Amikor eljöttek Hiszkija király szolgái Izajáshoz, így szólt hozzájuk Izajás: »Mondjátok meg uratoknak, így szól az Úr: Ne félj azoktól a szavaktól, amelyeket hallottál, amelyekkel Asszíria királyának szolgái káromoltak engem. Íme, én egy lelket adok belé, üzenetet fog hallani, és visszatér földjére; majd leterítem őt karddal a saját földjén.«
Amikor a főpohárnok visszatért, Asszíria királyát Libna ostrománál találta; hallotta ugyanis, hogy eltávozott Lákisból, mivel meghallotta, hogy Tirhakáról, Etiópia királyáról azt beszélik: »Kivonult, hogy harcba szálljon veled.«
Amikor ezt meghallotta, követeket küldött Hiszkijához, ezzel az üzenettel: »Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Rá ne szedjen téged Istened, akiben bízol, mondván: ‘Nem kerül Jeruzsálem Asszíria királyának kezébe.’ Íme, te is hallottad, mit tettek Asszíria királyai minden országgal, kiirtásra szánva őket. Te hogyan menekülnél meg? Vajon megmentették a nemzetek istenei azokat, akiket atyáim elpusztítottak: Gózánt, Háránt, Reszefet és Éden fiait, akik Telasszárban voltak? Hol van Emát királya, Arfád királya, és Szefárvaim, Héna meg Áva városának királya?«
Hiszkija imája Amikor Hiszkija átvette a levelet a követek kezéből, és elolvasta, felment az Úr házába, majd kiterítette az írást Hiszkija az Úr színe előtt.
Akkor így imádkozott Hiszkija az Úrhoz:
»Seregek Ura, Izrael Istene, aki a kerubok felett ülsz, te vagy az Istene egyedül a föld minden országának, te alkottad az eget és a földet! Hajtsd ide, Uram, füledet, és halld! Nyisd meg, Uram, szemedet és lásd! Halld meg Szanherib minden szavát, melyet üzent, hogy gyalázza az élő Istent! Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai elpusztították a nemzeteket és országaikat, isteneiket pedig tűzre vetették, hiszen azok nem voltak istenek, hanem emberi kéz művei, fa és kő; ezért elpusztíthatták őket. De most, Urunk, Istenünk, szabadíts meg minket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy csak te vagy, Uram, egyedül Isten!«
A szabadulás ígérete Akkor Izajás, Ámosz fia ezt az üzenetet küldte Hiszkijának: »Így szól az Úr, Izrael Istene: Mivel imádkoztál hozzám Szanherib, Asszíria királya miatt, ez az az ige, amelyet az Úr róla mondott:
Megvet téged, gúnyol téged Sion szűz leánya;
mögötted fejét rázza Jeruzsálem leánya.
Kit gyaláztál és káromoltál? Ki ellen emelted fel hangodat,
és emelted magasba a szemed? Izrael Szentje ellen!
Szolgáid által gyaláztad az Urat, és azt mondtad:
‘Sok harci szekeremmel felvonultam a magas hegyekre,
a Libanon messzi lejtőire;
kivágtam sudár cédrusait, válogatott ciprusfáit,
és eljutottam legtávolabbi magaslatára,
kerthez hasonló erdejébe.
Kutat ástam, és megittam másnak a vizét,
és kiszárítottam léptem nyomán
Egyiptom minden Nílus-ágát.’
Talán nem hallottad?
Régóta elvégeztem ezt, ősidőktől fogva kigondoltam,
és most viszem végbe,
hogy elpusztuljanak és romhalmazzá legyenek
a megerősített városok.
Lakóik erőtlen kézzel
megrettentek és megszégyenültek;
olyanok lettek, mint a mező növénye,
mint a zöld hajtás vagy a háztetők füve,
mely megperzselődik a keleti szélben.
Tudom, ha felkelsz, és ha leülsz,
ha kimégy és ha bejössz,
s ha tombolsz ellenem.
Mivel tombolsz ellenem,
és kevélységed felhatolt fülembe,
kampómat az orrodba teszem,
és zablámat a szádba,
s visszaviszlek azon az úton,
amelyen jöttél.
Neked pedig ez lesz a jel:
Ebben az évben az utótermést eszitek,
a második évben is azt, ami még magától terem;
de a harmadik évben vessetek és arassatok,
ültessetek szőlőt, és egyétek gyümölcsét!
Júda házának megmenekült maradéka
ismét gyökeret hajt alul,
és gyümölcsöt terem felül.
Mert Jeruzsálemből jön ki a maradék,
és a megmenekültek Sion hegyéről.
A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.
Ezért így szól az Úr Asszíria királyáról:
Nem jön be ebbe a városba,
és nem lő oda nyilat,
nem száll szembe vele pajzzsal,
és nem emel ellene sáncot.
Az úton, amelyen jött, visszatér,
és ebbe a városba nem jön be,
– mondja az Úr. –
Megoltalmazom ezt a várost, hogy megszabadítsam,
önmagamért és szolgámért, Dávidért.«
Erre felkerekedett Szanherib, Asszíria királya, elment és visszatért, s ezután Ninivében lakott. Történt pedig, hogy amikor leborult istenének, Neszroknak templomában, fiai, Adramelek és Száraszár lesújtottak rá karddal, majd elmenekültek Ararát földjére. Utána fia, Asszarhaddon lett a király.
Egyéb események: 38,1-39,8
Hiszkija betegsége 38 Azokban a napokban Hiszkija halálosan megbetegedett. Akkor bement hozzá Izajás próféta, Ámosz fia, és azt mondta neki: »Így szól az Úr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben!« Erre Hiszkija a fal felé fordította arcát, és imádkozott az Úrhoz. Ezt mondta: »Ó, Uram, emlékezzél meg, kérlek, arról, hogy hűséggel és egész szívvel jártam színed előtt, és azt tettem, ami jó a te szemedben!« És sírt Hiszkija, hangos sírással.Ekkor szólt az Úr szava Izajáshoz: »Menj, és mondd meg Hiszkijának: ‘Így szól az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam könnyeidet; íme, megtoldom napjaidat tizenöt évvel. Asszíria királyának kezétől megmentelek téged és ezt a várost, és megoltalmazom ezt a várost.’ Ez lesz számodra a jel az Úrtól, hogy teljesíti az Úr azt az igét, amelyet mondott: Íme, visszahúzom az árnyékot azokon a fokokon, amelyeken már túlhaladt Ácház napóráján, és visszatérítem a napot tíz fokkal.« Vissza is tért a nap tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már túlhaladt az árnyék.
Hiszkija hálaéneke 9Hiszkijának, Júda királyának írása, amikor beteg volt, és felgyógyult betegségéből:
»Így szóltam én:
Napjaim közepén kell elmennem
az alvilág kapuiba,
megfosztva hátralevő éveimtől!
Azt mondtam: Nem látom az Urat az élők földjén,
nem látok többé embert a világ lakói között.
Hajlékomat felszedték és elvitték tőlem,
mint a pásztorok sátrát.
Összegöngyöli, mint a takács, életemet,
a fonalról levág engem.
Nappaltól éjszakáig végzel velem.
Elterülve fekszem reggelig;
mint az oroszlán, úgy töri össze minden csontomat.
Nappaltól éjszakáig végzel velem.
Mint fecskefióka, úgy csipogok,
nyögök, mint a galamb;
szemem bágyadtan tekint a magasba.
Uram, erőszakot szenvedek, felelj értem!
Mit szóljak? És mit mond majd nekem?
Ő cselekedett!
Minden évemen át lelkem keserűségében járok.
Uram, benned remél a szívem;
hadd éljen a lelkem,
gyógyíts meg, és éltess engem!
Íme, javamra válik legkeserűbb keservem;
hiszen te megmentetted lelkemet
az enyészet vermétől,
mivel hátad mögé dobtad minden vétkemet.
Mert nem az alvilág magasztal téged,
és a halál sem dicsőít;
akik a sírgödörbe szállnak,
nem remélnek hűségedben.
Az élő, csak az élő magasztal téged,
ahogyan ma én is;
az apa a fiaival ismertesse meg hűségedet!
Az Úr kész megszabadítani engem,
hogy dalainkat citerával kísérhessük
életünknek minden napján az Úr házában.«
Jegyzetek
38,9 A király imája csak Izajás könyvében található. A betegség mint ellenséges hatalom jelenik meg, amely Istentől is elszakít.
Vesd le, Jeruzsálem, gyászod és nyomorúságod ruháját,
és öltözzél annak a dicsőségnek díszébe és pompájába,
melyet megad neked Isten örökre.
Vedd körül magadat az Isten igazságának palástjával,
és tedd fejedre az Örökkévaló dicsőségének koronáját.
Mert Isten megmutatja rajtad fényességét
mindenkinek, aki az ég alatt van.
Mert Isten ezt a nevet adja neked mindörökre:
»Igazság békéje« és »Jámborság dicsősége«.
5 Kelj fel, Jeruzsálem, állj a magaslatra,
tekints kelet felé,
és nézd, mint gyűlnek egybe fiaid
napkelettől napnyugatig a Szentnek szavára,
és örvendeznek azon, hogy megemlékezett róluk Isten!
Mert gyalog mentek el tőled,
elhajtotta őket az ellenség,
de az Úr visszahozza őket hozzád;
olyan pompával hozzák majd őket, mint a királyi trónt.
Mert elhatározta Isten,
hogy alacsonnyá teszi a magas hegyeket mind,
és az örök bérceket,
és betölti a föld színéig a völgyeket,
hogy bizton haladhasson Izrael
az Isten dicsőségére.
És árnyékot nyújtanak majd az erdők és az illatos fák mind
Izraelnek az Isten parancsára.
Mert visszahozza Isten Izraelt
vidámságban, dicsőségének fényében,
irgalmában és igazságosságában.
JEREMIÁS LEVELE: 6,1-72
Bevezetés Ez annak a levélnek a másolata, amelyet Jeremiás azoknak küldött, akiket a babiloniak királya fogságba akart hurcolni Babilóniába, hogy közölje velük azt, amit Isten neki parancsolt.6 1Vétkeitek miatt, amelyekkel vétkeztetek Isten ellen, Nebukadnezár, a babiloniak királya fogságba hurcol majd titeket Babilóniába. 2Elmentek tehát Babilonba, és ott maradtok számos évig és hosszú ideig, hét nemzedéken át; azután azonban kihozlak titeket onnan békességben. Nos, ti Babilóniában aranyból, ezüstből, kőből és fából való isteneket fogtok látni, amelyeket vállon hordoznak, és amelyek félelmet keltenek a pogányokban. Vigyázzatok tehát, hogy ti is úgy ne tegyetek, mint az idegenek, ne féljetek és meg ne rettenjetek tőlük, amikor azt látjátok, hogy a tömeg elöl-hátul imádja őket, hanem mondjátok szívetekben: »Urunk, téged illet az imádás!« Az én angyalom ugyanis veletek lesz, én pedig számon kérem lelketeket.
A bálványok értéktelensége Hiszen azoknak a nyelvét az ács gyalulta simára, ők maguk pedig arannyal-ezüsttel bevont csalárdságok és beszélni sem tudnak. Mint valami ékességet kedvelő leány számára aranyat vesznek elő és koronát készítenek isteneik fejére. Megesik aztán, hogy papjaik leveszik róluk az aranyat és az ezüstöt, és a saját hasznukra fordítják, 10sőt a parázna személyeknek is adnak belőle, és szemérmetlen nőket ékesítenek vele, és amikor visszakapják a parázna nőktől, megint ékesítik vele isteneiket. Ezek a rozsdától és a féregtől mentesek nem maradnak, mert bíborruha borítja őket, és arcukról le kell törölni a ház porát, amely bőségben van rajtuk. Jogara van, mint az ország emberi bírájának, de az ellene vétőt nem öli meg. Kard is van kezében meg csatabárd, de nem szabadíthatja meg magát sem a háborútól, sem a rablóktól. Tudjátok meg ebből, hogy nem istenek ők, ne féljétek tehát őket!
Mert amint az ember edénye, ha összetörik, hasznavehetetlen, olyanok az ő isteneik is. Ha felállítják őket a házban, szemük megtelik a belépők lábának porával. És amint akörül, aki a királyt megsértette, vagy amint a halálra ítélt körül, körben elreteszelik az ajtókat, éppúgy őrzik a papok az ajtókat zárakkal és reteszekkel, hogy ki ne fosszák őket a rablók. Lámpákat gyújtanak nekik, még pedig sokat, pedig egyet sem láthatnak közülük, mert olyanok, mint a gerendák a házban. Mondják, hogy bensejüket kieszik a föld csúszómászói, de amikor azok megeszik őket és ruházatukat, ők meg sem érzik. Arcuk kormossá lesz a ház füstjétől. Testükre és fejükre baglyok, fecskék és más madarak röpködnek és macskák ugrálnak. Tudjátok meg ebből, hogy nem istenek; ne féljétek tehát őket!
Ha valaki le nem törli a rozsdát az aranyról, amely ékességül rajtuk van, nem ragyognak; hiszen azt sem érezték, amikor öntötték őket. Minden árat megadtak értük, bár lélek nincsen bennük. Mivel nincsen lábuk, vállon viszik őket, így megmutatják alávalóságukat az emberek előtt. Szégyenüljenek meg azok is, akik tisztelik őket! Ugyanígy ha földre esnek, maguktól fel nem kelnek, és ha valaki fel nem állítja őket, maguktól fel nem kelnek. Mint a halottak elé, úgy teszik eléjük is a nekik szánt ajándékokat. 27Áldozataikat papjaik eladják és felhasználják, mint ahogy asszonyaik is vesznek belőlük, de sem betegnek, sem szegénynek nem adnak belőlük. Gyermekágyas és havibajos nők is érintik áldozataikat. Tudjátok meg tehát ebből, hogy nem istenek ők, és ne féljétek őket.
De miért is hívják őket isteneknek? Azért, mert az asszonyok odarakják ajándékaikat az ezüstből, aranyból és fából való istenek elé, házaikban pedig papok ülnek tépett ruhában, borotvált fejjel és szakállal, födetlen fővel. Közben oly hangosan ordítanak isteneik előtt, akárcsak a halotti toron. Ruháikat elviszik a papok, és ráadják feleségeikre és fiaikra. Akár rosszat, akár jót tesznek velük, nem viszonozhatják; királyt nem állíthatnak, sem le nem tehetnek. Nem adhatnak gazdagságot sem, és a rosszat sem viszonozhatják. Azt sem kérik számon, ha valaki fogadalmat tesz nekik és nem teljesíti. Az embert a haláltól meg nem szabadíthatják, sem a gyengét a hatalmasabbnak kezéből ki nem ragadhatják. A vaknak nem adják vissza a látást, az embert a nyomorúságtól meg nem szabadítják. Nem könyörülnek az özvegyen, és az árvákkal jót nem tesznek. Isteneik olyanok, mint a hegy kövei: fából, kőből, aranyból és ezüstből vannak, és akik tisztelik őket, megszégyenülnek. Hogyan lehetne tehát őket isteneknek gondolni vagy mondani?
Hiszen még maguk a káldeaiak is tiszteletlenül bánnak velük! Ha meghallják ugyanis, hogy valaki néma és beszélni nem tud, elviszik Bélhez, és azt kívánják tőle, hogy az beszélni tudjon! Mintha érteni tudnának azok, akik mozogni nem tudnak! Ők maguk is, ha ezt belátják, otthagyják őket, mert isteneiknek maguknak sincs értelmük. 42Az asszonyok szalaggal körülövezve ülnek az utak mentén és korpát égetnek. Ha aztán valamelyik járókelő magával viszi egyiküket és vele alszik, az a társnője szemére veti, hogy a másikat nem tartották erre méltónak úgy, mint őt, és nem tépték le a szalagját. Csalárdság mindaz, ami náluk történik. Hogyan lehetne hát őket isteneknek gondolni vagy mondani?
Ácsok és aranyművesek készítették őket. Semmi mássá sem lesznek, mint azzá, aminek a mesteremberek akarják. Maguk a művészek, akik őket készítik, nem hosszú életűek; lehetnek-e hát istenek azok, amiket ők készítettek? Csalárdságot és gyalázatot hagynak hátra utódaiknak. Mikor ugyanis háború és veszedelem jön rájuk, a papok azon tanakodnak egymás közt, hogy hová rejtőzzenek el velük. Hogyan lehetne tehát isteneknek tartani azokat, akik sem a háborútól nem tudják megszabadítani magukat, sem a veszedelmekből meg nem szabadulnak? Mivel arannyal és ezüsttel bevont fából vannak, később megtudja valamennyi nemzet és király, hogy csalárdságok. Nyilvánvalóvá lesz, hogy nem istenek, hanem emberek kezének művei, és semmiféle isteni cselekvés sincs bennük. Ki ne tudná hát, hogy nem istenek?
Királyt nem támasztanak az országnak és esőt sem adnak az embereknek. Sem igazságot nem szolgáltatnak, sem az országokat meg nem mentik az igazságtalanságtól, mert tehetetlenek, mint a varjak az ég és a föld között. Ha pedig tűzvész üt ki a fából, ezüstből és aranyból való istenek házában, papjaik ugyan elfutnak és megmenekülnek, ők azonban, mint a gerendák, bennégnek. Sem a király, sem a harcosok előtt helyt nem állnak: hogyan lehetne tehát azt gondolni vagy elfogadni, hogy istenek?
Sem tolvajoktól, sem rablóktól nem védik meg magukat a fából és kőből készített és arannyal meg ezüsttel bevont istenek. Akik erősebbek náluk, azok elveszik tőlük az aranyat, az ezüstöt és a ruhát, amely betakarja őket, és elmennek, ők pedig nem tudnak segíteni magukon. Jobb dolog tehát királynak lenni, mert az megmutathatja erejét, vagy hasznos szerszámnak a házban, mert azzal birtokosa dicsekszik, vagy ajtónak a házban, mert az megvédi mindazt, ami benne van, – mint hamis isteneknek.
A nap, a hold és a csillagok, amelyek ragyogva világítanak, és arra vannak rendelve, hogy hasznosak legyenek, engedelmeskednek; ugyancsak gyönyörűség nézni a villámot is, ha feltűnik, éppúgy a szél is az egész földön fúj. Teljesítik a parancsot a felhők is, ha Isten azt parancsolja nekik, hogy járják be az egész földkerekséget. Teljesíti a parancsot a felülről küldött tűz is: megemészti a hegyeket és az erdőket. Ők azonban sem szépség, sem erő tekintetében nem hasonlók ezek egyikéhez sem. Ezért nem szabad azt gondolni, sem azt mondani, hogy istenek, hiszen nem tudnak sem igazságot szolgáltatni, sem más hasonlót cselekedni az embereknek. Mivel tehát tudjátok, hogy nem istenek, ne féljétek őket! Mert sem átkot, sem áldást nem mondanak a királyokra. Jeleket sem mutatnak az égen a nemzeteknek; sem nem fénylenek, mint a nap, sem nem világítanak, mint a hold. Az állatoknak, amelyek födél alá futhatnak és segíthetnek magukon, jobb sorsuk van, mint nekik. Tehát mindenképpen nyilvánvaló előttünk, hogy nem istenek; ezért ne féljétek őket!
Mert mint az uborkaföldön a madárijesztő, amely semmit sem őriz meg, olyanok az ő fából készített, ezüsttel és arannyal bevont isteneik. Olyanok azok, mint a kertben a fehér tövis, amelyre minden madár rászáll. Hasonlóképpen olyanok az ő fából való, arannyal és ezüsttel bevont isteneik, mint a sötét helyre kivetett holttest. S a bíborról és a bársonyról is, amelyeket a moly megrág rajtuk, tudjátok, hogy nem istenek. Végül ők maguk is felemésztődnek, és gyalázattá lesznek a földön. Jobb tehát az igaz embernek, akinek bálványai nincsenek, mert nem lesz része a gyalázatban.
Jegyzetek
5,5 Diadalmenetben térnek majd haza az elveszettnek hitt fiak (vö. Iz 40,3-5; 41,19; 66,20).
6,1 Jeremiás tekintélye alatt áthagyományozott levél. A szerzője jól ismerte a babiloniak vallását.
6,2 A pompás babiloni körmeneteken való részvétel elfordulás az egyetlen igaz Istentől.
6,10 Utalás a szentélyek prostituáltjaira.
6,27 A bálványok a saját papjaik kapzsiságától sem tudják megvédeni magukat, akik a szegényeknek szánt adományokat is eltulajdonítják.
6,42 A kultikus prostitúció leírása. Az asszony addig viseli a fején a szalagot, míg a fogadalmát nem teljesítette (azáltal, hogy egy arra menővel hált).
Aki áldásban részesít, maga is gyarapszik,
s aki itat, maga is betelik itallal.
Elátkozza a nép azt, aki visszatartja gabonáját,
de áldás száll annak fejére, aki áruba bocsátja.
Jókor kel reggel, aki jót akar,
aki pedig rosszat tervez, maga kerül bajba.
Aki gazdagságában bízik, elbukik,
az igazak pedig virulnak, mint a friss lombkorona.