47
Szállj le és ülj a porba, Babilon szűz leánya, ülj a földre királyi szék nélkül, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged gyöngének és elkényeztetettnek!
(Siral 2,10; Jób 2,8.13; Ésa 14,11; Jer 51,39; Dán 5,1)
Vedd a malmot és őrölj lisztet, född fel fátyolodat, emeld föl a hosszú ruhát, född fel czombodat és menj át a folyókon.
(2Sám 15,30.2Móz;11,5; Jób 31,10; Náh 3,5; Jer 13,22.26)
Födöztessék föl meztelenséged és láttassék meg szemérmed; bosszút állok és embert nem kímélek!
(Ésa 3,18; Hós 2,12; Jel 17,16)
Így szól a mi Megváltónk, seregeknek Ura az Ő neve, Izráel Szentje!
(1Pét 2,22.24.1Móz;23,4;46,4;49,29-31.2Krón;21,20;24,25;28,27)
Ülj némán és menj a sötétre, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged országok úrnőjének!
(Ésa,47 1. Mik. 7,8. Ésa. 9,2. 50,10.)
Fölgerjedtem volt népem ellen; megfertőztettem örökségemet és kezedbe adtam azt: te nem cselekedtél velök irgalmasságot, az öregre nehéz igát vetettél!
(2Kir 25,1-10; Zak 1,15; Jer 50,17;51,34; Ésa 4,16;5,12)
És ezt mondád: Örökre úrnő leszek! úgy hogy ezekre nem is gondolál, és nem emlékeztél meg annak végéről.
(Jel 18,7)
És most halld meg ezt, bujálkodó, a ki bátorságban ülsz, a ki ezt mondja szívében: Én vagyok és nincs senki több, nem ülök özvegységben, és a gyermektelenséget nem ismerem!
(Ezék 28,2; Ésa 54,1.4.5.6.7; Siral 1,1; Jel 17,7.8)
És mind e kettő eljő reád nagy hamar egy napon: gyermektelenség és özvegység, teljességökben jőnek el reád, noha gazdag vagy a varázslásban, és sok nagyon igéző szózatod.
(Ésa 49,19-21; Jer 31,38; Zak 14,10)
Gonoszságodban bíztál, és ezt mondád: Nem lát senki engem! Bölcseséged és tudományod csalt meg téged, és ezt mondád szívedben: Én vagyok és nincs senki több.
(Zsolt 10,11;94,6.7; Ezék 8,12;9,9; Jób 22,13.14; Ésa 19,11; Ezék 28,4; Jer 50,35;51,57)
Azért jő te reád a gonosz, a melynek keletkezését nem tudod, és romlás sújt le rád, a melyet meg nem engesztelhetsz, és hirtelen jő pusztulás reád, nem is tudod!
(Hós 2,1-18; Jer 3,24.25;31,19;51,5)
No állj elő hát igéző szózatiddal és varázslásodnak sokaságával, a melyekkel ifjúságodtól fogva vesződtél, talán segíthetsz valamit, talán visszariaszthatod a veszedelmet.
(Dán 2,2)
Tanácsaid sokaságában megfáradtál; no álljanak elő és tartsanak meg az égnek vizsgálói, a kik a csillagokat nézik, a kik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jövend reád.
(Ésa 44,25)
Ímé, olyanok lettek, mint a polyva, tűz emészté meg őket, nem mentik meg életöket a lángból, még szén sem marad belőlök melegülésre, sem körülülhető parázs!
(Ésa 29,6;30,30;1,31; Máté 3,12)
Így járnak azok, a kikkel vesződtél; és a kik kereskedő társaid voltak ifjúságodtól fogva, futnak, kiki a maga útján; senki nem segít néked!
(Ésa 13,14; Jer 51,6.9; Nehem 3,16.17)
48
Halljátok ezt Jákób háza, a kik Izráel nevéről neveztettek, és Júda forrásából származának, a kik az Úr nevére esküsznek, és Izráel Istenét emlegetik; de nem híven és nem igazán.
(Zsolt 78,34.36; Jer 5,2; Zsolt 68,27)
Mert a szent várostól nevezik magokat, és Izráel Istenéhez támaszkodnak, a kinek neve seregeknek Ura!
(Ámós 5,21-24)
Mik eddig történtek, előre megjelentém, szám hirdeté és tudatá azokat, gyorsan véghez vivém, és bekövetkezének,
(Jel 21,18-21)
Mert tudtam, hogy te kemény vagy, és vasinakból van nyakad és homlokod ércz:
(2Móz 32,9; Hós 4,4; Ezék 3,7-9)
Tehát előre megjelentém néked, mielőtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondd: Faragott képem mívelé ezeket, bálványom és öntött képem parancsolá ezeket.
(Ámós 3,7.5Móz;32,27)
Hallottad volt, és most lásd mindezt; avagy ti nem tesztek-é erről bizonyságot? Mostantól fogva újakat tudatok veled: titkoltakat, a melyeket nem tudtál;
(Ésa 9,7; Zsolt 97,2)
Mostan rendeltettek el és nem régen, és ezelőtt nem hallottál felőlök, hogy ezt ne mondd: Ímé, tudtam én azokat.
(Ésa 6,10;18,12)
Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem vala nyitva régen, mivel tudtam, hogy nagyon hűtelen vagy, és pártütőnek hívatál anyád méhétől fogva.
(5Móz 32,15.18; Ésa 50,5)
Nevemért elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne vágjalak.
(Ezék 20,22)
Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemenczéjében.
(Ésa 27,9)
Enmagamért, enmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg nevem?! És dicsőségemet másnak nem adom.
(Ésa 42,8)
Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az első és én az utolsó.
(Ésa 41,4)
Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom őket, mind itt állnak.
(Ésa 40,26)
Gyűljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté meg közülök ezeket? az, kit az Úr szeret, elvégzi akaratját Bábelen, és karja lészen a Káldeusokon.
(Ésa 34,20.5Móz;28,26)
Én, én szóltam, és őt el is hívtam, elhoztam őt, és szerencsés lesz útja.
(Péld 8,17.2Krón;15,4; Zsolt 32,8; Jer 29,14; Ésa 65,1)
Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az ő lelkét.
(Ésa 45,19)
Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell.
(4Móz 23,19; Zsolt 103,11)
Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai;
(5Móz 28,1-14; Zsolt 81,14-17)
És olyan volna magod, mint a tengernek fövénye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi; nem vágatnék ki és nem pusztulna el neve orczám elől.
(Hós 1,10)
Menjetek ki Bábelből, fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végső határáig; mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot.
(Jer 51,6.8;50,8.10;Jer 29,10)
Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is őket: kősziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belőle.
(2Móz 17,6.4Móz;20,11; Zsolt 78,15)
Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!
(Ésa 57,21)
49
Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről.
(Ésa 50,4; Jer 1,4)
Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem.
(Jer 1,9.10; Préd 12,13)
És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsőülök.
És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.
(Ésa 6,14.15)
És most így szól az Úr, a ki engem anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Ő hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem!
(5Móz 23,2.4-8)
Így szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!
(Ésa 42,6.7;60,3; Luk 2,30.32)
Így szól az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkűhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látjátok királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, a ki hű, Izráel Szentjéért, a ki téged elválasztott.
(Ésa 52,14.15;53,3; Zsolt 22,7)
Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket;
(Ésa 61,2;54,3;61,4)
Így szólván a foglyoknak: Jőjjetek ki! és azoknak, a kik sötétben ülnek: Lépjetek elő! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelőjük lesz:
(Ésa 42,7)
Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi.
(Jel 7,16; Ésa 35,7;43,19.20;48,21;40,10.11;42,16)
És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek.
(Ésa 35,8;51,3;52,9; Luk 2,25)
Ímé, ezek messziről jönnek ímé, amazok észak és a tenger felől, és amazok Sinnek földéről!
Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!
(Ésa 35,8;51,3;52,9; Luk 2,25; Zsolt 96,11)
És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!
(Jób 3,13-15; Zsolt 17,15;73,24)
Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.
(Zsolt 27,10)
Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen.
(2Móz 25,40.1Krón;28,11.19)
Elősietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belőled.
(Ezék 6,13.2Krón;28,3;33,6;Jer 7,32.2Kir;16,3.4)
Emeld fel köröskörül szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az Úr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony.
(Ésa 60,4)
Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szűk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid.
(Ésa 65,4; Ezék 16,24)
Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam!
És te így szólsz szívedben: Ki szűlte nékem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak?
(Ezék 16,36;23,16.40)
Így szól az Úr Isten: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez, és előttök zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak.
(Ésa 11,10;60,4.5.6;66,12-14)
És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arczczal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek.
(Zsolt 72,9; Mik 7,17)
Elvétethetik-é a préda az erőstől, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai?
(Ésa 5,8.9.29)
Igen, így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat.
(Ésa 56,4.5;49,8; Zsolt 37,11;69,37; Máté 5,5)
És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktől megrészegednek, és megtudja minden test, hogy én vagyok az Úr; megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene!
(Jel 14,20; Ésa 9,19;Jel 16,6)