiktól népem megalázottait;
                                            hogy zsákmányukká legyenek az özvegyek,
                                            és az árvákat kirabolják!    
            De mit tesztek majd a látogatás napján,
                                            és amikor távolról jön a veszedelem?
                                            Kihez menekültök segítségért,
                                            és hol hagyjátok gazdagságtokat?    
            Csak térdre hullnak a foglyok között,
                                            és a megöltek alá esnek.
                                            S ezzel még nem fordult el az Úr haragja,
                                            a keze még ki van nyújtva!    
            Jaj Asszíriának, haragom vesszejének!
                                            Kezében van bosszúállásom botja.    
            Elküldöm őt az elvetemült nemzet ellen,
                                            és parancsot adok neki haragom népe ellen,
                                            hogy zsákmányt zsákmányoljon, és prédát prédáljon,
                                            s tapossa azt, mint az utca sarát.    
            Ő azonban nem így vélekedik,
                                            és szíve nem így gondolkodik,
                                            hanem szíve szándéka, hogy pusztítson,
                                            és kiirtson nem kevés nemzetet.    
            Mert azt mondja:
                                            »Vajon főembereim egyúttal nem királyok is?    
        9            Nem úgy járt-e Kalné, mint Karkemis?
                                            Nem úgy Hamat, mint Arfád?
                                            És nem úgy Szamaria, mint Damaszkusz?    
        10            Ahogy elérte kezem a bálványok királyságait,
                                            akiknek több bálványszobruk volt,
                                            mint Jeruzsálemnek és Szamariának,    
            ahogy tettem Szamariával és bálványaival,
                                            nem úgy teszek-e majd Jeruzsálemmel és bálványképeivel?«    
            »A saját kezem erejével cselekedtem,
                                            az én bölcsességemmel, mert okos vagyok;
                                            eltöröltem a népek határait,
                                            vagyonukat elraboltam,
                                            és letaszítottam hatalmammal a trónon ülőket.    
            Elérte kezem, mint a fészket, a népek gazdagságát;
                                            s amint begyűjtik az elhagyott tojásokat,
                                            úgy gyűjtöttem be a föld országait,
                                            és nem volt, aki szárnyát mozdítani merte volna,
                                            vagy száját kinyitotta volna, hogy csipogjon.« –    
            Vajon dicsekedhet-e a fejsze
                                            azzal szemben, aki vág vele?
                                            Vagy nagyzolhat-e a fűrész
                                            azzal szemben, aki húzza?
                                            Mintha a vessző lendíthetné azt, aki emeli,
                                            és a bot emelhetné azt, aki nem fa!    
            Ezért az Úr, a Seregek Ura
                                            sorvadást bocsát kövéreire,
                                            és dicsősége alatt láng lobban fel,
                                            mint tűznek lángja.    
            Izrael Világossága lesz a tűz,
                                            és Szentje a láng:
                                            elégeti és elemészti tüskéjét
                                            és tövisét egyetlen napon.    
            Testestől lelkestől megsemmisíti
                                            erdejének és gyümölcsöskertjének dicsőségét,
                                            és olyan lesz, mint a senyvedő beteg.    
            Erdeje megmaradt fáinak oly csekély lesz száma,
                                            hogy egy gyermek is összeírhatja őket.    
            Ez történik majd azon a napon:
                                            Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei
                                            nem abban bíznak többé, aki veri őket,
                                            hanem az Úrban, Izrael Szentjében
                                            bizakodnak hűségesen.    
            A maradék megtér,
                                            Jákob maradéka, az erős Istenhez.    
            Ha a te néped, Izrael, annyi lenne is,
                                            mint a tenger fövenye,
                                            csak a maradék üdvözül. belőle
                                            Az eltervezett megsemmisülés igazságosan árad,    
            mert az eltervezett megsemmisítést
                                            végbeviszi az Úr, a Seregek Istene az egész földön.    
            Ez történik majd azon a napon:
                                            lekerül az ellenség terhe válladról
                                            és igája nyakadról.
                                            A pusztító felvonul Rimmonból.    
        28            Eljut Ajjátba, áthalad Magronon,
                                            Makmásznál leteszi felszerelését;    
            átkelnek a szoroson; Gábában lesz éjszakai szállásuk;
                                            megrémül Ráma, Saul Gibeája megfutamodik.    
            Sikolts hangosan, Batgallim;
                                            figyelj, Lajesa; válaszolj, Anatót!    
Elfut Madmena, Gábím lakói menekülnek.
            Még ma megáll Nóbban:
                                            kezét lendíti Sion leányának hegye ellen,
                                            Jeruzsálemnek dombja ellen.    
            Íme, az Úr, a Seregek Ura
                                            levágja az ágakat rettentő erővel,
                                            a sudár növésű fák leroskadnak,
                                            és a magasak ledőlnek.    
            Kivágják vassal az erdő bozótját,
                                            és a Libanon hatalmas cédrusaival elbukik.    
Jegyzetek
9,1 A jövendölés túlmutat a történeti helyzeten, és a végső időkre utal, amikor nem lesz többé háború.
9,3 Midián napjai: vö. Bír 7.
9,5 Trónralépésükkor a fáraók is új, hatalmukat jelző neveket kaptak.
9,7 Strófákra osztott költemény az ítéletről (lásd a refrént a 11. a 16. és a 20. versben).
10,1 A hetedik jaj az 5,24 befejezésének tekintendő.
10,9 Kalnét az asszírok Kr. e. 738-ban, Karkemist 717-ben, Arfádot 740-ben, Damaszkuszt 734-ben, Szamariát 722-ben hódították meg.
10,10 Későbbi betoldások, melyekben egy próféta-tanítvány Júda büntetésére és megmenekülésére utal.
10,26 Vö. Bír 7; Kiv 14,16.26.
10,28 Jeruzsálemtől északra fekvő helységek.