Kis türelmet
A Szabadító születésének ígérete 9

1 A nép, amely sötétségben jár,
nagy világosságot lát;
akik a halál árnyékának országában laknak,
azokra világosság ragyog.

Megsokasítod az ujjongást,
megnöveled az örömet;
örvendenek színed előtt,
ahogy örvendenek aratáskor,
és amint ujjonganak, akik a zsákmányt osztják.

3 Mert összetöröd terhes igáját
a vállára nehezedő botot,
és sanyargatójának pálcáját,
mint Mádián napján.

Mert minden dübörögve menetelő katonacipő
és vérben megforgatott ruha
elégetésre kerül, tűz martaléka lesz.

5 Mert gyermek születik nekünk,
fiú adatik nekünk;
az uralom az ő vállán lesz,
és így fogják hívni nevét:
Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten,
Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme.

Uralma növekedésének
és a békének nem lesz vége
Dávid trónján és királysága fölött,
hogy megszilárdítsa és megerősítse azt
joggal és igazsággal,
mostantól fogva mindörökké.
A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.

Büntető ítélet Izrael ellen

7 Igét küldött az Úr Jákobra,
és az ráhullott Izraelre.

Tudni fogja azt az egész nép,
Efraim és Szamaria lakói,
akik gőgjükben és szívük kevélységében így szóltak:

»A téglák leomlottak,
de majd faragott kőből építkezünk;
a vadfügefákat kivágták,
de majd cédrusokat ültetünk helyükbe.«

Az Úr hatalmat ad ellenségeinek fölöttük,
és ellenfeleit felingerli:

Szíriát keletről, a filiszteusokat nyugatról,
és felfalják Izraelt tele szájjal.
Mindezzel nem fordult el haragja,
hanem keze még ki van nyújtva.

De a nép nem tért meg ahhoz, aki őt megverte,
és a Seregek Urát nem keresték.

Ezért az Úr levágja Izraelről a fejet és farkat,
a pálmát és kákát egy napon:

a vén és a tekintélyes a fej,
és a hazugságot tanító próféta a farok.

E nép vezetői tévútra visznek,
és akiket vezetnek, összezavarodnak.

Ezért az Úr nem örül ifjainak,
és árváin meg özvegyein nem könyörül;
mert mindegyikük elvetemült és gonosztevő,
s minden száj bolondságot beszél.
Mindezzel nem fordult el haragja,
hanem keze még ki van nyújtva.

Fellángol ugyanis az istentelenség, mint a tűz,
mely megemészti a tövist és a tüskét,
felgyújtja az erdő bozótját,
és a füst büszkén gomolyog fölfelé.

A Seregek Urának haragjától lángba borul a föld,
s a nép olyan lesz, mint a tűznek martaléka:
senki sem kíméli testvérét.

Habzsol jobboldalt, de éhezik,
eszik baloldalt, de nem lakik jól;
mindenki a társa húsát marja:

Manassze Efraimot, Efraim Manasszét,
és ketten együtt Júda ellen fordulnak.
S ezzel még nem fordult el az Úr haragja,
a keze még ki van nyújtva!

Az igazságtalan bírók ellen 10

1 Jaj azoknak,
akik gonosz törvényeket hoznak,
és akik sanyargató rendeletet írnak,

hogy elnyomják a perben a szegényeket.
Megfosztják jogaiktól népem megalázottait;
hogy zsákmányukká legyenek az özvegyek,
és az árvákat kirabolják!

De mit tesztek majd a látogatás napján,
és amikor távolról jön a veszedelem?
Kihez menekültök segítségért,
és hol hagyjátok gazdagságtokat?

Csak térdre hullnak a foglyok között,
és a megöltek alá esnek.
S ezzel még nem fordult el az Úr haragja,
a keze még ki van nyújtva!

Büntető ítélet Asszíria ellen –

Jaj Asszíriának, haragom vesszejének!
Kezében van bosszúállásom botja.

Elküldöm őt az elvetemült nemzet ellen,
és parancsot adok neki haragom népe ellen,
hogy zsákmányt zsákmányoljon, és prédát prédáljon,
s tapossa azt, mint az utca sarát.

Ő azonban nem így vélekedik,
és szíve nem így gondolkodik,
hanem szíve szándéka, hogy pusztítson,
és kiirtson nem kevés nemzetet.

Mert azt mondja:
»Vajon főembereim egyúttal nem királyok is?

9 Nem úgy járt-e Kalné, mint Karkemis?
Nem úgy Hamat, mint Arfád?
És nem úgy Szamaria, mint Damaszkusz?

10 Ahogy elérte kezem a bálványok királyságait,
akiknek több bálványszobruk volt,
mint Jeruzsálemnek és Szamariának,

ahogy tettem Szamariával és bálványaival,
nem úgy teszek-e majd Jeruzsálemmel és bálványképeivel?«

Ez történik majd, amikor az Úr beteljesíti minden művét Sion hegyén és Jeruzsálemben: Megfenyítem az asszír király öntelt szívének gyümölcsét és kevély szemének büszkeségét. Azt mondta ugyanis:

»A saját kezem erejével cselekedtem,
az én bölcsességemmel, mert okos vagyok;
eltöröltem a népek határait,
vagyonukat elraboltam,
és letaszítottam hatalmammal a trónon ülőket.

Elérte kezem, mint a fészket, a népek gazdagságát;
s amint begyűjtik az elhagyott tojásokat,
úgy gyűjtöttem be a föld országait,
és nem volt, aki szárnyát mozdítani merte volna,
vagy száját kinyitotta volna, hogy csipogjon.« –

Vajon dicsekedhet-e a fejsze
azzal szemben, aki vág vele?
Vagy nagyzolhat-e a fűrész
azzal szemben, aki húzza?
Mintha a vessző lendíthetné azt, aki emeli,
és a bot emelhetné azt, aki nem fa!

Ezért az Úr, a Seregek Ura
sorvadást bocsát kövéreire,
és dicsősége alatt láng lobban fel,
mint tűznek lángja.

Izrael Világossága lesz a tűz,
és Szentje a láng:
elégeti és elemészti tüskéjét
és tövisét egyetlen napon.

Testestől lelkestől megsemmisíti
erdejének és gyümölcsöskertjének dicsőségét,
és olyan lesz, mint a senyvedő beteg.

Erdeje megmaradt fáinak oly csekély lesz száma,
hogy egy gyermek is összeírhatja őket.

Ez történik majd azon a napon:
Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei
nem abban bíznak többé, aki veri őket,
hanem az Úrban, Izrael Szentjében
bizakodnak hűségesen.

A maradék megtér,
Jákob maradéka, az erős Istenhez.

Ha a te néped, Izrael, annyi lenne is,
mint a tenger fövenye,
csak a maradék üdvözül. belőle
Az eltervezett megsemmisülés igazságosan árad,

mert az eltervezett megsemmisítést
végbeviszi az Úr, a Seregek Istene az egész földön.

Ezért így szól az Úr, a Seregek Istene: »Ne félj, én népem, Sion lakója, Asszíriától, mely vesszővel ver téged, és botját emeli ellened, mint Egyiptom! Mert még egy kevés kis idő, és véget ér haragom, s indulatom az ő pusztítása ellen fordul.« 26S a Seregek Ura megsuhintja fölötte ostorát, mint amikor megverte Mádiánt Óreb sziklájánál; és botját felemeli a tenger fölé, mint Egyiptomban.

Ez történik majd azon a napon:
lekerül az ellenség terhe válladról
és igája nyakadról.
A pusztító felvonul Rimmonból.

28 Eljut Ajjátba, áthalad Magronon,
Makmásznál leteszi felszerelését;

átkelnek a szoroson; Gábában lesz éjszakai szállásuk;
megrémül Ráma, Saul Gibeája megfutamodik.

Sikolts hangosan, Batgallim;
figyelj, Lajesa; válaszolj, Anatót!

Elfut Madmena, Gábím lakói menekülnek.

Még ma megáll Nóbban:
kezét lendíti Sion leányának hegye ellen,
Jeruzsálemnek dombja ellen.

Íme, az Úr, a Seregek Ura
levágja az ágakat rettentő erővel,
a sudár növésű fák leroskadnak,
és a magasak ledőlnek.

Kivágják vassal az erdő bozótját,
és a Libanon hatalmas cédrusaival elbukik.

Jegyzetek

9,1 A jövendölés túlmutat a történeti helyzeten, és a végső időkre utal, amikor nem lesz többé háború.

9,3 Midián napjai: vö. Bír 7.

9,5 Trónralépésükkor a fáraók is új, hatalmukat jelző neveket kaptak.

9,7 Strófákra osztott költemény az ítéletről (lásd a refrént a 11. a 16. és a 20. versben).

10,1 A hetedik jaj az 5,24 befejezésének tekintendő.

10,9 Kalnét az asszírok Kr. e. 738-ban, Karkemist 717-ben, Arfádot 740-ben, Damaszkuszt 734-ben, Szamariát 722-ben hódították meg.

10,10 Későbbi betoldások, melyekben egy próféta-tanítvány Júda büntetésére és megmenekülésére utal.

10,26 Vö. Bír 7; Kiv 14,16.26.

10,28 Jeruzsálemtől északra fekvő helységek.


Minden fejezet...
1 0