Íme, azonban éppen akkor jött meg Saul, aki marháit terelte haza a mezőről és azt mondta: »Mi baja van a népnek, hogy sír?« Erre elbeszélték neki a jábesi emberek szavait. Amikor e szavakat hallotta, nagyon fellobbant haragja, az Úr lelke pedig megszállta Sault. Erre ő vette mind a két marhát, darabokra vagdalta, s követekkel elküldte Izrael minden határába és azt mondta: »Aki nem vonul ki és nem követi Sault és Sámuelt, annak marháival ugyanígy fog történni.« Elfogta erre a népet az Úr félelme, és egy emberként kivonultak. Ő meg is számlálta őket Bezekben, s Izrael fiai háromszázezren, Júda emberei pedig harmincezren voltak. Azt mondták erre az odajött követeknek: »Ezt mondjátok a jábesgileádi embereknek: Holnap, mire az idő felmelegszik, megszabadultok.« Elmentek tehát a követek, s hírül vitték ezt a jábesi embereknek, s azok megörültek. Ki is üzentek az ammonitáknak: »Holnap kimegyünk hozzátok, s tehettek velünk akármit, ami nektek tetszik.«
Amikor aztán a másnap elérkezett, az történt, hogy Saul három részre osztotta a népet, s a hajnali őrködés idején behatolt a táborba és mire az idő felmelegedett, megverte az ammonitákat; a megmaradtak is úgy szétszóródtak, hogy kettő sem maradt közülük együtt.
12Ekkor a nép így szólt Sámuelhez: »Ki az, aki azt mondta: ‘Hát Saul fog uralkodni rajtunk?’ Adjátok ki azokat az embereket, s öljük meg őket.« Ám Saul azt mondta: »Senkit sem szabad megölni ezen a napon, mert ma az Úr szabadulást szerzett Izraelnek.«
Sámuel elbúcsúzik a néptől 14Azt mondta erre Sámuel a népnek: »Gyertek, menjünk Gilgálba, s újítsuk ott meg a királyságot.«
El is ment az egész nép Gilgálba, s ott királlyá tették Sault az Úr előtt Gilgálban, s békeáldozatokat vágtak ott az Úr előtt és nagyon örvendezett Saul s Izraelnek valamennyi embere.
12 1Azt mondta erre Sámuel egész Izraelnek: »Íme, meghallgattam szavatokat mindabban, amit mondtatok nekem, s királyt rendeltem fölétek, s a király immár előttetek jár. Én azonban megöregedtem, s megőszültem, fiaim is közöttetek vannak. Íme, előttetek jártam ifjúságomtól kezdve mind a mai napig, itt vagyok, nyilatkozzatok rólam az Úr előtt és felkentje előtt, elvettem-e valakinek a szamarát? Ha erőszakoskodtam valakivel vagy elnyomtam valakit, ha bárki kezéből ajándékot fogadtam el, hogy ügyében szemet hunyjak: visszaadom nektek.« Ők erre azt mondták: »Nem erőszakoskodtál rajtunk, nem nyomtál el minket, s nem fogadtál el senki kezéből semmit sem.« 5Erre ő azt mondta nekik: »Tanúm tehát az Úr veletek szemben és tanúm az ő felkentje ezen a napon, hogy semmit sem találtatok kezemben!« Ők azt mondták rá: »Tanúd!«
Majd azt mondta Sámuel a népnek: »Az Úr tehát a tanúm, aki Mózest és Áront rendelte és aki kihozta atyáinkat Egyiptom földjéről. Nos tehát álljatok elő, hadd szálljak perbe veletek az Úr előtt, az Úr mindazon irgalmassága ügyében, amelyet veletek s atyáitokkal cselekedett. Tudjátok miként ment be Jákob Egyiptomba, s miként kiáltottak az Úrhoz atyáitok. Akkor az Úr elküldte Mózest és Áront, s kihozta atyáitokat Egyiptomból és letelepítette őket ezen a helyen. Ám ők megfeledkeztek az Úrról, Istenükről, s azért ő kiszolgáltatta őket Siserának, a hácori hadvezérnek a kezébe, a filiszteusoknak a kezébe, valamint Moáb királyának a kezébe, s azok hadakoztak ellenük. Akkor aztán az Úrhoz kiáltottak, s azt mondták: Vétkeztünk, mert elhagytuk az Urat és a Baáloknak, s az Astartéknek szolgáltunk; most azonban szabadíts meg minket ellenségeink kezéből és szolgálunk neked. 11El is küldte az Úr Jerobaált, Bádánt, Jeftét és Sámuelt, s kiszabadított titeket körös-körül ellenségeitek kezéből, s biztonságban laktatok.
Mindazonáltal, amikor láttátok, hogy Naás, Ammon fiainak királya ellenetek vonult, azt mondtátok nekem: ‘Nem! Király uralkodjék rajtunk’ – holott az Úr, a ti Istenetek uralkodott rajtatok. 13Most tehát itt van királyotok, akit választottatok és kértetek, íme, az Úr királyt adott nektek! Ha félitek az Urat, s szolgáltok neki, s hallgattok szavára, s nem szegültök ellen az Úr parancsának, akkor ti is, meg királyotok is, aki uralkodik rajtatok, követni fogjátok az Urat, a ti Isteneteket. Ha azonban nem hallgattok az Úr szavára, hanem ellenszegültök szavának, akkor éppúgy rajtatok lesz az Úr keze, mint atyáitokon.
Most azonban csak álljatok meg és lássátok azt a nagy dolgot, amelyet az Úr szemetek láttára művelni fog. 17Nemde, ma búzaaratás van? Segítségül fogom hívni az Urat, és ő mennydörgést és esőt támaszt, s így megtudjátok és meglátjátok, hogy nagy gonoszságot követtetek el az Úr színe előtt, amikor királyt kértetek magatoknak.«
Erre Sámuel az Úrhoz kiáltott és az Úr mennydörgést és esőt támasztott azon a napon. Nagyon nagy félelem szállta meg erre az egész népet az Úr előtt és Sámuel előtt, és az egész nép azt mondta Sámuelnek: »Imádkozz szolgáidért az Úrhoz, a te Istenedhez, hogy meg ne haljunk, mert oly sok bűnünket azzal a gonoszsággal is tetéztük, hogy királyt kértünk magunknak.«
Azt mondta erre Sámuel a népnek: »Ne féljetek! Elkövettétek ugyan mindezt a gonoszságot, csak ne távozzatok az Úr nyomából, hanem szolgáljatok az Úrnak egész szívetekből, s ne forduljatok a hiábavalóságok felé, amelyek nem használnak nektek, s nem szabadítanak meg titeket, mert hiábavalóságok. Akkor az Úr, tekintettel az ő nagy nevére, nem hagyja el népét, hiszen megesküdött az Úr, hogy népévé tesz titeket. Tőlem pedig távol legyen az a vétek az Úr ellen, hogy megszűnjek imádkozni értetek: sőt tanítani foglak titeket a jó és helyes útra. Féljétek tehát az Urat, s szolgáljatok neki hűségesen egész szívetekből, hisz láttátok azokat a nagyszerű dolgokat, amelyeket közöttetek művelt. Ha azonban a gonoszságban tartotok ki, akkor ti is és a királyotok is egyaránt elvesztek.«
Jegyzetek
11,1 Jábes lakói benjaminiták (vagyis Saul törzséből valók) voltak.
11,4 Saul Gibeája Jeruzsálemtől északra fekszik. Itt az ásatások feltártak egy kb. Kr. e. 1000-ből származó erődítményt, amely minden bizonnyal Saul főhadiszállása volt.
11,12 Vö. 10,27.
11,14 A királyválasztásról szóló hagyományt itt átformálták, hogy az eddigiekkel összhangba hozzák.
12,1 Sámuel búcsúbeszéde a deuteronomista mű [D] címzettjeinek (Kr. e. 6. sz.) szól.
12,5 „Semmit sem találtatok a kezemben”: ti. semmi megvesztegető ajándékot.
12,11 „Bádán” helyett a görög és a szír szövegben Bárák áll.
12,13 Amíg a király Istent szolgálja, addig a szövetség áldásait közvetíti a nép számára.
12,17 Aratás idején Izraelben nagyon ritka az eső.
Magára hagyott ember panasza és bizalma
55 1A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól.
Hallgasd meg, Isten, könyörgésemet,
ne rejtőzz el esdeklésem elől;
3 Figyelj rám és hallgass meg engem.
Elcsüggedtem küzdelmemben, meggyötört
az ellenség kiáltozása,
a bűnösök szorongatása.
Hiszen veszedelmet zúdítanak rám,
haragjukban ellenségeskednek velem.
Szívem remeg bennem,
halálos félelem szállt meg engem.
Elfogott a reszketés és a félelem,
és sötétség borított el engem.
Így szóltam: »Bár szárnyam volna, mint a galambnak,
hogy elszállhatnék s megpihenhetnék!
Bizony messzire menekülnék,
s a pusztában ütném fel lakóhelyemet!
Ott várnám azt, aki megszabadít
a szélvésztől és a vihartól.«
10 Sújts le, Uram! Zavard össze nyelvüket,
mert gonoszságot és viszályt
látok a városban.
Éjjel-nappal körüljárnak falain,
Benne pedig jogtalanság, nyomorúság és álnokság,
és utcáin nem szűnik meg a csalás és a rászedés.
Mert ha ellenségem szórna rám átkokat,
azt elviselném könnyedén;
És ha gyűlölőm sértegetne,
előle talán elrejtőznék.
14 Hanem te teszed, aki velem egyet akartál,
jó ismerősöm és bizalmas barátom voltál,
aki velem együtt etted az édes étkeket:
akivel együtt jártunk az Isten házába.
16 Érje el az ilyeneket a halál,
elevenen szálljanak az alvilágba,
mert gonoszság lakik hajlékukban és szívükben.
Én azonban Istenhez kiáltok,
s az Úr megszabadít engem.
Este, reggel, délben
panaszkodom, sóhajtok,
s ő meghallja szavamat.
19 Békességben megszabadítja lelkemet azoktól,
akik rámtámadnak.
Isten, aki öröktől fogva létezik,
meghallgat és megalázza őket,
mert az ilyenek meg nem változnak,
nem félik Istent.
Társaira emelte kezét,
szövetségét meggyalázta.
Ajkai a vajnál lágyabbak,
de szíve háborúsággal teli.
Szavai simábbak az olajnál,
ugyanakkor azonban kivont kardok.
23 Vesd az Úrra gondodat,
s ő majd gondoskodik rólad;
Nem engedi soha, hogy ingadozzék az igaz.
Isten, te letaszítod őket
a pusztulás vermébe.
A vérengző és álnok emberek
életük felét sem érik el;
Ezért bízom én, Uram, tebenned!
Jegyzetek
55,1 Egyéni panaszdal, amely feltehetően több önálló ének összefoglalásából született. Legalább két rész egészen világosan felismerhető: 2-18. és 19-24. versek. A versek eredeti sorrendje bizonytalan.
55,3 Az imádkozó szorult helyzetben, veszélyben van, barátai elhagyták, ellenségei fenyegetően körülvették. Szeretne elrepülni a pusztába, hogy biztonságban lehessen ezektől az emberektől. A hazája ellenséggé vált, mert anarchia, gyűlölet és törvénytelenség uralkodik.
55,10 „Zavard össze nyelvüket” (utalás a Ter 11,6-9-re): az ellenség ne tudjon többé szót érteni egymással.- A „város”: Jeruzsálem.
55,14 Vö. Mt 26,21-24: az őskeresztény közösség ezt Júdásra való célzásnak vette.
55,16 Kóré és társai zuhantak elevenen az alvilágba, vö. Szám 16,33.
55,19 A héber szöveg megromlott.
55,23 Vö. 1 Pét 5,7.