¹1  Szállj le, és ülj a porba,
Babilon szűz leánya!
Ülj le a földre, nincs trónus,
káldeaiak leánya!
Mert nem hívnak téged többé
elpuhultnak és kényesnek.

²2  Fogd a kézimalmot, és őrölj lisztet!
Vedd le fátyladat,
emeld fel uszályodat, fedd fel combodat,
kelj át folyókon!

³3  Táruljon fel meztelenséged,
és legyen láthatóvá szégyened!
»Bosszút állok,
és nem kímélek senkit«

⁴4  – mondja a mi megváltónk,
Seregek Ura az ő neve,
Izrael Szentje.

⁵5  Ülj csendben, és menj a sötétbe,
káldeaiak leánya,
mert nem hívnak téged többé
országok úrnőjének!

⁶6  Megharagudtam népemre,
megfosztottam szentségétől örökségemet,
és kezedbe adtam őket;
nem gyakoroltál velük irgalmat,
az öregre is ráraktad súlyos igádat.

⁷7  Azt mondtad: »Örökké úrnő leszek!«
Nem szívlelted meg ezeket,
nem gondoltál a végére.

⁸8  De most halld ezt, te elpuhult,
aki biztonságban laksz,
és azt mondod szívedben:
»Én vagyok, és rajtam kívül nincs más;
nem fogok özvegyen lakni,
és nem ismerem a gyermektelenséget!«

⁹9  Elér majd téged mind a kettő,
hirtelen, egyetlen napon:
a gyermektelenség és özvegység;
egy szempillantás alatt elérnek téged,
hiába sok varázslatod,
és varázsigéid nagy ereje.

¹⁰10  Gonoszságodban bíztál, és azt mondtad:
»Nincs senki, aki látna engem.«
Bölcsességed és tudományod vezetett félre téged,
hogy azt mondd szívedben:
»Én vagyok, és rajtam kívül nincs más.«

¹¹11  Elér majd téged a baj,
nem tudod elhárítani,
és rád szakad a veszedelem,
nem bírod elfordítani;
elér téged egy szempillantás alatt a pusztulás,
melyet nem ismersz.

¹²12  Állj elő hát varázsigéiddel
és sok varázslatoddal,
melyekkel ifjúkorod óta vesződtél!
Hátha hasznot húzhatsz,
hátha félelmet keltesz.

¹³13  Kimerültél sok tervedben;
álljanak hát elő, és szabadítsanak meg téged,
akik az eget vizsgálják,
akik a csillagokat nézik,
és tudtul adják minden újholdkor,
mi történik majd veled!

¹⁴14  Íme, olyanok lettek, mint a tarló,
tűz égeti el őket,
nem mentik meg életüket a láng hatalmából;
nem parázs az, melynél melegedhetnének,
nem tűzhely, hogy előtte ülhetnének.

¹⁵15  Így jársz azokkal, akikkel vesződtél,
akikkel ifjúkorod óta kereskedtél;
mindegyik a maga útján tévelyeg,
nincs, aki megszabadítson téged.

¹1  Halljátok ezt, Jákob háza,
akik Izrael nevét viselitek,
és Júda bensejéből származtok;
akik az Úr nevére esküsztök,
és Izrael Istenét emlegetitek,
de nem hűségben és nem igazságban!

²2  Bizony, a szent városról kapták nevüket,
és Izrael Istenére támaszkodnak:
Seregek Ura az ő neve.

³3  A korábbi dolgokat régóta hirdettem,
számból jöttek ki, és tudattam azokat;
egy szempillantás alatt megtettem, és bekövetkeztek.

⁴4  Mert tudtam, hogy megátalkodott vagy,
vasinakból van a nyakad,
és a homlokod ércből,

⁵5  ezért hirdettem neked régóta,
mielőtt bekövetkezett, tudattam veled,
hogy ne mondhasd: »Bálványom tette ezeket,
faragott és öntött szobrom parancsolta meg.«

⁶6  Amit hallottál, lásd mindazt!
És ti nem hirdetitek?
Mostantól fogva új dolgokat tudatok veled,
és elrejtett dolgokat, melyeket nem ismersz.

⁷7  Most teremtettem őket, nem régen,
és a napjuk előtt nem hallottál róluk,
hogy ne mondhasd: »Íme, ismertem őket.«

⁸8  Nem is hallottad, nem is ismerted,
füled sem nyílt meg előbb;
mert tudom, hogy nagyon hűtlen vagy,
és lázadónak hívnak az anyaméhtől fogva.

⁹9  Nevemért türtőztetem haragomat,
és dicsőségemért megfékezem irántad,
hogy ne pusztítsalak el.

¹⁰10  Íme, kiégettelek, de nem mint ezüstöt,
megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.

¹¹11  Önmagamért, magamért cselekszem,
mert hogyan engedhetném, hogy gyalázzanak?
És dicsőségemet másnak nem adom!

¹²12  Hallgass rám, Jákob,
és Izrael, akit elhívtam!
Én magam, én vagyok az első,
és én vagyok az utolsó is.

¹³13  Igen, az én kezem alapozta meg a földet,
és jobbom terjesztette ki az eget;
ha szólítom őket, előállnak együtt.

¹⁴14  Gyűljetek össze mindnyájan, és halljátok!
Ki hirdette közülük ezeket?
Akit az Úr szeret, végrehajtja akaratát Babilonon,
és karja a káldeaiakon.

¹⁵15  Én, én szóltam, és hívtam el őt,
elhoztam őt, és sikerrel jár útján.

¹⁶16  Jöjjetek közel hozzám, halljátok ezt!
Nem szóltam a rejtekben kezdettől fogva,
attól az időtől, hogy ez történik, én ott vagyok.
Most pedig az Úristen küldött el engem, és az ő lelke.

¹⁷17  Így szól az Úr, a te megváltód,
Izrael Szentje:
Én vagyok az Úr, a te Istened,
aki tanítalak téged, hogy hasznodra váljék,
aki vezetlek az úton, amelyen járnod kell.

¹⁸18  Ha figyeltél volna parancsaimra,
olyan volna békességed, mint a folyam,
és igazságod, mint a tenger hullámai;

¹⁹19  ivadékod annyi volna, mint a föveny,
és méhed sarja annyi, mint homokszemei;
nem veszne ki és nem tűnne el
neve színem elől.

²⁰20  Menjetek ki Babilonból,
meneküljetek a káldeaiak közül!
Ujjongó hangon hirdessétek, adjátok tudtul ezt,
terjesszétek el a föld végéig!
Mondjátok: »Megváltotta az Úr szolgáját, Jákobot!«

²¹21  Nem szomjaztak, amikor a pusztában vezette őket,
kősziklából fakasztott vizet nekik;
meghasította a kősziklát, és folytak a vizek.

²²22  Nincs békességük az istenteleneknek
– mondja az Úr. –

MÁSODIK ÉNEK AZ ÚR SZOLGÁJÁRÓL: 49,1-9a

¹1  Hallgassatok rám, szigetek,
és figyeljetek, népek, a távolból!
Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva,
anyám méhétől emlegette nevem.

²2  Olyanná tette számat, mint az éles kard,
keze árnyékában rejtett el engem;
olyanná tett, mint a hegyes nyíl,
tegzébe dugott engem.

³3  Így szólt hozzám: »Szolgám vagy,
Izrael, benned fogok megdicsőülni.«

⁴4  De én azt mondtam: »Hasztalan fáradoztam,
hiába és feleslegesen fecséreltem erőmet.
De igazságom az Úrnál van,
és munkám jutalma Istenemnél.«

⁵5  Most pedig így szól az Úr,
aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem,
hogy visszavezessem hozzá Jákobot,
és Izrael hozzá gyűljön;
mert becses vagyok az Úr szemében,
és Istenem lett az én erőm;

⁶6  ezt mondta: »Kevés az, hogy szolgám légy,
hogy helyreállítsd Jákob törzseit,
és Izrael maradékát visszatérítsd;
a nemzetek világosságává teszlek,
hogy eljusson üdvösségem a föld végéig.«

⁷7  Így szól az Úr,
Izrael megváltója, Szentje,
ahhoz, akit megvetnek az emberek,
akit utálnak a nemzetek,
a kényurak szolgájához:
»Királyok látnak majd, és felállnak,
fejedelmek, és leborulnak,
az Úr miatt, aki hűséges,
Izrael Szentje miatt, aki kiválasztott téged.«

⁸8  Így szól az Úr:
»A kegyelem idején meghallgatlak téged,
és a szabadulás napján megsegítelek;
megőrizlek, s a nép szövetségévé teszlek,
hogy helyreállítsd az országot,
és kioszd az elpusztított örökséget;

SION HELYREÁLLÍTÁSA: 49,9b-50,3

⁹9  hogy azt mondd a foglyoknak:
‘Jöjjetek ki!’,
és azoknak, akik sötétségben vannak:
‘Lépjetek a napvilágra!’
Az utak mellett legelnek majd,
és minden kopár dombon lesz legelőjük.

¹⁰10  Nem éheznek és nem szomjaznak,
nem sújtja őket forróság és nap,
mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti őket,
és vizek forrásához irányítja őket.

¹¹11  Minden hegyemet úttá teszem,
és ösvényeim kiemelkednek.

¹²12  Íme, ezek messziről jönnek,
és íme, azok északról meg nyugatról,
mások pedig Sziním földjéről.«

¹³13  Ujjongjatok, egek, és örvendj, te föld,
ujjongásban törjetek ki, hegyek!
Mert megvigasztalja népét az Úr,
és szegényein megkönyörül.

¹⁴14  Azt mondta Sion:
»Elhagyott engem az Úr,
és Uram megfeledkezett rólam.«

¹⁵15  Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony,
nem könyörül-e méhe magzatán?
Még ha az meg is feledkeznék,
én akkor sem feledkezem meg rólad!

¹⁶16  Íme, tenyeremre rajzoltalak téged;
falaid előttem vannak szüntelen.

¹⁷17  Sietnek építőid;
rombolóid és pusztítóid pedig kivonulnak belőled.

¹⁸18  Hordozd körül szemedet, és lásd:
mindnyájan összegyűltek, eljöttek hozzád!
»Életemre mondom – szól az Úr –,
hogy valamennyit díszként öltöd fel,
és magadra kötöd őket, mint a menyasszony.«

¹⁹19  Mert romjaid és pusztaságaid,
elpusztított országod
most szűk lesz lakóidnak,
és távol lesznek pusztítóid.

²⁰20  Mondani fogják még füled hallatára
gyermektelenséged fiai:
»Szűk nekem a hely,
adj teret, hogy ott lakhassam!«

²¹21  Akkor ezt mondod majd szívedben:
»Ki szülte nekem ezeket?
Hiszen én gyermektelen és meddő vagyok,
száműzött és eltaszított.
Ki nevelte fel ezeket?
Íme, én egyedül maradtam;
hol voltak ezek?«

²²22  Így szól az Úristen:
»Íme, fölemelem kezemet a nemzetek felé,
és a népek felé fölemelem zászlómat;
ölben hozzák majd fiaidat,
és leányaidat vállukra emelik.

²³23  Királyok lesznek a gondozóid,
és fejedelemasszonyaik a dajkáid;
arccal a földre borulnak előtted,
és lábad porát nyalják.
Akkor megtudod, hogy én vagyok az Úr,
és nem szégyenülnek meg, akik bennem remélnek.«

²⁴24  El lehet-e venni a hőstől a prédát,
és az erőszakosnak zsákmánya megszabadulhat-e?

²⁵25  Bizony, így szól az Úr:
»A hősnek zsákmányát is elveszik,
és az erőszakosnak prédája megszabadul.
Akik veled perelnek, azokkal én fogok perelni,
és fiaidat én szabadítom meg.

²⁶26  Megetetem elnyomóidat saját húsukkal,
és mint a musttól, megittasodnak saját vérüktől.
Akkor megtudja minden ember,
hogy én vagyok az Úr, a te szabadítód,
és a te megváltód, Jákob Hatalmasa.«