Amikor aztán elmúlt a hét esztendő, visszatért az asszony a filiszteusok földjéről s elment, hogy panaszt emeljen a királynál háza és szántóföldjei miatt. A király éppen Giezivel, az Isten emberének legényével beszélt s azt mondta: »Beszéld el nekem mindazokat a nagy dolgokat, amelyeket Elizeus művelt.« Amikor ő éppen azt beszélte el a királynak, hogy mi módon támasztotta fel a halottat, megjelent az asszony, akinek életre keltette fiát s a királyhoz kiáltott háza és szántóföldjei miatt. Azt mondta ekkor Giezi: »Uram király, ez az az asszony s ez az a fia, akit feltámasztott Elizeus.« Erre megkérdezte a király az asszonyt s az elbeszélte neki a dolgot. Erre a király mellé adott egy udvari tisztet, s ezt mondta: »Adasd vissza neki mindenét, meg a szántóföldjeinek minden jövedelmét attól a naptól kezdve, hogy elhagyta az országot mindmáig.«
Elizeus Damaszkuszban 7Majd elment Elizeus Damaszkuszba. Ekkor Ben-Hadad, Szíria királya éppen beteg volt. Amikor hírül vitték neki s azt mondták: »Idejött az Isten embere«, azt mondta a király Házaélnek: »Végy magadhoz ajándékot s eredj az Isten embere elé s kérdezd meg általa az Urat: Kilábolok-e ebből a betegségemből?«
Házaél elé is ment, vitt magával ajándékot s mindenféle damaszkuszi jókat, negyven teve terhét. Amikor aztán elé állt, azt mondta: »Fiad, Ben-Hadad, Szíria királya küldött engem hozzád ezzel a kérdéssel: Meggyógyulok-e ebből a betegségemből?« 10Azt mondta erre neki Elizeus: »Eredj s mondd neki: Meggyógyulsz; – ám az Úr azt is megmutatta nekem, hogy halálát leli.« Aztán csak állt ott vele s úgy megrendült, hogy belepirult az arca, végre sírva fakadt az Isten embere. Azt mondta neki Házaél: »Miért sír az én uram?« Ő azt mondta rá: »Mert tudom, mennyi rosszat fogsz tenni Izrael fiainak: erős városaikat lángba borítod, ifjaikat karddal megölöd, kisdedjeiket összezúzod, áldott állapotban levő asszonyaikat felhasítod.« Azt mondta erre Házaél: »Mi vagyok én, a te szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgot művelhetnék?« Azt mondta erre Elizeus: »Megmutatta nekem az Úr, hogy te leszel Szíria királya.«
Erre ő eltávozott Elizeustól s elment urához. Ez azt mondta neki: »Mit mondott neked Elizeus?« Ő azt felelte rá: »Azt mondta nekem: ‘Visszanyered egészségedet.’« Másnap aztán vette a takarót, vizet öntött rá, ráterítette arcára és meghalt, s Házaél lett a király helyette.
Jórám Júda királya 16Jórámnak, Ácháb fiának, Izrael királyának és Jozafátnak, Júda királyának ötödik esztendejében, Jórám, Jozafátnak a fia lett Júda királya. Harminckét esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Izrael királyainak útjain járt – úgy, ahogy Ácháb háza járt, mert felesége Ácháb lánya volt –, s azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt. De az Úr nem akarta elveszíteni Júdát, szolgája, Dávid kedvéért, mert megígérte neki, hogy szövétneket ad neki s fiainak minden időben.
20Az ő napjaiban elszakadt Edom Júdától s királyt állított maga fölé. Erre Jórám elment Szeírába valamennyi harci szekerével együtt. Éjjel aztán felkelt és megverte az edomitákat, akik őt körülvették a harci szekerek parancsnokaival együtt, népe azonban sátraiba futott. Így szakadt el Edom Júdától mind a mai napig. Ekkor, ugyanebben az időben szakadt el Libna is.
Jórám egyéb dolgai pedig, s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében? Amikor aztán Jórám aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük a Dávid-városban, s fia, Ahaszja lett a király helyette.
Ahaszja Júda királya 25Jórámnak, Ácháb fiának, Izrael királyának tizenkettedik esztendejében lett királlyá Ahaszja, Jórámnak, Júda királyának fia. Huszonkét esztendős volt Ahaszja, amikor uralkodni kezdett s egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Omrinak, Izrael királyának volt a lánya, Atáliának hívták. Ácháb házának útjain járt, s azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, éppen úgy, mint Ácháb háza, mert Ácháb házának veje volt.
El is ment Jórámmal, Ácháb fiával, hogy hadakozzon Házaél, Szíria királya ellen Rámót-Gileádba, de a szírek megsebesítették Jórámot. Erre ő visszatért, hogy meggyógyíttassa magát, Jezreelbe, mert a szírek megsebesítették őt Rámótnál, amikor Házaél, Szíria királya ellen hadakozott. Erre Ahaszja, Jórám fia, Júda királya lement, hogy meglátogassa Jórámot, Ácháb fiát Jezreelben, mert ott betegeskedett.
Jegyzetek
8,1 Az elbeszélés eredetileg a sunemi asszony történetéhez (4,18-37) tartozott, ide a 7. fejezetben szereplő éhínség miatt került.
8,7 Vö. 1Kir 19,15.
8,10 A mondat értelme talán ez: meggyógyulhatnál, de a halál más úton utol fog érni.
8,16 Jórám uralkodásának évei Kr. e. 848-841. Már apja életében társuralkodó volt.
8,20 Edomot addig júdai helytartó kormányozta.
8,25 Ahaszja (Kr. e. 841) idejében Izrael megpróbálja visszaszerezni Rámót-Gileádot (vö. 1Kir 22).
Sasként jön az Úr házára a baj,
mert megtörték szövetségemet
és megszegték törvényemet.
Majd segítségül hívnak engem: ‘Én Istenem!’,
mi ismerünk téged, mi, Izrael!
Megvetette Izrael a jót,
ellenség üldözi majd őt!
Királyokat választottak ők nélkülem;
fejedelmeket választottak tudtomon kívül;
ezüstjükből és aranyukból bálványokat csináltak,
hogy elvesszenek.
Odalesz a borjúd, Szamaria!
Haragom felgerjed ellenük;
még meddig nem tudnak megtisztulni?
6 Hiszen az is Izraelből való,
mesterember készítette, nem isten az,
és bizony szilánkokká lesz
Szamaria borja!
Szelet vetnek ők, de majd vihart aratnak,
s a búzaszál nem hány kalászt,
a kalász nem ad lisztet,
és ha ad is, idegenek eszik meg azt.
Felemésztődik majd Izrael;
máris olyan a nemzetek között,
mint a tisztátalan edény.
Mert Asszúrhoz mentek fel ők,
mint kóborló vadszamár;
Efraim ajándékokat adott szeretőinek.
10 De még ha pénzen meg is veszik őket a nemzetek,
akkor is összegyűjtöm most őket,
és hamarosan remegni fognak
a fejedelmek királyának terhétől.
Mert sok oltárt épített Efraim, hogy vétkezzék,
bűnné lettek számára az oltárok.
Ha még oly sok törvényemet írom is elő neki,
ő csak idegeneknek tekinti őket.
Szeretik a véresáldozatokat, húst áldoznak és esznek,
de az Úr nem veszi ezt kegyesen;
megemlékezik most gonoszságaikról,
és megtorolja rajtuk bűneiket.
Visszatérnek ők majd Egyiptomba!
Mivel Izrael megfeledkezett teremtőjéről
és szentélyeket épített,
és Júda sok erős várost emelt:
tüzet bocsátok én városaira,
s az megemészti házait.
ne ujjongj, mint a többi nemzet,
mert parázna módjára elpártoltál Istenedtől,
szeretted bűnöd bérét minden búzaszérűn.
Ám a szérű és a sajtó nem táplálja majd őket,
s a bor majd cserbenhagyja őket.
Nem laknak majd ők az Úr földjén!
Efraim visszatér Egyiptomba,
s az asszírok közt tisztátalant eszik.
Nem áldoznak majd ők bort az Úrnak,
és nem lesznek előtte kedvesek áldozataik.
Kenyerük olyan lesz, mint a gyászolók kenyere,
mindnyájan, akik azt eszik, tisztátalanokká lesznek.
Kenyerük csak az ő étvágyukat szolgálja,
és nem juthat be az Úr házába.
Mit csináltok majd az ünnepnapon,
az Úr ünnepségének napján?
6 Mert íme, már útnak indultak a nyomorúság miatt,
Egyiptom gyűjti egybe,
Memfisz temeti el őket;
drága ezüstjüket a csalán örökli,
lapu nő sátraikban.
7 Eljönnek a megtorlás napjai,
eljönnek a visszafizetés napjai, tudd ezt, Izrael!
‘Eszét veszti a próféta,
a lélek embere beteggé lesz,’
mert sok a gonoszságod,
és nagy az esztelenséged.
Efraim, Istenem népe a prófétát kémleli,
tőrt vetettek neki minden útján.
Gyűlölködés lakik még Istene házában is.
9 Alávaló módon vétkeztek, mint egykor Gibeában,
de Ő majd megemlékezik gonoszságukról,
és megtorolja rajtuk bűneiket.
10 Mint szőlőt a pusztában,
úgy találtam meg Izraelt;
mint fügefa tetején az első gyümölcsöt,
úgy láttam meg atyáitokat.
Ám ők betértek Baál-Peorhoz,
s a gyalázathoz pártoltak;
és utálatosakká lettek,
mint azok a dolgok, amelyeket szerettek.
Efraimtól elszáll, mint a madár, dicsősége,
és nem lesz többé sem születés,
sem terhesség, sem foganás;
mert még ha fel is nevelik fiaikat,
én megfosztom őket tőlük, akár gyermekek, akár felnőtt férfiak.
Jaj lesz nekik, ha eltávozom tőlük!
Efraim, úgy látom, leölésre állította oda fiait,
és Efraim a hóhér elé vezeti gyermekeit.
‘Adj nekik, Uram!
Mit adj nekik?
Adj nekik meddő méhet,
és száraz emlőket!’
Minden gonoszságuk végbement Gilgálban,
hiszen ott gyűlöltem meg őket.
Gonosz cselekedeteik miatt kiűzöm őket házamból,
nem szeretem őket többé;
valamennyi fejedelmük pártütő.
Megverik Efraimot:
gyökere kiszárad,
semmi gyümölcsöt sem hoznak;
mert ha nemzenek is magzatot,
megölöm méhük legkedvesebbjeit!«
Elveti őket az én Istenem,
mert nem hallgattak rá;
bujdosókká lesznek a nemzetek között.
gyümölcse méltó hozzá.
Amilyen sok volt a gyümölcse,
olyan sok oltárt emelt;
amilyen bőségesen termett a földje,
olyan bőségesen állított fel bálványoszlopokat.
Szívük megoszlott,
de most majd megbűnhődnek!
Ő maga töri majd össze bálványoszlopaikat,
pusztítja el oltáraikat.
3 Hiszen máris mondják:
»Nincs nekünk királyunk,
mert az Urat nem féljük!
A király pedig mit tehet velünk?«
Nagy szavakat mondtak,
hamisan esküdtek, szövetségeket kötöttek,
de majd kihajt az ítélet,
mint a szántóföld barázdáin a mérges növény.
5 Bétáven borjúi miatt aggódnak majd Szamaria lakói;
bizony gyászol majd miatta népe!
És ujjonghatnak majd miatta, dicsősége miatt, papjai,
mert eltávozik az tőle!
Őt magát is elhurcolják ugyanis Asszúrba,
ajándékul a nagy királynak.
Szégyen éri majd Efraimot,
és Izrael megszégyenül szándékai miatt.
Elveszett Szamaria,
királya olyan, mint a pálca a víz színén.
8 Elpusztulnak a bálványmagaslatok,
hol Izrael vétkezett;
lapu és tövis nő majd oltáraikon,
és ők majd így szólnak a hegyekhez: »Borítsatok el minket!« –
s a halmokhoz: »Omoljatok ránk!«
9 A gibeai napok óta vétkezett Izrael,
ott megátalkodottá lettek.
De eléri majd őket a háború
Gibeában a gonoszok miatt!
»Én majd kedvemre megfenyítem őket;
népek gyűlnek majd egybe ellenük,
amikor majd megbűnhődnek
kettős gonoszságuk miatt.
Efraim olyan volt, mint a megnevelt üsző,
mely szívesen nyomtat;
én magam haladtam szép nyaka mellett,
én fogtam igába Efraimot,
hogy szántson Júda,
és barázdákat törjön magának Jákob.
Vessetek magatoknak az igazság szerint,
és arattok is majd az irgalom szerint;
törjetek fel ugart magatoknak;
ideje, hogy keressétek az Urat,
és ő majd eljön,
hogy igazságra tanítson titeket.
Ám ti istentelenséget vetettetek,
gonoszságot arattatok:
egyétek tehát a hazugság gyümölcsét!
Mivel bíztál a magad útjaiban
és hőseidnek nagy számában:
14 zendülés támad majd népedben,
és elpusztítja minden erősségedet,
mint ahogyan Sálmán elpusztította Bét-Arbelt,
amikor az ütközet napján az
anyát eltiporták gyermekeivel együtt.
Így cselekszik majd veletek Bétel,
gonoszságaitok nagysága miatt!
Jegyzetek
8,6 Utalás a szentélyek aranyborjaira.
8,10 A „fejedelmek királya” az asszír uralkodó egyik címe volt.
9,1 Egy aratási ünnepen elhangzott fenyegető beszéd.
9,6 Memfisz a halottak városa.
9,7 „A próféta bolond”: Ózeás a nép véleményét idézi.
9,9 Vö. Bír 19,22-30.
9,10 Vö. Szám 25,3. Izrael a történetének kezdetétől bűnös és hitszegő.
10,3 A sűrűn váltakozó királyok nem adnak biztonságot a népnek.
10,5 A bételi (Bét Áven = gonoszság háza; gúnynév Bételre) királyi szentély elpusztul.
10,8 A túlélők a halált hívják.
10,9 Vö. Bír 19,22-30.
10,14 A Bibliában nem szerepelnek az említett események.
Isten, a nép támasza és védelmezője
108 1Ének. Dávid zsoltára.
Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem,
énekelek és zsoltárt zengek. Ébredj fel, dicsőségem!
Ébredjen a hárfa és a lant,
hadd keltsem fel a hajnalt!
Hálát adok neked, Uram, a népek között,
zsoltárral dicsérlek a nemzetek között.
Mert irgalmad felér az egekig
és hűséged a fellegekig.
Tedd, Isten, hogy dicséreted az egek fölé érjen,
s az egész földön nyilvánuljon meg dicsőséged!
Hogy szeretteid megszabaduljanak,
szabadíts meg jobboddal és hallgass meg engem!
Szent helyén így szól Isten:
»Örvendezve kiosztom Szíchemet,
kimérem nektek Szukkót völgyét.
Enyém Gileád és enyém Manassze,
Efraim az én fejem sisakja.
Júda az én jogaram,
Moáb a tál, amelyben mosakszom;
Edomra vetem sarumat,
a filiszteusok barátaimmá lettek.«
Ki visz el engem az erős városba?
Ki vezet el engem Edomba?
Nemde te, Isten, bár elvetettél minket,
te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel?
Segíts ki minket a szorongatásból,
mert hiábavaló az emberi segítség,
de Istennel győzelmet aratunk,
s ő eltapossa ellenségeinket.
Jegyzetek
108,1 A zsoltár két költői részből áll, amelyek máshol is szerepelnek a zsoltárokban: 2-6.v. = Zsolt 57,8-12; 7-14.v. = Zsolt 60,7-14. Nem tudjuk, hogy ennek az „új” éneknek, amelyben a hívők Isten oltalmáról énekelnek, volt-e sajátos szerepe a fogság utáni közösségben.