Ekkor bement Izajás próféta Hiszkija királyhoz, és így szólt hozzá: »Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád?« Hiszkija azt felelte: »Messzi földről jöttek hozzám, Babilonból.« Erre ő azt kérdezte: »Mit láttak a házadban?« Hiszkija így felelt: »Mindent láttak, ami házamban van; nincs semmi a kincstáraimban, amit meg ne mutattam volna nekik.«
Erre így szólt Izajás Hiszkijához: »Halld a Seregek Urának szavát! Íme, jönnek napok, amikor elviszik Babilonba mindazt, ami házadban van, és amit atyáid felhalmoztak mind a mai napig. Nem marad meg semmi – mondja az Úr. – Még fiaid közül is, akik tőled származnak, akiket nemzel, egyeseket elvisznek, és udvari szolgák lesznek Babilon királyának a palotájában.« Azt mondta erre Hiszkija Izajásnak: »Jó az Úr szava, amelyet mondtál.« Azt gondolta ugyanis: »Az én napjaimban béke és biztonság lesz.«
II. RÉSZ; MÁSODIK IZAJÁS (DEUTEROIZAJÁS): 40,1-55,13
BEVEZETÉS: A HAZATÉRÉS ÍGÉRETE: 40,1-11
40
1 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!
– mondja a ti Istenetek.
2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez,
és kiáltsátok neki,
hogy letelt szolgálata,
letörlesztette bűnét,
hiszen kétszeresen meglakolt az Úr kezétől
minden vétkéért!
Egy hang kiált:
»Készítsétek a pusztában az Úr útját,
egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek!
Minden völgy emelkedjék fel,
minden hegy és halom süllyedjen alá;
a göröngyös legyen egyenessé,
és a hegyláncok síksággá!
Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége,
és meglátja minden test Isten üdvösségét.
Bizony, az Úr szája szólt.«
Egy hang szól: »Kiálts!«
És mondtam: »Mit kiáltsak?«
Minden test csak fű,
és az ember minden dicsősége olyan, mint a fű virága.
Elszárad a fű, elhervad a virág,
ha az Úr lehelete ráfúj.
Valóban csak fű a nép.
Elszárad a fű, elhervad a virág,
de Istenünk szava megmarad örökre.
Magas hegyre menj föl,
te, aki jó hírt viszel Sionnak!
Emeld fel erősen hangodat,
aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek!
Emeld fel, ne félj!
Mondd Júda városainak:
»Íme, a ti Istenetek!
Íme, az Úristen hatalommal jön,
és karja uralkodik;
íme, fizetsége vele van,
és szerzeménye a színe előtt.
Mint pásztor, legelteti nyáját,
karjával összegyűjti a bárányokat, és ölébe veszi,
az anyajuhokat gondosan vezeti.«
A FENSÉGES ISTEN DICSŐÍTÉSE: 40,12-31 (41,6-7)
12 Ki mérte meg markával a vizet,
és az eget arasszal ki mérte fel?
Ki mérte meg vékával a föld porát,
ki mérte le mérlegen a hegyeket,
és a dombokat mérlegserpenyőben?
Ki irányította az Úr lelkét,
vagy ki volt tanácsadója, aki oktatta őt?
Kivel tanácskozott, ki világosította fel,
és ki tanította őt az igazság ösvényére?
Ki tanította tudományra,
és az okosság útjára ki oktatta?
Íme, a nemzetek olyanok, mint vízcsepp a vödrön,
és mint porszem a mérlegserpenyőn, annyit érnek;
íme, a szigetek, mint a por, annyit nyomnak.
A Libanon nem elég a tűzgyújtásra,
és vadállata nem elég az égőáldozathoz.
A nemzetek mind, mint a semmi, olyanok előtte,
üres semmiségnek számítanak neki.
Kihez hasonlíthatnátok Istent,
vagy milyen képmást készíthetnétek róla?
A bálványszobrot mesterember önti,
ötvös vonja be arannyal,
és olvaszt rá ezüstláncokat.
Aki túl szegény az adományhoz,
nem korhadó fát választ,
és hozzáértő mestert keres magának,
hogy bálványszobrot készítsen, amely nem inog meg.
Vajon nem tudjátok, nem halljátok?
Nem hirdették kezdettől fogva nektek?
Nem értettétek meg a föld alapjait?
Az, aki a földkorong felett trónol,
melynek lakói olyanok, mint a sáskák;
aki kiteríti, mint a fátylat, az eget,
és kifeszíti, mint a sátrat lakóhelyül;
aki a fejedelmeket megsemmisíti,
a föld bíráit a semmivel teszi egyenlővé;
amikor még el sem ültették, el sem vetették őket,
és még gyökeret sem vert törzsük a földben,
máris rájuk fúj, és kiszáradnak,
és a szélvész, mint a pelyvát, elsodorja őket.
»Kihez hasonlíthatnátok engem,
hogy egyenlő volnék vele?« – mondja a Szent.
Emeljétek a magasba szemeteket,
és nézzétek: ki teremtette ezeket?
Aki előhozza szám szerint seregüket,
és mindnyájukat nevén szólítja;
nagy ereje és erős hatalma miatt
egyikük sem marad el.
Miért mondod, Jákob,
és miért szólsz így, Izrael:
»Rejtve van utam az Úr előtt,
és Istenem figyelmét igazságom elkerüli«?
Vajon nem tudod? Vagy nem hallottad?
Örökkévaló Isten az Úr,
aki a föld határait teremtette.
Nem fárad el, és nem lankad el,
bölcsessége kifürkészhetetlen.
Erőt ad a fáradtnak,
és az erőtlennek megsokasítja erejét.
Elfáradhatnak a fiatalok, és ellankadhatnak,
s az ifjak is megbotolva eleshetnek;
de akik az Úrban bíznak,
új erőre kapnak,
szárnyra kelnek, mint a sasok,
futnak, és nem lankadnak el,
járnak, és nem fáradnak el.
Jegyzetek
39,1 Vö. 2Kir 20,12-19, a magyarázatokat is lásd ott.
40,1 Önálló könyv egy a babiloni fogságban élő prófétától. Círusz perzsa király hódításai (Kr. e. 550-től kezdve) új reményt öntöttek a száműzöttekbe, és ebben a helyzetben szólal meg a próféta (l. a bevezetést).
40,1 A próféta meghívása.
40,2 A törvény bizonyos esetekben kétszeres kártérítést írt elő (vö. Kiv 22,3.6.8).
40,12 A próféta különböző ellenvetésekre válaszol.