A PRÓFÉTA KÉSŐBBI KORSZAKA BESZÉDEK IZRAELRŐL ÉS JÚDÁRÓL: 28,1-35,10
Szamaria pusztulása 28
1 Jaj a büszke koszorúnak,
melyet Efraim részegei viselnek,
és pompás ékessége hervadó virágának;
akik a termékeny völgy övezte csúcson
bortól tántorognak!
Íme, az Úr erőse, hatalmasa,
mint jeges zápor, pusztító vihar,
mint hatalmas, ömlő vizek áradata,
a földre dönt erős kézzel.
Lábbal tiporják majd
Efraim részegeinek büszke koszorúját;
és úgy jár pompás ékességének
hervadó virága
a termékeny völgy övezte csúcson,
mint a korai füge a nyári érés előtt:
ha meglátja valaki,
még tenyerén van, s máris lenyeli.
5 Azon a napon a Seregek Ura
ékes koszorúja és pompás koronája lesz
népe maradékának;
igazság lelke azoknak,
akik igazságot szolgáltatnak,
és erő azoknak,
akik a harcot a kapunál visszaszorítják.
7 De ezek is a bortól tántorognak,
és az italtól támolyognak;
pap és próféta tántorog az italtól,
megzavarodnak a bortól,
támolyognak az italtól,
tántorognak látomás közben,
dülöngélnek ítélethozatal közben.
Mert minden asztal úgy tele van hányadékkal és szennyel,
hogy semmi hely sem marad.
Kit akar ez tudásra tanítani?
Kivel akarja megértetni a kijelentést?
Tejtől elválasztott csecsemőkkel,
akiket épp most vettek le anyjuk kebléről.
Csak parancs parancsra, parancs parancsra,
szabály szabályra, szabály szabályra,
egy kicsi itt, egy kicsi ott.
Dadogó ajkkal és idegen nyelven
beszélt ehhez a néphez az,
aki ezt mondta nekik: »Ez a nyugalom,
csak hagyjátok a fáradtat nyugodni!
Ez a megnyugvás!«
De nem akarták meghallani.
Ezért ez számukra az Úr szava:
»Parancs parancsra, parancs parancsra,
szabály szabályra, szabály szabályra,
egy kicsi itt, egy kicsi ott«,
hogy jártukban hanyatt essenek,
és összetörjék magukat,
hálóba akadjanak és fogságba kerüljenek.
Ezért halljátok az Úr szavát,
ti elbizakodottak,
akik uralkodtok ezen a népen,
mely Jeruzsálemben van!
Mert azt mondjátok:
»Szövetségre léptünk a halállal,
és az alvilággal kötöttünk szerződést;
ha eljön a suhogó ostor, nem ér el minket,
mert a hazugságot tettük menedékünkké,
és a hamisságban rejtőztünk el.«
16 Ezért így szól az Úristen:
»Íme, leteszek alapul egy követ Sionon,
kipróbált követ,
értékes szegletkövet, szilárd alapot;
aki hisz, nem menekül el.
A jogot teszem mérőzsinórrá,
és az igazságot mérőónná;
jégeső söpri el a hazugság menedékét,
és a rejtekhelyet vizek árasztják el.
Megsemmisül szövetségtek a halállal,
és szerződéstek az alvilággal nem marad fenn;
ha eljön a suhogó ostor, összezúz titeket.
Ahányszor csak eljön, elér titeket;
mert minden reggel lesújt, nappal és éjjel is,
és csak rémület lesz megérteni a kijelentést.«
Mert rövid lesz az ágy, hogy kinyújtózzanak,
és a takaró keskeny, hogy beburkolózzanak.
21 Mert mint a Peraszim hegyén, felkel az Úr,
mint Gibeon völgyében, haragra gerjed,
hogy végbevigye tettét – szokatlan lesz tette;
hogy végrehajtsa művét – különös lesz műve.
Most tehát ne bízzátok el magatokat,
nehogy még szorosabbak legyenek bilincseitek!
Mert elhatározott megsemmisítést hallottam
az Úrtól, a Seregek Istenétől
az egész föld számára.
23 Fogjátok fel fületekkel
és halljátok meg hangomat,
figyeljetek és hallgassatok beszédemre!
Vajon egész nap szánt a szántóvető, hogy vessen?
Mindig hasogatja és barázdálja földjét?
Nemde, ha elegyengette felszínét,
elhinti a kaprot, és köményt szór;
ültet búzát, kölest meg árpát a kijelölt helyre,
és tönkölyt a szélére?
Mert így nevelte rendre,
így tanította őt Istene.
Mert nem cséplőszánnal csépelik a kaprot,
és a kocsi kereke nem forog a kömény felett,
hanem vesszővel verik ki a kaprot,
és a köményt bottal.
Talán összezúzzák a kenyérgabonát?
Bizony, nem csépeli azt örökké a cséplő,
és nem morzsolja a kocsi kereke,
s lovaival sem zúzza össze.
Ez is a Seregek Urától származik,
csodásan hajtotta végre tervét,
megmutatta nagy bölcsességét.
1 Jaj, Ariel, Ariel!
Város, ahol Dávid táborozott!
Tegyetek esztendőt esztendőhöz,
ünnepek peregnek egymás után;
és ostrom alá fogom Arielt;
lesz bánat és gyász,
s olyan leszel számomra, mint Ariel.
Tábort ütök körülötted,
őrhelyekkel veszlek körül,
és sáncot emelek ellened.
Fojtott hangon a földből szólsz,
és a porból alig hallatszik beszéded;
úgy hangzik hangod a földből, mint szellemé,
és a porból suttog beszéded.
De olyan lesz zsarnokaid sokasága, mint a finom por,
és elnyomóid sokasága, mint az elszálló pelyva.
Hirtelen, egy pillanat alatt történik:
a Seregek Ura meglátogat téged
mennydörgéssel, földrengéssel és nagy zúgással,
szélvésszel, viharral és emésztő tűz lángjával.
Mint éjszakai álomlátás,
olyan lesz az összes nemzet sokasága,
mely Ariel ellen hadakozik,
mindazok, akik harcolnak ellene és erődítménye ellen,
és ostromolják őt.
Mint amikor azt álmodja az éhező, hogy íme, eszik,
de ha felébred, kielégítetlen a vágya;
és amikor azt álmodja a szomjazó, hogy íme, iszik,
de ha felébred, íme, tikkadt,
és sóvárgó vágya megmarad:
úgy jár az összes nemzet mind,
mely Sion hegye ellen hadakozik.
Ámuljatok és bámuljatok,
vakuljatok meg és legyetek vakok,
legyetek részegek, de ne bortól,
tántorogjatok, de ne italtól!
Mert rátok árasztotta az Úr az álomkór szellemét,
bezárta szemeteket: a prófétákat,
és betakarta fejeteket: a látnokokat.
13Így szól az Úr:
»Mivel ez a nép a szájával közeledik hozzám,
és ajkával tisztel engem,
szíve azonban távol van tőlem,
és félelmük irántam csak betanult emberi parancs,
azért, íme, én ismét ‘csodásan’ bánok ezzel a néppel, igen ‘csodásan’:
elpusztítom a bölcsek bölcsességét,
és az okosok okosságát elrejtem.«
Jaj azoknak, akik mélyen el akarják
rejteni az Úr elől szándékaikat!
Tetteiket sötétben teszik, és azt mondják:
»Ki lát minket, és ki ismer bennünket?«
16 Ferde a ti gondolkozástok!
Talán mint az agyag, olyannak számít a fazekas,
hogy az alkotás azt mondhatná alkotójáról:
»Nem ő alkotott engem«,
és a megformált mű azt mondhatná formálójáról:
»Nincs esze«?
17 Íme, még egy kevés kis idő,
és Libanon gyümölcsöskertté változik,
a gyümölcsöskert pedig hatalmas erdővé.
Meghallják majd azon a napon
a süketek a könyv igéit,
s a homály és sötétség után
a vakok szeme látni fog.
Az alázatosak egyre jobban örvendeznek az Úrban,
és a szegény emberek Izrael Szentjében ujjonganak.
Mert vége lesz az erőszakosnak,
és eltűnik az öntelt,
kipusztulnak mind, akik gonoszságon törik fejüket;
akik vétkesnek nyilvánítják szavukkal az embereket,
az ítélőnek tőrt vetnek a kapuban,
és hamis ürügyekkel elutasítják az igazat.
Így szól Jákob házához az Úr,
aki megváltotta Ábrahámot:
»Most már nem szégyenkezik Jákob,
és most már nem sápad el az arca,
hanem, ha meglátja gyermekeit, kezem művét körében,
szentnek mondják nevemet,
szentnek mondják Jákob Szentjét,
és Izrael Istenét félik.
Akkor megismerik a tévelygő lelkűek a bölcsességet,
és a zúgolódók belátást tanulnak.«
Jegyzetek
28,1 A „koszorú” Szamaria, mely Kr. e. 722-ben elesett.
28,5 A végső idők szent maradéka.
28,7 A papok és próféták lakmároznak, és így képtelenek Isten szavát közvetíteni.
28,16 Az Isten által letett szilárd kő a Messiás (Iz 7,9; Róm 9,33; 10,11; 1 Pét 2,6).
28,21 Vö. Józs 10,10-14; 2 Sám 5,17-25.
28,23 Ahogyan a szántóvető, éppúgy a próféta tudása is Istentől van.
29,1 A gondtalan város váratlanul ostrom alá kerül (Kr. e. 701).
29,13 Akik csak a törvény betűjét látták és teljesítették, majd találkoznak az élő Istennel, és odavész „bölcsességük” (vö. 1 Kor 1,19).
29,16 Sumér mítosz szerint Isten fazekas módjára teremtette az embert.
29,17 Egy későbbi próféta éneke a végső időkről.
SZOFONIÁS JÖVENDÖLÉSE
Felirat: 1,1
1 1Szofoniáshoz, annak a Kúsinak a fiához, aki Gedaljának volt a fia, aki meg Amarjának, Hiszkija fiának volt a fia, a következő szózatot intézte az Úr Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának napjaiban.Ítélet Júda és a népek felett: 1,2- 3,8
Ítélet Júda felett
2 »Bizony elpusztítok én mindent
a föld színéről
– mondja az Úr. –
Elpusztítok embert, állatot,
elpusztítom az ég madarait és a tenger halait;
és romlás jön az istentelenekre,
és kiirtom én az embert a föld színéről
– mondja az Úr. –
És kinyújtom kezemet Júdára
és Jeruzsálem minden lakójára,
és kiirtom erről a helyről Baált maradéktalanul,
szolgáinak nevével és papjaival együtt.
És azokat, akik a háztetőkön az ég seregét imádják,
és azokat, akik imádják ugyan az Urat és rá esküsznek,
de Melkomra is esküsznek,
és azokat, akik elfordultak az Úrtól,
s akik nem keresik az Urat,
sem nem törődnek vele.«
7 Hallgassatok el az Úr Isten színe előtt,
mert közel van az Úr napja,
mert áldozatot készített az Úr,
és megszentelte meghívottjait!
8 »Ez történik majd akkor,
az Úr áldozatának napján:
megfenyítem majd a fejedelmeket,
a királyfiakat és mindazokat,
akik idegen ruhába öltöznek,
és megfenyítem azon a napon mindazokat,
akik kihívó módon átlépik a küszöböt,
s akik gonoszsággal és csalárdsággal
töltik meg Uruknak, Istenüknek házát.
Azon a napon – mondja az Úr –,
majd vészkiáltás hangzik a Halkapu felől,
és jajveszékelés az Újváros felől,
és nagy robaj a dombok felől.
11 Jajveszékeljetek csak, Mozsár lakói,
mert elpusztult Kánaán egész népe,
elvesztek mindazok, akik ezüstöt mértek.
Azon a napon majd lámpással átkutatom Jeruzsálemet,
és meglátogatom a férfiakat,
akik olyanok, mint a seprőjére ülepedett bor;
s akik azt gondolják magukban:
‘Nem tesz az Úr jót, és nem tesz rosszat sem!’
Kincsük akkor majd prédára jut,
házuk pusztaságra.
Építsenek bár házakat,
nem laknak majd bennük;
ültessenek bár szőlőket,
nem isszák majd borukat!«
Közel van az Úr nagy napja;
közel bizony, hamarosan elérkezik!
Keserves hang hallatszik az Úr napján,
szorong majd akkor a hős is.
Harag napja lesz az a nap,
szorongatás és szükség napja,
veszedelem és nyomorúság napja,
sötétség és homály napja,
felhő és vihar napja,
trombita és harsona napja a megerősített városok ellen
és a magas bástyák ellen!
Szorongást bocsátok akkor majd az emberekre,
és járásuk olyan lesz, mint a vakoké,
mert vétkeztek az Úr ellen.
Vérük kiömlik, mint a por,
belük pedig, mint a szemét.
Sem ezüstjük, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket
az Úr haragjának napján;
bosszújának tüze megemészti az egész földet,
bizony hamar véget vet a föld valamennyi lakosának.
ti szeretetre nem méltó nép,
mielőtt bekövetkezik a rendelés,
és szétszóródtok, mint a tovaszálló pelyva,
mielőtt rátok jönne az Úr izzó haragja,
mielőtt rátok jönne az Úr haragjának napja!
Keressétek az Urat valamennyien,
ti alázatosai a földnek,
akik az ő törvénye szerint cselekszetek;
törekedjetek az igazságra,
törekedjetek az alázatosságra,
hátha így rejtekhelyet találtok
az Úr haragjának napján!
Mert rommá lesz Gáza,
és pusztasággá Askalon;
fényes nappal elűzik Asdódot,
és kiirtják Akkaront.
Jaj nektek, tengerpart lakói,
krétaiak nemzetsége!
Az Úr igéje így szól rólad, Kánaán,
filiszteusok földje:
»Bizony, elpusztítalak, úgyhogy lakosod nem marad!«
És a tengerpart pásztorok pihenőhelyévé lesz,
és juhok aklaivá;
7 és vidéke Júda házának maradékára száll,
ők legeltetnek majd rajta,
és Askalon házaiban térnek este nyugovóra,
mert meglátogatja őket az Úr, az ő Istenük,
és jóra fordítja sorsukat.
»Hallottam Moáb gyalázkodását,
és Ammon fiainak káromlásait,
melyekkel népemet gyalázták,
és hetvenkedtek területével szemben.
Ezért életemre mondom, én
– mondja a Seregek Ura, Izrael Istene –,
hogy Moáb olyanná lesz mint Szodoma,
és Ammon fiai olyanokká, mint Gomorra:
tövises sivataggá, sóhalmazzá,
és pusztasággá mindörökké.
Népem maradéka rabolja ki majd őket,
és nemzetemnek megmaradottjai veszik majd birtokukba őket.«
Ez történik majd velük kevélységükért,
mert káromolták a Seregek Urának népét,
és hetvenkedtek vele szemben.
Félelmetesnek bizonyul az Úr velük szemben,
mert ő megsemmisíti a föld minden istenét,
és őt imádja majd mindenki a maga lakóhelyén,
a nemzetek valamennyi szigete.
»Titeket is, etiópok,
megöl majd az én kardom!«
Kiterjeszti kezét észak felé is,
és elveszti Asszúrt,
és pusztasággá teszi Ninivét,
kietlen sivataggá.
14 Nyájak heverésznek majd benne,
az állatok mindenféle fajtája:
pelikán és sündisznó alszik majd oszlopai között;
éneklő madár szól ablakain,
és holló tanyázik szemöldökfáin,
mert lehullott a cédrusburkolat.
Ilyenné lesz a dicső város,
mely oly nyugodtan lakott,
mely azt gondolta magában:
»Csak én! És rajtam kívül nincs több ilyen!«
Hogy is lett ily pusztasággá,
vadállatok tanyájává?
Mindenki, aki átmegy rajta, fütyül,
és a kezével legyint.
Jegyzetek
1,1 A fogság után egyre nagyobb súlyt fektettek a családfákra, hogy a néphez való tartozást igazolják.
1,2 A teremtett világ sorsa elválaszthatatlanul összefonódik az emberével, osztoznia kell az ember büntetésében.
1,7 Liturgikus felhívás a csendre.
1,8 Utalás átvett pogány szokásokra.
1,11 A „völgy” lakónegyed Jeruzsálemben.
2,7 Későbbi kiegészítés arról, hogy a filiszteusok országa is Izraelé lesz
2,14 Ninive pusztulása.
Az álnok tőrt vet szájával társának,
de az igazakat megmenti okosságuk.
10 Az igazak jó sorsának megörül a város,
s a gonoszok romlásán nagy az ujjongás.
Az igazak áldása által emelkedik a város,
a gonoszok szája pedig lerontja azt.
Jegyzetek
11,10 A becsület és a jámborság az egész társadalomra kihat.