megvetem lábamat a sáncon,
és figyelek, hogy lássam: mit szól majd hozzám,
és mit felel panaszomra.

²2  És felelt nekem az Úr és mondta:
»Írd fel e látomást,
és vésd olvashatóan táblákra,
hogy könnyen átfuthassa, aki olvassa.

³3  Mert amit a látomás mond, meghatározott időre vonatkozik,
s már teljesedéséhez közeledik,
és meg nem hiúsul;
ha késlekedik is, higgy benne,
mert biztosan eljön és el nem marad.

⁴4  Íme, abban, aki felfuvalkodott, nem igaz a lélek,
az igaz azonban hite által élni fog.«

⁵5  Bizony, a gazdagság rászedi a kevély embert, többé nem lesz nyugta.
Kitátja a torkát, mint az alvilág,
és telhetetlen, mint a halál:
magához von minden nemzetet,
magához gyűjt minden népet.

Jajok: 2,6-20

⁶6  Vajon nem mondanak-e majd mindezek példázatot róla,
és magvas mondásokat felőle, így szólva:
»Jaj annak, aki halmozza azt, ami nem az övé! – ugyan meddig? –
és zálogokkal terheli magát!«

⁷7  Vajon nem támadnak-e majd hirtelenül mardosóid,
és nem kelnek-e fel zaklatóid?
És te zsákmányukká leszel!

⁸8  Mivel oly sok nemzetet kifosztottál,
kifosztanak majd téged a megmaradt népek,
mivel embervért ontottál,
és igazságtalanul elnyomtad a földet, a várost és minden lakóját.

⁹9  Jaj annak, aki gonosz kapzsisággal gyűjt javakat házának,
hogy a magasban legyen fészke,
és azt hiszi, hogy megmenekül a veszedelemtől!

¹⁰10  Saját házad számára tervezted a gyalázatot,
amikor kiirtottál számos népet;
önmagad ellen vétkeztél.

¹¹11  Bizony, még a fal köve is kiáltja,
s a házak gerendázatának fája ráhagyja!

¹²12  Jaj annak, aki vérontással épít várost,
és gonoszsággal emel várost!

¹³13  Vajon nem a Seregek Urától van-e az,
hogy a tűznek dolgoznak a népek,
és hiábavalóságért fáradnak a nemzetek?

¹⁴14  Bizony, megtelik majd a föld
az Úr dicsőségének ismeretével,
mint ahogy a vizek elborítják a tengert.

¹⁵15  Jaj annak, aki italt ad barátjának
és belekeveri mérgét,
és lerészegíti, hogy láthassa mezítelenségét!

¹⁶16  Gyalázattal telsz el dicsőség helyett,
iszol majd te is és elkábulsz,
amikor körülvesz téged az Úr jobbjának kelyhe,
és undok hányás jön dicsőségedre.

¹⁷17  Bizony, visszaszáll majd rád
a Libanon ellen elkövetett gonoszság,
és megrémít majd titeket,
hogy kipusztítottátok rajta a vadat,
hogy embervért ontottatok,
és igazságtalanok voltatok a föld, a város és minden lakója ellen.

¹⁸18  Használ-e valamit a faragott bálvány,
mert alkotója kifaragta?
Az öntött bálvány és a csalárd kép,
mert alkotója reménykedett alkotásában,
s a néma bálványokat elkészítette?

¹⁹19  Jaj annak, aki mondja a fának: »Ébredj fel!«
a néma kőnek: »Kelj fel!«
Vajon adhat-e az feleletet?
Íme, arany és ezüst borítja,
de semmiféle lélek sincsen benne.

²⁰20  Az Úr azonban szent templomában van,
az egész föld némuljon el előtte!

Habakuk imája: 3,1-9

¹1  Habakuk próféta imádsága. A siralmak szerint.

²2  Uram, eljutott hozzám a te híred,
és én megrettentem tetteidtől.
Keltsd életre művedet, Uram, a mi időnkben is,
a közeli években tedd ismeretessé!
De haragodban is gondolj az irgalomra!

³3  Jön az Isten Témán felől,
és a Szent a Párán hegye felől;
dicsősége elborítja az egeket,
és dicséretével telve van a föld.

⁴4  Ragyogása olyan, mint a napfény:
sugarak törnek elő kezéből,
ott van elrejtve ereje.

⁵5  Színe előtt halad a halál,
s a dögvész jár lába előtt.

⁶6  Megáll, és megrendíti a földet,
tekintetével szétszórja a nemzeteket;
és összetörnek az örök hegyek,
meghajlanak az ősrégi halmok
örökkévalóságának útjain.

⁷7  Nyomorúságban látom Etiópia sátrait,
reszketnek Mádián földjének sátorlapjai.

⁸8  Vajon a folyókra haragszol-e, Uram,
vagy a folyók ellen irányul-e bosszúd,
vagy a tenger ellen haragod,
hogy felszállsz lovaidra,
és diadalmas szekereidre?

⁹9  Feszítve megfeszíted íjadat,
a tegzed tele van nyíllal.
Folyókat hasítasz a földbe.

¹⁰10  Látásodra megrendülnek a hegyek,
kiáradnak az örvénylő vizek,
hallatja hangját a mélység,
magasra emeli kezét.

¹¹11  Nap és hold megállnak hajlékukban,
nyilaid fényességében,
villogó lándzsád ragyogásában letűnnek.

¹²12  Bosszúságodban taposod a földet,
haragodban megbénítod a nemzeteket.

¹³13  Kivonulsz néped megszabadítására,
felkentednek megszabadítására.
Levered a gonosz házának tetejét,
egészen a szikláig feltárod alapját.

¹⁴14  Bárdaiddal átszegezed harcosainak vezérét,
akik szélvészként törnek elő, hogy szétszórjanak engem;
akik ujjonganak, hogy elnyelik rejtekhelyén a szegényt.

¹⁵15  Utat készítesz lovaidnak a tengerben,
a nagy vizek iszapjában.

¹⁶16  Mikor ezt hallottam, megrendült a belsőm,
e szóra megremegtek ajkaim.
korhadás hatolt csontjaimba,
megremegtek lépteim.
Vajha én nyugton lehetnék a szorongatás napján,
mely eljön a minket sanyargató népre!

¹⁷17  Mert nem virágzik majd akkor a fügefa,
és nem fakad rügy a szőlőkben;
elpusztul az olajfa termése,
s a szántóföldek nem hoznak élelmet;
kivész az akolból a juh,
és nem lesz marha a jászoloknál:

¹⁸18  én azonban örvendezem az Úrban,
és vigadozom szabadító Istenemben.

¹⁹19  Az Isten, az Úr az én erősségem,
és ő olyanná teszi lábamat, mint a szarvasét;
és felvezet engem magaslataimra.
Az énekmesternek: húros hangszerre.