Krisztus példája 5Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt,
6 aki, bár Isten alakjában létezett,
nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak,
amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell,
hanem kiüresítette önmagát,
szolgai alakot vett fel,
és hasonló lett az emberekhez,
külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember.
Megalázta magát, engedelmes lett a halálig,
mégpedig a kereszthalálig.
Ezért Isten felmagasztalta őt,
és olyan nevet adott neki,
amely minden más név fölött van,
hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd
az égben, a földön és az alvilágban,
és minden nyelv vallja,
hogy »Jézus Krisztus az Úr!«
az Atyaisten dicsőségére.
(Iz 45,23)
Timóteus és Epafroditosz küldetése: 2,19-30
Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan hozzátok küldhetem, hogy én is megnyugodjam, ha értesülök dolgaitokról. Senkim sincs ugyanis, aki lélekben annyira hozzám hasonló volna és olyan őszintén szívén viselné ügyeteket. Hiszen mindenki a maga dolgával törődik, és nem Jézus Krisztuséval. Megbízhatóságát ismeritek, hiszen mint a gyermek apjának, úgy végezte velem a szolgálatot az evangéliumért. Remélem tehát, hogy elküldhetem őt, mihelyt látom, hogy merre fordulnak ügyeim. Sőt, bízom az Úrban, hogy magam is hamarosan el tudok menni.Szükségesnek tartottam, hogy Epafroditosz testvért, társamat a munkában és a küzdelemben, aki mint a ti küldöttetek, szükségemben szolgálatomra volt, hozzátok küldjem, mert kívánkozott mindnyájatok után, és bánkódott azon, hogy hírét hallottátok betegségének. Bizony, halálosan beteg volt, Isten azonban megkönyörült rajta, de nemcsak rajta, hanem rajtam is, nehogy bánatra bánat érjen. Annál gyorsabban küldtem tehát őt, hogy újból örüljetek, ha viszontlátjátok, és ne bánkódjam én sem. Fogadjátok tehát őt az Úrban teljes örömmel, és becsüljétek meg az ilyen férfiakat! Hiszen ő Krisztus ügye miatt került közel a halálhoz, s kockára tette életét, hogy pótolja az irányomban végzett szolgálatban azt, amit ti nem teljesíthettetek.
Jegyzetek
2,5 Jézus szeretetének legcsodálatosabb megnyilvánulása az volt, hogy mindenről lemondott, hogy bennünket üdvözíthessen.
2,6 Krisztus Isten volt, mielőtt emberré lett volna; a megtestesülésben pedig – istenségét megtartva – felvette a szolga alakját. Megtehette volna, hogy az Atyáéval azonos isteni mivoltát érvényre juttassa, ő azonban inkább az engedelmességet vállalta a kereszthalálig, hogy példát adjon nekünk az alázatra és az engedelmességre.