Hiszkija király szolgái el is mentek Izajáshoz. Izajás azt felelte nekik: »Ezt mondjátok uratoknak: Ezt üzeni az Úr: Ne félj azoktól a szavaktól, amelyeket hallottál, amelyekkel az asszírok királyának legényei engem káromoltak. Íme, én egy lelket bocsátok rá és hírt hall és visszatér földjére s elejtetem karddal saját országában.«
Szanherib második üzenete Rábsaké aztán visszatért s felkereste az asszírok királyát Libna ostrománál, mert hallotta, hogy elvonult Lákisból. 9Amikor az meghallotta, hogy Tirhaka, Etiópia királya felől azt beszélik: »Íme, hadba vonult ellened« – s elindult ellene, követeket küldött Hiszkijához ezzel az üzenettel: »Ezt mondjátok Hiszkijának, Júda királyának: Meg ne csaljon téged Istened, akiben bizakodsz s ne mondd: Nem kerül Jeruzsálem az asszírok királyának kezébe! Hiszen magad hallottad, mit cselekedtek az asszírok királyai minden országgal, miként pusztították el azokat. Hát éppen te tudsz majd megmenekülni? Vajon megszabadították-e a nemzetek istenei mindazokat, akiket elpusztítottak atyáim, tudniillik Gózánt, Háránt, Reszefet és Éden fiait, akik Telasszárban voltak? Hol van Hamat királya, Arfád királya, meg Szefárvaim városának, Ánának és Ávának királya?«
Hiszkija imája 14Amikor aztán Hiszkija átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta, felment az Úr házába és az Úr elé tárta és így imádkozott az ő színe előtt: »Uram, Izrael Istene, aki a kerubok felett ülsz, te vagy egyedül a föld minden királyának Istene, te alkottad az eget és a földet. Hajtsd ide füledet s halld: nyisd meg, Uram, szemedet és lásd, halld meg Szanherib minden szavát, aki ideküldött, hogy gyalázza előttünk az élő Istent. Igaz, Uram, Asszíria királyai elpusztították azon nemzeteket s mindazok földjét s tűzbe vetették azok isteneit, hiszen azok nem voltak istenek, hanem emberi kéz fából s kőből való alkotásai s így megsemmisíthették őket. Nos tehát, te, Urunk, Istenünk, ments meg minket kezükből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy egyedül Isten!«
Izajás megjövendöli az isteni segítséget Elküldött erre Izajás, Ámosz fia, Hiszkijához és üzente: »Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Meghallgattam, amit tőlem Szanherib, az asszírok királya felől kértél. 21Ez az, amit az Úr felőle szólt:
‘Megvet téged s csúfot űz belőled
Sion szűzi lánya,
hátad mögött fejét rázza,
Jeruzsálem lánya.
Kit gyaláztál s káromoltál?
Ki ellen emelted fel hangodat
s vetetted magasra pillantásodat?
Izraelnek Szentje ellen!
Szolgáid által az Urat gyaláztad s azt mondtad:
szekereim sokaságával felmentem a hegyek magasaira,
a Libanonnak ormára,
kivágtam sudár cédrusait s legpompásabb fenyőfáit,
behatoltam egészen a határáig
s Kármeljének erdejét
kivágtam.
Idegen vizet ittam,
és lábam nyomával kiszárítottam
minden elzárt vizet.
Nem hallottad-e, mit határoztam kezdettől fogva?
Ősidőktől fogva rendeltem el,
– most hajtottam végre –,
hogy romhalmazzá legyenek a hősök erős városai.
Akik bennük laknak, tehetetlenül
ezért rettentek s szégyenültek meg
s lettek olyanok, mint a mezei pázsit
s a tetőn zöldellő fű, amely elszárad, mielőtt megérik.
Rég ismerem lakásodat,
kijöttödet, bemeneteledet, utadat
és ellenem való tombolásodat.
Őrjöngtél ellenem,
s kevélységed felhatott fülembe.
Nos hát karikát teszek az orrodba
és zablát a szájadba,
és visszavezetlek arra az útra,
amelyen feljöttél.
Neked pedig, Hiszkija, ez szolgáljon jelül:
ebben az esztendőben azt kell enned, amit találsz,
a második esztendőben azt, ami magától terem,
a harmadik esztendőben azonban vethettek, arathattok,
ültethettek szőlőt és ehetitek gyümölcsét.
Mindaz, ami megmarad Júda házából,
azután is gyökeret hajt alul
s gyümölcsöt hoz felül,
mert a megmaradtak fognak kivonulni Jeruzsálemből
és a megszabadultak Sionnak hegyéről.
A Seregek Urának buzgalma fogja véghezvinni ezt.
Éppen azért ezt mondja az Úr Asszíria királya felől:
nem jön be e városba,
nyilat sem lő belé,
pajzzsal sem támadja meg,
sánccal sem veszi körül:
az úton, amelyen jött, visszatér,
s e városba be nem jön, – úgymond az Úr –,
mert megoltalmazom s megmentem e várost
önmagamért és szolgámért, Dávidért.’«
Jegyzetek
19,9 Tirhaka fáraó (Kr. e. 690-664) Kr. e. 701-ben az egyiptomi hadsereg Palesztínában állomásozó részének parancsnoka volt.
19,14 A levél igazi címzettje Isten.
19,21 A „lány” szó a városok lakóit jelenti.
19,35 Hérodotosz görög történetíró elbeszéli, hogy Szanherib seregét Egyiptom közelében patkányok lepték el. Szanheribet Kr. e. 681-ben gyilkolták meg. Aszarhaddon Kr. e. 681-669 volt Asszíria királya.