Dávid győzelmei 8
Ezek után az történt, hogy Dávid megverte és leigázta a filiszteusokat, s így Dávid kiragadta a kormány gyeplőjét a filiszteusok kezéből.
2Megverte továbbá a moabitákat, s lefektette őket a földre, s kötéllel végigmérte soraikat: mindig két kötélnyit mért le, az egyiket megölette, a másikat életben hagyta. Így lettek a moabiták Dávid adófizető szolgáivá.
3Megverte továbbá Dávid Adarézert, Rohób fiát, Szóba királyát, amikor az elindult, hogy helyreállítsa uralmát az Eufrátesz folyó mellett.
Dávid ezerhétszáz lovast és húszezer gyalogost ejtett foglyul seregéből, de valamennyi szekeres ló inát elvágatta, és csak száz fogatot hagyott meg belőlük.
Ekkor eljöttek a damaszkuszi szírek, hogy segítséget nyújtsanak Adarézernek, Szóba királyának, de Dávid megvert a szírek közül huszonkétezer embert.
Aztán Dávid őrséget helyezett a damaszkuszi Szíriába, s a szírek Dávid adófizető szolgái lettek, mert az Úr mindenütt megoltalmazta Dávidot, bármerre tartott.
Ugyanakkor Dávid elvette azokat az arany fegyvereket, amelyek Adarézer szolgáin voltak, és elvitte Jeruzsálembe.
Tébából és Berótból, Adarézer városaiból pedig igen sok rézre tett szert Dávid király.
9Ekkor Tóu, Hamat királya meghallotta, hogy Dávid megverte Adarézer egész haderejét. Erre Tóu elküldte a fiát, Jórámot Dávid királyhoz, hogy köszöntse és üdvözölje, s megköszönje, hogy Adarézerrel megvívott és azt megverte – Adarézer ugyanis ellensége volt Tóunak –, és aranytárgyakat, ezüsttárgyakat és réztárgyakat vigyen neki. 11Dávid király ezeket is az Úrnak szentelte, azzal az arannyal és ezüsttel együtt, amelyet a különböző meghódított nemzetektől szentelt Neki: a szírektől, a moabitáktól, Ammon fiaitól, a filiszteusoktól, az amalekitáktól, továbbá Adarézernek, Szóba királyának, Rohób fiának zsákmányából.
13Akkor is hírnevet szerzett magának Dávid, amikor visszatért Edom leverése után, mert a Sós-völgyben megvert tizennyolcezer embert, és Edomba őröket helyezett, s őrséget rendelt. Így egész Edom Dávid szolgája lett, mert az Úr mindenütt megoltalmazta Dávidot, bárhova tartott.
Dávid hivatalnokai Dávid egész Izraelen uralkodott, ítéletet és igazságot szolgáltatott egész népének. Joáb, Száruja fia volt a sereg fővezére, Jozafát, Áhiud fia volt a jegyző, 17Szádok, Ahitób fia és Ahimelek, Abjatár fia voltak a papok, Szeraja, az íródeák, 18Benája, Jojáda fia a keretiek és feletiek vezetője, Dávid fiai pedig papok voltak.
Jonatán fia 9 1Majd azt mondta Dávid: »Van-e még valaki életben Saul házából, hogy irgalmasságot cselekedhetnék vele Jonatánért?« Volt pedig Saul házában egy rabszolga, akit Szíbának hívtak. Ezt magához hívatta a király, és megkérdezte tőle: »Te vagy-e az a Szíba?« Ő azt felelte: »Én vagyok az, a te szolgád.« Azt mondta erre a király: »Van-e még valaki életben Saul házából, hogy Isten irgalmát cselekedhetném vele?« Szíba azt felelte a királynak: »Jonatán béna lábú fia még életben van.« A király megkérdezte: »Hol van?« Szíba azt felelte a királynak: »Íme, Mákirnak, Ammiel fiának a házában, Lodabárban van.« Elküldött tehát Dávid király, s elhozatta Mákirnak, Ammiel fiának házából, Lodabárból.
Amikor aztán Meribbaál, Jonatánnak, Saul fiának a fia Dávidhoz érkezett, arcra vetette és meghajtotta magát. Dávid megszólította: »Meribbaál!« Ő azt felelte: »Itt vagyok, én, a te szolgád.« Azt mondta ekkor neki Dávid: »Ne félj, mert irgalmasságot cselekszem veled Jonatánért, az apádért. Visszaadom neked atyádnak, Saulnak minden földjét, és asztalomnál fogsz étkezni mindenkor.« Erre ő meghajtotta magát előtte és azt mondta: »Ki vagyok én, szolgád, hogy a magamfajta holt ebre tekintettél?«
Odaszólította erre a király Szíbát, Saul legényét, és azt mondta neki: »Mindazt, ami Saulé volt, egész házát, urad fiának adtam. Műveld meg tehát neki fiaiddal és szolgáiddal a földet, s takarítsd be urad fiának az eleséget, hogy ellátása legyen, maga Meribbaál, urad fia azonban mindenkor asztalomnál étkezzen!« – Tizenöt fia és húsz szolgája volt Szíbának. – Azt mondta erre Szíba a királynak: »Úgy fog cselekedni szolgád, uram király, ahogy szolgádnak megparancsoltad!« Meribbaál tehát az asztalánál evett, mint a király fiainak egyike. Meribbaálnak volt egy kisfia, akit Míkának hívtak, ettől kezdve Szíba házának egész közössége Meribbaálnak szolgált. Meribbaál Jeruzsálemben lakott, mert állandóan a király asztalánál étkezett. Mindkét lábára sánta volt.
Amikor Ammon fiai észrevették, hogy megbántották Dávidot, elküldtek, s felbéreltek a rohóbi szírek s a szóbai szírek közül húszezer gyalogost, továbbá Maáka királyától ezer embert és Istóbból tizenkétezer embert. Amikor ezt Dávid meghallotta, odaküldte Joábot s a vitézek egész seregét. 8Erre kivonultak Ammon fiai, s csatasorba álltak a kapu bejárata előtt, amíg a szóbai szírek meg a rohóbiak meg az istóbiak és a maákaiak külön, a mezőn helyezkedtek el. Amikor Joáb látta, hogy elölről is, hátulról is harc készül ellene, kiválasztotta Izrael valamennyi válogatottjának javát, s a szírek ellen állt csatasorba, a nép többi részét pedig Abizájra, a fivérére bízta, aki Ammon fiai ellen állt csatasorba. Azt mondta Joáb: »Ha fölém kerekednek a szírek, légy segítségemre; ha meg Ammon fiai föléd kerekednek, én segítek neked. Légy erős férfi, s hadakozzunk népünkért s Istenünk városáért, s az Úr majd megteszi azt, ami jó az ő színe előtt.« Erre Joáb megtámadta a vele levő néppel a szíreket, s azok tüstént megfutamodtak színe elől. Amikor aztán Ammon fiai látták, hogy a szírek megfutamodtak, ők is megfutamodtak Abizáj színe elől, s visszavonultak a városba. Erre Joáb visszatért Ammon fiaitól és visszament Jeruzsálembe.
15Amikor azonban a szírek látták, hogy vereséget szenvedtek Izrael előtt, valamennyien összegyűltek, sőt Adarézer elküldte, s kirendelte azokat a szíreket is, akik a folyón túl laktak, s elhozatta seregüket; Sobák, Adarézer hadvezére volt a vezérük. Amikor ezt hírül vitték Dávidnak, az összevonta egész Izraelt, átkelt a Jordánon és Helámba ment. Erre a szírek csatasorba álltak Dáviddal szemben és harcba bocsátkoztak vele. Ám a szírek megfutamodtak Izrael színe elől, és Dávid hétszáz szekérharcost és negyvenezer lovast ölt meg a szírek közül. Sobákot, a hadvezérüket is leütötte, úgyhogy az tüstént meghalt. 19Amikor aztán látták mindazok a királyok, akik Adarézer fennhatósága alatt voltak, hogy Izrael legyőzte őket, megrémültek és ötvennyolcezer emberükkel együtt megfutamodtak Izrael elől. Aztán békét kötöttek Izraellel és szolgáltak neki, s többé a szírek nem mertek segítséget nyújtani Ammon fiainak.
Dávid és Batseba 11 Történt pedig esztendő fordultán, abban az időben, amikor a királyok hadba szoktak vonulni, hogy Dávid elküldte Joábot és vele szolgáit és egész Izraelt, hogy dúlják fel Ammon fiainak földjét, s vegyék ostrom alá Rabbát. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt.
Amíg ez folyt, történt, hogy Dávid egyik délután felkelt fekvőhelyéről és a királyi palota tetején sétált és a tetőről meglátott egy asszonyt, aki ott szemben fürdött. Az asszony igen szép volt. Erre elküldött a király, tudakozódott, hogy ki az az asszony. Azt jelentették neki, hogy Batseba, Eliám lánya, a hetita Uriás felesége. Erre Dávid követeket küldött érte, elhozatta, és amikor eljött hozzá, vele aludt. Az éppen akkor tisztult meg tisztátalanságából. Az asszony fogant, és visszatért a házába. Aztán elküldött, és megüzente Dávidnak: »Fogantam.«
Dávid erre Joábhoz küldött ezzel az üzenettel: »Küldd el hozzám a hetita Uriást!« Joáb el is küldte Uriást Dávidhoz. Amikor Uriás megérkezett Dávidhoz, Dávid megkérdezte, jól van-e Joáb és a nép, s hogy megy a harc. Majd azt mondta Dávid Uriásnak: »Eredj házadba, s mosd meg lábadat.« Erre Uriás kiment a király palotájából és királyi ételt vittek utána. Ám Uriás a királyi palota kapuja előtt, urának többi szolgája között tért aludni, s nem ment le házába.
Jelentették erre Dávidnak, s azt mondták neki: »Nem ment a házába Uriás.« Azt mondta erre Dávid Uriásnak: »Nemde, útról jöttél, miért nem mentél hát le házadba?« 11Azt mondta erre Uriás Dávidnak: »Az Isten ládája és Izrael meg Júda sátrakban laknak, uram, Joáb és uram szolgái a puszta földön hálnak, én pedig menjek a házamba, egyek, igyak, és a feleségemmel aludjak? Életedre, lelked életére mondom: nem cselekszem ilyet!« Azt mondta erre Dávid Uriásnak: »Maradj itt mára, holnap majd elbocsátlak.« Jeruzsálemben maradt tehát Uriás aznap és másnap. Dávid meghívta, hogy egyen és igyon nála, lerészegítette, de az, amikor este kiment, a szokott fekvőhelyén, urának szolgái között tért aludni, s nem ment be házába.
Ezért reggel Dávid levelet írt Joábnak, s azt elküldte Uriással. Ezt írta a levélben: »Állítsátok Uriást az ütközet élére, ahol leghevesebb a harc, s hagyjátok magára, hogy megöljék és elvesszen.« Amikor tehát Joáb ostrom alá vette a várost, arra a helyre állította Uriást, ahol tudta, hogy igen erős emberek vannak. Ki is jöttek a városból az emberek, megütköztek Joábbal, és néhányan el is estek Dávid szolgáinak népéből. Meghalt a hetita Uriás is.
Elküldött erre Joáb és értesítette Dávidot az ütközet minden eseményéről, és megparancsolta a követnek: »Ha elmondtad a harc minden eseményét a királynak, s látod, hogy haragra gerjed, s azt mondja: ‘Miért mentetek a falak alá harcolni? Nem tudtátok-e, hogy sok nyilat lőnek le a kőfalról? 21Ki ölte meg Abimeleket, Jerobaál fiát? Nemde a kőfalról dobott rá egy asszony malomkődarabot, úgy ölte meg Tebeszben? Miért mentetek a falak alá?’ – csak azt mondd: Szolgád, a hetita Uriás is elesett.«
Elment tehát a követ, s amikor megérkezett, elbeszélte Dávidnak mindazt, amit Joáb neki parancsolt. Azt mondta ugyanis a követ Dávidnak: »Erőt vettek rajtunk azok az emberek, kijöttek hozzánk a mezőre, mi azonban rájuk rontottunk, és visszaűztük őket egészen a város kapujáig. A kőfalról azonban nyilakat lövöldöztek le az íjászok szolgáidra, s néhányan meghaltak a király szolgái közül, sőt szolgád, a hetita Uriás is meghalt.« Azt mondta erre Dávid a követnek: »Ezt mondd Joábnak: Ne törjön meg téged e dolog, hiszen különféle a harc eshetősége, hol ezt, hol azt emészti meg a kard. Bátorítsd csak harcosaidat a város ellen, s rontsd le; biztasd csak őket!«
Amikor Uriás felesége meghallotta, hogy Uriás, a férje meghalt, elsiratta. Amikor azonban elmúlt a gyász, Dávid érte küldött és bevitte házába, s ő felesége lett, s fiút szült neki. Ám az Úrnak nem tetszett az a dolog, amelyet Dávid elkövetett.
9Ekkor Tóu, Hamat királya meghallotta, hogy Dávid megverte Adarézer egész haderejét. Erre Tóu elküldte a fiát, Jórámot Dávid királyhoz, hogy köszöntse és üdvözölje, s megköszönje, hogy Adarézerrel megvívott és azt megverte – Adarézer ugyanis ellensége volt Tóunak –, és aranytárgyakat, ezüsttárgyakat és réztárgyakat vigyen neki. 11Dávid király ezeket is az Úrnak szentelte, azzal az arannyal és ezüsttel együtt, amelyet a különböző meghódított nemzetektől szentelt Neki: a szírektől, a moabitáktól, Ammon fiaitól, a filiszteusoktól, az amalekitáktól, továbbá Adarézernek, Szóba királyának, Rohób fiának zsákmányából.
13Akkor is hírnevet szerzett magának Dávid, amikor visszatért Edom leverése után, mert a Sós-völgyben megvert tizennyolcezer embert, és Edomba őröket helyezett, s őrséget rendelt. Így egész Edom Dávid szolgája lett, mert az Úr mindenütt megoltalmazta Dávidot, bárhova tartott.
Dávid hivatalnokai Dávid egész Izraelen uralkodott, ítéletet és igazságot szolgáltatott egész népének. Joáb, Száruja fia volt a sereg fővezére, Jozafát, Áhiud fia volt a jegyző, 17Szádok, Ahitób fia és Ahimelek, Abjatár fia voltak a papok, Szeraja, az íródeák, 18Benája, Jojáda fia a keretiek és feletiek vezetője, Dávid fiai pedig papok voltak.
Jonatán fia 9 1Majd azt mondta Dávid: »Van-e még valaki életben Saul házából, hogy irgalmasságot cselekedhetnék vele Jonatánért?« Volt pedig Saul házában egy rabszolga, akit Szíbának hívtak. Ezt magához hívatta a király, és megkérdezte tőle: »Te vagy-e az a Szíba?« Ő azt felelte: »Én vagyok az, a te szolgád.« Azt mondta erre a király: »Van-e még valaki életben Saul házából, hogy Isten irgalmát cselekedhetném vele?« Szíba azt felelte a királynak: »Jonatán béna lábú fia még életben van.« A király megkérdezte: »Hol van?« Szíba azt felelte a királynak: »Íme, Mákirnak, Ammiel fiának a házában, Lodabárban van.« Elküldött tehát Dávid király, s elhozatta Mákirnak, Ammiel fiának házából, Lodabárból.
Amikor aztán Meribbaál, Jonatánnak, Saul fiának a fia Dávidhoz érkezett, arcra vetette és meghajtotta magát. Dávid megszólította: »Meribbaál!« Ő azt felelte: »Itt vagyok, én, a te szolgád.« Azt mondta ekkor neki Dávid: »Ne félj, mert irgalmasságot cselekszem veled Jonatánért, az apádért. Visszaadom neked atyádnak, Saulnak minden földjét, és asztalomnál fogsz étkezni mindenkor.« Erre ő meghajtotta magát előtte és azt mondta: »Ki vagyok én, szolgád, hogy a magamfajta holt ebre tekintettél?«
Odaszólította erre a király Szíbát, Saul legényét, és azt mondta neki: »Mindazt, ami Saulé volt, egész házát, urad fiának adtam. Műveld meg tehát neki fiaiddal és szolgáiddal a földet, s takarítsd be urad fiának az eleséget, hogy ellátása legyen, maga Meribbaál, urad fia azonban mindenkor asztalomnál étkezzen!« – Tizenöt fia és húsz szolgája volt Szíbának. – Azt mondta erre Szíba a királynak: »Úgy fog cselekedni szolgád, uram király, ahogy szolgádnak megparancsoltad!« Meribbaál tehát az asztalánál evett, mint a király fiainak egyike. Meribbaálnak volt egy kisfia, akit Míkának hívtak, ettől kezdve Szíba házának egész közössége Meribbaálnak szolgált. Meribbaál Jeruzsálemben lakott, mert állandóan a király asztalánál étkezett. Mindkét lábára sánta volt.
A DÁVIDI TRÓNÖRÖKLÉS TÖRTÉNETE: 10,1-20,26; 1Kir 1,1-2,46
Háború az ammoniták és a szírek ellen 10 Történt pedig ezek után, hogy meghalt Ammon fiainak királya, s Hánon, a fia lett a király helyette. Azt mondta ekkor Dávid: »Irgalmasságot cselekszem Hánonnal, Naás fiával, mint ahogy az apja irgalmasságot cselekedett velem.« Éppen azért elküldött Dávid, hogy megvigasztalja őt szolgái által apja halála miatt. Amikor azonban Dávid szolgái Ammon fiainak földjére jutottak, Ammon fiainak fejedelmei azt mondták Hánonnak, az uruknak: »Azt hiszed, hogy apád iránt való tiszteletből küldött hozzád Dávid vigasztalókat, s nem azért küldte el Dávid a szolgáit hozzád, hogy megvizsgálja és kikémlelje a várost, s aztán feldúlja?« 4Erre Hánon elfogatta Dávid szolgáit, és lenyíratta szakálluk felét és levágatta ruhájuk felét egészen az ágyékukig, s aztán elbocsátotta őket. Amikor ezt hírül vitték Dávidnak, eléjük küldött, mert igen rútul megcsúfították embereit, és azt üzente nekik Dávid: »Maradjatok Jerikóban, amíg ki nem nő szakállatok, s csak akkor térjetek vissza.«Amikor Ammon fiai észrevették, hogy megbántották Dávidot, elküldtek, s felbéreltek a rohóbi szírek s a szóbai szírek közül húszezer gyalogost, továbbá Maáka királyától ezer embert és Istóbból tizenkétezer embert. Amikor ezt Dávid meghallotta, odaküldte Joábot s a vitézek egész seregét. 8Erre kivonultak Ammon fiai, s csatasorba álltak a kapu bejárata előtt, amíg a szóbai szírek meg a rohóbiak meg az istóbiak és a maákaiak külön, a mezőn helyezkedtek el. Amikor Joáb látta, hogy elölről is, hátulról is harc készül ellene, kiválasztotta Izrael valamennyi válogatottjának javát, s a szírek ellen állt csatasorba, a nép többi részét pedig Abizájra, a fivérére bízta, aki Ammon fiai ellen állt csatasorba. Azt mondta Joáb: »Ha fölém kerekednek a szírek, légy segítségemre; ha meg Ammon fiai föléd kerekednek, én segítek neked. Légy erős férfi, s hadakozzunk népünkért s Istenünk városáért, s az Úr majd megteszi azt, ami jó az ő színe előtt.« Erre Joáb megtámadta a vele levő néppel a szíreket, s azok tüstént megfutamodtak színe elől. Amikor aztán Ammon fiai látták, hogy a szírek megfutamodtak, ők is megfutamodtak Abizáj színe elől, s visszavonultak a városba. Erre Joáb visszatért Ammon fiaitól és visszament Jeruzsálembe.
15Amikor azonban a szírek látták, hogy vereséget szenvedtek Izrael előtt, valamennyien összegyűltek, sőt Adarézer elküldte, s kirendelte azokat a szíreket is, akik a folyón túl laktak, s elhozatta seregüket; Sobák, Adarézer hadvezére volt a vezérük. Amikor ezt hírül vitték Dávidnak, az összevonta egész Izraelt, átkelt a Jordánon és Helámba ment. Erre a szírek csatasorba álltak Dáviddal szemben és harcba bocsátkoztak vele. Ám a szírek megfutamodtak Izrael színe elől, és Dávid hétszáz szekérharcost és negyvenezer lovast ölt meg a szírek közül. Sobákot, a hadvezérüket is leütötte, úgyhogy az tüstént meghalt. 19Amikor aztán látták mindazok a királyok, akik Adarézer fennhatósága alatt voltak, hogy Izrael legyőzte őket, megrémültek és ötvennyolcezer emberükkel együtt megfutamodtak Izrael elől. Aztán békét kötöttek Izraellel és szolgáltak neki, s többé a szírek nem mertek segítséget nyújtani Ammon fiainak.
Dávid és Batseba 11 Történt pedig esztendő fordultán, abban az időben, amikor a királyok hadba szoktak vonulni, hogy Dávid elküldte Joábot és vele szolgáit és egész Izraelt, hogy dúlják fel Ammon fiainak földjét, s vegyék ostrom alá Rabbát. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt.
Amíg ez folyt, történt, hogy Dávid egyik délután felkelt fekvőhelyéről és a királyi palota tetején sétált és a tetőről meglátott egy asszonyt, aki ott szemben fürdött. Az asszony igen szép volt. Erre elküldött a király, tudakozódott, hogy ki az az asszony. Azt jelentették neki, hogy Batseba, Eliám lánya, a hetita Uriás felesége. Erre Dávid követeket küldött érte, elhozatta, és amikor eljött hozzá, vele aludt. Az éppen akkor tisztult meg tisztátalanságából. Az asszony fogant, és visszatért a házába. Aztán elküldött, és megüzente Dávidnak: »Fogantam.«
Dávid erre Joábhoz küldött ezzel az üzenettel: »Küldd el hozzám a hetita Uriást!« Joáb el is küldte Uriást Dávidhoz. Amikor Uriás megérkezett Dávidhoz, Dávid megkérdezte, jól van-e Joáb és a nép, s hogy megy a harc. Majd azt mondta Dávid Uriásnak: »Eredj házadba, s mosd meg lábadat.« Erre Uriás kiment a király palotájából és királyi ételt vittek utána. Ám Uriás a királyi palota kapuja előtt, urának többi szolgája között tért aludni, s nem ment le házába.
Jelentették erre Dávidnak, s azt mondták neki: »Nem ment a házába Uriás.« Azt mondta erre Dávid Uriásnak: »Nemde, útról jöttél, miért nem mentél hát le házadba?« 11Azt mondta erre Uriás Dávidnak: »Az Isten ládája és Izrael meg Júda sátrakban laknak, uram, Joáb és uram szolgái a puszta földön hálnak, én pedig menjek a házamba, egyek, igyak, és a feleségemmel aludjak? Életedre, lelked életére mondom: nem cselekszem ilyet!« Azt mondta erre Dávid Uriásnak: »Maradj itt mára, holnap majd elbocsátlak.« Jeruzsálemben maradt tehát Uriás aznap és másnap. Dávid meghívta, hogy egyen és igyon nála, lerészegítette, de az, amikor este kiment, a szokott fekvőhelyén, urának szolgái között tért aludni, s nem ment be házába.
Ezért reggel Dávid levelet írt Joábnak, s azt elküldte Uriással. Ezt írta a levélben: »Állítsátok Uriást az ütközet élére, ahol leghevesebb a harc, s hagyjátok magára, hogy megöljék és elvesszen.« Amikor tehát Joáb ostrom alá vette a várost, arra a helyre állította Uriást, ahol tudta, hogy igen erős emberek vannak. Ki is jöttek a városból az emberek, megütköztek Joábbal, és néhányan el is estek Dávid szolgáinak népéből. Meghalt a hetita Uriás is.
Elküldött erre Joáb és értesítette Dávidot az ütközet minden eseményéről, és megparancsolta a követnek: »Ha elmondtad a harc minden eseményét a királynak, s látod, hogy haragra gerjed, s azt mondja: ‘Miért mentetek a falak alá harcolni? Nem tudtátok-e, hogy sok nyilat lőnek le a kőfalról? 21Ki ölte meg Abimeleket, Jerobaál fiát? Nemde a kőfalról dobott rá egy asszony malomkődarabot, úgy ölte meg Tebeszben? Miért mentetek a falak alá?’ – csak azt mondd: Szolgád, a hetita Uriás is elesett.«
Elment tehát a követ, s amikor megérkezett, elbeszélte Dávidnak mindazt, amit Joáb neki parancsolt. Azt mondta ugyanis a követ Dávidnak: »Erőt vettek rajtunk azok az emberek, kijöttek hozzánk a mezőre, mi azonban rájuk rontottunk, és visszaűztük őket egészen a város kapujáig. A kőfalról azonban nyilakat lövöldöztek le az íjászok szolgáidra, s néhányan meghaltak a király szolgái közül, sőt szolgád, a hetita Uriás is meghalt.« Azt mondta erre Dávid a követnek: »Ezt mondd Joábnak: Ne törjön meg téged e dolog, hiszen különféle a harc eshetősége, hol ezt, hol azt emészti meg a kard. Bátorítsd csak harcosaidat a város ellen, s rontsd le; biztasd csak őket!«
Amikor Uriás felesége meghallotta, hogy Uriás, a férje meghalt, elsiratta. Amikor azonban elmúlt a gyász, Dávid érte küldött és bevitte házába, s ő felesége lett, s fiút szült neki. Ám az Úrnak nem tetszett az a dolog, amelyet Dávid elkövetett.
Jegyzetek
8,2 Az 1 Sám 22,3 szerint Dávid jó kapcsolatban állt a moábitákkal. Nem tudjuk, mi lehetett az oka ennek a vérengzésnek.
8,3 Szóba arám városállam volt Damaszkusztól északra.
8,9 Hamat az Orontesz folyó partján fekszik.
8,11 „Szentelt”: vagy „zsákmányolt” (vö. 1 Krón 18,11).
8,13 Vö. 1 Krón 18,12.
8,17 Helyesen: „Abjatár, Ahimelek fia” (vö. 1 Sám 22,20; 23,6; 30,7). Abjatár a nóbi mészárlás (vö. 1 Sám 22) túlélője, Áron leszármazottja, Szádok pedig Jeruzsálem jebuzita papjainak egyike volt. Mivel a trónviszályok idején Salamon pártjára áll, ő lesz a főpap (1Kir 2,35). Ez 44,15 szerint csakis cádokita (vö. „szaddúceus”) származású pap lehet főpap.
8,18 Vö. 20,23. A keretiek és a feletiek Dávid nem-izraelita zsoldosai voltak (vö. 15,18; 20,7.23; 1Kir 1,38.44).
9,1 Dávid nagylelkűen – a saját jövőbeli érdekeit is szem előtt tartva (vö. 16,1-4) – visszaadja Saul birtokait. Így beváltja Jonatánnak tett ígéretét. Lodabár Transzjordániában fekszik.
10,4 Az ammoniták kifejezik, hogy Dávidot gyenge királynak tartják, akivel bármit megtehetnek.
10,8 Joáb kénytelen két fronton harcolni az ammoniták és szír (arám) szövetségeseik ellen.
10,15 Az arámok vazallusaikat is hadba szólítják. „A folyón túl” az Eufrátesztől nyugatra eső tartományok szokásos megnevezése.
10,19 Az arámok Dávid adófizetőivé váltak.
11,11 A ládát is elvitték a táborba (vö. Szám 10,35; 1 Sám 4,3-4).
11,21 Jerobaál (vö. Bír 7,1) helyett a héber szövegben Jerubbeset áll (vö. 2,8; 4,4).