megvetem lábamat a sáncon,
és figyelek, hogy lássam: mit szól majd hozzám,
és mit felel panaszomra.
2 És felelt nekem az Úr és mondta:
»Írd fel e látomást,
és vésd olvashatóan táblákra,
hogy könnyen átfuthassa, aki olvassa.
3 Mert amit a látomás mond, meghatározott időre vonatkozik,
s már teljesedéséhez közeledik,
és meg nem hiúsul;
ha késlekedik is, higgy benne,
mert biztosan eljön és el nem marad.
Íme, abban, aki felfuvalkodott, nem igaz a lélek,
az igaz azonban hite által élni fog.«
Bizony, a gazdagság rászedi a kevély embert, többé nem lesz nyugta.
Kitátja a torkát, mint az alvilág,
és telhetetlen, mint a halál:
magához von minden nemzetet,
magához gyűjt minden népet.
Jajok: 2,6-20
A kapzsiról
Vajon nem mondanak-e majd mindezek példázatot róla,
és magvas mondásokat felőle, így szólva:
»Jaj annak, aki halmozza azt, ami nem az övé! – ugyan meddig? –
és zálogokkal terheli magát!«
Vajon nem támadnak-e majd hirtelenül mardosóid,
és nem kelnek-e fel zaklatóid?
És te zsákmányukká leszel!
Mivel oly sok nemzetet kifosztottál,
kifosztanak majd téged a megmaradt népek,
mivel embervért ontottál,
és igazságtalanul elnyomtad a földet, a várost és minden lakóját.
Jaj annak, aki gonosz kapzsisággal gyűjt javakat házának,
hogy a magasban legyen fészke,
és azt hiszi, hogy megmenekül a veszedelemtől!
Saját házad számára tervezted a gyalázatot,
amikor kiirtottál számos népet;
önmagad ellen vétkeztél.
Bizony, még a fal köve is kiáltja,
s a házak gerendázatának fája ráhagyja!
Jaj annak, aki vérontással épít várost,
és gonoszsággal emel várost!
Vajon nem a Seregek Urától van-e az,
hogy a tűznek dolgoznak a népek,
és hiábavalóságért fáradnak a nemzetek?
Bizony, megtelik majd a föld
az Úr dicsőségének ismeretével,
mint ahogy a vizek elborítják a tengert.
Jaj annak, aki italt ad barátjának
és belekeveri mérgét,
és lerészegíti, hogy láthassa mezítelenségét!
Gyalázattal telsz el dicsőség helyett,
iszol majd te is és elkábulsz,
amikor körülvesz téged az Úr jobbjának kelyhe,
és undok hányás jön dicsőségedre.
Bizony, visszaszáll majd rád
a Libanon ellen elkövetett gonoszság,
és megrémít majd titeket,
hogy kipusztítottátok rajta a vadat,
hogy embervért ontottatok,
és igazságtalanok voltatok a föld, a város és minden lakója ellen.
Használ-e valamit a faragott bálvány,
mert alkotója kifaragta?
Az öntött bálvány és a csalárd kép,
mert alkotója reménykedett alkotásában,
s a néma bálványokat elkészítette?
Jaj annak, aki mondja a fának: »Ébredj fel!«
a néma kőnek: »Kelj fel!«
Vajon adhat-e az feleletet?
Íme, arany és ezüst borítja,
de semmiféle lélek sincsen benne.
Az Úr azonban szent templomában van,
az egész föld némuljon el előtte!
Habakuk imája: 3,1-9
31 Habakuk próféta imádsága. A siralmak szerint.
Uram, eljutott hozzám a te híred,
és én megrettentem tetteidtől.
Keltsd életre művedet, Uram, a mi időnkben is,
a közeli években tedd ismeretessé!
De haragodban is gondolj az irgalomra!
3 Jön az Isten Témán felől,
és a Szent a Párán hegye felől;
dicsősége elborítja az egeket,
és dicséretével telve van a föld.
Ragyogása olyan, mint a napfény:
sugarak törnek elő kezéből,
ott van elrejtve ereje.
Színe előtt halad a halál,
s a dögvész jár lába előtt.
Megáll, és megrendíti a földet,
tekintetével szétszórja a nemzeteket;
és összetörnek az örök hegyek,
meghajlanak az ősrégi halmok
örökkévalóságának útjain.
7 Nyomorúságban látom Etiópia sátrait,
reszketnek Mádián földjének sátorlapjai.
Vajon a folyókra haragszol-e, Uram,
vagy a folyók ellen irányul-e bosszúd,
vagy a tenger ellen haragod,
hogy felszállsz lovaidra,
és diadalmas szekereidre?
9 Feszítve megfeszíted íjadat,
a tegzed tele van nyíllal.
Folyókat hasítasz a földbe.
Látásodra megrendülnek a hegyek,
kiáradnak az örvénylő vizek,
hallatja hangját a mélység,
magasra emeli kezét.
Nap és hold megállnak hajlékukban,
nyilaid fényességében,
villogó lándzsád ragyogásában letűnnek.
Bosszúságodban taposod a földet,
haragodban megbénítod a nemzeteket.
Kivonulsz néped megszabadítására,
felkentednek megszabadítására.
Levered a gonosz házának tetejét,
egészen a szikláig feltárod alapját.
Bárdaiddal átszegezed harcosainak vezérét,
akik szélvészként törnek elő, hogy szétszórjanak engem;
akik ujjonganak, hogy elnyelik rejtekhelyén a szegényt.
Utat készítesz lovaidnak a tengerben,
a nagy vizek iszapjában.
Mikor ezt hallottam, megrendült a belsőm,
e szóra megremegtek ajkaim.
korhadás hatolt csontjaimba,
megremegtek lépteim.
Vajha én nyugton lehetnék a szorongatás napján,
mely eljön a minket sanyargató népre!
17 Mert nem virágzik majd akkor a fügefa,
és nem fakad rügy a szőlőkben;
elpusztul az olajfa termése,
s a szántóföldek nem hoznak élelmet;
kivész az akolból a juh,
és nem lesz marha a jászoloknál:
én azonban örvendezem az Úrban,
és vigadozom szabadító Istenemben.
Az Isten, az Úr az én erősségem,
és ő olyanná teszi lábamat, mint a szarvasét;
és felvezet engem magaslataimra.
Az énekmesternek: húros hangszerre.
Jegyzetek
2,2 A templomi próféták gyakran leírták jövendöléseiket.
2,3 A vég közel van, a hívő várjon csak türelemmel. Az igaz (Izrael) élni fog (fennmarad) a hite miatt. Vö. Róm 1,17.
3,1 A cím jelzi, hogy a zsoltárt használták a liturgiában (vö. 3,19).
3,3 Temán Edom északi részén fekszik. Páránhoz vö. MTörv 33,2. Isten a Sínairól (Hórebről) Edom fölött érkezik.
3,7 Népek az akabai öböl környékén.
3,9 Isten harcol előbb a mitikus ősellenségek, majd a pogány népek ellen.
3,17 Későbbi kiegészítés.
JEREMIÁS KÖNYVE
BÜNTETŐ ÍTÉLET JERUZSÁLEM ÉS JÚDA ELLEN: 1,1-25,14
Bevezetés 1 1Jeremiásnak, Helkija fiának az igéi, aki az Anatótban, Benjamin földjén élő papok közül való volt. Őhozzá hangzott az Úr igéje Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának napjaiban, uralkodásának tizenharmadik esztendejében; majd hangzott Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának napjaiban, míg le nem telt Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának tizenegyedik esztendeje, és fogságba nem vitték Jeruzsálemet az ötödik hónapban.Jeremiás meghívása Így hangzott az Úr igéje hozzám:
»Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek,
és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek;
prófétául rendeltelek a nemzetek számára.«
»Jaj, Uram, Isten! Íme, nem tudok én beszélni, hiszen gyermek vagyok!«
De ezt mondta nekem az Úr: »Ne mondd azt: ‘Gyermek vagyok’, hanem menj el, ahová csak küldelek, és mondd el mindazt, amit parancsolok neked!
Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megmentselek!« – mondta az Úr.
Majd kinyújtotta kezét az Úr, hozzáérintette a számhoz, és így szólt hozzám az Úr:
»Íme, szádba adtam igéimet!
10 Nézd, a mai napon
a nemzetek és a királyságok fölé rendeltelek,
hogy gyomlálj és irts,
hogy pusztíts és rombolj,
hogy építs és ültess!«
13Másodszor is hangzott az Úr igéje hozzám: »Mit látsz?« Azt feleltem: »Gőzölgő fazekat látok, mely észak felől jelenik meg.« Erre ezt mondta nekem az Úr:
»Északról szabadul rá a veszedelem
az ország minden lakójára.
Mert íme, én elhívom
az északi királyságok minden nemzetségét,
– mondja az Úr –
eljönnek, és mindegyikük felállítja trónját
Jeruzsálem kapuinak bejáratában,
egész fala mentén körös-körül,
és Júda minden városával szemben.
Kimondom ítéletemet fölöttük
minden gonoszságukért;
mert elhagytak engem,
más isteneknek tömjéneztek,
és kezük művei előtt borultak le.
Te azért övezd fel derekadat,
kelj föl, és mondd el nekik mindazt,
amit én parancsolok neked!
Ne ijedj meg tőlük,
különben én ijesztelek meg előttük!
Íme, én ma megerősített várossá tettelek téged,
vasoszloppá és ércfallá
az egész országgal szemben,
Júda királyai és fejedelmei előtt,
papjai és a föld népe előtt.
Harcolnak majd ellened,
de nem bírnak veled;
mert én veled vagyok,
– mondja az Úr –,
hogy megmentselek téged.«
Jegyzetek
1,1 Anatót Jeruzsálemtől északra 5 km. Jozija uralkodásának évei Kr. e. 641-609, Joakimé 609-598, Cidkijáé 597-586.
1,10 A próféta küldetése, hogy ítéletet hirdessen a népek fölött, egyeseknek büntetést, másoknak üdvösséget.
1,11 A mandulafa (héberül: sákéd) előbb ébred és virraszt (héberül: sákád) mint a többi fa. Így virraszt Isten is a szaván: hamar beteljesíti.
1,13 Északról: Babilonból.