Izrael kiváltsága, az isteni bölcsesség: 3,9-4,4

⁹9  Halld meg, Izrael, az élet parancsait,
figyelj, hogy okosságot tanulj!

fertőzött vagy, mint a halottak,
azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba.

¹²12  Elhagytad a bölcsesség forrását!

¹³13  Ha Isten útján jártál volna,
bizonnyal örökké békében lakhatnál!

¹⁴14  Tanuld meg, hogy hol az okosság, hol az erő,
hol az értelem – hogy azt is megtanuld:
hol van a hosszú élet és a jólét,
hol a ragyogó szem és a béke?

¹⁵15  Ki találta meg annak helyét,
és ki hatolt be kincseibe?

¹⁶16  Hol vannak a nemzetek fejedelmei,
a föld vadállatainak urai,

¹⁷17  akik az ég madaraival játszanak,

¹⁸18  akik ezüstöt halmoznak össze
meg aranyat, amelyben bíznak az emberek,
és amely után vég nélkül törtetnek?
Akik ezüstért fáradtak, érte szorgoskodtak,
és kiknek cselekedetei érthetetlenek?

¹⁹19  Eltűntek ők, leszálltak az alvilágba,
és mások léptek a helyükbe.

²⁰20  Ifjabbak látták meg a napvilágot
és laktak a földön,
de a fegyelem útját nem ismerték,

²¹21  és nem értették meg ösvényeit;
fiaik sem tudták felfogni,
távol maradt az tőlük is.

²²22  Nem hallottak róla Kánaán földjén,
Temánban sem látták.

²³23  Hágár fiai, akik a földi okosságot kutatják,
Merra és Temán kereskedői,
a mesemondók, akik kutatják az okosságot és az értelmet,
szintén nem ismerték fel a bölcsesség útját,
és nem gondoltak ösvényeire.

²⁴24  Ó Izrael, mily nagy az Isten háza,
mily nagy az ő birtokának helye!

²⁵25  Nagy és határtalan,
fölséges és megmérhetetlen!

²⁶26  Ott vannak azok a hírneves óriások,
akik az ősidőkben éltek,
hatalmas termetűek,
hadakozáshoz értők.

²⁷27  Nem őket választotta ki az Úr,
és nem ők találták meg a tudás útját.
Elvesztek,

²⁸28  mert nem volt bölcsességük,
elvesztek a saját oktalanságuk miatt.

²⁹29  Ki ment fel az égbe, hogy birtokba vegye,
és ki hozta le a fellegekből?

³⁰30  Ki kelt át a tengeren, hogy rátaláljon,
és elhozza színaranyért?

³¹31  Nincs senki sem, aki ismerhetné útjait,
sem olyan, aki fel tudná kutatni ösvényeit;

³²32  csak a Mindenható ismeri,
és találta meg okosságával:
ő, aki örök időre megalapította a földet,
és betöltötte barmokkal meg négylábú állatokkal.

³³33  Aki elküldi a fényt, s az elmegy,
és ha hívja, az remegve engedelmeskedik neki.

³⁴34  A csillagok örömmel ragyognak őrhelyükön,

³⁵35  ha hívja őket, azt mondják: »Itt vagyunk!«,
és készséggel ragyognak alkotójuknak.

³⁶36  Ő a mi Istenünk,
hozzá senki sem hasonlítható.

³⁷37  Ő ismeri a bölcsességnek minden útját,
s azt szolgájának, Jákobnak adta át,
Izraelnek, az ő kedveltjének.

³⁸38  Ezután megjelent a földön,
s az emberekkel társalgott.

az örök érvényű törvény;
mindazok, akik megtartják, eljutnak az életre,
akik pedig elhagyják, meghalnak.

²2  Térj meg, Jákob, és ragadd meg azt,
haladj az úton annak fényessége felé, az ő világossága felé.

³3  Ne add másnak dicsőségedet,
se méltóságodat más nemzetnek!

⁴4  Boldogok vagyunk, Izrael, mert ami Istennek tetszik,
ismeretes előttünk.

Jeruzsálem panasza és reménye: 4,5-5,9

⁵5  Légy bizalommal, Isten népe,
emlékezzél meg, Izrael!

⁶6  El vagytok adva a nemzeteknek,
de nem végromlásra,
hanem mert szörnyű haragra lobbantottátok Istent,
azért adott át titeket az ellenségnek.

⁷7  Mert felingereltétek alkotótokat, az örök Istent,
azzal, hogy szellemeknek áldoztatok, és nem Istennek.

⁸8  Mert elfelejtettétek az Istent, aki táplált titeket,
és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet.

⁹9  Ő látta Istennek rátok törő haragját,
és így szólt:
»Halljátok ti, Sion szomszédai:
Nagy gyászt hozott rám Isten!

¹⁰10  Mert láttam népem számkivetését,
fiaimét és leányaimét,
melyet rájuk hozott az Örökkévaló.

¹¹11  Mert felneveltem őket boldogan,
de sírva és gyász közepette váltam meg tőlük.

¹²12  Senki se örvendjen rajtam,
ki özvegységre jutottam és egyedül állok.
Sokan elhagytak engem fiaim bűnei miatt,
mert ők eltávoztak az Isten törvényétől;

¹³13  nem törődtek rendeleteivel,
nem haladtak az Isten parancsainak útjain,
és nem jártak igazsága szerint a fegyelem ösvényein.

¹⁴14  Jöjjenek Sion szomszédai,
és gondoljanak fiaim és leányaim számkivetésére,
melyet rájuk hozott az Örökkévaló.

¹⁵15  Mert rájuk hozott egy népet a távolból,
egy arcátlan és másnyelvű népet,

¹⁶16  mely nem tisztelte az aggastyánt,
nem irgalmazott a gyermekeknek,
elhurcolta az özvegy szeretteit,
s a magános nőt megfosztotta leányaitól.«

¹⁷17  Ám én mit segíthetnék rajtatok?

¹⁸18  Aki rátok hozta a bajokat,
ő ragad majd ki titeket ellenségeitek kezéből!

¹⁹19  Menjetek csak, fiaim, menjetek,
mert én elhagyatottan magamra maradtam!

²⁰20  Levetettem a jólét öltözetét,
a könyörgés szőrruháját öltöttem magamra,
s a Magasságbelihez kiáltok napjaimban.

²¹21  Legyetek bizalommal, fiaim, kiáltsatok az Úrhoz,
és ő kiragad majd titeket az ellenséges fejedelmek kezéből!

²²22  Mert én az Örökkévalótól remélem szabadulástokat,
és megörvendeztet engem a Szent azzal az irgalommal,
melyet örök Szabadítónk gyakorol veletek.

²³23  Gyász és sírás közepette váltam meg tőletek,
de örömben és vigasságban
hoz majd vissza titeket hozzám mindörökre az Úr.

²⁴24  Mert amint Sion szomszédai látták elhurcoltatástokat,
melyet rátok hozott Isten,
úgy fogják nemsokára látni szabadulástokat is,
melyet rátok hoz Isten
nagy dicsőséggel és az Örökkévaló fényességével.

²⁵25  Fiaim, viseljétek türelemmel az Isten haragját,
mely rátok zúdult;
mert ellenséged üldöz ugyan téged,
de nemsokára látod majd romlását
és a nyakára hágsz.

²⁶26  Dédelgetett gyermekeim rögös utakon jártak,
mert úgy hurcolták el őket, mint nyájat,
melyet elrabolt az ellenség.

²⁷27  Legyetek bizalommal, fiaim,
és kiáltsatok az Úrhoz,
mert megemlékezik rólatok,
ki elvitt titeket.

²⁸28  Bizony, miként arra irányult figyelmetek,
hogy eltévelyedjetek Istentől,
éppúgy térjetek meg és tízszer jobban keressétek őt újra.

²⁹29  Mert aki rátok hozta a bajokat,
örök vidámságot is ad majd újra nektek,
azzal, hogy megszabadít titeket.

³⁰30  Légy bizalommal, Jeruzsálem,
mert megvigasztal majd téged, aki neveden szólít!

³¹31  Elvesznek majd, akik ártalmadra voltak és gyötörtek téged,
megbűnhődnek, akik örültek veszteden.

³²32  Megbűnhődnek majd azok a városok,
melyeknek rabszolgái lettek fiaid;
az is, amely átvette fiaidat!

³³33  Mert amint örvendett romlásodnak
és ujjongott bukásodon,
éppúgy szomorkodik majd a saját pusztulásán!

³⁴34  Véget ér sokasága fölött érzett öröme,
és gyászra fordul vidámsága;

³⁵35  Mert tüzet bocsát rá az Örökkévaló hosszú időre,
és ártó szellemek fognak benne lakni igen sokáig.

³⁶36  Tekints, Jeruzsálem, kelet felé,
és lásd azt az örömöt,
melyet Isten áraszt rád.

³⁷37  Mert íme, megjönnek fiaid,
kiket elbocsátottál, a széjjelszórtak;
megjönnek, mert összegyűjti őket
napkelettől napnyugtáig a Szentnek szava,
és örvendeznek az Isten dicsőségén.

¹1  Vesd le, Jeruzsálem, gyászod és nyomorúságod ruháját,
és öltözzél annak a dicsőségnek díszébe és pompájába,
melyet megad neked Isten örökre.

²2  Vedd körül magadat az Isten igazságának palástjával,
és tedd fejedre az Örökkévaló dicsőségének koronáját.

³3  Mert Isten megmutatja rajtad fényességét
mindenkinek, aki az ég alatt van.

⁴4  Mert Isten ezt a nevet adja neked mindörökre:
»Igazság békéje« és »Jámborság dicsősége«.

⁵5  Kelj fel, Jeruzsálem, állj a magaslatra,
tekints kelet felé,
és nézd, mint gyűlnek egybe fiaid
napkelettől napnyugatig a Szentnek szavára,
és örvendeznek azon, hogy megemlékezett róluk Isten!

⁶6  Mert gyalog mentek el tőled,
elhajtotta őket az ellenség,
de az Úr visszahozza őket hozzád;
olyan pompával hozzák majd őket, mint a királyi trónt.

⁷7  Mert elhatározta Isten,
hogy alacsonnyá teszi a magas hegyeket mind,
és az örök bérceket,
és betölti a föld színéig a völgyeket,
hogy bizton haladhasson Izrael
az Isten dicsőségére.

⁸8  És árnyékot nyújtanak majd az erdők és az illatos fák mind
Izraelnek az Isten parancsára.

⁹9  Mert visszahozza Isten Izraelt
vidámságban, dicsőségének fényében,
irgalmában és igazságosságában.