2
Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában.
(Hab 1,12-17)
És felele nékem az Úr, és mondá: Írd fel e látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen.
(Ésa 4,4.5)
Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el!
(Ezék 37,16-22)
Ímé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él.
(Róm 1,17)
És bizony, a bor is megcsal: felgerjed a férfiú és nincsen nyugalma; ő, a ki tátja száját, mint a Seol, és olyan ő, mint a halál: telhetetlen, és magához ragad minden népet és magához csatol minden nemzetet.
(Péld 20,1)
Avagy nem költenek-é ezek mindnyájan példabeszédet róla, és találós mesét reá, mondván: Jaj annak, a ki rakásra gyűjti, a mi nem övé! De meddig? És a ki adóssággal terheli magát!
(Zsolt 44,15)
Avagy nem támadnak-é hirtelen, a kik téged mardossanak, és nem serkennek-é fel, a kik háborgassanak téged? És zsákmányul esel nékik.
(Hab 13,17)
Mivelhogy kifosztogattál sok nemzetet, kifosztanak téged mind a többi népek az emberek véréért, és az országok, városok és minden bennök lakozók ellen való erőszaktételért.
(Ésa 33,1; Jer 46,2.13)
Jaj annak, a ki bűnös szerzeményt szerez házának, hogy magasra rakhassa fészkét, hogy megszabadulhasson a gonosz hatalma elől.
(Mik 4,5)
Házadnak gyalázatára tervezted a sok nép kiirtását, és bűnössé tetted lelkedet.
(Hab 2,20)
Mert a kő is ellened kiált a falból, és a gerenda a fa-alkotmányból visszhangoz néki.
(Zsolt 109,6)
Jaj annak, a ki várost épít vérengzéssel, és a ki várat emel álnoksággal.
(Ámós 4,11; Júd 1,9)
Avagy ímé, nem a Seregek Urától van-é ez, hogy a népek tűznek építenek, és a nemzetek a hiábavalóságnak fáradoznak?
Mert az Úr dicsőségének ismeretével betelik a föld, a miképen a folyamok megtöltik a tengert.
(Ésa 61,10)
Jaj annak, a ki megitatja felebarátját, epédet keverve belé, hogy megrészegítsed őt, hogy láthassad az ő szemérmöket!
(2Móz 28,4)
Gyalázattal telsz meg dicsőség helyett; igyál te is és láttassék szemérmed; reád fordul az Úr jobbjának pohara, és gyalázat borítja el dicsőségedet.
(Jer 25,27.28)
Bizony, a libanoni erőszakoskodás gyászba borít téged, és a vadak pusztítása, a mely rettegteté őket, az emberek véréért és az országon, a városon és annak minden lakosán űzött erőszakosságért.
(Ésa 33,1)
Mit használ a faragott kép, hogy a faragója kifaragta azt? vagy az öntött kép és a mely hazugságot tanít, hogy a képnek faragója bízik abban, csinálván néma bálványokat?
(Ésa 11,1; Jer 23,5; Luk 1,78)
Jaj annak, aki fának mondja: Serkenj fel! néma kőnek: Ébredj fel! Taníthat-é ez? Ímé, borítva van aranynyal és ezüsttel, lélek pedig nincs benne semmi!
(Zsolt 118,22)
Ellenkezőleg az Úr az ő szent templomában, hallgasson előtte az egész föld!
(Zsolt 11,4)
3
Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint.
(Máté 26,15)
Uram, hallám, a mit hirdettél, és megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességről!
Isten a Témán felől jön, és a Szent a Párán hegyéről. Szela. Dicsősége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld.
(5Móz 33,2)
Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellőle; és ott van az ő hatalmának rejteke.
(Hab 12,20; Jer 31,25)
Előtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad.
(Ezék 34,3.4)
Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az ő ösvényei örökkévalók!
(Agge 2,5)
Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai!
(Dán 2,45)
A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bőszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz?
(2Móz 20,10)
Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek esküvéssel tett igéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt.
(Józs 3,16)
Látnak téged és megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, és magasra emeli karjait.
(Agge 2,3;Jel 5,6)
A nap és hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától.
(Józs 10,12.13)
Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket.
Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela!
(Hós 6,6; Hab 9,13)
Saját dárdájával vered át az ő vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt.
Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait.
Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt.
(Ezék 37,14;Ámós 8,10)
Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.
(2Kir 23,10.2Krón;35,22-25)
De én örvendezni fogok az Úrban, és vígadok az én szabadító Istenemben.
(Luk 14,5)
Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklőmesternek, az én hangszereimmel.
(Zsolt 18,34)