Így szól az Úr, a ki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt,
(2Móz 14,22-29; Józs 3,16)
A ki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél elhamvadának!
(2Móz 15,2-10)
Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok!
Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.
(Ésa 41,18)
Dicsőítni fog engem a mező vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak.
(Ésa 42,6.7;60,3; Luk 2,30.32)
A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!
(Ésa 52,14.15;53,3; Zsolt 22,7)