39
Abban az időben levelet és ajándékot küldött a babilóniai király, Meródák Baladán, Baladán fia, Ezékiás királyhoz, mert hallotta, hogy beteg volt és meggyógyult.
(Ezék 36,22.23; Ésa 48,9.11; Zsolt 115,1.2.5Móz;32,26.27)
És örvende rajtok Ezékiás, és megmutatá nékik tárházát, az ezüstöt, az aranyat, a fűszereket, a drága kenetet, s egész fegyvertárát, és mindent, a mi kincsei közt található volt. Semmi nem volt, a mit meg nem mutatott volna nékik Ezékiás házában és egész birodalmában.
És eljött Ésaiás, a próféta, Ezékiás királyhoz, és monda néki: Mit szólának ez emberek, és honnan jöttek te hozzád? És monda Ezékiás: Messze földről jöttek hozzám, Bábelből.
(Róm 3,4; Ésa 51,2)
És monda: Mit látának házadban? És monda Ezékiás: Mindent láttak, a mi csak házamban van, semmi nincs, a mit meg nem mutattam volna nékik kincseim közül.
(Dán 3,4-7.31; Ésa 40,4;59,19;60,2)
És monda Ésaiás Ezékiásnak: Halld a seregek Urának beszédét:
(Ésa 41,8)
Ímé napok jőnek, és elvitetik, valami házadban van, és a mit csak e mai napig gyűjtöttek eleid, Bábelbe; nem marad semmi meg, ezt mondja az Úr!
(Ésa 43,5.6; Jer 30,10)
És fiaid közül, a kik tőled származnak, a kiket te nemzesz, el fognak hurczolni, és lesznek komornyikok Bábel királyának palotájában.
(Ésa 35,7; Jóel 2,28; Ezék 34,26; Malak 3,10; Ján 7,38)
Akkor monda Ezékiás Ésaiásnak: Jóságos az Úrnak beszéde, a melyet te szóltál! és monda: Csak napjaimban legyen béke és állandóság!
(Ésa 65,17)
40
Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
(Jel 13,16)
Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.
(Ésa 41,4; Jel 1,8-17)
Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
(Máté 3,3)
Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
(Ésa 41,27.5Móz;4,35.39.1Kir;8,32.60)
És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.
(Ésa 52,10; Luk 3,6)
Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!
Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép.
(Jób 14,1; Zsolt 95,5.6;103,15.1Pét;1,24.25; Jak 1,10.11)
Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
(Jer 10,3.4)
Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!
(Ezék 3,17)
Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.
(Zak 9,9; Máté 21,5; Ésa 62,2)
Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.
(Ésa 66,12; Ezék 34,12-16; Ján 10,11.1Móz;33,13.4Móz;11,12)
Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe?
(Jób 26,10-13;38,5-10; Péld 30,4)
Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa?
(Róm 11,34; Jób 11,7;28,12.21-28.1Kor;2,16)
Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?
Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!
És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra.
(Ésa 66,1; Zsolt 50,8)
Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.
(Ésa,40 15. Dán. 4,32. Jer. 16,16.)
És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla?
(Csel 17,29; Zsolt 89,7; Jer 51,15-19)
A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá;
A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.
(Jer 10,3-5)
Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?
(Ésa 26,8-24)
Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra;
(Zsolt 104,2;113,5.6; Zak 12,1)
Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;
(Jób 12,17.24; Dán 2,21)
Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el:
(Ésa,40 7. 8. Jób. 8,16-18.)
Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.
(2Krón 22,23; Jób 12,10)
Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.
(1Móz 1,3-18; Zsolt 147,4.5; Jób 38,31-37)
Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!
(Ésa 27,8.9;49,14-16; Jób 27,2)
Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!
(Zsolt 90,2; Róm 11,33.34)
Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.
(Zsolt 68,10; Máté 11,28)
Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!
(Zsolt 103,5.2Sám;1,23)