Így szól az Úr,
aki utat készített a tengerben,
és a hatalmas vizekben ösvényt;
aki kihozott kocsit és lovat,
hadsereget és hőst,
akik együtt fekszenek, nem kelnek fel többé,
kialudtak, mint a mécsbél, és elhamvadtak:
»Ne gondoljatok a régi dolgokra,
és az elmúltakra ne figyeljetek!
Íme, én újat cselekszem,
most sarjad, talán nem tudjátok?
Igen, utat készítek a sivatagban,
és a pusztában folyókat.
Dicsőít majd engem a mező vadja,
a sakálok és a struccmadarak,
mert vizet adtam a sivatagban,
folyókat a pusztában,
hogy megitassam népemet, az én választottamat.
A nép, amelyet magamnak megszereztem,
dicséretemet hirdeti majd.